2014.szeptember 26-28 között a PBT 3 napos kirándulást szervezett Gyulára és környékére, érintve Békéscsabát, a Szarvasi Arborétumot. Köszönet illeti az Erdős / Péter, Ilike / valamint a Nagy házaspárt / Dani, Margitka/, kiknek köszönhetően fantasztikus, élménydús, a történelemben, irodalomban, zenében és nevezetességekben tartalmas napokat éltünk át.

Pénteken, a déli órákban érkeztünk meg Hódmezővásárhelyre, ahol a Bagolyvár étteremben fogyasztottuk el az ebédünket. Néhány gondolattal az étteremről:
„Mi szem, szájnak ingere” mondhatnánk stílszerűen, ha röviden akarnánk summázni, a 47-es főút mellett ám mégis a belváros szívében, a kőfal ölelésében kialakított étterem-komplexum, a Bagolyvár jellemzőit. A néhai villa szépségét, majd étteremmé alakítását kihasználva, új tulajdonosai: Bónus István és felesége, az alapos bővítés és korszerűsítés mellett, igyekeztek polgári eleganciával berendezni a létesítményt. Olyan érzése támadhat az oda betérőnek, a ház asszonyának szavaival élve, mintha a nagymamánkhoz látogatnánk haza. A vendéglő meghitt, otthonos, barátságos, aminek megvalósítása eltökélt szándéka volt a házaspárnak, amikor következetes gyűjtőmunkájuk eredményeként a legkülönfélébb, úgymond nagyanyáink korabeli bútorokkal, kiegészítőkkel, ereklyékkel díszítették a termeket. A nagyon finom ebéd elfogyasztása után folytattuk utunkat Gyula felé.

Gyulán az autóbuszunk közvetlenül a szállásunk előtt parkolt, ez pedig a Hotel Aqua volt. Itt töltöttünk el 2 éjszakát. Gyula városának csendes lakónegyedében található az Aqua Hotel és csupán 20 méterre fekszik a Gyulai Termálfürdőtől. A szobák elfoglalása után szabad programot kaptunk. Két lehetőségünk volt: egyrészt a Várfürdő / fürdőzés /, másrészt a városnézés. Akik a városnézést választották, azok számára egy-egy mondattal érdemes szólni a gyulai Várfürdőről.

A Gyulai Várfürdő:
Az egykori Almássy-kastély 8,5 hektáros kastélyparkjában épült ki Magyarország egyik legszebb fürdője, a gyulai Várfürdő, mely ma természetvédelmi terület. Elsőrendű szempont az épületek és a medencék elhelyezésekor az volt, hogy a kastélykert fáit a lehető legkevésbé érintse az építkezés és hogy az idelátogató vendégeket minél tágasabb zöldfelület várja. A gyulai fürdő 72 Celsius fokos vizét az egészségügyi miniszter 1969-ben gyógyvízzé, 1971-ben a Gyulai Várfürdőt gyógyfürdővé és 1985-ben pedig a fürdő környékét gyógyhellyé nyilvánította. A víz mozgásszervi megbetegedésekre, balesetek utáni rehabilitációs kezelésekre, helyi idegbántalmakra és gyulladásos nőgyógyászati betegségekre alkalmazható kiváló hatással. A gyógyulást, pihenést, sportolást kereső vendégek gyógy- és élménymedencék, valamint strandmedencék közül válogathatnak.
A gyulai Várfürdő területén 9 szabadtéri és 14 fedett medence áll a fürdőzők rendelkezésére. Az összes vízfelület 5093 m3.
Még egy érdekesség: A gyógyvizéről és pazar, hatalmas strandjáról híres Várfürdő egyik – immár csak csonkként álló – fáján, melyet benőtt a borostyán, emléktábla hirdeti, hogy e fa lombjának árnyékában írta Erkel a Bánk Bánk zenéjét, aki gyakori vendége volt a Várfürdőnek.

Szombaton, a reggelink elfogyasztása után Gyula városával, történelmi nevezetességeivel ismerkedtünk Kocsis János idegenvezető segítségével, akinek személyében egy nagytudású, nagyon felkészült, szimpatikus, figyelmes fiatalembert ismertünk meg, és akit nagyon hamar a szívünkbe zártunk. Bemutatta nekünk Gyula városát.
Gyula a magyar Alföld dél-keleti részén, Erdély szomszédságában, a Fehér-Körös folyó bal partján, 87-88 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A városhoz közeli természetes folyóvizek, a Körösök, Közép-Európa legtisztább vizű folyói. A 32 000 lakosú Gyulán hosszú évtizedek óta magyar, német és román nemzetiségű lakosok élnek egymás mellett békességben. Gyula 600 éves múltjával, történelmi atmoszférájával, számos műemlékével, látnivalóival, szobraival, szökőkútjaival, parkjaival, kulturális intézményeivel, sokszínű rendezvényeivel, a megújult belvárosával elnyerte a Kultúra Magyar Városa 2008 címet.

