2012.szeptember 29-én a pénzesgyőri barátaink látogattak el hozzánk. Az előzetes program szerint ez évben a PBT biztosított számukra programot. A reggeli „sietős “ fogadásuk után kirándulásra indultunk Nyitra, Zobor vidékére. Az első megállónk Deáki faluban volt.
A falu történetéről:
1001-ben I. István bencéseket telepített ide, ettől kezdve a pannonhalmi apátság birtoka volt.1002-ben a pannonhalmi apátság alapítólevelében a mai Deáki régi Wag nevén az adományozott birtokok közt szerepel. 1228-ban épített kéttornyú román stílusú temploma Szlovákia legrégibb műemléke. Legrégibb része az 1103-ban épített Szent István kápolna. 1317-ben Csák Máté a földesura, majd a birtokot a Cseszneky család szerezte meg. 1526-ban a mohácsi csatát követően az apátság nehéz anyagi helyzete miatt a birtokot zálogba adta Laki Bakith Pálnak, 1535-ben pedig Thurzó Elek országbíró szerezte meg. 1612-ben a falu újra az apátság birtoka lett. Református iskolája a 18.században nyílott meg, ekkor épült fel a reformátusok imaháza is. Az 1849. június 20-21. között lezajlott peredi csata során a deáki templomnál voltak felállítva a császári csapatok ágyúi.
Deákin a római katolikus templomot látogattuk meg, ahol a templom gondnoka, Pozsonyi Anna néni várt bennünket. Anna néni nagyon szép előadást tartott a templom történetéről.
A templom a 13.században épült. Elődjét, a Szent István kápolnát már említettem, hogy 1103-ban építették, és ezt II. Paszkál pápa oklevele is említi. A templomot 1872 és 1875 között neoromán stílusban bővítették. Az 1940-es évek kezdetén Serédi Jusztinián újíttatta fel, Kontuly Béla freskója is ekkor készült el. A templom legújabbkori felújítási munkálatai 1993-ban a díszüveg –ablakok restaurálásával kezdődtek, majd 1996-ban a középkori templomrész tetőszerkezetének felújításával folytatódtak. A 19.század templomrész tetőszerkezetét 1998-ban újították fel. 2001. november 10-én Tóth Domonkos püspök újraszentelte a templomot. Kolozsváry László kárpátaljai festőművész Halotti beszéd c. festményét 2001. márciusában szentelték fel. A 170×300 cm átmérőjű olajfestmény a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának adománya. Amiről a templom ismert és híres lett, az az a tény, hogy néhány évtizedig itt őrízték, sőt használták a Pray-kódexet. A híres kódex, mely felfedezőjéről, a jezsuita történész Pray Györgyről kapta a nevét – rendkívül jelentős kincset őríz, ebben maradt fenn ugyanis a legkorábbi összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd és a Könyörgés. A kódexben egyébként a XII. század végétől a XVII. századig szerepelnek bejegyzések, melyek közül az egyik éppen a deáki Szűz Mária templom 1228. november 14-i felszenteléséről tudosít. A templom látogatása közben felmentünk a tetőtérbe is, ahol egykor a szerzetesek éltek. Egykori celláik nyoma jól kivehető.
A deáki templom látogatása nem mindennapi élmény volt mindannyiunk számára.
Utunkat Kistapolcsányba /Topoľčianky/ folytattuk tovább. Ezt a mai települést 1293-ban Topolchan néven említik először. Királyi birtok, majd 1307-ben Károly Róbert Haslav comesnek a Kistapolcsányi család ősének adta, aki királyi engedélyt kapott arra, hogy a Leves patakban arany után kutasson. Mai kastélya eredetileg késő gótikus vízivár volt, melyet előbb a johanniták, majd Csák Máté birtokolt. Várkastélyát a 15.században a Kistapolcsányi család építtette. Ez a család 1611-ben kihalt és 1616-ban a birtok a Rákóczi családé lett. 1696-ban itt született II. Rákóczi Ferenc első fia, György Lipót. A Rákóczi szabadságharc bukása után a Rákóczi birtokok, így Kistapolcsány is a kincstárra szálltak, melytől 1710-ben a Coburg család vásárolta meg, majd ezt 1711-ben Zichy Károly szerezte meg. A Zichy család 1742-ben a horvát származású Keglevich családnak adta tovább a birtokot. Keglevichekkel számos dalmát telepes is érkezett, akik fellendítették a zöldség, gyümölcstermesztést, a szőlőtermesztést és a sörfőzést.1787-ben Keglevich Károly a korábbi gótikus templom helyett új barokk templomot építtetett. 1890-ben a Habsburg család lett a kistapolcsányi uradalom birtokosa. A kastély a múltban a Habsburok nyári rezidenciája volt, az első világháború után elnöki nyaralóként szolgált. Ebben az időszakban valósult meg az egész objektum három reneszánsz szárnyának legutóbbi nagyobb építészeti átalakítása. Rendszeresen, külön előszeretettel járt ide T.G.Masaryk, a Csehszlovák Köztársaság első elnöke. A klasszicista kastélyszárny fokozatosan múzeummá vált. Mi is megcsodálhattuk a több mint 14 ezer kötetet tartalmazó gazdag könyvtárát, a korabeli bútorzatot, használati dolgokat, valamint a 16.- 19. századból származó értékes kerámia,- és porcelán gyűjteményt, amely egyedülálló egész Szlovákiában. A kastélyt gyönyörű és terjedelmes angolpark övezi.
