A PBT 2011.augusztus 18-22 között a Pepita Tours utazási iroda szervezésével négynapos kiránduláson vett részt Szlovéniában. Az odaút Ausztrián keresztül történt. Ausztriában Grazban álltunk meg, ahol már az ottani idegenvezető várt bennünket. Megismerkedtünk a város történelmével. A város rövid ismertetője: a stájer főváros Graz városa, /a belváros / a város történelmi központja, Ausztria 1999 óta világörökségi védelmet élvező kultúrális helyszíne,. Graz első írott említését 1128/1129-ból ismerjük. Ebben az évben indult virágzás-
nak a Traungau, majd a Babenberg család által birtokolt piacváros. 1379-es neubergi egyez-
mény értelmében a város III.Lipót osztrák herceg birtokába került, fia Ernő a várost Belső
Ausztria fővárosának tette meg. Különösen szívesen tartózkodott a városban a 15. század
2.felében uralkodó III. Frigyes német-római császár, aki számos kiváltságban részesítette a várost, több épületet emeltetett és újraépítette a Szent Egyed templomot, a mai Székesegy-
házat is. A 15.század végén Graz az Oszmán Birodalom árnyékában találta magát, a 16. század a vallási összetűzések és a török hódítás állandósuló rémképe jegyében telt. E miatt
a század folyamán megerősítették és korszerűsítették a város védműrendszerét. 1559-ben
nyerte el végső formáját a város egyik jelképe az Óratorony is. I. Miksa uralkodásával, 1564-től Graz ismét az újjáalakult Belső Ausztria fővárosa lett. A város lakóinak ¾-e már áttért a
protestáns hitre. /1594-1600 / között protestáns iskolában tanított a század nagy alakja Johannes Kepler is. 1572-ben II. Károly osztrák főherceg hívására egy jezsuita misszió költö-
zött a városba, 1585-ben megalakult a jezsuita egyetem. A 17.század végi elmúltával a város
gazdasági és kultúrális élete fellendült. Gyárak, bankok épültek, valamint a közeli mariatrosti
kegyhely jóvoltából Graz egyfajta zarándoklati központtá nőtte ki magát. II. József 1782-es
szerzetesrendeket feloszlató szekularizációs rendelete után a Graz környéki 16 kolostorból
9-et ugyan bezártak, de 1786-ban a seckani püspök Joseph Adam Arco Grazba helyezte át
egyházmegyéje székhelyét, s a Szent Egyed –templom is ekkortól székesegyház. A jezsuita rendet még korábban, 1773-ban feloszlatták, s egyetemük állami oktatási intézmény lett.
Az idegenvezető segítségével a belváros csodás épületeiben gyönyörködtünk, a székesegyház
látogatása mindenki számára hatalmas élmény volt. Igaz, csak messzebbről láttuk a grazi híres
Óratornyot, de volt szerencsénk látni Gottfried Mauer /1800-as évek/ üzletember által készíte-
tett órát is, ill. harangjátékot, mely a házának ékessége volt. A harangjáték először 1905 kará-
csonyán szólalt meg, azóta mindennap 11-kor hangzik fel. Az épületben ma borozó működik.
A grazi városnézés után utunk folytatódott tovább Szlovénia felé, Ljubljana városába. Ljubljanában, a Park szálló vendégei voltunk. Az elszállásolás után már indultunk is az itteni városnéző programunkra. Rövid ismertető Ljubljanáról: 1991.június 25-e óta a Szlovén Köz-
társaság fővárosa. 903 négyzetkilométer területen fekszik, kb. 280 ezer lakossal. A monda szerint az aranygyapjút megszerző és hazafelé tartó argonauták vezetője:Laszón görög királyfi legyőzte az itteni tóban tanyázó sárkányt, amely később a város jelképévé vált. A VI. század-
ban érkeztek ide a szlávok. A német-római Birodalomhoz tartozó települést először 1144-ben
említik. A Spanheimerek emelték városi rangra 1220-ban. A város 1335-ben Habsburg ura-
lom alá kerülő Krajna tartomány székhelyévé vált. A XV. században 1461-ben püspöki szék-
hely volt. 1511-ben földrengés döntötte romba, reneszánsz stílusban újjáépült. 1538-43 között
a ljubljanai várból irányította egész Krajnát Jurisics Miklós.1597-ben megjöttek a jezsuiták,
és velük az ellenreformáció és a barokk. 1809 -1813 között Napóleon uralma alatt állt.
