Az augusztus 20-i ünnepségünk során, a keresztény államalapítás, illetve Szent István és az új kenyér ünnepe alkalmából Szerencsés Magdolna köszöntötte a megjelenteket Királyfiakarcsán, Dienes Attila szobrászművész alkotásánál, a Szent István szobornál, melyet 2004. augusztus 21-én szenteltek fel, mely a Szentkirályszövetségben társult községek együttműködésének jelképeként létesült. Csodás a községnek ezen tere, ahol Szent István szobrával szemben Rieger Tibor alkotása, a Magyarok Nagyasszonya szobor immár ötödik éve ékköve a falu központjának.

A PBT elnöksége és tagsága mellett szeretettel köszöntöttük vendégeinket: Faragó Laurát (Kossuth és Magyar Örökség- díjas énekművész, népdalénekes), Herczegh Melindát, Áder János volt köztársasági elnök anyósát, Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművészt, Tóth Andrást és feleségét Zalagyömörőről, Kosztolányi Gyulát és feleségét Dabasról, Karaffa Attilát (Dunaszerdahely város alpolgármestere), Balogh Károly plébános urat, Gódány Lászlót, Egyházkarcsa polgármesterét, Mórocz Pétert, Egyházkarcsa alpolgármesterét, Wurczell Zoltánt, Királyfiakarcsa polgármesterét, Horváth Csabát, Királyfiakarcsa alpolgármesterét, de köszöntöttük az ünneplő közönséget, a karcsaiakat, a szomszédos településről érkezőket.

Az ünnepi beszéd Karaffa Attilától hangzott el. Karaffa Attila 2018-tól Dunaszerdahely alpolgármestere, a Pázmaneum Polgári Társulás ügyvezető elnöke. Közismert személyiség, fontos számára a környezetvédelem, az ifjúság nevelése. Célja a keresztény értékek megóvása hagyományaink mindennapi megélése mellett. Köztudott róla, hogy sokat foglalkozik a város történetével, régi fényképeket gyűjt, rajong a fociért. A képeket említve, nemcsak gyűjtő, de fényképez is. Első fotokiállítása 2013-ban Dunaszerdahelyen volt, azóta Felvidék és Magyarország számos településén vándorkiállítás formájában kerültek alkotásai bemutatásra. 2020-ban megjelent az első könyve, amely a „Fekvidéki szemmel“ címet kapta.

Karaffa Attila ünnepi, megemlékező beszéde:

