2013.augusztus 7 – 11 között a PBT a Pepita Tours utazási iroda szevezésével kiránduláson vett vészt, mely Salzburg és környékére irányult.
Utunk során az első megálló Salzburg tartomány határán Bad Ischl üdülővároskában volt.
1821-ben Dr. Franz Wirer bécsi orvos számolt be helyi kúraeredményeiről, ennek nyomán az első mintegy 40 gyógyulni vágyó 1822-ben érkezett, a következő évben, amely az ischli gyógyfürdő tulajdonképenni alapítási éve, a betegek száma megduplázódott és a helység gyorsan világhírűvé lett. Ez nem kevéssé annak köszönhető, hogy a vendégek soraiban olyanok is megfordultak, mint Metternich és Rudolf trónörökös, vagy Ferenc Károly főherceg és felesége, Zsófia főhercegné, Ferenc József szülei.
„ Oh, hogy vágyódom a drága, drága Ischl után“ – írta 1845-ben egy édesanyjának címzett levelében az akkor 15 éves Ferenc József koronaherceg. Az uralkodó város iránti vonzalma egészen életén át töretlen és megkérdőjelezhetetlen maradt.
Megtekintettük a Császárvillát – mely Zsófia főhercegnő ajándéka volt a fiatal jegyes párnak, Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek.
A Császárvilla, ez a neoklasszicista épület az uralkodó családnak menedékhelyeként szolgált a nyári hónapokban, messze a Hofburg és a Schönbrunni kastély szigorú protokolljától. A bájos épület ugyanakkor számos fontos döntés helyszíne is volt: Ferenc József császár számos magas rangú államférfit fogadott a villában és itt írta alá 1914-ben a Szerbiának szóló hadüzenetet. A változatlanul megőrzött helységek a rég letűnt idők hangulatát idézik. A látogatóknak úgy tűnhet, mintha Ferenc József császár csak néhány pillanattal ezelőtt hagyta volna el a dolgozószobáját, hogy kedvelt szabadidős tevékenységének, a vadászatnak hódoljon, vagy Erzsébet császárné épp csak a környező parkban tett könnyed sétát.
Bad Ischl üdülővárost zenei kiválóságok is nagyon kedvelték, mint Anton Bruckner, Johann Strauss, Johannes Brahms és Lehár Ferenc……sokuk villát is vásárolt, vagy építettett. Lehár például 1912-ben, sőt mint Lehár / 1948-ban/ vagy Oskar Strauss itt is fejezte be az életét és ide is temetkezett.
Ezen nap délutánján Hallstatt városkát is meglátogattuk, melynek a neve a kelta hagyományok szerint a „ só helye „.Lakosainak a száma kb. 1000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik. A város érdekessége, hogy egyetlen főutcából áll. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különleges szárnyasoltára van. A helyszűkével küzdő város különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág – és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér „ homlokra“ gót betűkkel vésik fel az elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt „Csontház „ így őrzi a megboldogult földi maradványait. A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon.
Azt gondolom, hogy mindannyiunk számára élmény volt e kis barokk sziklafalba épült városka életébe egy kicsit betekinteni, mely egy kis ékszerdoboz a hegyekkel körülölelő tó partján. Méltón foglal helyet az UNESCO Világörökség listáján.
Az első nap programja a vacsorával, az elszállásolással zárult Golling városkában. Golling a Salzach folyó partján épült mezőváros. Lakossainak a száma kb. 4050. A város neve szláv eredetű /Golica – „ Füves hegy“ /. Egy 1241-ben kelt érseki levélben említik először „ Golingen“ néven. 1284 óta, mint mezőváros szerepel az iratokban. Golling aranyos kis városka, sok száz éves házakkal és piciny belvárossal.
A második napon Salzburg városát látogattuk meg, ahol fantasztikus idegenvezetőnk volt, Réti Erika személyében, aki kifogyhatatlan volt a várossal kapcsolatos történetekből, felidézve a régmúlt emlékeit. Igyekezett minnél többet mutatni a város látnivalóiból.
Salzburg Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg- környék közigazgatási egységgel együtt alkotják a Salzburg tartomány öt „ Gau“ –ja közül a legészakabbat, Flachgaut. Északnyugaton Bajorországgal határos. Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnagyobb város Ausztriában. A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart.
A város nagy múltra visszatekintő történelmi és kultúrális hagyományokkal rendelkezik. Itt találhatók többek között:
Ausztria legöregebb alagújta / Sigmundstor/
Közép-Európa legnagyobb épen maradt katonai erődítménye / Festung Hohensalzburg/
A világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja / Reissbahn/
Híres a barokk építészetéről, jelentős történelemmel rendelkezik és úgy is emlegetik Salzburgot, mint az Alpok kapuja.
