Archive for május, 2016

A Járási Nyugdíjas Szervezetek és a Nagymegyeri Nyugdíjas Egyesület a Nagymegyeri Művelődési Központban 2016. május 24-én tartotta a nyugdíjasok vers-és prózamondók, továbbá verséneklők III. járási seregszemléjét.
A rendezvény mottója: „ A vers kelt-e visszhangot e tájban?“ jegyében zajlott. Kis kitérőként fontos megemlíteni, hogy az idézet Gyurcsó István: „A költő kérdez“ című költeményének első verssorát hirdeti.
Varga László népművelő, történelemtanár, történész, író üdvözölte a megjelenteket, a résztvevőket és az ő vezetésével zajlott a járási versmondók seregszemléje. A szereplők a járás következő községeiből érkeztek: Dunaszerdahely, Vásárút, Dióspatony, Alistál, Nyárasd, Lég, Egyházkarcsa, Felsővámos, Bős, Ekecs és természetesen Nagymegyer.
Azt mondják, hogy a „versmondás“ a „lélek megnyilatkozása“. Mindezt a nagymegyeri találkozó igazolta. Huszonkét „ünneplőbe öltözött lélek“ sokszínű verskínálattal, őszinte emberi tartással adta elő az általa választott anyagot. A nézőteret megtöltötték élettel.
Egyházkarcsát hárman képviselték, nevek szerint Ádám Ilona, Gódány Piroska néni és Ritter Éva néni. Őket Domonkos Mária az egyházkarcsai Nyugdíjas Szervezet elnöknője is elkísérte. Kiemelném, hogy Gódány Piroska néni és Ritter Éva néni a Petőfi Baráti Társulás tagjai.
Hogy milyen költeménnyel, verssel léptek fel a szereplők, akikre büszkék lehetnek az egyes szervezetek, az alábbiakban olvasható:
A fellépésük sorrendjében, megemlítve az előadásukat:
Arčetch Julianna Nyárasd , Radnóti: Nem tudhatom
Kálmán Valéria Vásárút , Heltai J.: Szabadság (részlet)
Ádám Ilona Egyházkarcsa Gódány Á.: A boldogság vándora
Dohorák Emília Nagymegyer Petőfi: A 19.század költői
Gyurkovics Mária Lég , Kormos I.: A kevély kiskakas
Mikos Szabina Ekecs , Kerekes Károly: Kereszt
Simon Erzsébet Lég , Ady E.: Karácsonyi rege
Gódány Piroska Egyházkarcsa Dr.Vonsík Imre: Fohász
Hamar Irén Dunaszerdahely Petőfi S.: Csokonai
Kiss Ilona Lég , Vörösmarty: A vén cigány
László Lenke Alistál , Arany J.: Rendületlenül
Bugár Aladár Felsővámos Radnóti M.: Nem tudhatom
Ritter Éva Egyházkarcsa Reményik S.: Glória
Fazekas Anna Alistál , Tóth Elemér: Vers az anyanyelvért
Barczi Rozália Bős , Petőfi S.: Tündérálom
Kosár Margit Nagymegyer Várnai Zseni: Mintha örökig élnél
Nagyvendégi Gabriella Vásárút, M.Éva: Az én időm
Seregi Klára Dunaszerdahely Petőfi: Távolból
Torma Ibolya Nagymegyer Karinthy F.: Előszó
Ledeczky Valéria Dióspatony, Juhász Gy: Milyen volt, Fejfa,
Ady E: Őrízem a szemed,
John Anderson: Szívem John
Vendég Erzsébet Alistál , Tóth E.: Gyermekkori emlékek
Takács Margit Vásárút , Magyar Ottó: Az élet alkonyán
A huszonkét versenyző közül négyen, Fazekas Anna, Kosár Lenke, Ritter Éva és Bugár Aladár még ráadás verssel is készültek. Az előadók közül ketten, Ritter Éva néni Egyházkarcsáról és Seregi Klára Dunaszerdahelyről énekelt verset, költeményt adtak elő.
A szereplők értékelését a közönségre bízták.
