Kiss Alexandra
II. Rákóczi Ferenc Főiskola, Beregszász
II./B
Magyarnak maradni
Egy település (város/község) közösségének küzdelme
napjainkban iskolái, kulturális élete szinten tartásáért.
Kiss Alexandrának hívnak, 18 éves vagyok, Kárpátalján, Mezőváriban élek. Sokat
gondolkodtam azon, hogy melyik témakörben ragadjak tollat. A választásom azért esett
napjaink küzdelmeinek a bemutatására, hogy felhívjam a figyelmet kis községünk nagyszívű
és nemzettudatos polgárai munkájára.
Mezővári egy kb. 3500 fős színmagyar falu. Azért is jelenthetem ki ilyen magabiztosan,
hogy színmagyar, hisz településünkön magyar iskola, óvoda, művészeti iskola működik. A
boltban, a kávézóban csak magyarul beszélnek, templomunkban az istentisztelet szintén
anyanyelven folyik. Ezek mellett mindenki magyarul beszél, ha netalán bekerül a falunkba
egy ukrán nemzetiségű, mondjuk, ide jön feleségül, akkor kénytelen megtanulni jól használni
a magyart, hisz csak így tud beilleszkedni. Na persze ennek hátránya is van, mégpedig az,
hogy gyengébben beszéljük az ukrán nyelvet. Az ukrajnai vezetőség viszont államnyelvünk
felsőfokú használatát szeretné ránk erőszakolni, ami abban is megnyilvánul, hogy ukrajnai
egyetemeken, főiskolákon csak ukrán nyelv és irodalom felsőfokú vizsga sikeres teljesítése
adhat lehetőséget. Sajnos pont ezért sokan ukrán nyelvű iskolába adják magyar gyermeküket,
hogy ezzel jobb jövőt biztosítsanak nekik, hisz így majd jól beszélik az államnyelvet. Egy
valamiről azonban elfeledkeznek, amit Bessenyei György fogalmazott meg talán a
legideillőbben:
„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem”
Én saját bőrömön tapasztaltam, hogy ezeket a más nemzet által elénk tett akadályokat
magyarként, magyar iskola után is le lehet küzdeni. Így mindenkit arra buzdítok, hogy ne
veszítse el a magyar oktatásban részesülés előnyeit.
Községünkben magyar nyelvű iskola működik, a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola.
Azért tartom fontosnak a magyarnak maradás tekintetében elsőként az iskolát megemlíteni,
hisz itt próbálják a gyerekeket nemzeti öntudatra nevelni, kultúrájukkal megismertetni, itt
kapnak a gyermekek látásmódot a világra. Ezt a fajta irányítást használták fel anno Spártában,
hogy az ifjakat csak a harc és háború érdekelje, és szintén az iskolai nevelést próbálták
felhasználni a Szovjetunióban saját ideológiájuk betanítására.
Mióta tanintézetünk létezik, már „sok víz lefolyt a Tiszán”, ahogy Váriban mondják, így
az iskolában is sok változás következett be.
A csehszlovák időben magyar tannyelvű iskola működött 10 osztállyal és 11 tanítóval. Az
1938-as visszacsatolás után még 1944-ig folyt itt a tanítás. Azonban a II. világháborút
követően elég elkeserítő volt a helyzet a tanügy tekintetében. A változást 1953-as év hozta,
amikor Kárpátalján négy középiskola nyílt, köztük Mezőváriban is.
1970-ben új iskolaépületet adtak át, amiben mai napig működik a tanítás. Ez az iskola már
sokkal nagyobb lett, mint a régi épület, ami napjainkban orvosi rendelőként működik. 1991-
ben, Ukrajna függetlenségének kikiáltása után változások következtek be, megváltozott az
oktató-nevelői munka. Jelenleg 450 diák tanul a vári iskolában, s 50 pedagógus oktatja őket.
A vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola pedagógusai nagy figyelmet fordítanak a megfelelő
nevelésre, a magyar nyelv és kultúra továbbadására. A fő oktatás mellett szakköröket
szerveznek, úgymint énekkar, tánc, turisztika, szép magyar szó, kézművesség, futball és
hagyományőrzés. Mindegyik szakkör vezetését önként vállalja magára egy-egy iskolai
pedagógus, megmutatva, hogy nemcsak a szaktantárgyak tanítása a legfontosabb, hanem a
diákok megfelelő nevelése, kultúrájukkal való megismertetése is. Ezzel példát statuálnak más
iskolák magyar pedagógusainak, s azoknak, akik pedagógusnak készülnek, köztük nekem is,
hisz a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, matematika szakos tanulója vagyok.
A húgom, Kiss Krisztina, jelenleg a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulója. Ő is
tagja a hagyományőrző szakkörnek, így elmesélte, mikkel foglalkoznak hétről-hétre.
Megismerkedtek a régi magyar szokásokkal, felelevenítették a „fonóba járás” hangulatát
illetve tanítják őket szőni is. Kialakított az iskola egy olyan termet, melyben egy szövőgépnek
adott helyet, ahová a diákok bármikor bemehetnek pokrócot szőni.
A kézművesség szakkörön belül csuhából készült tárgyakat készíthetnek a diákok,
úgymint pohár- és tányéralátétet, kiscipőt telefontartónak, illetve babát.
A szakkörök mellett minden évben a nyolcadik osztályt beszervezik a Zöldbarát Ökológiai
csoportba, amelynek keretein belül megismerkedhetnek a szelektív hulladékgyűjtés
fontosságával, falutakarítást szerveznek, illetve tavaly háromszáz facsemetét ültettek el az
iskola területén.
Természetesen, mint Kárpátalja többi magyar iskolájában is, minden évben
megemlékezéseket tartanak a magyar történelem legfontosabb eseményeiről, melyek
meghatározóak a magyarság életében. Ezekre az alkalmakra az iskola diákjai színvonalas
szereppel készülnek, mint például október 6.-ra, az aradi vértanúk emlékére, március 15.-ére,
a magyar nemzeti ünnepre.
Mezőváriban nemcsak középiskola működik, hanem zeneiskola is. A Mezővári Művészeti
Iskola az egyik legnépszerűbb zeneoktatási intézmény a Bereg-vidéken, ahol magyar nyelven
folyik a tanítás. A zeneiskola 1977. szeptember elején nyílt meg. A koreográfiai szakosztály
beindításával 1996-ban művészeti iskolává minősítették át. Jelenleg háromszáz növendék
tanul itt, és harminchárom tanár dolgozik. Öt szakirány közül legnépszerűbb a zongora,
mintegy 100 gyerek gyakorolja, utána következik 90 diákkal a koreográfia. Emellett
harmonika, vonós és fúvós szakosztályok működnek. Minden osztályban jó felkészültségű
szakember oktat. Az épület jól kidolgozott, minden szakosztály külön teremmel rendelkezik.
Van a művészeti iskolának egy nyolcvan férőhelyes hangversenyterme is.
A Mezővári Művészeti Iskola növendékei és tanárai rendszeresen fellépnek megyei
rendezvényeken. Közel harminc együttese van az iskolának. A régóta működő tanári kórust
átszervezték, s jelenleg 70 tagú kamarakórusként ismert. Népszerű a művészeti iskola
Dixieland Band –je, csakúgy, mint a héttagú harmonika zenekar, a Kovács Sándor vezette
gyermek népi együttes, valamint a Bárány József, igazgató úr, vezette, a járási Rozmaring
folklórcsoport zenekari kíséretét ellátó tizenegy tagú magyar népi együttes.
Nagyon fontos, hogy ezeknek a zenében nagyon tehetséges gyerekeknek van hol
fejleszteniük talentumaikat, méghozzá magyar nyelven.
Községünkben a piciket sem kell messzire vinni, hisz a falu központjában működik a
Nyírfácska óvoda játszótérrel, sétálóutcával. Az óvoda által nem használt épületszárnyba,
pedig beköltözött a helyi könyvtár.