Sétánkat a Mirabell kertben kezdtük. A kert szépsége csodálatos látvány. Ahogy mondják, talán a világ egyik legszebben tervezett és karbantartott kertje. A kertben áll a Mirabell kastély. A kastélyt 1606-ban építtette, akkor még Altenau elnevezéssel Salzburg történetének egyik leghíresebb főpapja. Az érsek minden vágya az volt, hogy az itáliai reneszánsz szépségét sikeresen ültesse át a salzburgi tájba. Ezt a remek kastélyt kedvesének, Salome
Altnak építtette. Franz Anton Harrach érsek a XVIII. század elején újraterveztette és átépíttette, mégpedig Johann Lukas Hildebrandttal, a barokk egyik legnagyobb építőművészével, aki csodálatos barokk kastélyt varázsolt belőle. 1818-ban a kastély csaknem teljesen leégett. Az újjáépítés során csak a főhomlokzat és a belső udvar őrízte meg az eredeti barokk látványt. A kastélyparkot 1690-ben Fischer von Erlach tervezte. A hosszú, négyszögletes virágágyak között gyönyörű márványszobrok bukkannak a látogató szeme elé.
A Mirabell kastélyból és azt körülölelő Mirabell – kertből fantasztikus, képeslapra illő kilátás nyílik Salzburg jelképére, a fejedelmi Hohensalzburg erődítményre, az Óvárosra, a Dómra.
A salzburgi Dóm a római katolikus egyház Salzburgi Érsekségének Székesegyháza és Salzburgi Szent Rupertnek, illetve Saluburgi Virgiliusznak van szentelve. A barokk stílusú templom 101 m hosszú, a kereszthajó 69 méter. A torony 81 m magas, a kupola 71 m, a középső hajó pedig 32 méter. A barokk stílusban újjáépített salzburgi Dóm Ausztria határain túl is korszakalkotó alkotásnak számít. A monumentális épületet Santin Solari / 1576 -1646 / alkotta 1614 és 1628 között iránymutató dupla –tornyos homlokzatával. A jellegzetesen lóhere formájú szentélykörüljáró fölött magasodik a kupola. A templomban 10 ezer hívő számára van hely.
A salzburgi Dóm a város legjelentősebb szakrális építménye és egyben egyházi életének központja. A lenyűgöző szépségű, monumentális épület pompás homlokzatával és hatalmas kupolájával a korai barokk egyik legjellegzetesebb képviselője az Alpoktól északra. Keletkezése szorosan összefügg az érsekség- hercegség létrejöttével és fejlődésével. Elsőként Virgil püspök kezdett a katedrális építésébe 767-ben az egykori római település, Juvavum központjában. A dómot 774. szeptember 24-én szentelték fel és Szent Péter, valamint Szent Rupert kegyelmébe ajánlották. Amikor 1167-ben Plain grófjai, Barbarossa Frigyes császár
hívei felgyújtották a várost, a dóm is a lángok martaléka lett. Az újjáépítésre csak 10 évvel később, III. Wittelsbach Konrad érsek idején került sor. 400 év múlva, 1598. december 11-én a dóm nagy részét újra tűzvész pusztította. Wolf Dietrich érsek akkor úgy ítélte, hogy itt az alkalom a régi egyház lebontására és valami új építésére. De ezt a salzburgiak mélységes felháborodással fogadták.Wolf Dietrich építészeti és kegyeleti ámokfutásának unokaöccse, Markus Sittikus von Hohenems vetett véget, amikor az érseki posztot átvette és elődjét a só miatt Bajorországgal folytatott viszálykodás következményeként foglyul ejtette, majd Hohensalzburg várába börtönözte. Az új érsek Santino Solari építőmestert bízta meg a dóm újjáépítésével. Az ünnepélyes felszentelésre 1628. szeptember 25-én került sor / ezt már Markus Sittikus nem élte meg/.
1944-ben bombázás rongálta meg a kupolát és az oltár egy részét. A helyreállítási munkák után, újra régi fényében pompázó dómot 1959-ben szentelték fel. A dóm kapujának rácsain látható három évszám „ 774“, „ 1628“, „1959“ a három szentelésre emlékeztet.
A dóm különleges kincsei közé tartozik a keresztelőmedence, amelyben Wolfgang Amadeus Mozartot is keresztelték, továbbá a muzsikáló angyalokkal körülvett, Rupert és Virgil figurájával koronázott pompás főoltár, valamint a Schneider- Manzell, Mataré és Manzú mesterek által készített, díszes kapuk.
