A PBT egynapos kirándulása a pénzesgyőri barátainkkal, 2019. június 29-én (megkésett beszámoló)
A Petőfi Baráti Társulás tagjai a Pénzesgyőr Baráti Köre vezetőségének és tagságának köszönhetően, 2019. június 29-én közös kiránduláson vett részt, érintve Börzsöny-Márianosztra-Vác helyeit.
A pénzesgyőri barátainkkal Letkésen találkoztunk, ahol az üdvözlések és azt követően a közös reggeli elfogyasztása után, elsőként Nagybörzsönyben található Szent István templomot látogattuk meg. Nagybörzsöny a Börzsöny nyugati peremén, a Börzsöny-patak partján található. Közigazgatási területe nyugaton az Ipolyig terjed, keleten pedig mélyen benyúlik a Börzsöny erdei közé. Területének csaknem háromnegyede a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.
A Börzsöny nyugati szélén fekvő, nagymúltú, egykori bányaváros, Nagybörzsöny határában áll az egyik legszebb épen maradt román stílusú, Árpád-kori temploma, a Szent István-templom. A kőkerítéssel körülvett ódon hangulatú épület a magyar építészettörténet egyik gyöngyszeme.
A templom történetét Pereszlényi Lajos idegenvezető mesélte el:
A ma már csak pár száz lakosú, álmos kis település a középkorban nagy jelentőséggel bírt, köszönhetően vas-, réz-, és aranybányáinak. Az 1439-ben már bányavárosi rangra emelkedett Nagybörzsönybe szász bányászokat telepítettek be, az aranykor a török hódoltságig tartott, de a bányák csak a XVIII. század közepén merültek ki.
A falu négy templommal is büszkélkedhet. A legrégebbi a község nyugati szélén épült Szent István-templom. A kicsiny épületet a falu magyar lakosai építették a XIII. században, kőkerítéssel csak később 1632-ben vették körül. A hajdanán plébániatemplomként szolgáló épülettől a német telepesek által használt ún. Bányásztemplom fokozatosan átvette az egyházi szolgálatot, így a XVII. századtól a Szent István-templom kápolnaként szolgálta a körülötte létrejött temetőt. A századok során a templom többször cserélt gazdát a protestáns és a katolikus egyház között, ma római katolikus, rendszeres istentiszteletet már nem tartanak itt, de esküvők kedvelt helyszíne. Minden évben itt tartják a hagyományos Vadásznapon Szent Hubertus miséjét.
A kis templom meglepő módon, viszonylag sértetlenül vészelte át az évszázadokat, még a törökök sem bántották, sőt megtűrték a vallás gyakorlását. Szerencsére a későbbi időkben sem alakították át az épületet, így szinte változatlan formában őrzi román stílusát. Kör alakú kőfal veszi körül, mely 1632-ben épült. A kőkerítésen belül, a templom körül egykor temető volt, ahol a halottakat a keresztény előírások szerint kelet-nyugati irányban temették el.
Az akkori szokásoknak megfelelően keletelt, vöröses-szürke kváderkövekből falazott kis templom félkörívű szentélyfala támaszkodik a magasabb, háromszögű oromzatban végződő hajóhoz. A hajó nyugati végéhez később hozzáépített tornyot román stílusú ikerablakok törik át. A szentély külső falát ívsoros kőpárkány zárja le, melyet faragott emberfejek díszítenek. A legenda szerint az építők a tatárjáráskor itt legyőzött pogányok arcvonásait örökítették meg.
A déli homlokzatot félköríves, román kori ablakok törik át, és ugyanebből az időből származik a szintén félköríves bejárat is. A templom belseje teljesen egyszerű, a dísztelen belső térben középkori hangulatú félhomály fogad. A falakon még halványan láthatók eredeti freskómaradványok, felszentelési keresztek. A kis szentélyt negyedgömböt formázó boltozat fedi. Az északi falon helyezték el a bányásztemplom régi, 1700 körül készült oltárképét.