Elsőként a gyulai várat látogattuk meg. A gyulai vár története:
Az uradalmat Zsigmond király adományozta 1403-ban hű alattvalójának, Maróthi János macsói bánnak. Az ő nevéhez fűződik a gyulai vár építtetése, mely 1445-re már állt. A vár későbbi továbbépíttetése Mátyás király fiához, Corvin Jánoshoz fűződik. A Gyulai vár is részt vett a török elleni harcokban, legnagyobb ostroma 1566 nyarán zajlott. A magyarok Kerecsényi László várkapitány vezetésével 14-szer verték vissza Szulejmán szultán seregeit, de végül feladni kényszerültek a várat. A 18. században báró Harruckern János György, az új földesúr serfőzőt és pálinkaházat létesített a várban, majd a várbörtönt is helyreállíttatta.
A Gyulai várral szemben álló Wenckheim kastély is az ő nevéhez fűződik, valamint a szlovákok, románok és svábok Békés megyébe telepítését is a báró kezdeményezte.

A gyulai vár épülete:
A belső vár köré épített védműként az úgynevezett derékvár szolgált, melynek ma látható maradványa a rondella. A gótikus várépülethez tartozik még egy kápolna és várfürdő is.
A derékvár mellett állt a lovas katonák elszállásolására tágas huszárvár, területe egészen a mai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély külső faláig elért. A huszártorony ma a kastély északi szárnyánál látható. A vár emeletén várúrnői, várúri és várnagyi lakosztályok, hivatali szoba, a Szandzsák bég fogadószobája, fegyvertár, alabárdos terem és lovagterem látható.

Említésre méltó a gyulai vár, mint kulturális központ :
A Gyulai várban a Vármúzeum működik, mely a vár középkori világát és reneszánsz mindennapjait mutatja be 24 kiállítóterem segítségével.
A kápolna ma kellemes helyszínt biztosít esküvők, keresztelők lebonyolítására, míg a lovagterem rendezvények, ünnepségek illetve konferenciák helyszínéül szolgál.A vár falai között működik a Gyulai Várszínház, emellett a Várkert is sok kulturális és szabadtéri rendezvény otthona.

A Gyulai Vár derékvárának déli szegleténél áll Tóth Béla szobrászművész végvári vitézt ábrázoló lovasszobra. Az 1974-ben készült bronz szobor egy négyzet alapú téglából készült talapzaton áll, melyet V. Pázmándi Margit építész tervezett. A Végvári Vitézszobra a végvári harcok hősies katonáinak állít emléket.

Idegenvezetőnk megemlítette az Almássy-kastély is, melyet az 1720-as években, Harruckern János kezdte el építeni, közvetlenül a gyulai Várfürdő szomszédságában. 1801-ben, két tűzvészt követően, copf stílusban építették újjá, majd 1888-tól 1944-ig az Almássy-család lakott az épületben. Azóta a kastély állapota jelentősen leromlott, így jelenleg is folyamatban vannak a felújítási munkálatok, amelynek köszönhetően programok és rendezvények alkalmával részterületek már látogathatóak.

Az 1848-as szabadságharc és a fegyverletétel is erősen érintette Gyulát. A vár mellett látványos emlékmű őrzi az aradi vértanúk sorsának helyi fordulatát. A világosi fegyverletételt követően sok elítélt honvédtisztet vezényeltek Gyulára az oroszok, többek között az aradi tizenhárom vértanú közül tízet. A néhány nappal később ide érkező osztrákok átvették a foglyokat az oroszoktól, és a vár előtti téren elkezdték a honvédtisztek lefegyverezését. Ekkor Knézits Károly hősiesen úgy döntött, nem adja át a kardját osztrák kézbe, s inkább eltörte a fegyverét. A megrongált kardlapot és a kardhüvelyt megtekinthettük a Vármúzeum fegyvertermében.
A Várkertben látható honvédtiszti emlékművet a szabadságharc 140. évfordulójára készítette Máté István szobrászművész. Az emlékhely arra az 1849. augusztus 23-ai eseményre emlékeztet, amikor a Gyulai vár mellett 1300 honvédtisztet fegyvereztek le.

Az 1848-49-es honvédtiszti emlékhelyről, másszóval az Október 6- i emlékműről:
Az oroszok Nagyváradon, majd Sarkadon keresztül Gyulára irányították a katonákat, itt várták be a máshol kapituláló egységeket. A tiszteket itt átadták az osztrákoknak, akik Aradra kísérték őket, ahol október 6-án lezajlott a szomorú emlékű 13 vértanú kivégzése.
Az emlékmű az aradi vértanúkra emlékezik, melynek süttői mészkő oszlopai gyertyákként állnak örök emlékként a hőseink tiszteletére. A páratlan számú oszlopokon a szabadságharc jelképei láthatók, ezek: Kossuth-címer,harci dob, csákó, zászló, pisztoly, kardmarkolat, mente, huszárnyereg.
A páros számú oszlopok a polgári átalakulás négy fő erényét, a bronzból öntött nőalakok allegóriájával ábrázolják. Az erény allegóriái: A bátorság páncélba öltözött nő oroszlánnal,az igazságosság bekötött szemű asszony, az okosság egy papírtekercset tartó nőalak, előtte méregtál körül csavarodó kígyóval, a negyedik erény, a mértékletesség pedig kezeiben fáklyákat tartó nőként jelenik meg. Az oszlopok által bezárt kokárda alaprajzú tér közepén pedig a honvédek által halomra rakott fegyverei hevernek. A középső oszlop felirata ezt hirdeti: “Győzzön az igazság!” Az 1848-49-es honvédtiszti emlékhely ünnepélyes felavatására 1989. augusztus 22-én került sor.

