A szabadtéri szentmisére a Szövetség a Közös Célokért, a Petőfi Baráti Társulás és a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete szervezésében került sor június 7-én, Trianon 100. évfordulója alkalmából a királyfiakarcsai Cserkészligetben.

A szentmisét Balogh Károly plébániai kormányzó mutatta be, aki hangsúlyozta:

nemcsak a trianoni gyászról kell megemlékeznünk, hanem tanulnunk kell a múlt hibáiból és egyesítenünk kell erőinket a megmaradás jegyében.

A megemlékezés jegyében minden mise előtt szól a harang mindazon emberekért, akiknek Trianon fáj. A harang hangja úgy szól, mint a csatába vonuló emberek felkiáltása, mialatt a harang utáni csönd utal arra, hogy a kollektív bűnhődés fogalma nem állja meg a helyét a morális életben. A plébános beszédében kiemelte, hogy a demokrácia látszata csupán egy újabb bálvány, amit imádunk, mialatt nemzetünk szétszakadt. A múlt bélyege, mint a demokrácia bálványa pedig csupán Isten szeretetével zúzható szét. „Építsünk valós és nem hamis bálványokat” – zárta beszédét Balogh atya.

A mise után a Magyarok Nagyasszonya szobránál folytatódott a megemlékezés, ahol egy közös ima után történelmi visszatekintést hallhatott a közönség.

Duray Miklós, a SZAKC elnöke beszédében
arra utalt, hogy azért kell visszaemlékeznünk, mert a nemzetet és az országot a történelem és a politika kivégezte.
Magyarnak lenni most mást jelent 1920-ban mást jelentett magyarnak lenni, mint napjainkban, mert akkor az kemény következménnyel járt. A hungarusz, mint főnév már a 16. században létezett. Míg nem volt jelentősége a szónak, addig az egységet jelképezte, az ország lakóinak egységért, ami ugyan nem biztos, hogy kulturális azonosságot is jelentett. Az idők során a nemzetiségükben azonos polgárok már magyarként tekintettek magukra, s a politikai helyzet nyomása mondatta ki a magyarokkal, azt, hogy ők magyarok.
Történelmi visszatekintésében kitért az 1335-ben íródott visegrádi egyezményre, amely felemelte a térséget. Az ötlet Károly Róberthez fűződik. A térség adottságaihoz és lehetőségeihez mérten olyan egységet kötöttek, amely ötven évre felemelte ezt a térséget, mind gazdaságilag, mind kapcsolati rendszerben. Ennek van ma egy hasonló eszmét követő folytatása, mellyel azt a példát próbálják követni, amit ő képzelt el.

Ez azért fontos, mert ebben a térségben, amelynek része volt a történelmi Magyarország, csak az együttműködés és az egymásra utaltságnak a tudatosítása vihet előre bennünket. Azt a szellemiséget, mely kialakította az új helyzetet 1920-ban, nem szabad követni.
A múlt eseményeiből le kell vonnunk a tanulságot és minden térségben élő társunkat arra kell figyelmeztetni, hogy ne azt kövessék, ami elvezetett 1920-hoz, hanem azt a szellemiséget, melyet 1336-ban megfogalmaztak.

Gubík László, a SZAKC alelnöke beszédében

Pogány Erzsébetre, a társulás egykori igazgatójára emlékezett, akinek munkássága és élete választ adhat a magyarság Trianon kapcsán felgyülemlett kérdéseire.
„Trianont nem ünnepeljük, gyászolni pedig hiábavalóság” – hangsúlyozta. Válaszokat kell adni a felvidéki magyar közösségnek, az egyetemes magyar nemzetnek, a szlovákságnak és a Kárpát-medencei népeknek. Ezek a válaszok pedig Pogány Erzsébet munkásságának példája által adhatók. A válaszok fontosak, mert ha megtaláljuk a helyes választ, akkor megtaláljuk a helyes utat is. Így nem fog előfordulni, hogy száz év múlva a magyarság száma a felére csökken.

Életerő és teremtés
A magyar életerő bizonyítéka az, ha végignézünk népünkön, hiszen Trianonból erőt merített és mégis él az ország a megcsonkítása ellenére is. Pogány Erzsébetet legendás életenergiája vitte előre szándékai által, s ez a magyarságában való megmaradás volt. Ha mindenki felfedezi magában a teremtő erőt, a közössége érdekében, saját érdekén túl akkor meg tudja adni a választ a trianoni traumára.

Szövetségkötés
Pogány Erzsébet élete maga volt a szövetségkötés. Mi magyarok nem vagyunk egyedül, nem is lehetünk egyedül. Ami összeköt bennünket, mindig erősebbnek kell legyen annál, ami elválaszt. Együtt könnyebb legyőzni az akadályokat, állni a csapásokat.

A kereszt példája
Pogány Erzsébet számára fontos volt a keresztben való szentség megélése. Akkor élhetünk újabb boldogabb 100 évet, mint volt, ha a keresztet követjük az életünkben. A kereszt szára Krisztus felé vezet, míg a vízszintes része az életünket jelképezi. Ezért kell, hogy életünket, mint a keresztet, egy erős szár tartsa.

A család példája fontosabb mindennél
A Magyarok Nagyasszonya azt üzeni, hogy az államhatárokat lehet változtatni, de ő a bizonyítéka annak, hogy a szerves egységet szétválasztani nem lehet, mert Kárpát-medence mindig egységes marad.

Megfogyatkozva ugyan, de ennek az otthonnak mi vagyunk a közepén és a jövőt csak a középpontból lehet irányítani.
Tekintsünk egymásra családként, keressük a szövetségeket és legyen ott a teremtő erő életünkben, mindennapjainkban és akkor meg tudjuk dönteni Trianont – zárta szavait Gubík László.

A családi nap a Himnusz közös éneklésével ért véget.

írta: Bölcskei Tímea -2020.06.08.
megjelent: www.felvidek.ma honlapon, a Régió rovatban.

This entry was posted on kedd, június 9th, 2020 at 08:04 and is filed under Nincs kategorizálva. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed at this time.