Nagybörzsönyben, a templom látogatása után kisvasúttal utaztunk, a Börzsöny erdeiben kanyarogva egészen Márianosztráig. A Szobi járás községében Márianosztrán, a Magyarok Nagyasszonya bazilikát tekintettük meg Borsos János József (idegenvezető) pálosi szerzetes közreműködésével.
A bazilika története röviden:
Az alapítás után 660 évvel a Szentszék Istentiszteleti és Szentségi Kongregációja 2012. május 4-i dátummal a márianosztrai Magyarok Nagyasszonya templomot „bazilika minor” címmel és méltósággal ruházta fel.
1352-ben Nagy Lajos király atyja halálának emlékére és bűnei engeszteléséül a Börzsönyben lévő Nozthre birtokát a pálos rendnek adományozta. A ma Zuvárnak nevezett, volt királyi vár, köveiből a kolostorral párhuzamosan fölépült templomot 1382-ben a király jelenlétében halála előtt pár hónappal szentelték föl. A konszekrációval egy időben a király kezdeményezésére innen indult el Oppelni László vezetésével 16 pálos szerzetes a Boldogságos Szűz Mária ikonjával a czestochowai pálos kolostort megalapítani. Közel kétszáz év prosperálás után a török hódoltság okozta lelki és morális válság hatására a kolostor és templom elnéptelenedett. A krónikák megénekelte fényes kolostor az enyészet martalékává vált, faragott köveinek egy részét széthordták. A szentély falai száz év hányattatásai ellenére is elég jó állapotban megmaradtak ahhoz, hogy a török kiűzése és a Rákóczi szabadságharc zivataros esztendei után 1712-ben megkezdődjék az újjáépítés, s ezzel együtt a Boldogságos Szűz Mária kolostor második korszaka. A szentély eredeti gótikus formáját megtartva a templom hajóját két toronnyal bővítették, pálos faragó mesterek nyolc pompás barokk oltárral és hatvanhét angyallal díszítették. A templomot másodszor 1729. augusztus 14-én konszekrálta Berényi Zsigmond püspök. A gyönyörű, barokk stílusban átépített kolostor 1735-re készült el. A további építkezést – a kolostorban rendi képzés és a pálos rend noviciátusa is működött – és ezzel a kolostor 70 évig tartó másodvirágzását II. József 1786. február 7-i pátense derékba törte. A templom és a kolostor élete ezzel szétvált. A pálos rend működésének betiltása után a templom egyházmegyei gondozásba, a pálos birtokon szerveződött falu – Márianosztra, a kegyképről: a Mi Máriánk – plébániatemplomaként működött tovább, a konvent vagyona pedig a Vallásalapra szállt. A kolostor épületét az állam a Vincés nővérek működtetésében női börtönként használta. 1948-tól a börtön a politikai foglyok – zömmel egyháziak, köztük pálosok – férfibörtöne, 1956 után pedig a köztörvényesek börtöne lett. A templom, kegyképének köszönhetően, a XX. századra zarándokok ezreit vonzotta. A kommunista diktatúra összeomlásával, 1989-ben a pálos rend visszakapta ősi templomát. 1993 óta a Váci Egyházmegye területéhez tartozik. Az egyhajós, négy kápolnafülkéből, és egy kápolnából álló 39 m hosszú, 404 négyzetméteres műemléktemplomot a pálos rend kívül-belül fölújítatta. A Bazilika Minor címet a dr. Beer Miklós püspök úr pontifikálta szentmisén 2012. október 7-én hirdették ki. Köszönet Borsos János József pálosi szerzetesnek a fantasztikus idegenvezetésért, az ő segítségével nemcsak a bazilika történetét, de a pálosok életével is megismerkedhettünk. A templom látogatása mellett megtekintettük a Börtönmúzeumot is.
A tervezett utunk folytatódott tovább Vác városába. Tekintettel arra, hogy két autóbusznyi résztvevő volt a kirándulásunk során, így csoportokban, néhány idegenvezetővel ismerkedtünk a város látnivalóival, nevezetességeivel.