Az első helyezett: Ledeczky Valéria
A második helyezett: Gyurkovics Mária
A harmadik helyezett: Arčetch Julianna
A díjazottak könyvjutalomban részesültek, de minden résztvevő emléklappal és virággal térhetett haza. A program végeztével a járási elnökség nevében Kovács Ferenc elnök mondott köszönetet. Kiemelte, hogy május 24-ének esős, borongós délelőttje „igazi versmondós“ nap volt. József Attila: Kész a leltár című versével mondott köszönetet Varga Frigyes nagymegyeri elnöknek a szervezésért, valamint kiemelte Bugár Aladár személyét, aki egyetlen férfiként szavalt a sok hölgyszereplő mellett.
Csak gratulálni tudunk a meghirdetett vers és prózamondók III. járási seregszemléjéhez, kívánjuk, hogy ez a lelkesedés necsak megmaradjon, hanem terjesszék tovább a járás többi községében is. Külön köszönet az egyházkarcsai szereplőknek, a PBT tagjainak.
Záróként a cikk elején említett és hirdetett Gyurcsó István: „A költő kérdez“ című versének negyedik versszaka adja tovább a szót….
„ Továbbadják a szót – ha még értik – ,
hogy más is értse? – Fiak, unokák!
Bennük élünk, ha ők óvják, féltik
Összedőléstől nyelvünk templomát.“

Jelentős esemény zajlott 2016. május 21-én Németóváron (Bad Deutsch Altenburg). A mai Ausztria területén található templomát István király idejében alapították (1028). Ezt igazolják a templom alapításával kapcsolatos legendák és a temetőben feltárt magyar sírok is. Németóvár temetője melletti Templom-hegyet magasítja egy hatalmas kurgán (domb), mely vélhetően Árpád magyar nagyfejedelem temetkezési helye lehet.
Az ünnepi program szentmisével kezdődött a plébániatemplomban, amelyet dr.Bábel Balázs magyar római katolikus pap, kalocsa-kecskeméti érsek celebrált. A szentmise alatt az egyházi énekeket a Concordia kórus előadásában hallhattuk. A Concordia Kórus Komárom 19. századától eredeztetően énekkari hagyományait és kulturális örökségét felvállalva alakult meg 1990-ben. A kórus tagjai különféle szakmából vannak, de zenekedvelők, akik szabadidejüket áldozzák az európai és ezen belül a magyar kórusmuzsika felelevenítése érdekében. A műsoruk felöleli a zeneirodalom reneszánsztól napjainkig tartó időszakát. A kórus vezetője Stubendek István. A szentmise végeztével kisétáltunk a templom melletti parkban álló Szent István szoborhoz. A bécsi Európa Club, mely 52 éve áll a magyarság szolgálatában, 2015-ben tervezte meg Szent István király mellszobrának felállítását.
A szoboravató alkalmával az üdvözlő szavakat Smuk Andrástól hallhattuk, majd következtek az ünnepi beszédek, elsőként a németóvári polgármestertől, dr. Hans Wallowitsch úrtól. További beszédek hangzottak el Magyarország bécsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetétől, dr. Perényi Jánostól, majd Sopron város nevében dr. Brummer Krisztián osztályvezető köszöntötte az megjelenteket. Az ünnepi beszédek után került sor a szobor leleplezésére. Az ünnepi leleplezésnél a következő személyek voltak: dr. Hans Wallowitsch polgármester, dr. Smuk András, dr. Brummer Krisztián, Csáky Pál felvidéki európai parlamenti képviselő és természetesen a szobor alkotója Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész. Az ünnepi hangulatot emelte a komáromi Concordia Kórus szereplése is, Stubendek István karnagy vezetésével. A szobor felavatását, felszentelését dr. Bábel Balázs érsek és Bálint Pavel németóvári római katolikus pap végezték. A szobor felavatása és felszentelése mellett Szent Istvánról elnevezett pihenőt is felavatták.
Néhány mondattal a Szent István szoborról és az alkotójáról: A szobor alkotója Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész, akinek legnagyobb érdeme, hogy szobraival hozzájárult a romániai kisebbség történelmi, néprajzi, irodalmi, zenei és iparművészeti hagyományainak megőrzéséhez és ápolásához.