Az 1950-es években alakult az óvoda egy csoporttal. Jelenleg három csoporttal működik,
a legkisebbek a bölcsődébe járhatnak, a négy évesek a középső csoportba, a hatodik
életévükbe lépő gyermekek a nagy csoport növendékei. Napjainkban a Nyírfácska óvoda
hetvennyolc gyermek felügyeletét látja el. Ezen kívül huszonhárom csemete ballagott az
intézményből.
Nagyon fontosak lehetnek ezek az óvodában eltöltött évek a lurkók számára, hisz itt
vannak a későbbi oktatás, kulturális fejlődés, társadalmi beilleszkedés gyökerei.
Igazán sokat foglalkoznak itt, községünk óvodájában a gyermekekkel. Magyar
népdalokat, versikéket és énekeket tanítanak nekik.
Én is ellátogattam augusztus elején az ovisok ballagására. Meglepődve tapasztaltam, hogy
egy szerepbe milyen sok munkát fektetnek a nevelők. A több mint egyórás szerepben mind a
huszonhárom gyermek soksoros verset mondott el, bemutattak egy magyar néptáncot,
csárdást, a fiúk cowboy táncot, a lányok aerobik előadást.
Mindemellett legalább hat magyar dalocskát is énekeltek.
A falunk rendelkezik még gyógyszertárral és klinikával is. Az utóbbiban működik orvosi
és fogorvosi rendelés, illetve vérvizsgálat is. A régi kórház – ami az 50-es évek előtt épült –
öregek otthonául szolgál, és a környékről érkezett körülbelül 20 magányos embernek ad
otthont. Működik még Mezőváriban két pékség és varroda is.
Mindezeknek az intézményeknek, úgymint középiskola, művészeti iskola és óvoda, a
megfelelő működésükhöz, a magyar kultúra fennmaradásához, szinten tartásához és tovább
adásához, olyan emberekre van szükség, akik készek tenni is nemzetükért. Szerencsére
Mezőváriban sok az ilyen tettre kész polgár.
Az átlagosan másfél, két hektárral bíró családi gazdaságok – számuk meghaladja az ezret
– jelentős termelési potenciállal rendelkeznek. A helybeli farmerek – számuk 33 – másfél-öt
hektáron gazdálkodnak. Nálunk nagy „divatja van” az uborkatermesztésnek, így több család
kötött szerződést konzervgyárakkal, zöldségfeldolgozókkal, biztosítva a havi jövedelmüket.
Működik községünkben a Rákóczi Szövetség egyik helyi szervezete, Izsák Tibor
vezetésével, aki a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai
Magyar Főiskola tanári karát is erősíti.
Mezővári lakosságának jelentős része tagja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek,
mely helyi szervezetének elnöke Berki Károly, aki még emellett a Kárpátaljai Magyar
Pedagógus Szövetség módszertani központjának vezetője, s pedagógusként munkálkodik a
Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskolában.
Településünkön él már több mint harminc éve Vári Fábián László, József Attila-díjas
kárpátaljai magyar költő.
Községünkben színvonalas falusi turizmus is működik. Gyakran látogatnak el hozzánk
magyarországi vendégek, vagy épp szlovákiai magyarok. Ezzel jobban megismerhetjük
egymást, azt hogy ki hogyan éli meg magyarságát, hogyan őrzi meg kultúráját ott, ahol él.
Erre épp nemrég volt példa, amikor Mezőváriban egyszerre voltak magyarországi, szlovákiai
pedagógusok, akik kárpátaljai tanároknál voltak elszállásolva és közös program is volt
szervezve számukra.
Mikor megérkeznek a vendégek, a következő versikével köszöntik a Váriba érkezőket:
„Légy üdvözölve kalandokra vágyó Nagy Utazó.
Olyan földre invitálunk, mely ezer év után is megőrizte történelmét és kultúráját.
Ízleld meg borainkat, kóstold meg ételeinket, ismerd meg az itt élő embereket.
Ehhez kívánunk sok sikert, jó egészséget és jó étvágyat!”