A dómot átriumként öleli körül a dómtér. Guidobald Thun érsek 1660 körül építtette meg Giovanni Antonio Darioval a boltíveket. A tér közepén a Sigismund Graf Schrattenbach érsek megbízásából Wolfgang és Johann Baptist Hagenauer által 1766 – 1771 között készített Mária – oszlop áll.
A salzburgi sétánk alkalmából Mozart szülőháza előtt is megálltunk. A Mozart család 26 éven át, 1747 – 1773 között élt a Hagenauer család Getreidegasse 9. szám alatt álló házának 3. emeletén. Itt látta meg a napvilágot 1756. január 27-én híres fiúgyermekük, Wolfgang Amadeus Mozart. A Hagenauer- ház tulajdonosáról, a Mozart család barátjáról, Johann Lorenz Hagenauer / 1712 – 1792 / fűszerkereskedőről kapta nevét.
A Nemzetközi Mozart Alapítvány 1880. június 15-én nyitott először Múzeumot Mozart szülőházában, amelyet az elmúlt évtizedekben folyamatosan átépítettek és bővítettek. Ma kultúrális emlékhely, amely évente több ezer látogatót vonz a világ minden részéről.
Mozart szülőházában kiállított hangszerek Mozart özvegyétől, Constanze Nissen / 1762 – 1842/ asszonytól és két fiától, Carl Thomas / 1784 – 1858/, valamint Franz Xaver Wolfgangtól / 1791- 1844/ kerültek a Múzeum tulajdonában.
Mozart rövid, de annál termékenyebb élete során 626 művet alkotott, az elsőt 5 éves korában, az utolsót a halálos ágyán. A 12 éves korában komponált „ Bastien és Bastienne“ c. daljátékot a zenetörténet Mozart első remekműveként tartja számon. Az operák és daljátékok Mozart legfontosabb művei közé tartoznak. Több szimfóniát is szerzett, de több mint egy tucat misét is vetett papírra, közülük való a híres „ Koronázási mise“.
Salzburgban a Mirabell- kastélyhoz ill. a parkhoz közeli modern Makarstag gyalogos hídon is átsétáltunk, mely híd „ékszere „ az a rengeteg lakat, melyeket a turisták, fiatalok, szerelmesek…hagytak itt emlékül a városnak. Ez a híd 2011-ben nyerte el a mai formáját. A híd lábánál áll Herbert von Karajan / karmester /szülőháza is, Karajan szobra pedig szülőháza kertjében áll.
Salzburg városától elbúcsúzva Hellbrunn városkába utaztunk, hogy a Hellbrunni kastély ill. a vízi játékok részesei legyünk. Hellbrunni kastély Salzburg déli Hellbrunn városrészében található. Vízijátékairól világszerte ismert, nevezetes. A manierizmus korszakában épült kastély és a kastélypark szinte ma is az eredeti formájában tekinthető meg.
Története:
Markus Sittikus von Hohenems választották meg 1612-ben a salzburgi érseknek. 1613-1615 –tól megbízást adott Salzburg déli részén új székhely kialakítására. Az épület késő gótikus stílusban olasz mintára épült a déli külvárosában villa suburbana, vagyis egyfajta nyári rezidencia céljára. Az építész Santino Solair volt, aki a Salzburgi székesegyházon is dolgozott. A bálterem falai és a boltíves mennyezete allegorikus jelenetekkel – feltehetően Arsenio Mascagni munkája – gazdagon festett. Figyelemre méltó továbbá az ún. Nyolcszög szoba, Halterem, Madár szoba. A zárt udvar melléképületei szimmetrikusan vannak elrendezve. A kiterjedt parkot 1730 körül átalakították, Franz Anton Danreiter udvari kertfelügyelő tervei alapján és a kor ízléséhez igazították. A parkban található Isten- és hősi alakokat ábrázoló szobrok a 17. század elejéről származnak.
A valamikori hellbrunni kőfejtőt Markus Sittikus színházzá alakíttatta, így jött létre a „ Steintheater“ / Kőszínház/, Európa első szabadtéri színpada.
Hellbrunn kastélyát igen ritkán használták érseki székhelyként. A díszes termek és a különleges vízi játékokkal tarkított, varázslatos kert a kezdetektől fogva ünnepségek, előadások, kultúrális rendezvények helyszínéül szolgáltak.
