A PBT 2015. augusztus 9-11 között 3 napos dél-csehországi kiránduláson vett részt, érintve Telč, Třebon, Tábor, Zvíkov, Písek, České Budějovice, Jindřichuv Hradec városokat. A kirándulásunk főszervezői Molnár Ilona tanárnő-isk.igazg., és Szabó Miroslav voltak. Köszönettel tartozunk nekik a fantasztikus szervezésért, a gazdag programokért, a sok látnivalóért, az élményekért, nem utolsó sorban a szállásért.
Utunk első állomása Telč városa volt. Csehország egyik legszebb, műtörténetileg legegységesebb, leghívebben megőrzött városának mondják. Telč lakossága mintegy 5600 fő (2012-es adat). A történelmi városközpontot az UNESCO 1992-ben a világörökség részévé nyilvánította. A városközpont és a kastély parkja a tavakkal nagyjából 2 óra alatt bejárható. Telč utcáin megszokott dolog a sok turista mellett a filmezés is. Mikszáth Kálmán Fekete városának televíziós filmjét is itt vették fel részben. A várost kétoldalról közrefogó halastavak – a vízivár hajdani várárkái – a paletta minden színében csillogtatják vissza a napsugarakat. A város magja két külön időben alapított részből, Ó-Telčből és Új-Telčből áll. A déli Óvárost a XII. században alapították, az Új-Telč pedig a XIV. század végén alakult a vár körül. Élvezet és ámulatba ejtő volt a sétánk a város főterén. A főtér déli részén két barokk díszkút veszi közre a barokk Mária-oszlopot. Az egyik kutat Herkules szobra díszíti.
A telči vár, amely eredetileg királyi tulajdon volt, de később főúri családok váltogatták egymást, a várat kastéllyá alakították. Legtöbbet a Rosenberg család idején alakítottak az épületen, amely ekkor kapta jelenlegi reneszánsz kinézetét. A kastélyt szép udvar és park veszi körül. A kastély belső terei nagyon jó állapotban maradtak fenn. A vár egyik díszterme ma Telč házasságkötő terme is.
Telč után Třebonba indultunk, itt volt a szállásunk a Zlatá hvězda szállodában. Régi, impozáns szálloda, kellemes hangulatú szobákkal. A szállás elfoglalása után első sétánk Třebon városában a Regent sörgyár látogatása volt, közel a szállásunkhoz.
A sörgyárat, amint azt a Bohemia Regent sörös címkéi is hirdetik anno 1379-ben alapították, és működésében ekkoriban az Ágoston-rendi szerzetesek vettek részt tevékenyen. A környék már sokszor említett hírneves uralkodó családja a Rosenberg (a sörcímke vörös rózsája is utal rájuk) 1482-ben vette át és kezdte rögvest bővíteni a gyárat, a kastély melletti új pincék megépítésével. A család ekkoriban 19 sörgyárat birtokolt. A sörgyár az 1800-as évektől kezdve egyre inkább prosperált és az évszázad végén nem kevesebb, mint öt millió liter sört állítottak elő évente (1886-87), no persze nemcsak helyi fogyasztásra, hanem más országok lakosainak felvidítására is. A belga uralkodó az 1888-ik évi kiállításon még a legjobb söröknek járó díjjal is megjutalmazta. A sörgyár épületét a XIX. század második felében felújították, és ebben a formájában tekinthető meg a mai napig is. A XX. század elején a fejlődés folytatódott, az első világháború előtt a termelés már meghaladta a 10 millió litert, és az Osztrák-Magyar Monarchia teljes területén és sok más európai országban is kapható volt. 1905-től kezdve a třeboni sör már nemzetközi márkavédelmet is élvezett a Champagne-al, és Roquefort-tal egyetemben. A sörgyárat szakelőadóval, vezetővel jártuk végig, amely sörkóstolóval ért végett. Nagyon szép élményekkel zárult az első napunk.