Néhány nevezetességet kiemelve:
A Március 15. tér a város fõtere, ami az egymást keresztező fontosabb útvonalak találkozásánál alakult ki, itt jött létre a város kereskedelmi és közigazgatási központja. A tér sajátos, háromszögű alaprajzát a XIII. században – a tatár pusztítást követően – Vácra érkező német telepesek építkezéseinek köszönhetik. A tér végleges formáját az 1760-as években nyerte el, amikor közepéről lebontották a fél évezredet átélt, már rossz állapotban lévő Szent Mihály templomot. A XVIII. században épültek a legszebb középületek és polgárházak.
A mai Székesegyház (Konstantin tér) már az ötödik püspöki főtemplom a váci püspökség megalapítása óta. Tervezésére Eszterházy Károly püspök Pilgram osztrák építésznek adott megbízást. A már elkészült alapokra a következő püspök, Migazzi Kristóf egy a saját építésze, Canevale által megálmodott klasszicizáló, későbarokk ízlésű székesegyházat építtetett. A homlokzat szobrai Bechert József váci mester alkotásai. A főoltárkép Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a vizitációt ábrázolja, a kupolafreskó pedig a Szentháromság diadalát. Mindkettő a kor legnevesebb művészei közé tartozó Maulbertsch alkotása. A szentélykorlát tartalmazza a török időkben elpusztult reneszánsz székesegyházból származó eredeti darabokat is. A templom alatt altemplom húzódik, mely püspökök, kanonokok és világiak temetkezési helyéül szolgál.
A Városháza (Március 15. tér 11.) a világi barokk legjelentősebb váci emléke. Egy 1680-ból származó térkép szerint ezen a helyen török fürdő állt, de az 1718. évi telekkönyv már városházát jelöl. A mai épületet az 1730-as évek közepén kezdték kialakítani, de csak Mária Terézia 1764-es látogatására készült el teljesen. A homlokzaton Jusztíciának, az igazság Istenasszonyának szobra látható, tőle jobbra és balra egy-egy fekvő nőalak az ország- és az építést támogató püspök, Migazzi Kristóf címerét tartja.
Testvérvárosok kútja néven áll a főtéren felállított díszkút. Testvérvárosok címerei díszítik a barátság emlékhelyét. Ezért került fölé Szent János evangelista, a barátság védőszentjének szobra is. (A díszkutat eredetileg Mátyás király születésének fél évezredes ünnepére készülve 1943-ban tervezték felállítani a váciak, de a háborús idők miatt a reneszánsz időket idéző domborműves díszítése nem valósult meg.)
A Siketnémák Országos Intézete (Március 15. tér 6.) két középkori kanonokház egybeépítésével alakult ki, s a török kiűzése után püspöki palotaként működött. 1741-ben felújították, az udvar felé bővítették. Itt lakott Migazzi püspök vendégeként Mária Terézia a családjával 1764-ben. Miután a püspök új palotába költözött, ez az épület tanintézetként élt tovább, később az angolkisasszonyok zárdája nyert benne elhelyezést, majd katonai célokra használták. 1802-ben Cházár András itt alapította meg az ország első siketnéma intézetét, és a ház azóta is ezt a célt szolgálja.
A Kõkapu (Köztársaság út 69.sz. épület elõtt) az országban egyedülálló műemlék. A későbarokk-klasszicizáló diadalívet Migazzi püspök építtette Canevale Franciaországban tanult bécsi udvari építész tervei szerint Mária Terézia fogadására az akkori “Püspök-Vác” határában.
Vác látogatása után érkeztünk meg Kismarosra, az utolsó állomáshelyünkre, ahol egy vendéglőben a közös vacsora elfogyasztása után kötetlen beszélgetéssel zárult az egynapos kirándulásunk. A Petőfi Baráti Társulás elnöksége (Erdős Péter elnök) és a tagsága köszönetét fejezi ki a pénzesgyőri barátainknak, elsősorban Páder Zsuzsikának és férjének Róbertnak, valamint Páder Rezsőnek a nagyszerű szervezésért, a fantasztikus, gazdag és élménydús kirándulásért.