1846 –tól kezdve kiépült a Bécs Trieszt vasútvonal. 1849. május 5 – július 23-ig a várban
tartották fogva Batthányi Lajost, az első magyar miniszterelnököt. 1895-ben újabb földrengés
rázta meg a várost, a város ezután historizáló, eklektikus, szecessziós stílusban lett újjáépítve.
A két világháború között a Szerb-Horvát- Szlovén Királyság /később Jugoszlávia/ szlovén
részének székhelye volt. A II.világháborúban 1941-43 között olasz, majd német megszállás
alatt állt. A háború után Ljubljana a titói Jugoszlávia szlovén tagköztársaságának fővárosa lett
és 1991 óta a város a független Szlovénia fővárosa. A városnéző programunk alatt a város
kultúrális épületeit, templomát , szobrait, a hidakat csodálhattuk meg. Természetesen minden este a szabad program keretén belül közelebbről ismerkedhettünk a várossal. Már az első nap említettük: nyüzsgő város, tele turistákkal, fiatalokkal. Esténként pedig igazán él a város.
Másnapi utunk első állomása a Predjamai vár volt. A világon számos szép, híres vár és erődít-
mény van, de csak egy, a Predjamai vár barlangvár. Ez a merész, 123 m magas függő szikla-
falba épített „ fészek“ a Lokva patak feletti karszt-vidéki nyílásban rejtőzik. A középkori talá-
lékonyság, bátorság, ravaszság, engedetlenség mesterműve. A vár felújításához 1990 –ben
láttak hozzá. A vár története a régmúltba tekint vissza, már a 12. században felépítésre került.
Az első írásos emlékek a 13.században tesznek róla említést. A Predjamai vár legismertebb lakója Erazem volt, aki a 15.század középső felében élt a befejezetlen középkori várban. A várat 1570-ben Ivan Kobenzl megrendelésére a jelenlegi formájában építették át. 1810-ben
a várurak közül gróf Michael Coronini lakta, 1846-ban pedig Windischgratz herceg vásárolta
meg. A jelenleg is tartó felújítási munkálatok során az építészek követik a korai reneszánsz el-
képzeléseket, mely során lassan teljesen kibontakozik a 16.században felújított vár képe.
A vár látogatása után a Postojnai cseppkőbarlang látogatására került sor, mely Szlovénia leg-
hosszabb barlangja, eddig kb. 20 km száraz, vízfolyásos vagy állandóan víz alatt lévő járatot
tártak fel benne. A barlang a Postojna és Trieszt között elterülő Karszt vidék gyöngyszeme.
A barlang belsejébe 2 km hosszú szakaszon vasút viszi a látogatókat, a barlang legszebb részeinek egy kilométeres szakaszát gyalogosan jártuk be. Hihetetlen, de naponta 14 000 turista számára vált megtekinthetővé a barlang. Az első barlangvasutat 1872-ben építették, 1967-ben megépítették a két sínpáron és körkörösen futó barlangvasutat. A barlang különösen gazdag sokféle színű és formájú cseppkőben. A barlang klímája állandó, télen és nyáron is 10C. A barlangban számos állat él, mely közül a legnevezetesebb az emberhal, mely vak és külső kopoltyúival lélegzik. Akár 100 évig is elélhet. A barlangi látogatás hatalmas élmény volt. A második nap utolsó állomása Piran városa volt. Gyönyörű idő révén sokan közülünk
fürdőzéssel töltötték a napsütéses délutánt. Piran egy régi mediterrán város a Piran félszige-
ten. A város valójában egy nagy múzeum középkori építészeti és gazdag kultúrális örökség-
gel.A szűk utcácskák és a házak adják a különleges báját a városnak. Piran közigazgatási központja a térségnek, valamint fontos idegenforgalmi központ. Csodálatos a város tere, körülötte régi szép épületekkel. A főtéren áll egy szobor, mely Tartini mestert ábrázolja kezében a vonóval. Ugyanis a tér névadója Giuseppe Tartini, Piran XVIII. századi híres szülötte, aki matematikus, pedagógus, de elsősorban is zeneszerző – hegedűművész volt.