A második napon folytattuk az utunkat Tábor városába. Tábor a husziták egykori központja volt. Nevét a Bibliában említett Tábor hegyéről (Galilea) kapta, de a mai cseh nyelvben is tábort jelent. Itt volt a husziták egykori erődje, melyet 1420-ban egy vizektől védett gránittömbön Jan Žižka vezetése alatt álló husziták alapítottak. A város után nevezték a husziták radikális irányzatát táboritáknak. Az egykori feljegyzések szerint itt a teljes anyagi és emberi egyenlőséget igyekeztek megteremteni: máig a főtéren áll az általuk használt egykori kádak sora, melybe a huszita seregbe jelentkezőknek – hogy teljesen egyenlők legyenek – minden vagyontárgyukat bele kellett dobniuk. Élelmezésükről a tábor gondoskodott és ott dolgoztak, ahová kijelölték őket. Papjaik nem voltak, felfogásuk szerint mindenkinek joga van a bibliát magyarázni, az Igét hirdetni. Ezért, mint „eretnekek” élesen szembe kerültek a katolikus egyházzal. Két szín alatt áldoztak, és jelvényük sem a kereszt volt, hanem a kehely. A táboriták közössége 1420-tól 1434-ig állt fenn. Ez idő alatt a huszita seregek győzelmet-győzelemre halmoztak. A cseh rendek még a 17. században is kelyhes zászló alatt indultak harcba a Habsburg elnyomás ellen. A protestáns szövetség fehérhegyi veresége után is Tábor városa volt az utolsó erőd, amely a legtovább ellenállt az osztrákok megismétlődő ostromainak. Tábor városa ma egy történelmi múzeum. 15. századi városfalainak és bástyáinak egy része – főleg a belváros északi oldalán – máig megmaradt. Főtérhez közeli házainak többsége reneszánsz stílusú, homlokzatukat sgraffito díszíti. A főtéren áll egy reneszánsz díszkút, valamint a huszita vezérek emlékművei is itt találhatók. A huszita idők óta itt állnak azok a kőasztalok is, amelyeken a harcosok étkeztek, és itt vannak a városháza 6. számú háza előtt azok a kőkádak is, amelyekbe a harcosok értékeiket beledobálták. Egykor itt tartották híres; támadásra és védekezésre egyaránt alkalmas harci szekereiket is.
Nevezetességei:Kotnov várának maradványai – A 18. századi várból csak egy henger alakú vártorony és egy bástya, valamint a Bechynci-kapu maradt meg, melyekben ma múzeum van. Továbbá a Városháza – 1440-ben épült, tornya is gótikus stílusú. A 15. század óta többször restaurálták, azonban eredeti formája mindvégig megmaradt. Az épületben található a huszita mozgalom dokumentumait őrző múzeum is. Híres temploma a Szűz Mária templom – 1642-1666 között épült, barokk stílusban. A Tábori plébánia templom – késő gótikus stílusban épült a 15. század második felében. Történelmi hely a Labirintusok – a Főtér alatti kazamatákba bújt el a város lakossága harcok idején. Víztorony – a Főtértől északra található, még a reneszánsz korban épült különleges műszaki megoldású építmény. A Jordan-tó Csehország első mesterséges víztározója, 1492-ben létesült. A tervezők egy 18 méter magas mesterséges vízesés energiáját használták fel arra, hogy az ivóvizet a város magasabban fekvő részeibe és a toronyba is felnyomják. Tábor városának látogatása után Zvíkovba indultunk, ahol az ebédünk fogyasztása után először a várba, majd a kikötőbe indultunk. Itt egy hajókiránduláson vettünk részt a Vltava folyón a Zvíkov- Orlík vonalon. A hajókirándulást megelőzően a Zvíkov (Klingenberg) királyi várat csodáltuk meg, amely Csehország szemszögéből nézve afféle nemzeti kegyhelyként van számon tartva. A vár a gótikus várépítészet csodálatos példája. (Itt forgatták az Özvegy és leánya c. Magyar történelmi játékfilmet. A történet Erdélyben játszódik a 17. században). A Zvíkovi várat a „cseh várak királynéja”-ként tisztelik. Szabadon nézelődhettünk, és fotózhattunk a vár és udvara egész területén. A hajókirándulás csodálatos élmény, felüdülés volt, a táj, az ottani természet adottságaival, szépségével. Az Orlíki-tó hossza 50 km. A hajókirándulás után az Orlík várának megtekintésére került sor, amelynek már a környezete is igen látványos. A felduzzasztott Vltava folyó partján fekszik egy kis félszigeten, így erről a kastélyról joggal mondhatjuk el, hogy vízi vár. Királyi várnak épült a XIII. században, gótikáján azonban az évszázadok sokat változtattak, bővítették, végül 1850-ben a Schwarzenberg hercegek alakították vissza neogótikussá J. Grueber bécsi építésszel. A várkastély előtere a parkkal, rendkívül impozáns. Termei lényegében a hercegi család bútoraival, képeivel, trófeagyűjteményeivel, szobraival, fegyvereivel, fafaragványokkal vannak berendezve, látható a szép könyvtár és a várkápolna is. A vártömb egyik alsó épülete Nepóleoni emlékház: emléktárgyaival az egyik Schwarzenberg herceget ajándékozta meg a franciák császára a lipcsei „Népek csatája” után. A csodás kirándulásunk után Písek-České Budějovice útvonalon érkeztünk vissza a szálláshelyünkre, Třebonba. Az est további részében szabad program volt, lehetőség volt a város további ismerkedésével.