Tisztelt ünneplő közösség, kedves karcsaiak!
Ó, Szent István, dicsértessél,
menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma,
mint országunk oszlopa! – Énekeljük a moldvai csángó eredetű népdalban. Államalapító szent királyunkról már halála után nagy tisztelettel emlékeztek meg. 1083. augusztus 20-án avatták szentté István királyt I. László, a későbbi Szent László lovagkirály uralkodása idején.
Egyházi tiszteletét augusztus 20-án, már az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta. I. Ferenc császár nyilvánította állami ünneppé, amely azóta is, a legfőbb nemzeti ünnepünk. Szent István neve a magyarok európaiságával is összeforrott.
Városaink, falvaink és mindenhol, ahol csak magyar ember él a földön Királyfiakarcsától Sepsiszentgyörgyig, Budapesttől Buenos Airesig is kellő tisztelettel emlékezik első szent királyunkról.
De a külső megemlékezések mellett, amelyek nagyon is fontosak, a belsőnket is ünnepi díszbe tudjuk öltöztetni augusztus 20-án?
Első nagy királyunkra méltón lehetünk büszkék. Államalapítás, keresztény Magyarország, Intelmek Imre herceghez, törvénytár, egyházszervezés, vármegyék – csak pár kifejezés, amelyek István királyhoz kötődnek. Számos templomunkban is található egy-egy Szent István szobor, festmény vagy művészeti alkotás. Több helyen úgy ábrázolják, ahogy Szűz Máriának ajánlja fel a magyarok országát. A hagyományból és a ránk maradt forrásokból tudjuk, első szent királyunk Mária kezébe ajánlotta a koronát, azaz az országot és a magyar népet. Tisztelete a Csallóközben is régmúlt időkre nyúlik vissza. Eleink is méltó módon emlékeztek meg államalapító királyunkról.
A mai kor embere, a mai kor magyarja vajon mennyire ragaszkodik a Szent Istváni örökséghez? Divatos lett a modern világ és annak eszmeisége, gondolatvilágához igazodva a hagyományokat, a nemzetet, a családot elfelejteni. Maradi volna az államalapítóhoz tartozni? Túl régi? Túl ódivatú lenne?
Nekünk, a nagy király utódainak efféle gondolatok nem juthatnak eszünkbe. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel kell gondolnunk arra az államférfira, aki a törzsi rendszerből államot alapított. Egy erős keresztény Magyarországot. Ez az ország, azóta is fennáll és védi, óvja Európát. A Nyugat védőbástyájának is hívják a magyarok országát. István király feladatot bízott kései örököseire. Azaz ránk is. Ezt a küldetést adták át évszázadokon át egymásnak apák és fiúk, anyák és leányok. Az ősök hagyatéka ez, amely azt sugallja, hogy ragaszkodjunk nemzetiségünkhöz, vallásunkhoz, hagyományainkhoz. Tisztelve más népek kultúráját, de a sajátunkét nem feladva. Nemzetünket szolgálni legjobb tudásunk szerint illő és kötelező megtenni. 1000 éven át őseink megtartották magyarságukat és kereszténységüket, hogy méltón tisztelegjenek a szent király előtt. Most rajtunk és majd gyermekeinken a sor, ránk vár a feladat. A múltat megőrizve, a jelent megélve a jövőt kell építenünk nemzeti közösségünk tagjaival. Mindezt békében kell megtennünk az itt élő más nemzetiségűekkel és vallásúakkal. Nem könnyű feladat ez, hiszen István király nyomdokaiban kell járnunk és nem okozni csalódást az államalapítónak. Mert fogyunk és belső és külső ellenség tépázza nemzetünket, mi mégis itt vagyunk és hittel, tanúságtétellel adunk választ a mai kor kihívásaira.
Lehetetlen volna a feladat teljesítése? Nem hinném, ha mindenki megteszi, amit a Teremtő kijelölt neki életében és tisztességgel, becsülettel éli meg a mindennapjait, akkor sikerülhet. De emberek vagyunk. Hibázunk, megbotlunk, elbukunk. Mégis mindig van egy segítő kéz, egy jó barát, egy kedves szó és folytathatjuk az utunkat.
Szent István király minden időben, minden történelmi korban, minden politikai rendszerben utat mutatott, a Szent Jobb óva figyelmeztette a magyar nép vezetőit. A többségük hallgatott rá, de voltak olyanok is, akik csak legyintettek egyet és puszta muzeális darabnak, régi korok letűnt tárgyának tekintettek Szent István jelképeire. Voltak, akik eladták volna a Szent Koronát, mert azt hitték így megszabadulnak Szent Istváni örökségétől. A történelemből tudjuk nem sikerült a kísérletük és ők már a történelem süllyesztőjében lapulnak.
Jelképes epizódja a Szent Korona sorsának a csehszlovák kormány 1946. április 10-én a nagyhatalmaknak átadott jegyzéke, amelyben a trianoni határ megváltoztathatatlanságának elismerését, a magyar nemzetiségűek Csehszlovákiából való áttelepítését, a pozsonyi hídfő átadását és „Szent István koronájának, a revizionizmus jelképének” az Egyesült Nemzetek Szervezetének Múzeumába való elhelyezését követeli.
A Szent Korona és népe azonban mindig átvészelte a történelem viharait. Nem tudták megsemmisíteni a sötétség erői, mert fénye mindig utat mutatott nemzetünknek, hogyan meneküljön meg a pusztulástól.
Valamikor nem volt iránytű. Az emberek, a hajók a csillagok állása szerint tájékozódtak. Nekünk most olyan karizmatikus emberekre van szükségünk a munkásembertől a mérnökig, a lelkiatyától a világi vezetőkig nemzetünk életében, akikhez, mint a csillagokhoz tudunk igazodni. Petőfi Sándor írja:
Szép csillag a honszeretet
Gyönyörűségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te,
Neked kevés van ilyen csillagod.
Szent István volt nemzetünk legragyogóbb csillaga. Szent István Király, téged magyar kíván! – énekeljük templomainkban, ünnepségeinken. Első királyunk erős kezű és határozott volt, de családszerető és alázatos is.
Nem restellett letérdelni a zsámolyra vagy a várpalota kövére és imára kulcsolt kézzel kérve a Teremtőt és a Szűz Anyát, Nagyasszonyunkat nemzetünk, országa védelmére. Felelős volt a rá bízott népért, az országért. Nem hódolt be a körülötte lévő uradalmaknak, keresztény országot épített, és ez az ország kiállta a történelem viharait. Jöhetett tatár, török, német és orosz, megpróbáltak Trianonban szétszakítani bennünket, István király azonban sziklára építette országát. És az nem dőlt össze. Jézus Krisztus tanítását megfogadva cselekedett. Ezzel nekünk is példát mutatott.
Szent István király könyörögj érettünk! Könyörögj nemzetünk minden tagjáért, a csallóközi magyarokért, akik hűséggel ragaszkodnak Hozzád!

