2013.szeptember 7-én Társulásunk a pénzesgyőri barátainkkal, az ő szervezésük által közös kiránduláson vett részt, mely Fertőd és környékére irányult. Köszönet a fő szervezőknek:
Páder Rezsőnek és családjának: fiának Róbertnek és Robi feleségének Zsuzsikának. Az időjárást tekintve ez az egynapos kirándulásunk szeptember 7-én nagyon kedvező volt.
Csornán találkoztunk a pénzesgyőriekkel, akik úgyszintén egy autóbusznyi utassal voltak.
Együtt folytattuk az utunkat Fertődre, a Fertőd-i kastélyt, a kastélyparkot megtekinteni. De még a kastély látogatása előtt a vendéglátóinktól kisebb fogadást is kaptunk, mindenre, mindenkire gondoltak, ezt ezúton is megköszönjük.
Fertőd városa Győr és Sopron között fekszik. 1995-ben kapott városi rangot, ekkor 3179 lakosa volt. A mai Fertőd két település Süttör és Eszterháza összevonásával jött létre 1950-ben. A mai nevét a magyarországi közigazgatás átszervezése idején kapta, az Árpád-korban még meglévő Villa Ferteud / 1234/, Villa Ferteu /1265/ után. 1950. május 16-án Eszterháza felvette a Fertőd nevet, majd szeptember 7-én a korábbi Eszterháza, immár Fertőd egyesült Süttörrel. Süttör volt az ősibb település, az oklevelek Süttör nevének változatait őrzik. Eszterháza neve először Esterházy / Fényes/ Miklós herceg levelében / 1 766/ olvasható:
„Schloss Eszterháza, azaz „eszterházai kastély“.
A városhoz kapcsolható személyek:
az Esterházy – család
Joseph Haydn / Rohrau, Ausztria, 1732. március 31 – Bécs, 1809. május 31/ osztrák zeneszerző két évtizedig lakott Eszterházán / Fertődön/, az Esterházyiak zenekarának vezetője, a muzsikusok és a színtársulat gazdasági ügyeinek intézője, a műsorok összeállítója, betanítója és rendezője volt.
Esterházy – kastély:
A fertődi Esterházy-kastély épületegyüttese és a benne látható kortörténeti kiállítás Fertőd város fő nevezetessége, magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látnivalója. Mai formáját a 18.század második felében nyerte el, Esterházy / Fényes/ Miklós elképzelései és tervei alapján. Több építész dolgozott rajta, de a munkát a herceg fogta össze. Az ő idejében közel húsz év alatt alakult ki az épület, amely a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja. A barokk épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. Az itt lakó Esterházy hercegek művészetpártoló tevékenysége révén a 18.század végi Magyarország egyik fő kultúrális központja volt a kastély. „ Magyar Versailles“-nak is nevezik. A kastély fénykora 1768-tól 1790-ig tartott. Az első nagyszabású ünnepséget 1770-ben rendezték, amikor a herceg bemutatta az udvartartását a bécsi arisztokráciának. A kastélyban egy lakosztályt tart fenn az állam az Esrterházy családnak, azaz jelenleg herceg Esterházy Antal számára.
A mai kastély helyén korábban az 1720- ban Esterházy József irányításával megépített, U-alakú sarródi vadászkastély állt. A vadászkastély Süttör határában volt, területileg azonban Sarród faluhoz tartozott. 1762-ben Esterházy / Fényes/ Miklós megbízásából a sarródi vadászkastélyt teljesen átformálták, kibővítették, illetőleg főúri pompájú kastéllyá építették át. Az új kastélyegyüttest valószínűleg Hefele Menyhért és Jacoby Miklós közösen tervezték és építették. Mire 1766-ban a mai kastély elkészült, körülötte új település született. Ez lett Esterháza / ma Fertőd településrésze/, amely az Esterházy családról kapta a nevét. 1946-ban Kertészeti Középiskolát és Kollégiumot hoztak létre a kastély egyik szárnyában.