Vízijátékok:
A világ legjobb állapotban fennmaradt késő reneszánsz szökőkútjai találhatók itt. A vízi látványosságot a kastély épület nyugati oldalán a hegyoldalban alakították ki. A víz mindig is a kastély meghatározó eleme volt. A közeli hegyekből érkező számtalan forrás vize pezsgő élettel töltötte meg az óriási parkot. Sittikus felépíttetett egy létesítményt, amellyel ámulatba ejtette vendégeit, szórakoztatta és az orruknál fogva vezette őket. A görög mitológia inspirálta a „ Neptune, az „ Orfeusz, és a Venus „ barlangokat. Titokzatos, misztikus barlangok, víz mozgatta figurák és fura szökőkutak szórakoztatják a látogatókat. Andreas Jakob Dietrichstein érsek 1749 – 1752-ben kiegészítette a régi vízijátékot a bonyolultabb „ mechanikai színházzal“. A víz ereje által vezérelt vízgépek a hajdani építőmesterek egyfajta mérnöki művészetéről tanúskodnak. Mi is mindnyájan nagyon élveztük a különös vonzerejű vízijátékokat.
A második napunk, vacsora utáni meglepetése, egy igazi osztrák showműsor valóságos, humoros, jóhangulatot varázsolt mindnyájunk számára.
A harmadik napunkon Lenka Kargol Münchenben élő cseh idegenvezető segítségével ismerkedtünk tovább Bajorország nevezetességeivel.Az első útvonalunk Neuschweinstein-i kastély megtekintése volt. A kastély magyar megfelelője:“ Új hattyúkő kastély“, egy 19. században épült bajorországi kastély. A Schwangau község területén található épületet II. Lajos Bajorország királya építtette Richard Wagner tiszteletére. Az Alpsee felett emelkedik a Pöllat – szakadék magányos szikláján épült kastély, amelyet II. Lajos bajor király 1869 – 1886 között épített, büszke, kecses tornyaival egy igazi kőből épült álom.
II.Lajos királyról:
II.Lajos bajor király / 1845 – 1886/, II. Maximilian bajor király fia, 1864-ben 18 évesen került a trónra. A trónörököst elvarázsolták Richard Wagner zenei drámái. A „ Lohengrin“ 1861-ben a Hoftheaterben történt ősbemutatója óta II. Lajos lelkes tisztelője volt a zeneszerzőnek és élete végéig mecénása maradt. A bajor király mindig a „ fenséges nyugalom Isteni alkonyába“ vágyott, ahogy ő fogalmazott, így építtette fel a Neuschwanstein-i, Linderhof-i és a Herrenchiemsee-i álomkastélyokat. Fáradhatatlanul, egészen tragikus, 1886. június 13-án Starnberger tóban bekövetkezett haláláig kergette illúzióit.
II.Lajos különc viselkedésű ember hírében állt, elvonultan élt az udvartól, csak az építkezés foglalkoztatta. Az építkezés rengeteg pénzt emésztett fel, de ez őt nem foglalkoztatta. Nem ismerte az anyagi határokat, hivatalos ügyeivel nem törődött, végletes hangulatváltozásai voltak. Nyughatatlan lelkének köszönhetően kevés barátja volt. A „ bolondos“ király egyetlen asszonnyal értette meg magát, unokahugával, az osztrák Erzsébet császárnéval, Sissyvel. 40 éves korára kormánya elmebetegnek nyilváníttatta és házi őrízetbe záratta. Berg kastélyt jelölték ki számára kényszergyógykezelésének helyszínéül, ahol megérkezése után néhány nappal az orvosával együtt rejtélyes körülmények között meghalt. Haláluk oka: vízbefulladás. A tragédiával kapcsolatban biztosat a mai napig nem tudni. „ A király nem volt őrült, mindössze egy álomvilágban élő különc volt. Sokkal gyengédebben kellett volna vele bánni“ –mondta az osztrák császárné II. Lajos halálhíre hallatán.
A kastély építészetéről:
A kastély építészeti szakértelme Eduard Riedel nevéhez fűződik, a díszletfestők pedig Chistian Jank és Georg Dollmann voltak. A román stílusban épült 5 emeletes palotát mára már a romantikus középkori paloták egyik kiemelkedő palotájaként tartják számon.