A vértanúk emlékhelye mellett az egykori cselédház épülete áll, amely jelenelg négycsillagos szállodaként Hotel Elizabeth néven működik. A kastélyjellegű szálloda egyik épületét az Almássy-család építette 1905-ben. A másik szárnyat 30 évvel később, 1934-ben adták át. Ebben működött az Erzsébet Szeretetház, melyet a szájhagyomány szerint az Almássy-családnál gyakran vendégeskedő Erzsébet királynéról neveztek el. Szálloda neve is az ő emlékét őrzi.

A várat, az aradi vértanúk emlékhelyét, az Elizabeth szállót elhagyva, folytattuk az utunkat tovább, a város nevezetességeivel ismerkedve. Ismert nevek hallatán, Erkel Ferenc, Munkácsy Mihály, Ajtósi Dürer – a művészet nagy nevei, akikre egy ország büszke , de van egy közös bennük, mégpedig Gyula városa. A határközeli, békési kisváros minden kulturális és történelmi emléket gondosan ápol, arra is emléktábla figyelmeztet egy régi házon, hogy egykor pár napot itt töltött Petőfi Sándor. Gyula városa kimondottan ad arra, hogy bizonyítsa kultúrhistóriai jelenlétét. Kötődését a magyar történelem nagy neveihez nemcsak hangsúlyozza, hanem gondosan ápolja is. Szinte minden második házon emléktábla büszkélkedik. A „lehet” és a „talán” módosítószók sem hiányoznak a dicső múlt felvázolásánál, mert az biztos, hogy Erkel Ferenc sokat tartózkodott a városban, de lehet, hogy a Himnusz zenéjének soraiból is itt jegyzett le néhányat. Ami tény, hogy az Erkel család erős szálakkal kötődött Gyulához, valóban itt dolgozott a nagy zeneszerző, emlékház is őrzi az erről szóló dokumentumokat. Meg is látogattuk Erkel Ferenc Emlékházát.

Röviden az Erkel Ferenc emlékházról:
A németgyulai tanítói lakást 1795-ben építették fel. 1821-ben egy újabb tanterem került az ekkor megnagyobbított régi mellé. A ház térre néző szárnya az iskolának, míg az Ajtósi utcai frontja a tanítói laknak adott helyet. Az iskolai rész 1829–1830 telén megrongálódott, s részben össze is dőlt. A házat mai formájában ezt követően Nuszbek Mihály építette meg 1830 végére. A kántor és iskolaház az 1830-as átalakításkor kapta klasszicista stílusát. Az Erkel család 1806-ban érkezett Gyulára Pozsonyból. Az apa, Erkel József 1841-ig lakott és tanított az iskolában. Itt született 1810. november 7-én fia, Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A kiállítás nyitótermében Európa himnuszait bemutató terminálok fogadják a látogatókat, majd az európai zene terme következik. A 19. századi osztálytermében lévő interaktív sarokban korabeli feladatok megoldására van lehetőség, az „Erkel-emlékszoba” a zeneszerző személyes tárgyait, relikviáit mutatja be. A hálószoba, a szalon és a népies konyha az Erkel család egykori otthonát idézi fel.

A Gyula városi történelme, kulturális hagyományai, ahogy már említve lett, a látnivalók rendkívül színes és széles palettáját kínálja. Műemlék épületei világhírűek. A védett lakóépületek közül kiemelkedik a Ladics-ház, melyben a korabeli polgári élet hangulatát bemutató múzeum működik. A Ladics -ház egy földszintes polgárház a 19. század elején épült barokk stílusban, jegyzői lakásként. A házba dr. Ladics György feleségével ifjú házasként költözött. A hagyományőrző családban öt generáción át öröklődtek az életmódjukat tükröző bútorok, tárgyak, öltözékek, s a szellemi életükről tanúskodó emlékek. Ma a hat szoba berendezései, stílusbútorai, családi portrék mutatják be a 19-20. századi polgári család életmódját, világát, úgy, hogy egy-egy szoba a család egy-egy ágának kultúrájához és korához kapcsolódik. Az épület berendezései három stíluskorszakot képviselnek: az 1830-1880 közötti biedermeier, a Lajos Fülöp-féle neobarokk-romantikus és az eklektika neoreneszánsz és a neocopf korszakát.

A teljesen újjáépült gyulai belváros az Anamorfózis szobor (Albrecht Dürer: Ádám és Éva metszete alapján) és a Világóra mellett új utca – és térburkolattal, szökőkutakkal, padokkal, lámpákkal gazdagodott. A gyulai Világóráról csak a történetét tudtuk meghallgatni az időhiányunk végett. De mindenképpen érdemes róla említést tenni.

Világóróráról:
Gyulán, a Városház úton látható a világmindenséget szimbolizáló Világóra, mely egy mobil építészeti és képzőművészeti alkotás egyszerre. A különleges építmény tervezője Bozó András. A Világóra legfelső eleme egy üveggömb, mely egyszerre jelképezi földünket és a világ egységének szükségességét. Az éjszakai kivilágított, forgó és óránként különböző dallamokat megszólaltató remekmű, a zene és az ember kapcsolatának fontosságára hívja fel a figyelmet. A gömhöz egy kettős szimbolikájú talapzat tartozik, melynek felső,12 egyenlő részre osztott gránittáblákból álló része a helyi időt, illetve a világ időzónáihoz tartozó pontos időt mutatja. A gránit talapzat alsó felének domborművein, melyeket helyi művészek készítettek, Gyula kiemelkedő történelmi alakjai és a város nagy pillanatai jelennek meg.
A Világóra minden órában, 30 fokos elfordulásonként megszólaltat egy-egy dallamot, ami mindig az adott időzónához, illetve az ott tevékenykedő gyulaihoz köthető. A zene ütemére fényjáték teszi még különlegesebbé a élményt.