Fontos dolgok vannak megfogalmazva ebben a kis frappáns köszöntőben. Hisz Mezővári
az olyan ritka települések egyike, amely gazdag népi hagyományokkal rendelkezik, nem
felejtve el múltját, tekint a jövőbe a magyarságunk megmaradásáért.
Az én családom is a vendégfogadók egyike. Szinte minden vendégünk nehéz szívvel
hagyja itt Kárpátalját, Mezővárit. Sok-sok köszönőlevelet kapunk, mint például a következőt,
amiben olyan szépen van megfogalmazva mindaz, ami annyira jellemzi a határokon kiszorult,
kultúráját és nemzettudatát mégis őrző magyarságot:
„…rengeteget meséltünk családtagjainknak, szomszédjainknak a tapasztaltakról.
Megint bebizonyosodott, hogy Erdélybe, Kárpátaljára kell menni,
hogy az ember igazán magyarnak érezhesse magát.
Köszönjük!”
A másik, talán mindezeknél fontosabb dologról szeretnék most beszélni. Ahogy Reményik
Sándor írta:
„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot, s az iskolát”
A tanintézményeinkről, iskolánkról már esett szó, de nem kevésbé tartom fontosnak a
magyarnak maradás küzdelmeiben a templomot, vagyis az egyházat megemlíteni.
Mezővári büszkesége a református templom. Jelenleg a falu több mint 2/3-a tagja a
gyülekezetnek. Miért is olyan fontos beszélni egy épületről, az istentiszteletekről s magáról a
hitről? Úgy gondolom, hogy attól még nem lesz valaki magyar, mert beszéli a nyelvet, vagy,
mert magyarként született. A magyarság több. Talán mi, a határokon túl élő magyarok még
jobban érezzük ezt mindennapjainkban. A magyarság – hit. Hit az egységben, a nemzet
fennmaradásában és összetartozásában, a kultúra, hagyományok megőrzésében, és elsősorban
Istenben. Szerintem a magyar ember nem veheti figyelmen kívül Istent, aki megőrizte és most
is védi apró kis nemzetünket. Nem véletlenül szól Himnuszunk is a Teremtőhöz, hisz nem én
jöttem rá először milyen fontos az Istenbe vetett bizalom a nemzetet illetően, bizonyítéknak
nem is kell több:
„Isten áldd meg a magyart.
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel”
A vári református templom elődje egy XV. században épült román kori templom volt.
Községünk jelenlegi templomát 1795-ben szentelték fel. A 2001-es árvíz után már bizonyos
lett, hogy tornya hajdani őrtorony volt.
Falunk közepén álló, környezetéből magasan kiemelkedő templom tornya messziről
feltűnik. A vári református templom a beregszászi járás egyik legszebb műemléke.
Mezővári lakossága aktív egyházi életet folytat. Rendelkezik gyülekezetünk két
parókiával, egy ingyen konyhával, kántorlakkal. Minden héten kétszer van istentiszteleti
alkalom, szombatonként Örömhír-klub van a 13 éven aluliaknak, a nagyobbaknak
korcsoportokra osztva ifi. Minden vasárnap az istentisztelet ideje alatt a 8 éven aluliaknak
gyermek-istentiszteletet tartanak az örömhír-tanítók, köztük én is. Ezek mellett híres gyermek
és felnőtt énekkarral rendelkezik gyülekezetünk. Minden kedd este bibliaóra van tartva a
felnőtteknek. Működik még a presbitérium felügyelete alatt tanügyi, diakóniai és missziói
bizottság. 1996 óta lelkipásztorunk Zán Fábián Sándor, kárpátaljai magyar református püspök.
A templom oldalán van elhelyezve egy márvány emléktábla, annak emlékére, hogy
1703. május 21.-n Esze Tamás, a híres kuruc vezér a Rákóczi-szabadságharc kezdetén
Váriban is zászlót bontott. A márványtábla szövege a következő:
1703. MÁJUS 21-ÉN
TARPA NÉPÉNEK PÉLDÁJÁT KÖVETVE
ESZE TAMÁS KURUCAI A VÁRI PIACTERÉN
IS KIBONTOTTÁK A NAGYSÁGOS
FEJEDELEM ZÁSZLAJÁT. RINGATÓ
BÖLCSŐJE EZÉRT E FÖLD AZ
1703-1711-ES
RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCNAK.