Az előcsarnok falait a Siegfried legenda legrégibb változatából való jelenetek díszítik. A márvány tróntermet a Parsifalból ismert Grál – csarnok mintájára tervezték. A tervezők: Eduard Ille és Julius Hofmann voltak. A trónterem kupolájának kék égboltján Krisztus trónol, akit Mária és József, és a szentté avatott királyok: Kázmér, István, Henrik, Ferdinand, Eduárd és szent Lajos vesznek körül. A terem ékessége továbbá egy kandeláber egy aranyozott sárgarézzel körbefuttatott bizánci korona formájában, amelyen 96 gyertya van és a súlya 18 mázsa. Dermota Wien által készített mozaikpadlón állat- és növényábrázolások találhatók. A tölgyfa burkolatú ebédlőt Ferdinand von Piloty és Josef Aigner képei díszítik. Ezeken a Minnesängereket ábrázoló képek, valamint a legendás, 1207-es dalnokverseny idejéből készült Wartburg-i jelenetek láthatók. A király hálószobáján 14 fafaragó 4 és fél éven át dolgozott. A helyiség képein Trisztán és Izolda története látható, amely Wagnernak köszönhetően a 20 éves királyra nagy benyomást tett. Az opera ősbemutatója 1865-ben, II. Lajos király jelenlétében Münchenben volt. A hálószobához csatlakozik a házikápolna, a király imádkozó helyisége. Ezt az egyeduralkodó védőszentjének, szent Lajosnak, IX. Lajos királynak szentelték. A király öltözőszobája tölgyfa borítású és egy stilizált kerti lugassá nyílik. A fali festmények Walther von der Vogelweide és Hans Sachs életét ábrázolják.
A kastély díszes termein kívül a kastély konyhája is szót érdemel, mivel teljesen megmaradt a konyha funkcionális kialakításában, az akkori korban szenzációnak számító technikai berendezései által. II, Lajos a modern találmányok patrónusa volt és úttörőnek számított az elektromosság Bajorország közéletébe való bevezetésében. Az ő kastélyai voltak az elsők, melyekben elektromosságot és más kényelmet szolgáló találmányt használtak.
A kastély híresen meseszerű megjelenését többször felhasználták. Ez a kastély ihlette Disneylandben található Csipkerózsika kastélyt, valamint Walt Disney ez alapján tervezte meg a Hamupipőke c. rajzfilmben látható épületet, mely alapján később a Hamupipőke kastély megépült.
A kastély látogatása végeztével sajnos az időjárás megváltozott, esős délutánt kaptunk, így a kastélytól a lefelé vezető úton nem volt módunkban a csodás tájban gyönyörködni.
Szakadó esőben folytattuk az utunkat tovább München városa felé.
Tekintettel, hogy az időjárás nem javult, zuhogó eső mellett München városával csak az autóbuszban ülve ismerkedtük az idegenvezetőnk segítségével, autóbusszal körüljárva a város nevezetességeit.
München a legnagyobb német tartomány. Lélekszámát tekintve Berlin és Hamburg után Németország harmadik, az Európai Unió tizenkettedik legnagyobb városa, agglomerációjával együtt lakossága kb. 3 130 000 fő. A városon az Isar folyó folyik keresztül. München Németország egyik gazdasági, közlekedési és kultúrális központja, egyike Európa legvirágzóbb városainak. A város mottója: „ Világváros, melynek szíve van.“ A neve a német Mönch szóból ered, amely magyarul szerzetest jelent, aki a város címerében is megjelenik.
München központja a Marienplatz / Mária-tér/. Itt található az új és a régi Városháza is. Néhány lépésnyire a tértől áll a Szt. Péter templom, München legrégibb temploma, amelynek építése még a romantikában kezdődött, később gótikus átépítésen, belseje pedig barokk stílusún esett át. A Szent Jakab templom 1955-ben történő lebontása után egyetlen román stílusú épület sem maradt a belvárosban. Ellenben sok gótikus épület maradt fenn, sok gótikus városkapu, mint pl. az Isari-kapu, Sendlingi- kapu, a Károly-kapu vagy az Oroszlán-torony.
A gótika legfontosabb világi épületeihez tartozik az Alter Hof, amely IV. Lajos császári udvara volt a középkorban. A város egyik jelképe, a Marienplatztól nem messze található Frauenkirche is gótikus stílusú. Jelentős reneszánsz építmény a városban a Szent Mihály templom, amely a legnagyobb reneszánsz stílusú templom az Alpoktól északra. A legkorábbi barokk templom a Karmelitenkirche, amely ma már nem funkcionál eredeti rendeltetésében. A Theatinerkirche építésével beköltözött az olasz barokk a városba, amely évtizedekre meghatározta München építészetét, amíg a francia Joseph Effner és az idősebb Francois de Cuvilliés udvari építőmester nem lett. A délnémet barokk fő művei a városban a Nymphenburgi és a Schleissheimi kastélyokon tükröződik. Lényegesen kisebb az ugyanabban az időben épített Fürstenriedi kastély a város délnyugati részén. A klasszicizmus legjelentősebb épülete a Nemzeti Színház a Rezidencia közelében. A legjelentősebb építész Leo von Klenze és Friedrich von Gärtner voltak.