Említve lett Gyula híres személyisége Kohán György Kossuth –díjas festő is, aki művészi hagyatékát a végrendeletében a városra hagyta. A Kohán képtár / az egykori Pavilon / 1888-1889-ben épült kulturális rendezvények számára. 1979-ben helyet kapott benne Kohán György Kossuth-díjas festőművész életműkiállítása. A színházi előadások, műsoros estek, táncmulatságok számára készült épület 1889-re épült fel az egyik Holt-Körös meder helyén, a népkertben. 1952-1975 között a dór oszlopos, timpanonos bejáratú neoklasszicista épület a város Művelődési Otthona volt, majd 1979-ben a Kohán-hagyaték kapott helyet az épületben. Kohán György festőművész (1910 – 1966) Gyulaváriban született uradalmi kovács gyermekeként. Tehetsége hamar megmutatkozott: 16 évesen már a gyulai alkotó kör kiállításán szerepelt képeivel. Budapesten, majd Párizsban és Rómában tanult, végül hazatért Magyarországra. Végrendelete szerint 691 festményt és 2215 grafikát ajándékozott Gyula városának, melyek egy része a Képtárban található.

A Petőfi téren megcsodáltuk Petőfi Sándor egész alakos szobrát is, melyet Ferenczy Béni készített 1960-ban. Mint megtudtuk, a Petőfi-szobrot eredetileg a milánói Ambrosiana udvarába szánták, de végül Gyulán állították fel, és csak egy másolata került ki végül 1970-ben Olaszországba. A szobor egyszerűsége és élethű szemlélete az akkori hőskultusznak nem felelt meg, így elutasító fogadtatásban részesült. Ferenczy Béni Petőfi megformálásával új irányzatot indított el a szobrászat és az egész képzőművészet területén. A közhelyektől mentes, életszerű, deheroizáló mű példakép, követendő minta lett a művészek és az emlékműszobrászat számára egyaránt. A férfialak pátoszmentes megformálása és a költő arcáról leolvasható, bensőjében dúló érzelmek szinte megmozdulni láttatják Petőfit.

Díszkút:
A Petőfi téren, a költő szobra mögött található a város első artézi fúrásának emlékkútja. 1893-ban Czoll Demeter végezte a kútfúrást, az ő nevéhez fűződik az első, négyszög alakú kútház megépítése is, melynek állapota 1927-re erősen megromlott. A mai díszkút épületét Heilinger Antal építőmester tervezte 1927-ben. Az 1978-as földrengés miatt sokáig mint köztéri alkotás volt jelen a város életében, mivel a kút vize elzáródott. Ma már felújított állapotában fogadja a megszomjazó városlakókat és turistákat.

A Petőfi téren található az egykori megyeháza épülete, melyben ma a Polgármesteri Hivatal működik. A mostani Városháza 1793-ban épült, melyet az idők folyamán többször bővítettek. Végleges, mai formáját 1877-ben nyerte el. Több stílusjegy is felismerhető az átépítések miatt: barokk, klasszicista, romantikus. A Városháza dísztermében tartja üléseit a gyulai képviselő testület, de ebben a teremben kapnak helyet a polgári esküvők is. A terem mennyezete gazdagon díszített a települések címereivel.
A Petőfi téren még más műemlék épület is található, így a Polgármesteri Hivatallal szemben a Békés Megyei Levéltár épülete, és a Református templom is. Békés Megyei Levéltára egy központi és egy fióklevéltárból, valamint egy részlegből áll. Az egykori megyeszékhelyen, Gyulán működő központi levéltár őrzi a történeti Békés megye iratainak legnagyobb részét. Itt nyertek elhelyezést – többek között – a megye 1950-ig működött központi közigazgatási és jogszolgáltató szerveinek iratai.

Gyulán, a Csigakert parkjában található Erzsébet királyné, közkedvelt nevén Sissi mellszobra, melynek felállítását Fábry Sándor alispán kezdeményezte. A gyulai születésű szobrászművész, Felek Gyula carrarai márványból készült alkotását 1904. július 24-én leplezték le.

A gyulai Belvárosi Római Katolikus templom, más nevén Nádi Nagyboldogasszony plébánia előtt áll Bocskay Vince székely származású szobrászművész Apor Vilmos püspököt ábrázó bronz alkotása.
Apor Vilmosról:
Az erdélyi arisztokrata családból származó püspök a jezsuitáknál folytatta tanulmányait. 1915. augusztusában Nagyváradon pappá, majd 1941. februárjában Gyulán püspökké szentelték. Huszonhat évesen nagy tekintélyre tett szert azzal, hogy a román katonák túszszedő akciója után elérte, hogy az elfogottakat szabadon bocsájtsák. A vértanú halált halt altorjai báró Apor Vilmos püspököt 1997-ben János Pál pápa avatta boldoggá.
A belvárosi Nádi Boldogasszony kegytemplomról:
A belvárosi római katolikus templomot mai formájában 1775-ben kezdték építeni, Linck János Károly uradalmi építész tervei alapján, Harruckern Ferenc kegyúr jóvoltából, barokk stílusban klasszicizáló elemekkel. A templomot a Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz tiszteletére áldották meg 1777-ben, majd 1823-ban szentelték fel. Egyhajós, homlokzati toronnyal, félkörös záródású szentéllyel épült a templom. A hossza: 50 m, szélessége: 16 m, belmagassága: 15 m, toronymagassága: 43.5 m.