Tisztelt honfitársaim!
Közös erővel tudjuk építeni városunkat, közösségeinket és imádkozni a hőn áhított békéért. Adj békét Uram! – hányszor és hányszor hallhattuk az ismert rockoperából is. Békére vágyunk.
Államalapító királyunktól jegyezték fel: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” Már Szent István király is felismerte ezt a nagy igazságot, reménykedjünk benne, hogy a mai kor politikusai is magukénak érzik majd a bölcs államférfi gondolatát. Nem szégyen tanulni az okosabbtól, még akkor sem, ha magyar volt.
Mindannyian Szent István király örökösei vagyunk. A mai kor embere, szűkebb értelemben a felvidéki magyar közösségünk a Szent Istváni eszmékben bízhat és építheti házát az erős kősziklára. A magyarok tündöklő csillaga utat mutat mindannyiunknak ezekben a nehéz időkben, amikor a megosztottság, a közöny, a szekularizáció mételye próbálja feledtetni kincseinket, értékeinket. És mik lennének ezek az értékek? Isten szolgája Esterházy János is nyíltan megfogalmazta: a kereszténység és a magyarság.
Az anyagi biztonság mellett a lélekre is gondolni kell. Fiatalnak és idősnek egyaránt. Államalapító királyunk ezeréves országa biztonságot nyújt nemzetüknek. Nem kell máshol keresni a boldogulásunkat, nem kell idegen népek kultúráját elé helyezni a sajátunkénak. Nekünk van mire büszkének lennünk.
Megmaradásunk záloga Szent István királyhoz való ragaszkodásunk és hűségünk lehet, érezzük át tehát ennek a súlyát augusztus 20-án. Akkor is, amikor felhúzzák a nemzeti lobogót; akkor is, amikor a Szent Jobb körmenetet látjuk és részt veszünk az ünnepi misén; akkor is, amikor az éjjeli boltozatot a tűzijáték fényei világosítják be; és akkor is, amikor felcsendül az „Isten, áldd meg a magyart!”