Észak felé, Schwabingbe vezet a Ludvigstrasse, amely a Feldhermhalle és a Siegestor között kezdődik. Ezen az úton van a Bajor Állami Könyvtár, a Szent Lajos templom és a Lajos Miksa Egyetem. Ezek az épületek mind klasszicista stílusúak. A Rezidenciától délre, az Operaház előtt kezdődik a Maximilianstrasse, ahol sok klasszicista épület található, ma ez egy elegáns bevásárlóutca. A 19.század közepén megjelentek a városban az üvegből és a vasból készült épületek, mint az Üvegpalota, amelyet 1931-ig kiállításokra használtak, amikor is az épület teljesen leégett. A századforduló előtt sok templomot és egyéb épületet építettek a historizmus jegyeiben, ilyen a neogótikus Új Városháza, a neobarokk Igazságügyi Palota, a neoreneszánsz Képzőművészeti Akadémia.
Münchenben 1200 kút található, ebből 700 városi. A legrégibb kút a Fischbrunnen nevezetű, amely az Új Városháza előtt található.
Münchenben viszonylag kevés magasház található, legtöbbjük az Altes Technisches Rathaus kivételével, a belvároson kívül áll. Az egyik legérdekesebb kinézetű épület a városban a négy hengernek nevezett BMW főigazgatósági épület. Közvetlenül mellett található a 2007-ben megnyílt futurisztikus BMW Welt.
A város legrégibb parkja a királyi rezidenciához tartozó Hofgarten, amit még reneszánsz korban építettek. Északkeletre ettől van az 1789-ben megnyitott Englischer Garten / Angol park/, melynek területe nagyobb a New York-i Central Parkénál, vagy a londoni Hyde Parkénál. München északi határán lévő schleissheimi kastélyparkban három kastély is áll. A park egyike Németország megmaradt nagy barokk parkjainak. Ezen kívül sok más park és zöld övezet van még a városban, mint a Luitpoldpark, Westpark, Ostpark.
Münchenben számos Múzeum található, hisz a város nemzetközileg is ismert művészeti gyűjteményeiről. A világ legfontosabb galériái közé tartozik az Alte Pinakothek / Régi Képtár/ és a Neue Pinakothek / Új Képtár/, csakúgy mint a Pinakothek der Moderne / Modern Képtár/. A „ Régiben“ a középkortól a 18. századig, az „ Újban“ a 18. és a 19. században, a „ Modernben“ a 20. és a 21. században készült műalkotások találhatók. További híres múzeumok: Művészetek Háza, a Bajor Nemzeti Múzeum, a Régészeti Gyűjtemény, a Sakkgaléria, Néprajzi Múzeum, Münchemi Városi Múzeum, Zsidó Múzeum, Porcelánmúzeum. Mindezek mellett a városnak sok természettudományi múzeuma is van, mint a Paleontológiai Múzeum, Antropológiai Gyűjtemény, Geológiai Múzeum, Botanikai-és Zoológiai Gyűjtemény, Német Vadászati- és Halászati Múzeum.A város leghíresebb múzeuma a Deutsches Museum / Német Múzeum/, amely Európa leglátogatottabb múzeuma közé tartozik. Ez a világ legnagyobb technikai- természettudományi gyűjteménye.
A város északi részén fekszik az 1972. évi nyári olimpiai játékokra épített Olimpiapark. Ebben a parkban foglal helyet az Olympiastadion, az olimpiai fedett uszoda. Az épületeket látványos üvegtetővel fedték le. Itt áll az 1968-ban megnyitott, 291 méter magas Olimpiatorony és az 1967-ben megnyitott Olimpia-Jégsportcentrum. Az Olympiastadionban játszották 2005-ben az utolsó futballmérkőzést. A stadionban az Olimpia alatt az atlétika versenyszámai és a labdarúgás mérkőzései zajlottak. Kapacitása 80 000 fő, az Allianz Arena építéséig a Bayern München és a TSV 1860 München „ otthona „ volt az ötcsillagos stadion.
Az Allianz Arenát 2005-ben nyitották meg, mely a város két tradionális csapatának az FC Bayern Münchennek és a TSV 1860 Münchennek ad otthont. Itt nyitották meg a 2006-os labdarúgó- világbajnokság nyitómeccsét. A stadión egyik különlegessége, hogy három színben is kivilágítható. Piros színű, ha a Bayern München, kék színű, ha a TSV 1860 München és fehér színű, ha más csapat játszik benne.
München városánál említést kell tenni a híres müncheni „sörfesztiválról“ is, mely fesztivál évről- évre rengeteg turistát vonz a világ minden tájáról.
Müncheni városnézésünk után búcsút vettünk Lenkától, az idegenvezetőnktől és indultunk vissza a szálláshelyünkre.
