A Petőfi Baráti Társulás tagjai a Pénzesgyőr Baráti Köre vezetőségének és tagságának köszönhetően, 2019. június 29-én közös kiránduláson vett részt, érintve Börzsöny-Márianosztra-Vác helyeit.
A pénzesgyőri barátainkkal Letkésen találkoztunk, ahol az üdvözlések és azt követően a közös reggeli elfogyasztása után, elsőként Nagybörzsönyben található Szent István templomot látogattuk meg. Nagybörzsöny a Börzsöny nyugati peremén, a Börzsöny-patak partján található. Közigazgatási területe nyugaton az Ipolyig terjed, keleten pedig mélyen benyúlik a Börzsöny erdei közé. Területének csaknem háromnegyede a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.
A Börzsöny nyugati szélén fekvő, nagymúltú, egykori bányaváros, Nagybörzsöny határában áll az egyik legszebb épen maradt román stílusú, Árpád-kori temploma, a Szent István-templom. A kőkerítéssel körülvett ódon hangulatú épület a magyar építészettörténet egyik gyöngyszeme.

A templom történetét Pereszlényi Lajos idegenvezető mesélte el:

A ma már csak pár száz lakosú, álmos kis település a középkorban nagy jelentőséggel bírt, köszönhetően vas-, réz-, és aranybányáinak. Az 1439-ben már bányavárosi rangra emelkedett Nagybörzsönybe szász bányászokat telepítettek be, az aranykor a török hódoltságig tartott, de a bányák csak a XVIII. század közepén merültek ki.
A falu négy templommal is büszkélkedhet. A legrégebbi a község nyugati szélén épült Szent István-templom. A kicsiny épületet a falu magyar lakosai építették a XIII. században, kőkerítéssel csak később 1632-ben vették körül. A hajdanán plébániatemplomként szolgáló épülettől a német telepesek által használt ún. Bányásztemplom fokozatosan átvette az egyházi szolgálatot, így a XVII. századtól a Szent István-templom kápolnaként szolgálta a körülötte létrejött temetőt. A századok során a templom többször cserélt gazdát a protestáns és a katolikus egyház között, ma római katolikus, rendszeres istentiszteletet már nem tartanak itt, de esküvők kedvelt helyszíne. Minden évben itt tartják a hagyományos Vadásznapon Szent Hubertus miséjét.
A kis templom meglepő módon, viszonylag sértetlenül vészelte át az évszázadokat, még a törökök sem bántották, sőt megtűrték a vallás gyakorlását. Szerencsére a későbbi időkben sem alakították át az épületet, így szinte változatlan formában őrzi román stílusát. Kör alakú kőfal veszi körül, mely 1632-ben épült. A kőkerítésen belül, a templom körül egykor temető volt, ahol a halottakat a keresztény előírások szerint kelet-nyugati irányban temették el.
Az akkori szokásoknak megfelelően keletelt, vöröses-szürke kváderkövekből falazott kis templom félkörívű szentélyfala támaszkodik a magasabb, háromszögű oromzatban végződő hajóhoz. A hajó nyugati végéhez később hozzáépített tornyot román stílusú ikerablakok törik át. A szentély külső falát ívsoros kőpárkány zárja le, melyet faragott emberfejek díszítenek. A legenda szerint az építők a tatárjáráskor itt legyőzött pogányok arcvonásait örökítették meg.
A déli homlokzatot félköríves, román kori ablakok törik át, és ugyanebből az időből származik a szintén félköríves bejárat is. A templom belseje teljesen egyszerű, a dísztelen belső térben középkori hangulatú félhomály fogad. A falakon még halványan láthatók eredeti freskómaradványok, felszentelési keresztek. A kis szentélyt negyedgömböt formázó boltozat fedi. Az északi falon helyezték el a bányásztemplom régi, 1700 körül készült oltárképét.

Nagybörzsönyben, a templom látogatása után kisvasúttal utaztunk, a Börzsöny erdeiben kanyarogva egészen Márianosztráig. A Szobi járás községében Márianosztrán, a Magyarok Nagyasszonya bazilikát tekintettük meg Borsos János József (idegenvezető) pálosi szerzetes közreműködésével.