Állíttatta Vári népe 1989-ben.
A zászlóbontás emlékére minden évben ünnepséget szerveznek Mezőváriban.
2009. május 21-22.-én több helyen, köztük Tarpán és Mezőváriban is az 1703-as
történelmet idézve jelképes zászlóbontásra került sor. Erősítve a korhű jelleget, 20 férfi és 20
nő kuruc ruhába volt öltözve. Régi fegyverekkel és lőcsös szekerekkel idézték Mezővári
főterére a néhány száz évvel ezelőtti hangulatot.
2011 pünkösd vasárnapján a református templomban felemelő ünnepségre került sor – a
Nemzeti Társas Kör országzászlót adományozott a gyülekezetnek. Tarnóczy Balázs, a
Nemzeti Társas Kör alelnöke elmondta, hogy címeres nemzeti lobogót ajándékoznak azon
keresztény közösségeknek, akik tesznek a magyarság megmaradásáért, hogy ez a zászló is
hirdesse: Isten után első a haza, a nemzet.
Mezővári az én szülőfalum. Jól érzem itt magamat. Itt születtem én, itt élnek szüleim,
nagyszüleim. Itt vannak a barátaim, ismerőseim. Én úgy érzem, hogy itt a helyem
Kárpátalján, Mezőváriban, hisz nem véletlenül tett ide az Isten. Ide, ahol néha nehezebb
kisebbségiként élni, mégis büszkén vallom magam magyarnak és szeretnék is tenni azért,
hogy Kárpátalján mindig maradjon meg a magyar szó, a nemzeti összetartozás tudata, a
magyar hagyományok és kultúra. Mezővári remek falu, egy olyan közösség ahol mi
magyarok együtt élhetünk, ápolva hagyományainkat. Hogy miért írtam olyan sokat, arról
hogy milyen helyek vannak Mezőváriban, miközben a küzdelemről kellett volna beszélnem?
Nézzünk a dolgok mögé. Ahhoz, hogy itt mindenki magyarnak vallhassa magát, hogy legyen
magyar középiskolánk, óvodánk, művészeti iskolánk, klinikánk, öregotthonunk, könyvtárunk,
tele magyar könyvekkel, hogy magyarul szóljon az istentisztelet a templomban, hogy magyar
ízlés szerint készüljön a péksütemény, működhessenek magyar szervezetek, nagyon sokat
kellett tenniük az itt élő embereknek, összefogásuk, kitartásuk, nemzettudatuk tette ilyen
gazdaggá Mezővárit. Látva milyen sokat „tettek le az asztalra”, bizodalom és reménység tölti
el a szívemet, hisz ha ilyen sokat elértek, kivívtak maguknak az itteni magyarok, még akkor
is, ha nagyon sok erőfeszítésükbe, küzdelmükbe került, akkor mi, a következő generáció is
bármit elérhetünk, ha nem felejtjük el kik vagyunk és honnan jöttünk. Végezetül egyik
kedvenc versem idézetét szeretném leírni. Ha megmondom a címét, ma már a legtöbben úgy
reagálnak rá, hogy persze tipikus, ömlengős és megszokott szöveg. De én nem így gondolom.
Azokat az érzéseket is megfogalmazza, melyek akkor fogalmazódtak meg bennem, mikor 37
osztálytársamból 10-en maradtunk Kárpátalján tanulni. Úgy érzem, a legjobban írja le a
gondolataimat a jelenemmel és jövőmmel kapcsolatban. Reményik Sándor – Eredj, ha tudsz
(részletek):
„Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod…
…Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn…
…Még nem tudom:
Jut – e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok!…”

This entry was posted on vasárnap, július 22nd, 2012 at 09:50 and is filed under Nincs kategorizálva. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed at this time.