Gyulán található az ország egyetlen román ortodox műemléki temploma, a Miklósvárosi templom, más néven a Szent Miklós katedrális.
1802-1812 között épült a ma is látható későbarokk és copf stílusú templomépület. Tornya csak később, 1854-re készült el. A templom elkészültében nagy szerepet játszott a román származású Nicoresti család. A Miklósvárosi Román templom Gyula város kulturális örökségének egyik reprezentatív műemléke, városképi szempontból is jelentõs, hisz egyik meghatározó építménye a románváros történelmi magjának. 1999-óta püspöki székhely, ahol kolostori rendtartás szerinti istentiszteleteket tartanak. Néhányunknak személyesen is volt szerencsénk látogatást tenni ebben az ortodox templomban még pénteken a szabad programunk keretén belül.

Gyula városában még Bartók Béla neve is említésre méltó, aki a nagyszabású népdalgyűjtő munkásságát Gyulán és a környező falvakban kezdte meg 1906-ban. Emellett a zeneszerzőt rokoni szálak is fűzték Békés megyéhez, gyakori itt tartózkodása alatt mintegy 169 dallal bővült gyűjteménye. Ennek az elkötelezett munkának és Bartók nagyságának állít emléket Mogyoróssy István szobrászművész 1960-ben szürke mészkőből készült alkotása. A szobor a népdalgyűjtővel azonos nevű Bartók Béla út és a Vértanúk útjának találkozásában áll.

A szombati ebédünket a Gyulai Sörpince étteremben fogyasztottuk el. A Sörpince Vendéglő Gyula belvárosában a látványos szőkőkúttal és vízeséssel határolt, megújult Kossuth téren található. A gyulai éttermek közül egyedülálló a Sörpince. Ahogyan a nevéből is kiderül egy pincehelyiségben várja vendégeit. Néhány lépcsőn leérve egy hosszú, tágas tér tárul elénk sok asztallal, boxokkal, ahol nagyobb társaságok, családok is kényelmesen elférnek. A tulajdonosai szépen felújították, ízlésesen berendezték, ahova a nagy kerek ablakokon derűs délelőttökön besüt a nap. A falakon régi korok gyulai képei díszítik a helyiséget. Az étterem tavasztól őszig „kiülős” terasszal is rendelkezik, mely közvetlenül a gyulai szökőkutak mellett helyezkedik el.

Az ebédünk után a Százéves Cukrászdát látogattuk meg. Röviden a Százéves Cukrászdáról:
A cukrászda elsőként az 1840-ben üzemelt. Napjainkban is régi, tökéletesen restaurált bútorokkal van berendezve, melyeket az idelátogatók használhatnak. Érdemes betérni egy kávéra, fagylaltra és hagyni, hogy megérintsen bennünket a régi korok hangulata. Salin Gyula cukrászmester volt az alapítója és napjainkban Cukrászmúzeumként is üzemel.A régi cukrász műhelyből Múzeumot alakítottak ki, ahol időszakos és állandó kiállításnak is helyet ad az épület a korabeli mesterek szerszámaiból, eszközeiből.

A Százéves Cukrászda mellett az Erkel Ferenc téren áll a zeneszerző bronz mellszobra. Mint már tudjuk Erkel Gyulán született 1810-ben, ennek tiszteletére állították fel az emlékművét a róla elnevezett téren, mely Kallós Ede szobrászművész alkotása. A műalkotást 1896. június 26-án leplezték le Erkel Ferenc özvegyének jelenlétében. A talapzatának bal oldalán a Himnusz első sora olvasható. Kétévenként itt rendezik meg az Erkel Diákünnepek kulturális programsorozatot nyitó ünnepségét, melyet a szobor megkoszorúzása és az Erkel-láng meggyújtása jelez.

