“Ma a halottak napja van! Nem a csüggedés merev fájdalmával, de a kegyelet meghatottságával lépünk e hantokhoz, s egy könnyet ejtünk… rájok, koszorú gyanánt…
Ez a könny, mely beszivárog a rögökön át az életrehívó emberi akarat igaz csöppje… súgja meg a halottaknak valamennyink hívó üzenetét”.
Mikszáth Kálmán gondolatával köszöntöttük a Cserkészligetben megjelent emlékezőket, hogy közösen emlékezzünk meg a Petőfi Baráti Társulás elhunyt tagjairól.

Halottak napja és mindenszentek ünnepének két egymást követő napja a temetőlátogatásról és az emlékezésről szól. Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe tesszük, virággal díszítjük sírjainkat, amelyeken gyertyát, mécsest gyújtunk a halottak üdvéért.
Különös napok ezek. Találkozni megyünk a sírokhoz, hiszen a szeretteink a szívünkben mélyen élnek. Ezekben a napokban a gyász, az emlékezés fájdalmas. Visszahozhatatlan idők, évek, történések, események, örömök egy része a szeretteink halálával elveszett. Egy reményünk marad: a hit. Hinni, hogy az élet megy tovább, az emlékezés az idő múlásával gyógyítja a sebeket és szépíti a megélt napokat.
A gyertya fénye, az örök világosság fényeskedjék nekik!

Az elhunyt tagtársaink üdvéért mécseseket helyeztünk el a Ligetben álló nagykeresztnél. Akikre szeretettel gondolunk a következők:
Rabai Anna – Királyfiakarcsa
Kürthy Béla – Dunaszerdahely
Póda Albert – Albár
Balogh Mihály – Győrság
Görcs Terézia – Etrekarcsa
Somogyi Attila – Erdőhátkarcsa
Noszek Alojz – Dunaszerdahely
Pongrácz Ernő – Szentmihályfa
Lelkes Mária – Dióspatony
Surányi László – Dunaszerdahely
Majthényi György- Etrekarcsa
Hajdú László – Szentmihályfa/Egyházkarcsa
Puha Kornélia – Kulcsárkarcsa
Bartal György – Etrekarcsa
Mészáros Klára – Királyfiakarcsa
Páder Gyöngyi – Pénzesgyőr
Csiba Ottó – Dióspatony
Bokros Eleonóra – Pinkekarcsa
Ürögi Antal Tamás – Nagyudvarnok
Balogh László – Dunaszerdahely

Nyugodjanak békében!