A kastély jelene:
Közel négymilliárd forintból újul meg az Esterházy kastély.Elsőként a dísztermet és a zenetermet restaurálják. A már megszépült kastély belső díszudvara már teljes, régi pompájában tündököl, az 1700-as évek mintájára. A kastélyegyüttes több évig tartó rekonstrukciója a Műemlékek Állami Gondnoksága vezetésével folyik, melynek kapcsán a központi épületet és a kastélyparkot helyreállítják, illetve a mára teljesen elpusztult operaházat újraépítik. A közelmúltban restaurált kastélykápolna Europa Nostra – díjat kapott.
A kastélyt évente több százezer turista látogatja. Júniustól szeptemberig minden héten komolyzenei hangversenyek hangzanak el a díszteremben, jeles bel- és külföldi művészek, kamara- és nagyzenekarok előadásában. Néhány éve a „ Magyarországi Barokk Vigasságok“
keretében a kastélyban újra megszólalnak a kosztümös, korabeli operák, színházi előadások és mint egykor a tűzijáték zárja az ünnepet.
A kastély leírása:
A kastélyban a díszudvar háromnyílású pompás kovácsoltvas kapuval nyílik. A festői mozgalmasságú szabadlépcsőkön lehet eljutni a gazdag dísztermet magába foglaló középrészhez és a csipkeszerű szalagfonatos kőmellvédddel koronázott belvederére. Az első emeleti díszteremben Josef Ignaz Mildorfer “ Apollón a Nap szekerén “ című frekóját láthatjuk. A földszinten a / sala terrana/ térkialakítása és gazdagon modellált sukkói hívják fel magukra a figyelmet. A kápolna freskóit is Josef Ignaz Mildorfer készítette 1766-ban.
A kastély külső területei:
Az együttes középpontjai a kastélyépület volt. Ebből a fókuszból legyezőszerűen végtelenbe vesző sugárutak indultak ki. A főépület előtt / az északi oldalon/ a hatalmas kovácsoltvas kaputól jobbra és balra még ma is állnak az őrségházak. A kastély mögött, a kerti homlokzattal szemben az itt átvezető út másik oldalán helyezkedett el az operaház, a hercegi zenészek, énekesek lakóháza, a muzsikaház, majd kissé távolabb a vendégfogadó. A kastélytól keletre az előbbiekkel szimmetrikus elrendezésben állt a bábszínház, a tisztviselői lakóházak két tömbje és a kaszárnya.
A kapuhoz kétoldalt ívesen hajó földszinti szárnyak csatlakoznak, amelyek kétemeletes oldaltraktusokban folytatódnak. Az utóbbiakat egy-egy kéttengelyes szárny köti össze a monumentális kompozíció csúcsát jelentő, hnagsúlyosan kiemelt középrésszel. Ennek középrizalitja oromzattal zárul. Az első emeleti kettős oszlopokon nyugvó erkélyhez íveskarú, kétmenetes díszlépcső vezet, ezt lámpásokat tartó puttókkal díszített kovácsoltvas korlát szegélyezi. A díszudvart szökőkút ékesíti. A kastélynak az egykori franciakertre néző déli homlokzata egyszerűbb kiképzésű. Az első elé négy, toszkán oszlopos, vaskorlátos erkély ugrik ki. A záró timpanonban, valamint a Belvedere attikakorlátján az Esterházy – család címere látható.
A kastély belső részei:
A kastély mind a 126 szobája gazdag rokokó dísszel volt ékes, a berendezés is e stílusban készült. Centruma az emeleti díszterem, és az ahhoz kapcsolódó zeneterem, amelyek a középrizalit mögött két emelet légterét foglalják el. Ide a földszintről egy belső lépcsőn és a külső díszlépcsőn át lehet bejutni. A díszterem alatt a bejárati előcsarnokból nyílik a Sala Terrana. E három teremben és a központi szárny többi helyiségében részben helyreállították a belső díszítéseket. Újra berendezték a szobákat, hogy fogalmat alkothassunk a termek egykori, 18. századi pompájáról. E termek mellett jobbra és balra különböző változatos tapétával, damaszttal, olajfestéssel, fatáblákkal díszített szalonok, fogadószobák nyíltak a „ társasági zálák“. Ezeknek a szobáknak nagy részét már helyreállították és újra berendezték. A bútoroknak, díszkárpitoknak csak kisebb hányada tartozott valaha a kastélyhoz, nagyobb része más kastélyokból és palotákból származik. E termek közé tartozik a Mária Terézia-szoba, amelyben 1773-ban a királynő megszállt. Látogatása után a szoba érintetlen állapotban maradt egészen 1945-ig.