A kirándulásunk harmadik napján a Bled –i tóhoz mentünk. Bled természetes szépsége és
előnyös földrajzi fekvése kedvelt úti céllá teszi a várost. A Bled-i tavon gondola vitt bennünket a tó közepén levő kis szigetre, ahol egy templom áll. A világörökség részét képező templom a XVII. században épült. A monda szerint aki a templomban meghúzza a harangot, közben kíván valamit, annak teljesül a kívánsága. Nemcsoda, hogy sokan álltunk be a sorba,
hogy megkongassuk a Csodatévő Madonna barokk bledi kegytemplom harangját. Gondolázás
közben gyönyörködhettünk a tájban, megcsodálhattuk Bled várát, amely csaknem 100 méte-
res függőleges sziklafal tetején áll, amelyet a Windischgrätziek emeltettek. A szabad program
keretén belül többen megkóstolták a híres bledi krémest is, mely állítólag világhírnek örvend.
Bled után utunk folytatódott tovább Škofja Loka felé. Škofja Loka Szlovénia egyik műemlé-
kekben leggazdagabb városa, történelme 973-ig nyúlik vissza. Nagyon szép a város várkas-
télya, melyet először 1202-ben említik az okiratok. A város védelme érdekében a XIV. szá-
zadban falat vontak köré. A várkastély uralja a város látképét, amely alatt a középkori hangu-
latot árasztó óváros található. Átsétáltunk a Selška Sora fölött átívelő középkori Kő hídon, másnéven a Kapucinus hídon, mely hidat Leopold püspök építtette a XIV. század közepén.
A legenda szerint a sors fintora, hogy mikor ugyanez a püspök átlovagolt a korlátnélküli hídon, a megriadt lovával együtt leesett a hídról és a vízbe fulladt. A félkör alakú híd kövek-
ből készült. 1888-ban újjáépítették, akkor kapta a vaskorlátját és a Nepomuki Szent János
szobrot. A szobor talpazatába Škofja Loka pecsétjét vésték. A híd a tiszteletreméltó 600
évével közép európai építészeti jelleg legrégibb emléke. A középkorban itt a híd mellett
állt a Selška kapu az őrtoronnyal. Škofja Loka –i városnézés szlovén esttel, vacsorával és
élőzenével zárult. A negyedik nap reggelén búcsút vettünk Ljubljana városától. Az utolsó
szlovén városka, ahol megálltunk, az Maribor volt. Maribor Ljubljana után a második leg-
nagyobb város. Az első említése 1164-ből származik, Marchburch formájában. Jelentése :
határvár. Neve is jelzi, hogy a német településterület szegélyén, határvidékén helyezkedik
el. Gazdag kultúrális emlékekben, egyetemi város, katolikus, érseki székhely. Maribor egyik
fő látványossága egy 400 éves szőlőtőke az óváros egyik házában él. Az öreg szőlőtőke a
város természeti és kultúrális örökségének a részét képezi. A szőlőtőke metszése és szürete-
lése minden évben népünnepély. A szőlőfürtöket rendkívüli alkalomra meghívott szlovén
hírességek szedik le. Évente kb. 40 kg termést szüretelnek. Maribort elhagyva Lendva felé
utaztunk. Lendva Szlovénia északkeleti kiszögellésében a Mura folyó mellett a síkságból
kiemelkedő Lendva-hegy lábánál található. Igazi többnyelvű és több kultúrájú területként
ismert. Évszázadok óta itt él egymás mellett magyar, szlovén és horvát. Lendván a Cuk
Borház vendégei voltunk, a Cuk testvérpár Évike és Péter szívélyes vendéglátását, vendég-
szeretetüket élvezhettük az ízletes hidegtálas vacsora és a finom lendvai borok kóstolgatá-
sa mellett. A Borház udvarán a szőlővel telepített hegyről / lévén, hogy szép idő volt / gyönyörűen elláttunk úgy a horvát, mint a magyar területre is. Mint megtudtuk, a Cuk Borház
sok látogatót, vendéget fogad nemcsak Szlovéniából, hanem szinte a világ minden tájáról.
Számos vendég a vendégkönyvükbe üzenetet is hagy. Így tett a Petőfi Baráti Társulás is.
Az utolsó kirándulási napon a Pepita Tours igazgatója, Köles Zsolt is meglepett bennünket,
aki már Mariborban, a városba való megérkezéskor várt bennünket, majd Lendván újból
találkoztunk vele. Magyarországot érintve érkeztünk haza erről a felejthetetlen kirándulásról.
Köszönet a szervezésért a Pepita Tours utazási irodának, köszönet illeti az idegenvezetőnket:
Ratimorsky Tamást.
A szlovén kirándulásról a képek megtekinthetők:
Kattints rá:
