2011. január 28-án a királyfiakarcsai kultúrházban volt Somogyi Attila /1950-2011/ búcsúztatója. Attila 2011. január 20-án hunyt el.
” Azt mondják, hogy a múlandóság ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Ha a természetben bárhová nézünk, bárhová lépünk, mindenhol találkozunk a múlandósággal: egy – egy lehullott falevél, elhervadt virág vagy leesett madárka képében. Az emberi élet olyan, mint a gyertyaszál, amely előbb – utóbb elég. Diákkorunkban lelkesen szavaltuk: Petőfi Sándor: Szeptember végén c. versét.
” Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zölddel a nyárfa az ablak előtt.
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt,”

Gyermekkorunkban a vers mondása közben inkább a nyíló virágokra és a zöldellő nyárfákra gondoltunk és nem tudatosítottuk a téli világot, a fehér szemfedőt. És most ez a ” szemfedő ” itt van, jelen van.
A gyászoló család mellett a PBT vezetősége, tagsága is osztozik a család fájdalmában. Attila a PBT oszlopos tagja, mindig önzetlenül segítette a Társulás munkáját, áradt belőle a tenniakarás, a jóság és a szeretet. A balesete mindnyájunkat megrendítette. A jó Isten segítségével bíztunk Attila gyors felépülésében. Amikor hírt kaptunk a haláláról, nem tudtuk, nem akartuk elhinni, elfogadni ezt a szomorú hírt. Fájdalommal sújtotta az egész tagságot, a halála nagy űrt hagyott mindannyiunk lelkében, szívében.
Attila emléked örökké él!