Reviczky Gyula Szent István napján című versében olvashatjuk:
Élünk, vagyunk már ezer éve
Sok harcba’, sok viharba’, vészbe’,
S mig a kereszt marad jelünk,
Dicső király, el nem veszünk!
Fogadjuk meg a költő szavaival és tegyünk hitet mellette. Nem adjuk fel! Itt szeretnénk szülőföldünkön élni és gyarapodni. Itt, ahol őseink dolgoztak és nyugosznak. István király földjén, a Szent Korona országában. Úgy legyen!

Karaffa Attila ünnepi beszéde után Faragó Laura előadása következett.

Az énekművésznő országos elismertségre 1970-ben tett szert, amikor is első helyezést ért el a „Röpülj páva!” című televíziós vetélkedőn. A Röpülj Páva után az angliai Middlesboroughban rendezett népdalversenyen – 38 ország, 42 versenyzője közül ugyancsak az első helyezést szerezte meg. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének volt a munkatársa, később sokat foglalkozott népdalgyűjtéssel is, elsősorban az 1940-es években Baranyába menekült moldvai csángók körében. E kutatásaiból CD melléklettel ellátott könyvet jelenített meg „Szép illatja száll a víg szívemre” címmel. Ezen munka elismeréseként 2014-ben Magyar Örökség-díjban részesült. Mindig vonzotta a dalirodalom, számára a népdaléneklés a klasszikus daléneklést jelentette. Rádiós zenei szerkesztőként is ismert. A Katolikus Rádió „Zene és Poézis” című műsorának szerkesztője lett. Dolgozott a Bartók Rádióban is, ahol költőkkel (Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, Lázár Ervin…) interjúkat készített – „Szülőföldem – zengő anyanyelvem” címmel, majd e műsor anyagából szintén megjelentetett egy könyvet és hanghordozót is. Számos díjban és elismerésben részesült, 2018-ban a Kossuth-díjat kapta.

Faragó Laura szívet és lelket melengető előadása nagyon meghatotta a közönséget, az előadásába beleszőtte férje, Szakolczay Lajos irodalomtörténésznek hozzánk fűzött gondolatait is, aki egészségi okok miatt nem tudott részt venni az ünnepségünkön.

Szakolczay Lajos gondolatai:
Vigyázzunk gyökereinkre
Létünk alapköve az országépítő Szent István, aki a királyságot erkölccsel koronázta meg. És a közösséget – a magyarságot – renddel.
Az összefogásnak erőt tulajdonítva. Amit ma a szívünkben őrzünk, a szolgálat szentségét, a hitet a megújulásra, azt tőle kaptuk. Ezért is annyira erős az ezredéves bástya.
Kikezdhetetlen.
Hogy méltók lehessünk ehhez az örökséghez, le kell dobni magunkról a kicsinység terhét. Dolgozni, építeni kell! És érezni, hogy az összetartozás ereje az a kovász – éljen bárki a határon kívül vagy belül –, ami naggyá teszi nemzetünket.
Nagy királyunk a fiához, Imréhez írott Intelmekben, bölcs mindentudással, erkölcsi parancsokat fogalmazott meg. S ez végighullámzott művelődésünk nagyjain, Kölcsey Ferencen, lásd a himnuszunkat, éppúgy, mint József Attilán. Miért?
„Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz!” – hangzik az Intelmekben.
Szentek, akik a közjót szolgálva az erkölcsi magaslatot szimbolizálják, mindig is voltak és vannak. A közelmúltból ilyen volt a felvidéki politikus, Esterházy János és az erdélyi építőművész-író, Kós Károly. Kós írta híres Szent István- regényében, az Országépítőben, azt a jelenetet, amikor István így beszél a templomépítés egyik résztvevőjéhez, Walterhez: „Jó lesz-é az alja? Erős-é ott a föld? – Kemény anyag, Uram! Országot lehet arra építeni, nem tornyot. Ha jó a fundamentum, akkor, ha összedől is a fal, kicsi dolog felépíteni. Ha kivágod a fát, de ép a gyökere, kinő a fa megint, mert a gyökér a fa, s nem a korona.”
Kell-e eme időben a Szent Istváni üzenetnél jobb, mert a megmaradást és a szeretethimnuszt ugyancsak hirdető parancs:
Vigyázzunk Gyökereinkre!