Gyula nevezetességei, látnivalói után a gyulai hungarikum egyikével a gyulai kolbász készítésével, történetével ismerkedtünk meg a Húsipari Múzeumban. A Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének egyik képviselője, Szilágyi Gergely ismertette meg velünk a híres gyulai kolbász történetét. Mint megtudtuk, a Múzeum, illetve a gyűjtemény alapjainak lerakása még 1985 előtt kezdődött, amikor Szigethy Attila a Gyulai Húskombinát akkori beruházási főosztályvezetője felismerte annak a jelentőségét, hogy a Gyulai kolbász fellegvárában méltó elismerést érdemelnek azok az elődök, akik küzdelmes, példaértékű munkával, irigylésre méltó emberi hozzáállással megvalósították mindazt, aminek ma a Gyulai kolbász és Gyula a világhírnevét köszönheti. Az 1985-ben megnyitott kiállítás anyagát saját gyűjtésből, illetve a gyulai és környékbeli hentes családok által a múzeum részére átadott eszközökből állította össze, abból a nemes célból, hogy a város megőrízze az egykor szebb napokat látott gyulai húsipar emlékeit és múltjának ereklyéit. A gyűjtemény egészen 1998-ig változatlan formában volt megtekinthető. 2007-ben sötét napok, hónapok következtek a Múzeum történetében. A gyűjteményt felszámolták, az eszközök nagy részét Békéscsabára szállították, míg egy része valószínűleg örökre eltűnt, elenyészett. Egyidejűleg a Gyulai Önkormányzat az épületet értékesítésre kínálta fel. A képviselőtestület 2007. október 22-i ülésén Durkó Károly Városbarát képviselő, kulturális tanácsnok javaslatát elfogadva – döntött arról, hogy a város a régi gyulai vágóhidat nem adja el és a húsipari gyűjteményt belátható időn belül, újra itt helyezik el. Az épületben ismét élő, működő múzeum jöhetett létre, amely gasztronómiai rendezvényekkel a gyulai kolbász megkopott hírnevét lenne hivatott visszaállítani. Ezt követően, 2008. januárjában megalakult a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete, amely legfőbb tevékenységeként jelölte meg a Húsipar-történeti kiállítás helyreállítását, működtetését, fejlesztését, valamint az ehhez kapcsolódó húsipari és gasztronómiai hagyományok ápolását. Még ebben az évben, miután visszakerültek a régi kiállítási tárgyak, a Hagyományőrző Hentesek elkezdhették az eszközök felújítását, a kiállítás helyreállítását és berendezését. Az egyesület tagjai fáradtságos munkával újra életre keltették az országosan is egyedülálló kiállítást, melyet október 1-én ünnepélyes keretek között nyitottak meg a látogatók előtt.
A gyulai kolbászt meg is kóstolhattuk, természetesen vásároltunk is. Majd innét indultunk tovább a gyulai Tanya Múzeumot megtekinteni, amely Gyula határában természetvédelmi területté nyilvánított pusztán található. A természetvédelmi terület sajátos növény- és madárvilágával vonzza a tudományos kutatók és a természetet kedvelők érdeklődését.

A Tanyamúzeum a 20. század fordulóján és első felében élő parasztok életét és termelési kultúráját mutatja be. Különlegessége, hogy a gyulai parasztok önkéntes adományaiból jött létre és a kiállított gyűjtemény hűen szemlélteti a régi paraszti világot.

Programajánlatukban szerepel:
Tanyamúzeum, lovaglás, kocsikázás, istállók, ménes, őshonos állatok, a park megtekintése, természetesen étkezési lehetőség az igény szerint. Egy kis kocsikázásban volt részünk, megtekintettük a kiállításukat. Finom vacsora került az asztalra, majd élőzene mellett vidám hangulatban töltöttük el az esténket.

Az utolsó, vasárnapi napunk, mindjárt a reggeli után a Gyulai Pálinka Manufaktúrában háromféle pálinka kóstolójával kezdődött. Mint megtudtuk, az első gyulai pálinkafőzdét Harruckern János György alapította 1731-ben. Az általa elindított, közel 300 éves hagyomány folytatója a Báró Harruckern Gyulai Pálinka Manufaktúra Kft. Szíves fogadtatásban volt részünk a Pálinkafőzdében, mely 2008-ban alakult. Illatos, ízes gyümölcsökből főzik a tiszta, finom, 100%-os párlataikat, melyeknek minden egyes cseppjében ott érezhető a gyümölcs bársonyos lelke.
Díjaik:
A HunDeszt 2008 Magyar Nemzeti Pálinkaversenyről erdei som és bodzapálinkáik 2 aranyat, vilmoskörtéjük pedig egy ezüstöt hozott el.
A világ legnagyobb pálinkaversenyén, a bécsi Destillata 2009-en Jonathan almapálinkájuk ezüstérmes, a bodza pedig bronzérmes lett.
A Viharsarok egyik legújabb és méltán a legszebbnek titulált Kóstolóháza hét és fél hektáros területen épült meg, idilli, békés, családias környezetben. Terveink megvalósításakor nagy hangsúly fektettek arra, hogy a Kóstolóház a pálinka világának megismertetésén kívül alkalmas legyen egyéni vendégek és csoportos rendezvények igényeinek a kielégítésére.
A Pálinkafőzdében két hölgy segítségével, közreműködésével ismerkedhettünk meg a pálinka készítésének technologiájával, folyamatával. Az egyik hölgy a kiszolgálásban segítkezett, a másik hölgy pedig a pálinka készítéséről tartott nekünk előadást, továbbá mesélt a pálinkafőzés hagyományairól, valamint megemlítette, hogy számukra fontos az is, hogy a vendég megismerje a pálinkafogyasztás kultúráját is. Közülünk többen is vásároltak a termékeikből.
A „ gyümölcs bársonyos lelkének“ kóstolója után, elköszönve a vendéglátóinktól, utunk folytatódott tovább Békéscsabára.