A zeneterem melletti három teremben Joseph Haydn munkásságát és a kastély egykori zeneéletét bemutató kiállítás látható. A földszint helyreállított helyiségei közül megemlítendő az úgynevezett kínai szoba. Húsz fatáblájából falburkolatának három tábláját és az eredeti ajtót sikerült restaurálni és régi helyére visszaállítani. Az egyik földszinti teremben kapott helyet a kályhamúzeum. Az itt bemutatott kályhák mind a kastélyból származó eredeti darabok.
A főépületre merőlegesen Esterházy / Fényes / Miklós egy-egy földszintes szárnyat építtetett. A nyugati szárnyban kapott helyet a híres Esterházy-Képtár. Benne megközelítőleg 350 drb festmény volt. Ezek közül 23 igen értékes kép. A legjelentősebb ma a Szépművészeti Múzeumban látható, ez a Raffaelo Santi Esterházy – Madonnája. A képtár keleti megfelelője a konyhákkal összeköttetésben álló télikert volt. Ezek a szárnyak meglehetősen rossz állapotban, részben már nem is az eredeti formájukban vannak. Az esterházi udvari élet egyik központja az operaház volt, amely még a 19. században leégett, ma már csak egy falmaradványa maradt meg.
A fényűző szórakoztatás mellett az Esterházy-udvar jelentős szerepet töltött be a kor zenei életében. Joseph Haydnnak köszönhetően, aki aktív alkotói korszakát töltötte Miklós herceg szolgálatában, operák, vígoperák, szimfóniák születtek e helyen. Az előadások leggyakoribb színhelye az emeleti díszterem volt. A falakon nagyméretű francia tükrök, flamand és francia gobelinek, velencei falikarok. A terem sarkaiban az évszakok allegorikus szobrai, a mennyezeten Apolló Napisten freskója és az aranyozott bútorok ejtik ámulatba az idelátogatót. Itt tartják ma is a hangversenyeket.
A kastélyparkról:
A kastély körül a hajdani csertölgyes kapcsolódó részein, barokk szokásként franciaparkot alakítottak ki. A francia típusú kertekre jellemző zöld növények díszítik a centrumból sugárirányban szétagazó utakat, a végpontjukban kápolna vagy egy-egy kegyszobor állt. A 19.században a mértani formákból építkező parkot a természethez jobban igazodó angolparkká formálták. Az évtizedek során elvadult parkot az 1800-as évek végén Esterházy Miklósné gróf Cziráky Margit hozatta rendbe. A hercegasszonynak hívott grófnőnek köszönhető a mai kép.
A Fertőd határában három temészeti egységet kapcsol egybe:
1. az egyiket a süttöri égerszerű erdőben az egykori vadászatok telkén álló mocsárciprusok és a velük ültetett tölgyesek alkotják. A hercegi pár pihenőhelyéül szolgált.
2. a második elem a hercegasszony allé, ezt két kilométer hosszan mocsárciprusok és tölgyesek alkotják.
3. a harmadik rész a sírdomb. A művészien kialakított földhalmon létesített fenyő- és egzotapark veszi körül a parképítő Cziráky Margit / 1874 1910/ és Esterházy Miklós Pál /1869- 1920 / kettős sírját.
E csodálatos kastély valamint a park látogatása végeztével utunkat folytattuk tovább, mely a Páneurópia Piknik emlékhelyének megtekintése volt.
A páneurópia piknik az osztrák-magyar határon, Sopron közelében 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstráció volt, fontos előzménye az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti kibővülésének.
Határnyitás:
A két ország /Ausztria – Magyarország / beleegyezésével ehhez szimbolikusan egy határátkelőt nyitottak Szentmargitbánya / Sankt Margarethen im Burgenland / és Sopronkőhida / Steinambrückl / között három órányi időtartamra. Ugyanazon a helytől 4 kilométerre már ezt megelőzően, 1989. június 27-én az akkori osztrák külügyminiszter Alois Mock és magyar kollégája Horn Gyula közösen vágták el a határzárat, hogy kihangsúlyozzák a megfigyelőberendezések lebontását, amelyet Magyarország 1989. május 2-án elkezdett. A páneurópai pikniket megelőzte még a Tóka, Türke és Felsőszölnök faluk találkozója a jugoszláv- osztrák- magyar hármas határnál, amikor is a magyar falu ismét csatlakozhatott a régi hagyományos találkozóhoz, 1989. június 4-én, négy évtized után első ízben megnyitva a határt.