Az új kenyér megáldását Balogh Károly Egyházkarcsa plébánosa végezte.

A PBT minden évben örökös tagot választ. Az augusztus 20-i ünnepségünk során köszöntöttük a 2022-es év örökös tagját, LUKÁCS BÉLA személyében.

Majd a koszorúzásra került sor. Koszorúztak: Tóth András (Zalagyömörő), Kosztolányi Gyula (Dabas), Egyházkarcsa Önkormányzata, Királyfiakarcsa Önkormányzata, a Szövetség Párt Királyfiakarcsai Helyi Szervezete, Karaffa Attila (Pázmáneum Polgári Társulás), Baba Mama Manó Klub, Királyfiakarcsai Óvoda, Királyfiakarcsa Nyugdíjas Szervezete és a Petőfi Baráti Társulás.
Szent István ünnepe a Himnusz énekével zárult.

2022. április 6 – Mille Fiori koncert

A Mille Fiori fúvós kamarazenekar 2017-től működik Bazsó Horváth Zsuzsanna zenetanár vezetésével. Tagjai: Csíkász Kamilla (altfuvola) Kosztra Dóra (fuvola), Miške Sófia (fuvola), Tóth Sára (fuvola), Bazsó Horváth Zsuzsanna (fuvola, altfuvola, cselló). 2021. októberi galántai kerületi Divertimento musicale versenyen a Mille Fiori a kiváló teljesítményéért aranysávot érdemelt ki, továbbjutási javaslattal.

2022. április 20 – Költészet napja

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.
A Cserkészligetben április 20-án Kuczmann András előadásában versek hangzottak el, többek között Petőfi Sándor, Reményik Sándor és József Attila verseiből. A versek elhangzása után zenei program következett ifj. Mezei Ernő (zongora) és Zuzana Ladzianska Pilátová (ének, hegedű) tolmácsolásában. A dalcsokor a komolyzenei darabok mellett ismert népdalokat is tartalmazott.

2022. május 11 – vendégváró

A vendégváró program előadója Nagy Iván, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum igazgatója volt.

2022. május 22 – Angyali üdvözlet (Egyházkarcsa – templom)

2022. május 22-én, Angyali üdvözlet címmel a Rátonyi Róbert Színház és vendégeik műsora volt látható az egyházkarcsai Szent Bertalan római katolikus templomban.
Közreműködtek: Kollár Katalin, Carmen Ferenceiova, Svetlana Gracheva, id. Derzsi György, Ocsko Aladár, Csengeri Attila és a Monarchia Szimfonikus Zenekar.

2022. június 1 – Kolek Zsolt a ma7 főszerkesztőjének előadása

Trianont sokan a legnagyobb nemzeti tragédiánknak könyvelik el. Az anyaországtól elcsatolt területeken élő magyarságot kisebbségi sorba kényszerítették, s a kisebbségi lét néha nagyon nehéz és igazságtalan. A magyarság viszont csak úgy tud megmaradni, ha a múltunkat a jövő generációjának is továbbadjuk, hogy tanuljanak belőle.
Királyfiakarcsán rendhagyó módon emlékeztek meg a 102 évvel ezelőtt történt eseményekről.
A Petőfi Baráti Társaság elnöke, Erdős Péter Kolek Zsoltot, a ma7 vezető szerkesztőjét hívta meg az emlékünnepélyre, aki igyekezett rávilágítani az aktuálpolitika hiányosságaira, de közben biztatni is a társaság tagjait és az eseményre látogatókat, hogy ha hiszünk a magyar közösség fennmaradásában, akkor még reménnyel teljes a jövőnk.
Kolek Zsolt lelkesítő beszéde közben – “A jövőnk gyermekeinkben és unokáinkban van, dolgozzunk azon, hogy sikerüljön biztosítani számukra a megfelelő lehetőségeket ahhoz, hogy itthon tudjanak érvényesülni.
Mert bennünket nem fújhat el akármilyen szél, mi itthon vagyunk Szlovákiában, a Felvidéken!” – jelentette ki Kolek Zsolt.