Díjai: 1995 – az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsvári testvérek díja, 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia Koller – díjasa és 2009-ben Magyar Örökség díj és Marosvásárhely díszpolgára címet nyerte el.
A karcsú talapzaton álló látványos műkő szobrot, a bécsi EUROPA-Club magyar kultúregyesület állíttatta Németóvár községgel együttműködésben. A szobor talapzatán kétnyelvű felirat van: Szent István templomalapító magyar király – Sankt Stephan, ungarischer König, Kirchengründer – 1028.

Az ünnepi nap méltó befejezése a somorjai Harmonia Classica és a Nemzetközi Dunafilharmónia (Internationale Donauphilharmonie) hangversenyével zárult a templomban. A karmester Wolfgang Danzmayer.

A PBT 2016. április 23-án egynapos kirándulást tett Alsó-Ausztria térségébe, Melk és környékére. Bécsben Sándor Renáta idegenvezetőnő várt bennünket, kinek segítségével ismerkedtünk Alsó-Ausztria látnivalóival. Renáta tartalmas, történelmi beszámolóval, információval szolgált végig az utunk során. Köszönet érte! Elsőként Mayerling város kastélyát tekintettünk meg, mely egykoron vadászkastély volt a Bécsi-erdőben, ma kolostor. Mayerling és környéke régebben a Heiligenkreus-i apátság birtokában volt. Ezen a helyen állt a Laurent templom és egy udvarsági ház. Rudolf trónörökös, Ferenc József császár és Erzsébet császárnő egyetlen fia, ezt az egész területet megvásárolta és itt egy vadászkastélyt építtetett magának. 1889. január 30-án Mayerlingben történt az a dráma, ahol a trónörökös és Vetsera Maria bárónő közös halált haltak. Az egykori vadászkastély ma már nem létezik. A tragédia után az uralkodó császár és király a kastélyt lebontatta, a haláleset helyszíne fölé kápolnát építtetett, és egy apácarend számára pedig kolostort.
Rudolf trónörökös nehézségei apjával, a politikai nézetbeli különbözőségek miatt, és rossz házassága Stefánia trónörökösnővel, mind hozzájárultak a dráma kialakulásához.
A látogatásunk alkalmával a templomot, és a múzeumot látogattuk meg. A templom újgótikus stílusban lett átépítve és az oltár azon a helyen áll, (az egykori vadászkastély első emeletén), ahol a két halottat megtalálták. A templom freskókkal gazdagon díszített. Az oltár feletti freskó a császári ház védőszentjét mutatja. Középen láthattuk Szent Józsefet, mint a császár és az egyház védőszentjét. Balra alatta a kis Rudolfot láthatja a látogató, mint a trónörökös védőszentjét. Felette pedig Szent Erzsébet látható. A terem jobb oldali freskóján, egy templomépület modelljével Szent Lipót Ausztria védőszentje látható. A fából faragott kálvária és az üvegablakok, amelyek a szenteket és a címereket, (császári birodalmi korona országait ábrázolják), mind a trónörökös barátainak az ajándéka. A régi cselédszoba egy kis kápolnává lett átalakítva. Ezen kápolna oltára Erzsébet császárnő ajándéka, mely Korfu szigetéről származik. Az oltár oldalán egy szobor található, amely a szenvedő Szűz Máriát ábrázolja, melyet egy Tiligner nevű szobrász készített. A bejáratnál balra található a császári gyóntató fülke és a gyónási zsámoly. A templomból kilépve egy emlékszoba található, információs táblákkal ellátva és Vetsera Mary felállított koporsója is itt tekinthető meg. Továbblépve egy reggeliző helységnek berendezett szobát találunk, melynek bútorai eredeti darabok, a kinti reggeliző pavilonból. Falait festmények díszítik, továbbá korabeli fotók másolatát láthatjuk, és részletes leírásokat olvashatunk.