Az 1989.augusztus 19-én, Sopronpusztán megrendezett páneurópia pikniken több mint 600 NDK – állampolgár használta fel a vasfüggöny megnyílásának rövid pillanatát arra, hogy nyugatra szökjön, miután előzőleg röplapokon felhívták a figyelmüket a páneurópiai piknikre.
A magyar határőrség, Bella Árpád határőr alezredes bölcsességének köszönhetően az érvényben lévő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe.
Budapesten és főleg a Balaton térségében több ezer NDK- állampolgár várakozott a határátlépés esélyére, akik nem bíztak a határ megnyitásában. Ezért azoknak a száma, akik nyugatra távoztak ezen a napon, alig néhány száz volt. A következő napokban a magyar kormány kérésére a nyugati határ őrízetét megerősítették, így az NDK – polgárok 1989. szeptember 11-én bekövetkezett végleges kiengedése előtt viszonylag keveseknek sikerült a szökés.
A páneurópai piknik fontos mérföldkő azokban a folyamatokban, amelyek a német újraegyesítéshez vezettek. Minden évben augusztus 19-én emlékünnepet tartanak a határ megnyitásának helyén. A piknik szervezői az ellenzéki Magyar Demokrata Fórum debreceni és soproni, a Szabad Demokraták Szövetsége, a FIDESZ és a FKGP soproni szervezeti voltak. A fővédnökök Habsburg Ottó és Pozsgay Imre voltak.
Arra a helyre, ahol a határátkelőt áttörték a menekültek, egy az egykori szervezők által 1991-ben felállított kopjafa, a Debrecen városától kapott lélekharang, a Japán – Magyar Baráti Társaság által épített pagodaszerű épület és kút, valamint a kinyíló kaput ábrázoló magyar műalkotás emlékeztet. Közvetlenül a hajdani határzár áttörésének pontjára 2004-ben emlékkövet állítottak, az esemény történetét leíró emléktáblával. 2009-ben a 20. évfordulóra augusztus 19-én avatták fel Melocco Miklós „ Áttörés – Abbruch“ című szoborkompozícióját.
1996-ban a Sopron melletti fertőrákosi kőfejtő kilátópontján állították fel Gabriela von Habsburg alkotását, egy 10 méter magas fém- plasztikát. A műalkotás egy darab szögesdrótot jelképez, amely távolról nézve kereszt alakot mutat.
Az emlékhely megtekintése után hajókázás következett a Fertő- tavon.
A fertő-tavi hajózás meghatározó vállalkozása 1989 óta szervezi és biztosítja a magyarországi, fertőrákosi kikötőből az átkelést és sétahajó utakat a Fertő – tó összes kikötőjébe magyar és az osztrák oldalon. A Fertő –tavi körút során ismerkedhettünk a tó élővilágával, növényvilágának szépségeivel. A tó magyar szakaszán hajózva, az itt élő több mint 280 madárfaj közül számos egyed megfigyelhető. A halakban gazdag, növényekkel, főleg nádasokkal körülölelt partszakasz csodálatos látványában gyönyörködhettünk a 60 perces körút során. Az osztrák oldali kikötőnk a mörbischi volt, mely már messziről a víziszínpad látványával hívta fel magára a figyelmet. A szeptemberi napsütéses időjárás mellett nagyon kellemes és élvezetes volt mindanyiunk számára ez a hajóút.
A hajóút után finom, ízletes estebéd várt bennünket a Mithrász étteremben. A napi programunk szerint az utolsó meglátogatásra váró helyünk felé vettük az irányt, amely a fertőrákosi Vasfüggöny múzeum megtekintése volt.