A bazilika története röviden:
Az alapítás után 660 évvel a Szentszék Istentiszteleti és Szentségi Kongregációja 2012. május 4-i dátummal a márianosztrai Magyarok Nagyasszonya templomot „bazilika minor” címmel és méltósággal ruházta fel.
1352-ben Nagy Lajos király atyja halálának emlékére és bűnei engeszteléséül a Börzsönyben lévő Nozthre birtokát a pálos rendnek adományozta. A ma Zuvárnak nevezett, volt királyi vár, köveiből a kolostorral párhuzamosan fölépült templomot 1382-ben a király jelenlétében halála előtt pár hónappal szentelték föl. A konszekrációval egy időben a király kezdeményezésére innen indult el Oppelni László vezetésével 16 pálos szerzetes a Boldogságos Szűz Mária ikonjával a czestochowai pálos kolostort megalapítani. Közel kétszáz év prosperálás után a török hódoltság okozta lelki és morális válság hatására a kolostor és templom elnéptelenedett. A krónikák megénekelte fényes kolostor az enyészet martalékává vált, faragott köveinek egy részét széthordták. A szentély falai száz év hányattatásai ellenére is elég jó állapotban megmaradtak ahhoz, hogy a török kiűzése és a Rákóczi szabadságharc zivataros esztendei után 1712-ben megkezdődjék az újjáépítés, s ezzel együtt a Boldogságos Szűz Mária kolostor második korszaka. A szentély eredeti gótikus formáját megtartva a templom hajóját két toronnyal bővítették, pálos faragó mesterek nyolc pompás barokk oltárral és hatvanhét angyallal díszítették. A templomot másodszor 1729. augusztus 14-én konszekrálta Berényi Zsigmond püspök. A gyönyörű, barokk stílusban átépített kolostor 1735-re készült el. A további építkezést – a kolostorban rendi képzés és a pálos rend noviciátusa is működött – és ezzel a kolostor 70 évig tartó másodvirágzását II. József 1786. február 7-i pátense derékba törte. A templom és a kolostor élete ezzel szétvált. A pálos rend működésének betiltása után a templom egyházmegyei gondozásba, a pálos birtokon szerveződött falu – Márianosztra, a kegyképről: a Mi Máriánk – plébániatemplomaként működött tovább, a konvent vagyona pedig a Vallásalapra szállt. A kolostor épületét az állam a Vincés nővérek működtetésében női börtönként használta. 1948-tól a börtön a politikai foglyok – zömmel egyháziak, köztük pálosok – férfibörtöne, 1956 után pedig a köztörvényesek börtöne lett. A templom, kegyképének köszönhetően, a XX. századra zarándokok ezreit vonzotta. A kommunista diktatúra összeomlásával, 1989-ben a pálos rend visszakapta ősi templomát. 1993 óta a Váci Egyházmegye területéhez tartozik. Az egyhajós, négy kápolnafülkéből, és egy kápolnából álló 39 m hosszú, 404 négyzetméteres műemléktemplomot a pálos rend kívül-belül fölújítatta. A Bazilika Minor címet a dr. Beer Miklós püspök úr pontifikálta szentmisén 2012. október 7-én hirdették ki. Köszönet Borsos János József pálosi szerzetesnek a fantasztikus idegenvezetésért, az ő segítségével nemcsak a bazilika történetét, de a pálosok életével is megismerkedhettünk. A templom látogatása mellett megtekintettük a Börtönmúzeumot is.

A tervezett utunk folytatódott tovább Vác városába. Tekintettel arra, hogy két autóbusznyi résztvevő volt a kirándulásunk során, így csoportokban, néhány idegenvezetővel ismerkedtünk a város látnivalóival, nevezetességeivel.

Néhány nevezetességet kiemelve:
A Március 15. tér a város fõtere, ami az egymást keresztező fontosabb útvonalak találkozásánál alakult ki, itt jött létre a város kereskedelmi és közigazgatási központja. A tér sajátos, háromszögű alaprajzát a XIII. században – a tatár pusztítást követően – Vácra érkező német telepesek építkezéseinek köszönhetik. A tér végleges formáját az 1760-as években nyerte el, amikor közepéről lebontották a fél évezredet átélt, már rossz állapotban lévő Szent Mihály templomot. A XVIII. században épültek a legszebb középületek és polgárházak.

A mai Székesegyház (Konstantin tér) már az ötödik püspöki főtemplom a váci püspökség megalapítása óta. Tervezésére Eszterházy Károly püspök Pilgram osztrák építésznek adott megbízást. A már elkészült alapokra a következő püspök, Migazzi Kristóf egy a saját építésze, Canevale által megálmodott klasszicizáló, későbarokk ízlésű székesegyházat építtetett. A homlokzat szobrai Bechert József váci mester alkotásai. A főoltárkép Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a vizitációt ábrázolja, a kupolafreskó pedig a Szentháromság diadalát. Mindkettő a kor legnevesebb művészei közé tartozó Maulbertsch alkotása. A szentélykorlát tartalmazza a török időkben elpusztult reneszánsz székesegyházból származó eredeti darabokat is. A templom alatt altemplom húzódik, mely püspökök, kanonokok és világiak temetkezési helyéül szolgál.

A Városháza (Március 15. tér 11.) a világi barokk legjelentősebb váci emléke. Egy 1680-ból származó térkép szerint ezen a helyen török fürdő állt, de az 1718. évi telekkönyv már városházát jelöl. A mai épületet az 1730-as évek közepén kezdték kialakítani, de csak Mária Terézia 1764-es látogatására készült el teljesen. A homlokzaton Jusztíciának, az igazság Istenasszonyának szobra látható, tőle jobbra és balra egy-egy fekvő nőalak az ország- és az építést támogató püspök, Migazzi Kristóf címerét tartja.

Testvérvárosok kútja néven áll a főtéren felállított díszkút. Testvérvárosok címerei díszítik a barátság emlékhelyét. Ezért került fölé Szent János evangelista, a barátság védőszentjének szobra is. (A díszkutat eredetileg Mátyás király születésének fél évezredes ünnepére készülve 1943-ban tervezték felállítani a váciak, de a háborús idők miatt a reneszánsz időket idéző domborműves díszítése nem valósult meg.)

A Siketnémák Országos Intézete (Március 15. tér 6.) két középkori kanonokház egybeépítésével alakult ki, s a török kiűzése után püspöki palotaként működött. 1741-ben felújították, az udvar felé bővítették. Itt lakott Migazzi püspök vendégeként Mária Terézia a családjával 1764-ben. Miután a püspök új palotába költözött, ez az épület tanintézetként élt tovább, később az angolkisasszonyok zárdája nyert benne elhelyezést, majd katonai célokra használták. 1802-ben Cházár András itt alapította meg az ország első siketnéma intézetét, és a ház azóta is ezt a célt szolgálja.

A Kõkapu (Köztársaság út 69.sz. épület elõtt) az országban egyedülálló műemlék. A későbarokk-klasszicizáló diadalívet Migazzi püspök építtette Canevale Franciaországban tanult bécsi udvari építész tervei szerint Mária Terézia fogadására az akkori “Püspök-Vác” határában.

Vác látogatása után érkeztünk meg Kismarosra, az utolsó állomáshelyünkre, ahol egy vendéglőben a közös vacsora elfogyasztása után kötetlen beszélgetéssel zárult az egynapos kirándulásunk. A Petőfi Baráti Társulás elnöksége (Erdős Péter elnök) és a tagsága köszönetét fejezi ki a pénzesgyőri barátainknak, elsősorban Páder Zsuzsikának és férjének Róbertnak, valamint Páder Rezsőnek a nagyszerű szervezésért, a fantasztikus, gazdag és élménydús kirándulásért.

This entry was posted on hétfő, szeptember 2nd, 2019 at 14:21 and is filed under Nincs kategorizálva. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed at this time.