Mayerling után Melk felé vezetett utunk. A melki kolostor-és apátságban egy Anita nevezetű idegenvezetőnk volt, aki úgyszintén nagyon tartalmasan, szépen vezetett végig a látnivalókon. Elmondható róla, hogy hatalmas élménnyel, szaktudással tartotta a tárlatvezetést, amit mindnyájan nagyon köszönünk neki. Meglátogattuk Ausztria barokk stílusban épült legnagyobb egyházi épületét, mely az UNESCO világörökség része. 1000 éve Alsó-Ausztria szellemi és kulturális központja. A már messziről látható, várként emelt pompás barokk stílusú épületegyüttes a Duna mentén, csodálatos természeti tájba ágyazva, világhírű kolostori könyvtárral, pompás díszítésű templommal, felbecsülhetetlen egyházi kincsekkel, hatalmas angolparkkal, impozáns épületegyüttessel az érdeklődők százezreit bűvöli el évről-évre.
Az apátság története: A Wachaut nyugatról őrző, stratégiai helyen lévő, a Duna felett 57 méterrel magasodó sziklaplatóra a 10. században, egy római erőd maradványaira a Babenbergek, Ausztria urai építettek egy várat. 1089-ben II. Lipót őrgróf kolostort alapított itt és a bencéseknek adományozta. Már a korai időszakban értékes kincsekkel és relikviákkal gazdagodik, és a Babenbergek temetkezési helye lesz. 1113-ben ide helyezik Szent Kálmán földi maradványait is. Jézus-keresztjének relikviája – mint adomány IV. Rudolftól – reményt adott egy új gazdagabb korszakra, ám 1689-ben a török csapatok porig égetik az épületegyüttest.
Berthold Dietmayr apát állhatatos újjáépítési elgondolásának barokk körvonalai indítanak el egy fényes korszakot, melyben nemcsak a rendi élet szilárdul itt meg, hanem új apátsági templom, újraszervezett könyvtár, újjáépített épületegységek készülnek el. Az apát Jakob Prandtauer építészt bízza meg a kolostor és a templom építésével 1702-ben, az építkezés olyan nagyszabású, hogy az apát saját szerzetestársai is lázadoznak az aszkétizmusuknak totálisan ellentmondó drága projekttel szemben. A munkálatok ideje alatt az apát és Prandtauer is meghal, a komplexumot, tanítványa Josef Munggenast fejezi be 1747-ben. Közel ezer éve a melki apátság az ország egyik legfontosabb szellemi, kulturális és intellektuális központja, köszönhetően főleg nagy tekintélyű, patinás iskolájának. Napjainkban is megszakítás nélküli vallási életet élnek az itt szolgálatot tartó bencés szerzetesek.
Az apátság látogatásáról:
A Melki apátság a jellegzetes sárga színű épületegyüttesével dominánsan uralja a tájképet, 320 méter hosszú, háromemeletes déli frontja szinte összenyomja a barokk óváros aprónak tűnő házait. Legjelentősebb látnivalói a káprázatos díszítésű apátsági templom, a pazar könyvtár, a pompás Márvány-terem és a Császári-szárnyban lévő kiállítások, no meg a páratlan panoráma az erkélyről. A keleti oldalon nyíló, két kerek bástya által közrefogott főkapun jutunk az épületbe, a kaput Szent Kálmán és Szent Lipót szobrai őrzik, melyek Lorenzo Mattielli művei 1718-ból. A bejárati csarnok kapuját az apátság védőszentjeinek, Szent Péter és Pálnak a szobrai őrzik, a mennyezetet Szent Benedeket ábrázoló freskó díszíti.
A Prälatenhof a kolostor legnagyobb udvara, közepén kétmedencés, barokk díszkút áll. Innen jutunk be az apátság gyűjteményeinek helyet adó déli szárny Császár-traktusába. Az osztrák uralkodók arcképeivel díszített hosszú, 196 méteres Császári folyosóból nyíló 88 díszterem, 11 termében rendezték be az apátsági múzeumot. Az itt lévő termekben sok vendég szállt meg hajdanán, több osztrák császár, de még Napóleon is tartózkodott itt. Számtalan értékes egyházi kincset, relikviát mutat be a kiállítás, köztük egy nagyon szép eredeti gótikus szárnyas oltárt. Az új Apátsági Múzeum pedig a modern kor jegyében fény, hang és médiaeffektek felhasználásával mutat számítógépes animációkkal többet az apátság múltjából. A melki apátságban tett látogatás fénypontja minden kétséget kizáróan a Márvány-terem és a művészi kialakítású Könyvtár.