2022. június 22 – Hétköznapi szerelmek címmel zenés felolvasó est

Mészáros Katalin tagtársunk szervezésében különleges zenés felolvasó estre került sor, ahol
Süll Mária és László Krisztián az előadásukkal elbűvölték a nézőket. Egészen a lélek rejtelméig hatoló saját írásaik, a zenés feldolgozású dalaik megható élmény volt a közönség számára.

2022. júniu 24 – borkóstolós est

Író István tagtársunk szervezésében a Cserkészligetben borkóstolós estre került sor, ahol a madari Andoravin pincészet mutatkozott be kiváló boraival. A finom borok mellé kemencében sült oldalast szolgáltak fel.

2022. július 29 – Petőfi Sándorra emlékeztünk

173 évvel ezelőtt zajlott a segesvári csata, melyben eltűnt Petőfi Sándor. A lánglelkű költőre a Felvidéken is több helyen emlékeztek, tették ezt Királyfiakarcsán is. A csallóközi településen járva bárki könnyen megállapíthatja, hogy nagy hangsúlyt helyeznek hagyományaink őrzésére.
A községháza előtti téren áll Rieger Tibor alkotása, a Magyarok Nagyasszonya impozáns, bronzból öntött szobra. A Cserkészligetben pedig szinte minden az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeire, illetve annak ikonikus alakjára, Petőfi Sándorra emlékeztet.
A július 29-én tartott megemlékezés kulturális programjáról a helyi nyugdíjasklub gondoskodott. Ezt követően a résztvevők megkoszorúzták Petőfi Sándor domborművét.
A megemlékezést a társulás tagja, Csiffári Ferenc szervezte.
„Egy hónapja tervezzük, hogy megemlékezünk Petőfiről a segesvári csata évfordulóján is. Ebben nagy segítségemre volt Malina Rozália, a helyi nyugdíjasklub tagja. Találkozásunkkor elárulta, hogy ettől függetlenül is készülnek egy programmal a jövő évi Petőfi-bicentenáriumra, ezt most felgyorsítják, és egy ízelítőt már most bemutatnak. Megleptek mindenkit, csodálatos volt, ahogy énekeltek, szavaltak, és ennek szerencsére még lesz folytatása” – mondta hírportálunknak a főszervező.
(írta: Oriskó Norbert/Felvidék.ma) – A Segesváron eltűnt Petőfi Sándorra emlékeztek Királyfiakarcsán – (a cikk 2022. július 31-én jelent meg a www.felvidek.ma honlapján)

2022. augusztus 19 – borkóstolós est – Vaszary pincészet

Ezen a napon a pannonhalmi borvidékről a Vaszary pincészet látogatott el a Cserkészligetbe, ahol a borkedvelőket a finom borok mellett kemencében sült finomságok is várták.
A Vaszary pincészet bemutatkozása
Dr. Vaszari László 1995-ben alapította a pincészetét. Vezető borászként 45 hektár saját tulajdonú szőlőt művel (telepítés 2006-2017), amelynek fajtaösszetétele a borvidékre jellemző olaszrizling, rizlingszilváni, irsai olivér, tramini, királyleányka, chardonnay, cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos. A pannonhalmi Széldomb dűlő, ahol 20 hektár új szőlőt telepítettek (2006-2010), a szőlő-termőhelyi kataszteri besorolás szerint a borvidék legjobb dűlőjének számít. A pincészet tárolókapacitása 4500 hl. Az illatos fajtáknál a félreduktív technológiát alkalmazzuk, amely megőrzi a fajta elsődleges gyümölcsös jellegét. Az olaszrizling és a chardonnay fajtáknál, és különleges tételek esetén a fahordós érlelés gazdagítja az ízeket. Nagy álom vált valóra 2017-ben, mikor megépült a vinotékat, borkóstoló termet és látvány pincét magában foglaló új épület együttes. Jelenleg 3 lányával és unokájával dolgozik együtt.

