Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Áldás, békesség!
Igen, egyedül Istené a dicsőség!
A Jóistené, akitől Szent István királyunk evilági, országot építő hatalmát, keresztény államunkat szervező tudását és erejét kapta.
Az oly erősen áhított Kárpát-medencei, európai keresztény ökumené jegyében köszöntöm itt Királyfiakarcsán, a Szent István téren a karcsaiakat, Csallóköz népét, vendégeinket, honfitársaimat.
Bábel Balázs érsek atyánk gondolatát idézem itt: „A kereszténység bűne a megosztottság. És most azt kell keresnünk, ami összeköt bennünket.
El kell köteleznünk magunkat látható egységre, a közös tanúságtételre. A szekularizált világban fontos, hogy egységben legyünk, hogy felmutassuk: komolyan hiszünk Krisztusban. Az egység reményének van alapja: mert maga a Szentlélek munkálja azt.”
Ezt a mai napot is a Szentlélek munkálta. Ez a mai szoboravató ünnepség már két esztendővel ezelőtt megkezdődött itt, Királyfiakarcsán, az akkori Szent István-napi megemlékezésen. Akkor ennek a szobornak a makettjét mutatták be az ünneplőknek. Az alkotó, Rie¬ger Tibor szobrászművész a szobor gipszváltozatát jelképesen átadta a falu és a felvidéki magyar szervezetek képviselőinek. A szobor bronzba öntéséhez szükséges anyagiakat az elmúlt két esztendőben adta össze a Kárpát-medence jóakaratú magyarsága.
Rieger Tibor, fogadalmához híven, a szobrot bronzba öntötte, és a két esztendővel ezelőtt elkezdődött ünnepség a szobor leleplezésével most befejeződik.
Máriaremetén, Isten szent hajlékában a szobor zsoltárok és orgonaszó, szentbeszédek és emberi fohászok erőterében várta a mai napot, amikor megkezdődik a Magyarok Nagyasszonya-szobor köztéri élete. Mert ennek a bronzból öntött szobornak élete van. Arca, lelke, gondolata. Ha igaz keresztény hittel nézed, visszanéz. Megbocsátó türelemmel azt is látja, aki átnéz rajta. Azokat is érzékeli, akik léptüket lassítják, akik előtte megállnak, akik fejet hajtanak. Ez a szobor lát és hall és érez. Ez a szobor átlényegül a Magyarok Nagyasszonyához, közvetít fogadalmat, kérést, rózsafüzért.
Hozzád én így imádkozok:
Magyarok Nagyasszonya! Boldogasszony Anyánk!
Nehéz időt viszünk, amikor Rieger Tibor bronzból Téged megjelenített. Az a Rieger Tibor, akit innen, a Csallóközből kicsi gyermekként elüldöztek, akinek sorsát formázta a magyarok menekülésének iszonyú élménye, akinek művészi életművében tanúságtétel a tömeggyilkos mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak emlékműve, a koronázási palást domborműve, Szent István, Apor Vilmos, Mindszenty bíboros urunk vagy Teleki Pál miniszterelnökünk szobra.
Mindenkor a Szentlélek munkált, és a történelmi erőtérben emberek sokaságából látható egység teremtődött.
Magyarok Nagyasszonya! Istenszülő Asszony!
Az ezeresztendős régmúltra is emlékezünk. A gyászos időre, amikor az Árpád-házi királyfi, Szent István és Boldog Gizella trónra nevelt, lélekben is erős fiúgyermeke a koronázás előtti vadászaton halálosan megsebesült. A Hegyköz sűrű erdejében rontott rá az ügyeletes történelmi vadkan. Szent Imre herceg, a születő haza tündöklő csillaga volt, földi fényessége kihunyt, de gyújt bennünk immár ezer esztendeje hitünkhöz új és új tüzeket.
Magyarok Nagyasszonya! Égi királynő! „Szent István örökségben hagyott, Szent László király is minket reád bízott.”
Magyarok Nagyasszonya! Országunk Úrnője, Patrónája! „Nyisd föl az egeket sok kiáltásunkra, anyai palástod fordítsd oltalmunkra!”
Gyámságod alatt élünk, de ez nem korlátoz, hanem szabadságot, a felelősség szabadságát adja nékünk.
A felelősség szabadságában pedig a magunk és hitünk megújulása kötelességünk: keresztény értékrend, templom és iskola, a közjó és a lélekszámban is gyarapodó, családban élő nemzetünk szolgálata. Az európai népek sorsközösségében pedig észszerű és céltudatos visszatérés az alapokhoz, mert kereszténység nélkül Európa szétesik, szétmállik az időben.
Magyarok Nagyasszonya! Védőszentünk! Szentlélek mátkája!
A teremtett világot züllesztő földi törvények halálra sebeznek egészséges embert, közösséget, népeket.
Az Égi törvény megmásíthatatlan. Az Égi törvény ellenáll minden gyalázatos akaratnak. Országod, Mária királysága egy és oszthatatlan. Történelmi hazánk, a Kárpát-haza őshonos népeivel a Szent Korona hatókörében rendíthetetlen és sebezhetetlen.
Az Égi törvény ellenáll a történelmi bűnözők által előre kitervelt, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel végrehajtott békediktátumnak. Az Égi törvény ellenáll a százezrek életét keserítő, pusztító, embertelen dekrétumoknak.
Magyarok Nagyasszonya! Boldogságos Szűz Mária!
Nehéz időt viszünk. Istenünket becsmérlő és tagadó emberáradat özönlik felénk, akiket tévelygő európai vezetők, gátlástalan pénzváltók és szellemi kufárok hipnotizálnak. Az emberáradatban fanatizált gyilkosok, terroristák.
Ebben a nehéz időben is nyugodt erőt viszünk, mert hittel valljuk, hogy az egészséges veszélytudat szervezi a történelmi megbékélést bennünk és körülöttünk, királyságodban, a Kárpát-hazában és szerte a fenyegetett Európában.
Magyarok Nagyasszonya! Babba Mária! Napbaöltözött Asszony! Amikor Somlyó hegyén sok százezer magyar szíve lüktet, akkor érezzük a Szentlélek erejét, a keresztény összefogást. „Mária, Mária, Gyászban is fényesség. Árva magyaroknak Te vagy az ékesség.”
Magyarok Nagyasszonya, Istenanyánk!
Növeld bennünk a hitet, hogy a csíksomlyói erőforrás átjárja a Kárpát-hazát, és világosítsd meg a velünk egy hitben élő, de más nyelven beszélő keresztény testvéreinket, hogy verekedő pásztorok közt búcsút ül a farkas.
Befejezésül újra idézem Bábel Balázs kalocsai érsek atyát:
„A kereszténység bűne a megosztottság. És most azt kell keresnünk, ami összeköt bennünket, el kell magunkat köteleznünk a látható egységre, a közös tanúságtételre. A szekularizált világban fontos, hogy egységben legyünk, hogy felmutassuk: komolyan hiszünk Krisztusban. Az egység reményének pedig van alapja: mert maga a Szentlélek munkálja azt.”
Magyarok Nagyasszonya! Rózsafüzér Királynője! „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcs, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.”
Lezsák Sándor

Magyar Hírlap