Békéscsabáról röviden:
Békéscsaba az Alföld délkeleti részén, a román határtól 20 km-re fekszik. Békés megye gazdasági-földrajzi központja és székhelye. A környék az ókor óta lakott, a késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami az Alföld első kultúráját, a Körös-kultúra népét jelzi. Neve török eredetű, az azonos személynévből származik. A török háborúk korában a város eleinte fennmaradt, bár már a tizenöt éves háború során is hatalmas károkat szenvedett el, véglegesen 17. század folyamán, az Oszmán Birodalom ellen folytatott felszabadító harcok során néptelenedett el. 1715-ben Csabát lakatlan helyként említik, egy évvel később azonban neve már az adófizető városok közt található. Az újratelepítés Harruckern János Györgynek köszönhető, aki kitüntette magát a török elleni harcokban, és így jutalmul megkapta Békés vármegye jelentős részeit. Nagy szerepe volt a város újbóli benépesítésében: döntően evangélikus szlovák parasztokat telepített le. A tótok betelepülése egészen a 18. század végéig tartott. A város ma is a magyarországi szlovákok egyik kulturális központja.
Az egykoron „Európa legnagyobb falujának” nevezett várost az 1950-es megyerendezés során Békés megye megyeszékhelyévé nyilvánították. Mára rendezett, városias külsejű településsé vált. Békéscsaba kulturális kibontakozása a 19. század második felétől indult el. Említést érdemel az Alföld állandó Kőszínháza, a Békéscsabai Jókai Színház, a város híres festőjéről, Munkácsy Mihályról elnevezett Munkácsy Mihály Múzeum. Mivel Békéscsaba századokon át fontos központja volt a magyarországi szlovákságnak is, ezért található itt a Szlovák Tájház.
Békéscsabán a sétánk a Munkácsy –hídon vezetett a város felé. Kívülről megpillantottuk Munkácsy Mihály Múzeumát , melyet 1899-ben alapította a Békéscsabai Múzeumi Egyesület. Kezdettől fogva széles gyűjtőkört alakítottak ki. Folyamatosan gyűjtenek régészeti, természetrajzi, paleontológiai, történeti, néprajzi, iparművészeti és képzőművészeti múzeumi tárgyakat, sőt az újabb időkben már 50 ezer felvételt tartalmazó fotótárat is kialakítottak. A gyermekkorát, s ifjú házas korát Békéscsabán töltő Munkácsy Mihály magyar festő relikviáinak és képeinek elhelyezésére nagy gondot fordítanak.
Megjegyzés: 1994-ben – Munkácsy Mihály születésének 150. évfordulóján nyílt meg – a világon egyedül itt, Békéscsabán a nagy magyar festő Munkácsy Mihály Emlékháza, abban a gyönyörű 8 szobás kúriában, amelyet rokonai építtettek az 1840-es években. Életével dokumentumok és fénymásolatok segítségével ismerkedhet meg a látogató, munkásságáról pedig 21 eredeti alkotásából – köztük vázlatok, tanulmányalakok, szalonképek, portrék – szerezhet az érdeklődő egy átfogó képet.

A sétánk a Kossuth térre folytatódott tovább. A Kossuth tér, Békéscsaba legrégebbi tere. Az 1905-ben itt felállított Kossuth szobrot Horvay (Hoppl) János készítette. A szobor alkotóját, Horvay Jánost a „Kossuth-szobrok specialistájának” nevezi Lyka Károly elismert magyar művészettörténész, mivel húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. A közkedvelt találkozóhelyként is ismert Halászlányos kút is ebben időben készült el. A tér egyéb fontosabb épületei: Kossuth-ház, Iparosok Háza, Körös Hotel.
Sétáltunk a templomok terén is, a tér a nevét az itt álló Evangélikus Nagytemplom és Evangélikus Kistemplom után kapta. 1910-re felépült a tér harmadik temploma is, a Békéscsabai Katolikus Templom.
A séta alkalmával az Andrássy úton megálltunk az Angyalos ivókútnál, mely Varga Éva szobrászművész alkotása. Az ivókút tetején egy bronzból és mészkőből készült angyalszobor látható. A nőalak tétovának tűnő lépése miatt a városiak csak „részeges angyalkának” nevezik az 1983-ban készült alkotást.

Csak kívülről tekintettük meg a Békéscsabai Jókai Színházat, melynek rövid története a következő:
Békéscsabán 1840 óta rendeznek színi előadásokat, és kezdetben itt is vándortársulatok léptek fel, a község erre alkalmas termeiben. A mai állandó színházépületet közadakozásból építtették a csabaiak, Halmay Andor építész tervei alapján, Sztraka Ernő városi mérnök irányításával. Az akkori színházterem összesen 600 férőhelyes volt .A színházépület megnyitója 1879. március 8-án volt.
Az épületet 1912. őszén Spiegel Frigyes és Englerth Károly építészek tervei szerint, Wagner József vezetésével átalakították. Az ünnepélyes átadás 1913. november 8-án zajlott. Az utolsó nagy renoválása az épületnek 1994-ben fejeződött be. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes.
A városban az Andrássy út és az Irányi utca kereszteződésében megcsodálhattuk Kligl Sándor szegedi művész Kirándulók című szoboregyüttesét, ahogyan a városban is ismerik a „ piknikező hölgyeket“. A szoboregyüttest 2006-ban állították fel. A szoboregyüttes két, tavaszi napsütésben megpihenő, kiránduláson lévő hölgyet ábrázol. Az alkotás körbejárható, megérinthető, a nőalakok feje a járókelőkével egy szintben van, ezzel is azt a hatást kelti, mintha csak két ember lenne a békéscsabai utca forgatagából.