A harmadik napon, a reggeli elfogyasztása után búcsút vettünk a városból és már hazafelé vettünk az utunkat. Az első megállónk Jindřichuv Hradecban, volt, mely város ma elsősorban a gebelin iparáról híres. A 21 700 (2014-es adat) lakosú város az 1220-ban alapított Hradec vára körül alakult ki, jobbágytelepülésként. A bájos szépségű várost az osztrák határtól 18 km-re a Nežárka folyó szeli keresztül, s dombra épült várat a 48 hektáros Vajgar-tó tükrözi vissza.
Nevezetességei: A város főterén reneszánsz, barokk és klasszicista homlokzatú házak sorakoznak egymás mellett. Itt áll a gótikus eredetű, de mára már klasszicista stílusúra átépített városháza is. Jindřichův Hradec vára (15. századi erődítésből mára már csak néhány kapu és bástya maradt fenn). A várkastélyban ma múzeum található. A várkastély csodálatos reneszánsz loggiájával a harmadik várudvart veszi körül. Északkeleti oldalán áll a Szentlélek-kápolna. A mellette levő helyiségben pedig 1338-ból való Szent György legendáját ábrázoló freskók maradtak fenn. A vár északi sarkában álló hengeres vártorony melletti szobában pedig kora gótikus kandalló látható, ettől nyugatra áll a gótikus öreg kapu. Templomai: Mária Magdolna templom, Keresztelő Szent János templom, Szent Katalin templom, Plébánia templom.
A várat Vitkovici Henrik – azaz Jindřich-úr építtette 1220 körül. A nép Hradecnak nevezte el, egykori latin krónikák viszont Nova Domus (Új ház) néven illeték, innen ered német neve is: Neuhaus. Hradec urai 300 éven át fáradhatatlanul építtették és fényesen rendezték be várukat. A harmincéves háború után a Slavatáké lett, legutolsó tulajdonosai a Czernin grófok voltak. Ma állami tulajdon . A várban tett látogatásunk alkalmával az udvaron megcsodálhattuk a csodálatos reneszánsz díszkutat is.
Bedřich Smetana – a későbbi nagy zeneszerző 1831 és 1835 között gyermekként a vár melletti régi serfőzdében, annak épületében lakott.
Az ebédünk elfogyasztása után a világhírű Krýza jászolt tekintettük meg. Az egykori jezsuita szeminárium Balbín téri reneszánsz stílusú épületében található a Jindřichův Hradec-i múzeum. Leglátványosabb állandó kiállítása (csehül: Krýzovy jesličky), a „Krýza jászol” a világ legnagyobb mechanikus népi betleheme, amely bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe is. Az alkotója Tomáš Krýz helyi harisnyakészítőmester (1838-1918) több mint hatvan éven keresztül készítette el csodás alkotását, mely mintegy 60 négyzetméternyi területen fekszik. Több részből áll: vár, kastély, betlemen, az egyes mesterségek,- mesteremberek munkája stb. A betlehem 17 m hosszú, 2 m széles. A Krýzai jászolban 1398 figura szerepel, ezek közül 133 mozgó.
A háromnapos utunk kultúrában, nevezetességekben, látványban nagyon gazdag, élmánydús volt. Köszönet mégegyszer mindezekért Molnár Ilona tanárnőnek és Szabó Miroslavnak, akik ezzel az úttal, Dél-Csehország kis részével, városaival ismertették meg a PBT tagjait.
A képek megtekinthetők:www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2