Fertőrákos történeti és művészeti emlékei révén kiemelkedik a legtöbb magyar falu közül. Az egyetlen magyar község, amelyet városfal övezett és püspöki palotája is volt. Szép természeti környezetben fekszik, csaknem minden épülete műemlék. A világörökség részét képező Fertő-táj egyik jelentős települése.
Látnivalói közül megemlítendő:
a páneurópai piknik emlékhely / amiről már beszéltünk/
a kőfejtő
a püspöki palota
a Mithrász –szentély
a püspöki vízimalom, napórával
kalcitkristály-gyűjtemény
középkori várfalmaradványok
a vasfüggöny múzeum
A vasfüggöny története:
A vasfüggöny egy olyan kerítésrendszer volt, amely észak-dél irányban vágta ketté Európát. Megakadályozta, hogy Kelet –Európából „ Nyugatra“ lehessen szökni. Magyarország ausztriai határvidékét 260 kilométer hosszúságban kísérte ez a komplex határvédelmi rendszer. Az első védelmi vonalat a vadfogó kerítés jelentette, ettől 2 méterre állt a jelzőkerítés, amelyre a határőr őrs 24 voltos elektromos jelzőberendezését kapcsolták. Riasztás esetén a határőrök azt is tudták, hogy melyik szakaszra kell kivonulniuk. A határ és a jelzőkerítés között húzódott a hírvezeték-sáv, a járőrút és a nyomsáv. A hírvezeték-sávban álló villanyoszlopokra a járőröző katonák részére telefoncsatlakozókat helyeztek el. A járőrúton gyalogosan és gépjárművel szolgálatot teljesítő határőrök ellenőrízték a nyomsávot. Az 5 méter széles felgereblyézett szakaszon látszódott, ha azon valaki keresztülhaladt. A határsértőnek innen még több száz métert kellett megtennie a határig. Ezen az előterepnek nevezett részen a géppisztolyos, őrkutyás határőrök még elfoghatták azt, aki a védelmi rendszer többi részén sikeresen átjutott. A határ mellett a fontosabb helyeken őrtornyokat állítottak fel, így a magasból is tudták figyelni a környékbeli utakat, ösvényeket.
A magyar-osztrák határőrízeti feladat hosszú évtizedeken át a Kelet-nyugat közötti szembenállás folytán az egyik embert próbáló – ha nem is a legnehezebb – szolgálatot rótta a magyar határőrségre. A rendszerváltás nyomán, különösen a schengeni rendszer életbe léptetése következtében ez a szigórúan ellenőrzött határszakasz is „ellégiesült“ és megszűnt.
Az egykori határőr Csapó Imrének köszönhető, hogy Fertőrákoson a Vasfüggöny múzeum létezik, ő e múzeum tulajdonosa. A civil gyűjteményt több évi gyűjtőmunkával hozta létre, azzal a gondolattal, hogy a látogató a teljes határőrízeti rendszerből, a „ vasfüggöny“ működéséről, eszközeiről és tárgyi emlékeiről átfogó képet kapjon. Csapó Imre, az egykori határőr-tiszthelyettes magánmúzeuma mindenekelőtt a kirándulóknak, a diákoknak segít a hidegháborús korszak térségi határőrízeti intézményének megismerésében, a kiállított „letűnt kor“ emlékeivel. A látogató megismerheti, hogy működött egykoron az a műszaki zár, amely kettévágta Európát. Az őrtorony eredeti, csakúgy mint a kiállítás darabjai. Korabeli műszaki berendezések, oktatóanyagok, fotók, zászlók idézik a múltat.
A múzeum látogatása után a vendéglátóink meglepetéssel szolgáltak, senki sem gondolt arra, hogy ezen a helyen, a múzeum udvarában finom borocskák kóstolgatására és fogyasztására is sor kerül. Csapó Imre így nemcsak mint a múzeum tulajdonosa, hanem mint borász is bemutatkozott. A pénzesgyőri barátainkkal nagyon kellemesen telt el az este.
Az egész napos program szervezéséért, minden egyes megállóhelyünkért, a látnivalókért Fertőd és környékén csak köszönetünket tudjuk kifejezni, mert mindannyiunk számára hatalmas élmény volt. Köszönet érte mégegyszer a pénzesgyőri barátainknak és nem utolsó sorban a Páder családnak.

A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitaruslas2