Minden év október hatodikán, a nemzeti gyásznapon emlékezünk az 1848/49-es szabadságharc leverését követően kivégzett tizenhárom tábornokra. A tizenhárom aradi vértanú közül hárman születtek Felvidéken: Aulich Lajos (Pozsony), Lahner György (Turóc megyei Necpál (Necpaly), Dessewffy Arisztid (Ósvacsákány (Čakanovce, Kassa mellett).

A Petőfi Baráti Társulás a hétvégén az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után az Aradon kivégzett 13 vértanúra, az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezett Királyfiakarcsán. Továbbá tiszteletadással adózott a 2018-ban elhunyt honfitársainkról, akik mindnyájunkért éltek: Pogány Erzsébet, Bauer Győző, Jókai Tibor, Paulisz Boldizsár.

A nemzeti gyásznapi emlékezés helyszíne a királyfiakarcsai Cserkészliget volt. A műsorvezető köszöntője után Varga Zaránd Ágoston, dunaszerdahelyi diák verses-énekes műsorával emelte a rendezvény fényét. A felemelő megemlékező beszédet Perjés Klára, a Kossuth Rádió főszerkesztője, újságíró mondta. Beszédében október hatodika üzenetét hangsúlyozta, megemlékezésében kiemelte: – Az aradi vértanúk mártíromsága, a magyar örökségünk része, lelkünk táptalaja, identitásunk erősítője, a magyarság immunrendszerének injekciója, amelyre manapság ordító szükségünk van. Bár életünket nem követelik, de szabadságunkat, önrendelkezésünket már igen! Október 6-a csak 2001 óta hivatalosan nemzeti gyásznap. A vértanúk az utolsó perceikkel is a hazának és a világnak mutattak példát. Ha erőnk fogytán, ne feledjük, hogy a magyar nemzetnek van egy különleges segítője, közbenjárója, a Magyarok Nagyasszonya, Szép Szűz Mária. Október nyolcadikán ünnepeljük őt, mert minket titokzatos kötelék fűz hozzá ezer esztendeje, de valószínűleg már sokkal régebben is, hiszen benne élt a magyarság lelkében, babbásan, ahogy a székelyek mondják, holdsarlón állva, napba öltözve. Esély a jövőnknek, ha meg tudjuk őrizni keresztély kultúránkat, emlékezzünk a hősökre, ők adjanak erőt győzedelmes megmaradásunkhoz!

Az aradi vértanúk utolsó mondataik elhagzása mellett, mécsesek elhelyezése, tiszteletadása történt a csicsói fafaragó, Nagy Géza által készített és az aradi vértanúk emlékére állított szélhárfánál.

Batta György költő, író, publicista, újságíró megemlékezett a 2018-ban elhunyt Pogány Erzsébetről, Bauer Győzőről, Jókai Tiborról és Paulisz Boldizsárról.
Beszédében kiemelte: – Miközben az aradi vértanúink példamutató hősiességére, az igazsághoz és a szabadsághoz való hűségére emlékezünk, a lélek csendjében köszönve meg áldozatukat, gondoljunk azokra a hazai személyiségeinkre is, akik idén fejezték be életüket. Pogány Erzsébet 58, Paulisz Boldizsár 57, Jókai Tibor 50 évesen fejezte be az életét. Mindhárman súlyos betegen is szerveztek, terveztek, utaztak és építettek, hogy beteljesülhessen küldetésük: a szülőföld és a nemzeti értékeink gyarapítása, az egyetemes emberi jóság és hasznosság. Mindnyájan látjuk és érzékeljük: rendkívüli időket élünk bolygónkon. A világ tele van fegyverekkel és gyűlölettel, ugyanakkor egyre rohamosabb az elszegényedés. Mi, magyarok most szinte tükörben láthatjuk a történelmünket: mi történik velünk folyamatosan Kelet és Nyugat határán, ebben a tűzvonalban, amelyben egyre-másra kísérletet tesznek elpusztításunkra. Vajon milyen céllal teremtett magyarokat az Isten? – tehetjük fel a huszonegyedik században is a kérdést.
A feleletet saját történelmünk adja meg. A magyarok államalapításukkor egy olyan tárgynak látszó, ám élő minőséget is hordozó ajándékot kaptak, melyhez hasonló nincs más népek birtokában: a Szent Koronát. Ez a kétezernégy grammos ereklye Ég és Föld egybekapcsolt képe; fő helyén, Krisztust látjuk a trónusán, aki minden hatalom birtokosa a Földön. Minthogy az államalapító királynak nem volt örököse, akire rábízhatta volna az országát, a Szent Koronát felajánlotta Máriának, Jézus édesanyjának. Mária elfogadta a felajánlást, s az óta mi Mária Országa vagyunk. Ő nem csak a világnak, a magyaroknak is a királynője. Neki köszönhetjük, hogy még létezünk, újra meg újra talpra tudunk állni a legszörnyűbb megpróbáltatások után is; szinte keresztutat járunk…”
A Cserkészligetben álló „nagykereszt” előtt az elhunytak hozzátartozói helyezték el a mécseseket.
A megemlékezés a Himnusz énekével fejeződött be.

(megjelent: Csallóköz, 2018. október 10-én, 41.szám, 21. oldal – Aradi tizenhárom – írta: Szerencsés Magdolna)

This entry was posted on csütörtök, október 18th, 2018 at 19:46 and is filed under Nincs kategorizálva. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed at this time.