Szombati napon, a reggeli után Bad Reichenhallba utaztunk. Ez a fürdőváros a berchtesgadeni Alpok északi részén, a Sallach völgyében fekszik 470 méter magasan. A fürdőváros neve nagyon sokat elmond a történetéből: „ Bad“, mivel 1846 óta fürdőváros, a „ Reich“ a Németrómai Birodalomhoz való tartozását jelzi: a „ Hall“ a legtávolabbi múltra utal. Ez a kelta szó „sót“ jelent, hiszen a környéken található sóbányákért a bajor hercegek és a salzburgi érsekek megtámadták egymást. 1158-ban Oroszlán Henrik városi rangra emelte. 1504 óta tartozik Bajorországhoz. Látnivalói közé tartozik a Kurpark, gyógyüdülő, amelyet légzési és mozgásszervi betegségben szenvedőknek ajánlanak.
A helyi Városháza egyik szárnyában rendezték be a Helytörténeti Múzeumot, de híres a Régi sóbányája és sófőzdéja / Alte Saline /. A hangulatos kisvárosban eltöltött sétánk után a Königseehez utaztunk egy kis hajókázásra. Megérkezve Königseehez, de már előtte az autóbuszban utazva is az idegenvezetőnk felhívta a figyelmünket a német diktátor Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helyére az ún. Sasfészekre /Kehlsteinhaus/. Mivel szép napos időnk volt, jó látszott a messzeségben álló Sasfészek az Obersalz hegyen. Néhány gondolattal erről a helyről:
Hitler 1938 és 1945 között kedvenc tartózkodási helye volt a Sasfészek, mely Németország Bajorország tartományában, a Berchtesgadeni- Alpokban található hegyvidéki nyaralóház.
Az épületet Martin Bormann ajándékozta a Führernek, annak 50. születésnapja alkalmából.A ház 1834 méterrel fekszik a tenger szintje felett. A hegytetőn eredetileg egy gazdag bajor kereskedő háza, az ún. Wachmann – ház állt. Ezt a területet szemelte ki a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt a vezér, Adolf Hitler számára. Először az odavezető utat építették meg Albert Speer tervei alapján. Grandiózus mű született, több alagutat fúrtak, végig kanyarog az út, szerpentines jellegű. Az út sokáig zárva volt a nagyközönség előtt. A második világháború végéig Hitler és fontos párttagokon kívül csak a meghívottak illetve a Wehrmacht és az SS egységei használhatták. A háború után az amerikai hadsereg pihenőhelyeként funkcionált, de az út továbbra is zárva volt. 1960-ban adták vissza a Bajor Államnak.
Jelen állapotában szinte csak turisztikai jellege van, éttermet alakítottak ki benne.
E kis helytörténeti kísérő után visszakanyarodva Königsee-re, a kikötőhöz sétálva csodáltuk a környék nyújtotta tájat, a sötétzöld színű és tiszta vízű tavát. Kisebb hajóba szállva csodáltuk a táj szépségét, hisz a tavat körös – körül meredek sziklafalak övezik. A Königsee 8 km hosszú, szélessége eléri az 1250-t, mélysége helyenként a 200 m-t. A víz kirstálytiszta, a legnagyobb nyári melegben is jéghideg, mert a víz utánpótlását főleg a mélyből, a felszín alatti patakból nyeri. A Königsee vizét ivóvíznek minősítették, így fokozatosan védettnek minősül. A tavon már 1909. óta elektromos meghajtású hajók közlekednek / ilyen hajóval utaztunk mi is/, hogy ezzel is garantálják a tó nyugalmát és tisztaságát. A hajókázásunk során egy kis ismeretterjesztő anyagot is kaptunk a tóról, ill. a körülötte elterülő sziklákról és minden más figyelemre méltó helyről, amit egy turistának érdemes megnézni, megpillantani.