A Márvány-terem a kolostor egyik legszebb része, a kétszintes terem mennyezetén Paul Troger káprázatosan szép freskója, melynek középpontjában Athéna Istennő látható egy oroszlánok által húzott kocsin, mint a tudás és felvilágosodás allegóriája. Nevével ellentétben a teremben sok márványt nem találunk, még az oszlopokat is csak annak látszó stukkók fedik.
Kilépve a templom főhomlokzata előtti Kálmán-udvarra, az ún. Altane félköríves balkonjáról páratlan panorámában gyönyörködhettünk. A templom látogatása előtt még az északi szárnyban lévő könyvtárba néztünk be, mely a kolostor egyik leglátványosabb része. A kollekció 100 000 kötetet, 1800 kéziratot és mintegy 1000 ősnyomtatványt foglal magába. A mennyezetig húzódnak a gyönyörű, fából faragott polcok, a mennyezetet Paul Troger zseniális, hűséget szimbolizáló freskója ékesíti. A könyvtárból egy látványos csigalépcsőn jutottunk le a templomba.
Apátsági templom:
Az épületegyüttes szíve a barokk stílusú templom, melynek építését 1702-ben Jakob Prandtauer kezdte el. Már halála után 1738-ban, tanítványa Josef Munggenast fejezte be. A 64 méter magas nyolcszögletű kupolával ellátott tornyai alatt a homlokzat előtt két védőszent – Péter és Pál – szobra áll. A gazdagon tagolt, művészien hullámzó főhomlokzatból nyíló kapun léptünk be a templomba. A templombelsőt a legszebb barokk alkotásnak tartják az Alpoktól északra. A tágas, magas templomhajóhoz kétoldalt 3-3 kápolna kapcsolódik. Az egész belső teátrális kialakítású, a világos belsőt a barnás vörös szín dominálja, súlyos aranyozással. A mennyezeti freskókat és az oldalkápolnák festményeit Johann Michael Rottmayr, az osztrák barokk nagy alakja festette, de néhány kápolnában Paul Troger alkotásait is láthattuk. A lenyűgöző főoltárt olasz mesterek építették, a baldachin alatt Szent Péter és Pál szobraival. A gazdagon aranyozott szószék kicsinek tűnik, de annál pompásabb díszítésű.
Apátsági park:
Az apátság keleti oldalán fekvő impozáns parkja tavasztól őszig látogatható, benne a 250 éves hársfasorral és a barokk kerti pavilonnal.
Melk után rövid megálló volt Dürnsteinben, a hajóállomásnál. Dürnstein kellemes hangulatú kisváros, a Krems-Land kerületben és közvetlenül a Duna mellett találjuk. Az autóbuszból a táj képét figyelhettük meg, a meredek és lépcsőszerű szőlőskerteket, amelyeket fekvésűkből kifolyólag bizonyos helyeken csak kézi munkával lehet ápolni és karbantartani. Ismert Dürnstein várromjai, mivel itt, a Wachau közepén raboskodott a 12. században Oroszlánszívű Richárd angol király.
Utolsó megállónk Krems városkában volt. Krems az egyik legöregebb osztrák város, itt található Gozzo vár, Ausztria legjelentősebb középkori épülete. A kiránduló a múlt és a jelen közötti kontrasztot különösen jól megfigyelheti itt Kremsben. Számtalan különleges remekművel csábítja a turistákat. A látnivalók sora a Duna partján található, új Krems-Stein hajóállomással kezdődik, amelyet előszeretettel titulálnak „Wachau bejáratának” is. Nem csoda hát, ha a hajóállomás egy hatalmas fémkapura emlékeztet. Krems környéke csendes, nyugodt kikapcsolódást kínál, jó borvidék, messze földön híres gyümölcs termesztő területe van , ilyen például a barack, „Marille” – (sárgabarack Ausztriában). A régi épületeivel és a környező tájjal sok vendéget csábít.
Az Alsó-Ausztriai kirándulásról gazdag élményekkel tértünk haza. Köszönjük Erdős Péternek, a PBT elnökének a kirándulás szervezését.
A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2