2022. szeptember 25 – Petőfi 200 – mozgó múzeumbusz (vándorkiállítás Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából)

Horváth Csaba tagtársunknak köszönhetően a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Petőfi–busza nemcsak a dunaszerdahelyi vásárba érkezők számára vált látogathatóvá, hanem a Petőfi Baráti Társulás számára is. Az autóbusz ezen a napon a délelőtti órákban látogatott el a Cserkészligetbe.

a www.dunaszerdahelyi.sk honlapon olvasható:
Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum új vándorkiállítása múzeum-busz formájában csütörtökön megérkezik a Csallóközi Vásárba. Ezúton is felhívjuk az iskolák figyelmét, hogy az „Átröpűlök hosszában hazámon” mottót viselő, a lánglelkű költőnkhöz kapcsolódó, tíz kiemelt gyűjteményi darabot is tartalmazó utazókiállítás rendkívüli alkalom lehet a tanulóknak megismerni Petőfi személyiségét, munkásságának ismert darabjait.
Az utazókiállítás kiemelt célja, hogy Magyarországon, valamint a határokon túl is minél több magyarhoz juttassa el élményszerűen Petőfi Sándor életművét és mutassa be életútját. A tárlat a haladás, sebesség, út, utazás fogalmaiból indul ki, és az aktuális kutatásokra alapozva, egyedi megközelítésből mutatja be Petőfit.
A kiállítás képzeletbeli utazásra hív: 1845-ben felszállunk a gyorsszekérre Petőfi mellé, hogy a költő a „változó szerencse szekerén” felidézze számunkra múltjának meghatározó állomásait, és velünk együtt fürkéssze jövőjét.
A tárlat nem a költő életrajzát helyezi fókuszba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás.
A kiállítás gerincét tíz kiemelt gyűjteményi darab alkotja, mely a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzi: ilyen az édesapa Petrovics István mészárosbárdja, a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca, vagy éppen egy biliárddákó, amelyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tartozik egy-egy kiemelt vers, valamint számos idézet, kézirat, művészeti alkotás és irodalomtörténeti érdekesség, amelyek együttesen egy-egy meghatározó élethelyzetet vagy témakört tárgyalva mutatják be a költő életének legfontosabb állomásait. Ezek a változatos módon elrejtett tartalmak önálló felfedezésre, kutatásra ösztönzik a látogatót, több érzékszervet is bevonva a tapasztalatszerzésbe. A kiállítás egységei önmagukban is értelmezhető, zárt egységeket alkotnak, amelyeket többféle narratívába fűznek össze a látogatókat és Petőfit egyaránt megszólító kérdések, az Úti jegyzetek Patkós Márton színművész által megszólaltatott sorai és a János vitéz fordulatai.