Még egy kis rövid séta Békéscsaba sétáló utcáján, majd visszafelé az autóbuszunkhoz indulva még volt alkalmunk bepillantást nyerni a katolikus templomba. A templomot 1910. június 12-én szentelte fel Fetser Antal püspök, nagyváradi káptalani helynök. A templom három hajós, kereszthajóval. Hosszúsága 50 m a hajó szélessége 34 m, a szentély szélessége 10 m. A torony keresztcsúcs magassága 61 m. Építési anyaga tégla, tetőzete palaborítással. Igazi művészi alakítások, falfestmények / Gróh István és Gróh Béla munkái/, csodálatos alkotások díszítik a templom belsejét. A templom kórusán helyezkedik el az 1932-ben Riegel Ottó által készített 30 változatú orgona.

Békéscsabán elköszöntünk Kocsis János idegenvezetőtől, akitől nagyon sok információt kaptunk, az ő segítségével betekintést nyerhettünk Gyula, Békéscsaba és környéke életébe. Köszönjük mégegyszer a tartalmas, élménydús idegenvezetést, bízunk benne, hogy még lesz módunkban vele találkozni. További szép sikereket, jó egészséget kívánunk neki és a családjának.

Utunk folytatódott Kondoros felé, a Kondorosi Csárdába, ahol finom ebéd várt bennünket.
„ Kondorosi csárda ki van festve…“- mondja a régi nóta. S valóban: újra hívogat a régi betyárcsárda, ahol Rózsa Sándor is visszatérő látogató volt.

A Kondorosi Csárda története:
Kondoros legnevezetesebb épülete, a Kondorosi Csárda első, vályogból és nádfedélből álló épülete 1740 körül épült. A Dél-Alföld pusztai csárdái közül Békés megyében ez a legjelentősebb. A csárda vendégfogadó- és postaállomás épületegyüttese főépületből, fedett és nyitott lóállásból, gémeskútból és magtárból állt. Sajnos ezt a csárdát, a hagyomány szerint, 1783 körül bosszúból felgyújtották a gyomaiak. A mai épület 1784-ben épült újjá barokk stílusban, az akkori birtokos: báró Harruckern Ferenc Domonkos birtoklása alatt. Bizonyos források szerint az 1820-as évek elején lebontották, helyébe hatalmas „téglaerődöt” építettek csárdakúttal, istállókkal, állással, magas téglafallal körülvéve. Hatalmas falaiba csúszdákat, titokzatos rejtekhelyeket, pincéjéből kijárati alagutat, kéményében pedig az útvesztők egész labirintusát hozták létre. Ezekkel a létesítményekkel vívta ki a „híres” jelzőt a kondorosi fogadó. Alagútjában maga Rózsa Sándor, a híres betyár is megfordult. A II. világháború után raktár majd pártház volt. 1955. májusában a Kondorosi Földműves Szövetkezet használatába került. Innentől kezdték újra Csárdának kezdték használni. 1970-ben a Kondorosi Csárda éttermét felújították, a konyháját korszerűsítették. 1984-ben műemlékké nyilvánították, ekkor kezdődött egy nagyszabású felújítás. Visszaállították a régi homlokzatot, nádfedelet kapott az épület. 2003. augusztusától újra régi fényében fogadja látogatóit a megújult csárda. Múzeumként működő helyiségeit a lakosság gyűjtőmunkája során előkerült használati tárgyakkal rendezték be. Mint megtudtuk, a nevezetes Kondorosi Betyárnapokat minden év augusztusában, a Csárda melletti téren megrendezik.

Az ízletes ebéd elfogyasztása után az utolsó megállónk Szarvason volt, a Szarvasi Arborétumban. A Szarvasi arborétum, közismertebb nevén Pepi-kert; a Hármas-Körös egyik holtága mentén alakult ki, és mára Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb élő fagyűjteményének számít, ahol száz évet megélt mocsárciprusokat, mamutfenyőket is láthatunk 82 hektár területen. Itt mára már 5 fás növénygyűjtemény található; a “Pepikert”,a Törzsültetvény és faiskola, a Parkerdő, a Mitrowssky-kert és az ún. Konyhakert.
Az Arborétum rövid története:
Arborétum és a “Pepi-kert” története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban szarvasi földbirtokos lett, és elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. A parkban és a később ide épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága működik. Bolza József után bátyja, Bolza Pál folytatta a munkát, aki rendkívül gondosan és szakszerűen fogott hozzá az örökölt területen a “Pepi-kert” tervezéséhez, építéséhez. Munkájában segítője egy osztrák kertész: Joseph Grines volt. Az 1890-es évek végére már kezdett kialakulni az angolkert körvonala; a kert határát is védőerdősávok, kisebb-nagyobb tisztásokat körülvevő fás ligetek, erdőcskék jelezték. Bolza Pál féltve a kert jövőjét; annak felügyeletét 1943-ban az államra bízta, melyet még abban az évben védetté nyilvánítottak. Ma a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara felügyelete alatt működik. A gyűjteményekben ma 1600 fa- és cserjeféle, valamint -változat található. Ezenkívül 250 lágyszárú növényfaj, 211-féle kalapos gomba is megtalálható itt. Az újabb vizsgálatok eredménye szerint 415 feltárt rovarfaja alapján igen gazdag a rovarvilága, és több mint 100 körüli a madárfajok száma is, emellett számos más állatfaj is megfigyelhető még a területen.
A háromnapos kirándulásunk végeztével mégegyszer köszönetünket fejezzük ki az Erdős és a Nagy házaspárnak, akik gazdag látnivalókkal, programokkal készítették, tervezték meg az utunkat.
A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2