A kastély tárlatvezetése, a múzeum látogatása értékes és maradandó emlék marad.
Az utunkat folytatva Taszármalonyban / Tesárske Mlyňany/, álltunk meg, az itt lévő Arborétumban tettünk egy kis sétát. A falu említése 1075- ből származik, mint garamszentbenedeki apátság birtoka, ekkor Tessar alakban szerepel. 1275-ben „ Thescer“ néven szerepel. A neve szláv eredetű, a „tesár“ = ács főnévből származik, ami arra utal, hogy eredeti lakói uradalmi ácsok voltak. 1565-ben az esztergomi káptalan birtoka. Malonyát 1209-ben „ Villa Malanhan“ néven szerepel. Kezdetben a helyi nemesek birtoka, 1527-től a Tapolcsányiaké, később a 16.században a Horváth és Kereskényi család birtoka. A falu a 17.századtól a szomszédos Taszár filiája volt. A két községet 1960-ban egyesítették. A Malonyai Arborétumot Sédeni gróf Ambrózy – Migazzi István /1869 -1933/ jogász, dendrológus, botanikus, a magyar „ Heiden“ a „ Virágos gróf“ alapította. Az életcélja az „ örökké zöldellő kertnek“ a mi természeti adottságaink közötti megvalósítása volt. Ambrózy édesanyja Erdődy Agáta grófnő volt, aki az Erdődy család kertészkedő szenvedélyét örökítette át fiára. 1892-ben feleségül vette Migazzi Antónia grófnőt. Ambrózy István, a felesége malonyai birtokán próbálkozott növények százainak telepítésével. 1914-ben hazautazott Magyarországra, édesanyja temetésére, és a háború illetve a trianoni békeszerződés után soha nem tért vissza félbemaradt munkájához. 1922-1933 között hozta létre Kám község mellett a jeli arborétumot. Síremlékének jelmondata: „ Semper vireo“ – „Örökké zöldellek“.
A malonyai arborétumban áll az Ambrózy – Migazzi kastély, mely 1895-ben épült neoklasszicista stílusban. Legjellegzetesebb a neogót stílusjegyeket felvonultató, a kastélyépület tömegétől elkülönülő torony és a szintén neogótikus üvegház, melyek a korabeli angol mintát igyekeznek utánozni. A kastély leginkább az azt követő 67 hektárnyi parkról ismert, amelyben Ambrózy – Migazzi István egy mind saját korában, mind ma egyedülálló, jelenleg körülbelül 2300 növényfajt számláló arborétumot hozott létre. A terület öt részre tagolódik: Ambrózy – park, kelet-ázsiai –rész, koreai- rész, észak-amerikai-rész, és van még egy elzárt kísérleti telep is. Ez a park, Európa egyik legnagyobb botanikus kertje.
Az Arborétumban, a sétánk alkalmával Ľudmila Majorová kalauzolt bennünket, köszönet illeti őt, hiszen mint elmondta egy egész nap is kevés lenne az Arborétum növényzetének megismerésére, megtekintésére, de a legérdekesebbeket megtudta nekünk mutatni.
Az egész napos kirándulásunk, túránk után, kicsit fáradtan érkeztünk meg a PBT Ligetébe, ahol a Társulás vezetősége, tagjai finom vacsorával, frissítővel és Zsapka Attila, valamint a dobosa kíséretében jó hangulatot, zenét biztosítva, vidám szórakozás mellett töltöttük együtt az est további részét. Bízom benne, és bízunk abban, hogy a vendégeink jól érezték magukat nálunk és kellemes élményekkel tértek haza.
A PBT vezetősége köszönetet mond a szervezőknek a sok munkáért, segítségért.
A nap eseményeiről a képek megtekinthetők:
www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2