Az első tematikus kiállítási egységben Petőfi első publikált arcképe (Barabás Miklós, 1845) és a helykeresést, a költői önmeghatározást fókuszba helyező Sors, nyiss nekem tért című költemény kapcsán megismerkedhetünk a képet közlő Pesti Divatlappal, megtudhatjuk, mit jelentett a korban egy ilyen folyóirat, hogyan alakult Vahot Imre és Petőfi kapcsolata, s milyennek látta Jókai Mór barátja arcképét. Az utolsó állomáson pedig az 1847-ben megjelent Petőfi összes költeményei című kötet jelenik meg, így Petőfi szándékától, hogy az irodalmi élet meghatározó szereplőjévé váljon, a megvalósulásig, azaz a verseiben örökké élő költő alakjáig vezet a képzeletbeli utazás. Az egyes állomások során izgalmas formai és vizuális megoldások jelenítik meg többek között az Egy estém otthon, a Szeptember végén és Az alföld című verseket.
A tárlat záró részében írók, költők Petőfiről szóló idézetei olvashatók, a busz hátsó üléssorán a PIM-ben őrzött Petőfi-relikviákból egy digitális kollázst alkothatnak a látogatók próbára téve a kiállításon megszerzett tudásukat.
Kurátor: Molnár Eszter Edina, Sóki Diána. Grafikai arculat és tipográfia: Mezei Ildikó. Látványterv és belsőépítészet: Nyirán Márton. Kivitelezés: New Edge Kft. A kiállítás megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé.
(Petőfi Irodalmi Múzeum / dunaszerdahelyi)

A Petőfi Irodalmi Múzeum honlapja a kiállításról a következőket jelzi:

A járműben berendezett kiállítás egyértelműen kapcsolja az értelmezést a haladás, sebesség, út, utazás fogalmához. Petőfi Sándor alakjának és saját maga által is megfogalmazott alkotói énjének az állandó úton levés – a “hazai” táj és társadalom ilyen módon történő megismerése, megalkotása – szervesen kapcsolódik az életműhöz és az önéletrajzhoz is.
A kiállítás a dinamizmusáról ismert alkotó (költő és szerkesztő) karakterét és életművének kiemelkedő darabjait mutatja be. Nem elsősorban az életrajz, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntések, helyzetek, kontextus mentén ismerik meg a látogatók Petőfi Sándort.
A buszba belépve képeken és szövegeken keresztül a már beérkezett költővel találkozik a látogató. Petőfi az utazáson keresztül idézi fel múltjának egyes állomásait és fejtegeti jövőjének titkát, terveit, kísérőnk lesz a kiállítás bejárása során.
10 emblematikus gyűjteményi tárgy fizikai megjelenítése képezi a kiállítás gerincét, amihez ismert verseket válogattunk. A tárgyak az alkotó életét meghatározó “keresztutakat”, kapcsolatokat idézik meg elindulva a nyilvánosság előtt megmutatkozó költő első nyilvános arcképétől az 1847-ben kiadott Petőfi összes költeményét tartalmazó kötetéig. A tárgyfal anyagiságában idézi meg a kiemelt tárgyakat és a falban elrejtett hanganyag, képek és szövegek segítségével készteti “kutatásra, feltárásra a befogadót.
A kiállítás egyértelműen tagolt, világos szerkezete segíti a látogatót abban, hogy egy-egy részt önállóan is értelmezzen. A tárgyak és szövegek örök érvényű kérdések felől közelítik meg Petőfi Sándor alkotói életútját, így kapcsolódva a mai ember élethelyzeteihez, problémáihoz is.

A magyarországi területek mellett a Petőfi-busz kiemelt célja, hogy eljusson a határon túli magyar közösségekhez is, így cél régiónak tekintjük Felvidéket, Kárpátalját, Partiumot, Erdélyt Vajdaságot és a Drávaszöget is.

Mint megtudtuk, a Petőfi 200 mozgó múzeumbusz Kiskőrösről indult, Felvidéken Dunaszerdahelyt érintve Nyékvárkonyban volt a következő állomása, majd ezt követően érkezett meg Királyfiakarcsára. A Petőfi busz kísérői az Irodalmi Múzeum munkatársai: Cseri Anett, Gyenes Fanny és Hámori Gyula (autóbusz vezető) voltak. Királyfiakarcsa után a Petőfi-busz soron következő állomása Sopron városa volt.

Köszönet Horváth Csabának a szervezésért és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak a tartalmas előadásért, az élményért, ahol a buszba belépve képeken és szövegeken keresztül a nagy költővel találkozik a látogató.