Ilyen a Falkensteiner Wand sziklafal is, mely szikla tetején vörös kereszt áll, amely emlékeztet arra a 71 zarándokra, akik 1688-ban egy viharban bekövetkezett hajószerencsétlenség során vesztették életüket, a tutaj, amelyen a viharban hánykódtak elsüllyedt és valamennyien megfulladtak. A hajó elindulása után a kikötőből az 1874 m magas Jenner hegység látható. A hegycsúcs, amelyről páratlan panoráma tárul a turista elé, kötélpályán érhető el. A Jenner hegységgel átellenben a népnyelv által használt „ alvó boszorkány“ névvel ellátott sziklaképződmény hívja fel magára a figyelmet. Ez a természet által alkotott sziklaképződmény egy hátán fekvő boszorkányra emlékeztet. A hajózás során látható az Echowand „ Visszhangfal“. Ez az utazás fő attrakciója. Régen a kapitány puskaporral töltött pisztolyból adta le a lövéseket, melyet a sziklafalak hétszer is visszavertek. Ha jó az idő, egy trombitával fújt hangot 2 – 3 ismétléssel lehet hallani. Ebben az attrakcióban volt nekünk is részünk. A hajózás során igény szerint a hajó kiköt, illetve megálló helye van egy kis kikötőben, mely a „ Kessel“ nevet viseli, amelyet a hegymászók és a túrázók számára működtetnek, akik a Gotzenalm havasi legelőire igyekeznek, vagy onnan térnek vissza. Ettől a helytől jobbra tekintve látható Németország második legnagyobb hegytömbje a „Watzmann“, melynek középső, legmagasabb csúcsa 2713 m magas. A legenda szerint a legmagasabb csúcs a király, átellenben a kisebb a királyné és közöttük a hét kisebb csúcs a hét gyermekük. A monda szerint a király kegyetlen uralkodó volt, ezért az Isten büntetésül családjával együtt kővé változtatta őket. A sziklafal a ferde sziklaszalagokkal a „ Watzmann- Ostwand“ . Ez a fal a rendkívüli veszélyességéről ismert a hegymászók körében.
A megmászására a tapasztalt hegymászóknak 5-10 órára van szükségük. Eddig 100 hegymászó vesztette itt az életét. A hajókázás során a hajó kiköt egy kis félszigeten, a Watzmann lábánál, ahol egy templom áll piros kupolával, mely a mai alakját a 17. század végén nyerte el „ parasztszent“ St. Bartholomä / Szt. Bartolomeusz/ védőszent által. Ez a kis félsziget ma már kiránduló és zarándokhely, az itt lévő egykori vadászkastélyban pedig vendéglő és sörkert működik. A hajókázás után felüdülést jelent egy kis séta a tóparton, melyben mi is részesültünk. A gazdag napi programunk után visszaérkezve a vacsoránk helyszínére, még volt időnk a gollingi vízeséshez elmenni, amit az első túlzsúfolt napi programunkon nem tudtuk abszolválni. Az összesen 76 m magasan fekvő vízeséshez, több lépcsőt megjárva, jutottunk fel. Az erdőben, zuhogó patak mentén felfelé haladva tárult elénk a lenyűgöző méretű vízesés, amely mentén feljebb lehet kapaszkodni a kis ösvényen, az óriási sziklák felett pedig a jéghideg vizet permetező vízesés nagy robajjal zúdul le. Gollingot a romantikus vízesése tette híressé, amely festők és fotósok kedvelt témája. Magával ragadó látvány, ahogy a barlangból kilépő víztömeg két ágra szakad és 75 méteres mélységbe zuhan alá, nem csoda, hogy kedvünkre gyönyörködhettünk a látványban.
Másnap reggel egy rövid búcsút vettünk a szálláshelyünkről, a városkától, a buszunk már hazafelé vette az irányt. De még útközben igazi látványosságban volt részünk, mégpedig a Dürrnbergi sóbánya meglátogatása révén. Már a sóbánya bejáratánál mindenkinek mosoly volt az arcán, amikor is mindnyájan fehér öltözetet kaptunk, amit magunkra kellett húznunk / nadrágot és felső részt/. A táskákat, a kis hátizsákokat is az előtérben kellett hagynunk. Mindnyájan fehér öltözetben szálltunk fel az ún.“ Bányavonatra „ és szorosan egymás mögött ülve jutottunk le, a bánya mélyébe. Magyar nyelvű filmvetítés segítségével ismerkedtünk meg a dürrnbergi sóbánya történetével. Mindnyájunk számára emlékezetes és élvezetes marad a „bányacsúszdázás“, ahogy a csúszdán jutottunk le a bánya mélyébe. A bánya különleges látnivalója a színes fényekkel megvilágított föld alatti tó, ami már Németország területéhez tartozik. A tavon tutajon keltünk át. A másfél órás idegenvezetés emlékezetes élményt nyújtott.
A dürrnbergi sóbánya látogatásával végett is ért a“ Salzburg és környéke“ kirándulásunk. Mindannyiunk nevében köszönjük a Pepita Toursnak a kirándulás szervezését, mely minden résztvevő számára felejthetetlen élmény volt, továbbá köszönjük a Pepita Tours idegenvezetőjének, Ratimorský Tamásnak a sok fáradságot, energiát, a türelmét, aki mindent elkövetett annak érdekében, hogy mindnyájan jól érezzük magunkat, gazdag élménnyel, elégedetten térjünk haza. Köszönjük szépen.

A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2