A PBT Molnár Ilona tanárnő szervezésével Kárpátalján kirándult a júniusi hónapban. Már az első mondat után kijelenthető, hogy a résztvevők számára egy felejthetetlen, élménydús út volt, hálás köszönet ezért a tanárnőnek.
Június 21-én Magyarországon a határátkelés előtt a lenyűgöző szépségű tákosi fatemplomot látogattuk meg, ahol a templom gondnoka, Erzsi néni ízes beszédével kalauzolt bennünket a templom történetével. A tákosi fatemplom 1766-ban épült, 1784-ben nyugat felé nagyobbították, azóta csaknem változatlan formában láthatjuk. Favázas úgynevezett paticsfalú
/cölöpök köré vert vályogból épült/ épület. Zsindelytetős, belül 58 táblás famennyezet díszíti,
amely a népi építészetünk egyik páratlan remeke. Minden kazettán más-más virágmotívumot szemlélhetünk, és a közéjük illesztett feliratos táblákról leolvashatjuk a templomépítés történetét. A táblákat Lándor Ferenc asztalos mester készítette. A fő motívumok: rózsa, tulipán, szívvirág. A templomban faragott szószék, faragott és festett padok vannak. A templom nyugati oldalánál fazsindelyes haranglábot találunk.
Az átkelés az ukrán oldalra Beregsuránynál történt. Az ukrán oldalon Izsák Tibor várt bennünket, aki mind a négy napon keresztül az idegenvezetőnk volt. Izsák Tibor a beregszászi II. Rákóczi Főiskola tanára. Fáradhatatlanul és önzetlenül adta át a városokról, a falvakról, a kárpátaljai nevezetességekről a sok ismeretanyagot, történeti és történelmi leiratokat, melyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy közelebb kerüljön hozzánk: „Kárpátalja“.
Köszönettel és hálával tartozunk Izsák Tibornak, aki nemcsak idegenvezetőnk volt, hanem
az elszállásolásunk területén a kedves feleségével együtt kivették a részüket ebből a feladatból. Még az első napon Beregszász városával ismerkedtünk meg. Beregszász Ukrajna
egyik legrégibb városa, levéltári források szerint 1063-ban alapították. A kunok sorozatos támadásai után II.Géza magyar király 1141-ben szászokat telepített a városba. Ettől fogva
Szásznak, Lampertszásznak, Lamprechtszásznak és Lampertháznak nevezték. A Beregszász
nevet 1507 óta viseli. Felvirágzása I. /Nagy/ Lajos király és anyja, Erzsébet királyné uralkodásának idejére esett. Később a város környékének birtokai Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába kerültek .Beregszász jelentős szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc fejedelem Habsburg-ellenes szabadságharcában. Esze Tamás 1703. május 22-én a város
főterén bontotta ki a felkelés zászlaját. 1705. december 21-én II. Rákócz Ferenc itt adta ki a felkelésre szólító kiadványát. Beregszász macskaköveit taposva, mállásában is büszke és egykor szebb napokat látott épületein álmélkodva az élő múlttal találkozik az ember. A város
jelenleg a kárpátaljai magyar kultúra központja. Csodálatos a séta a régi Korzón, a jelenlegi
Kossuth téren, ahol a takaros kétszintes épületek közül kiemelkedik a Jablonszky Ferenc építész tervei alapján 1908-ban készült egykori Királyi Törvényszék hatalmas épülete. Az óriási palota termeiben egykor vívópást is helyet kapott. Ma ez a II. Rákoczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete. Izsák Tibor házigazdaként vezetett végig az iskola tantermein, folyosóin. Az Intézmény alapítványi fenntartású kárpátaljai székhelyű, államilag
elismert III. akkreditációs fokozatú ukrajnai felsőoktatási intézmény. A képzés beindításának
éve 1994, amikor az oktatás a Nyíregyházi Főiskola Speciális Képzéseként vette kezdetét. Önálló, hivatalosan bejegyzett, állami működési engedéllyel rendelkező felsőoktatási intézményként 1996 óta működik. 1996-tól Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven működik különböző szakokon és szakpárokon. 2003-tól II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola néven struktúraváltással és profilját bővítve a tanárképzésen kívül eső szakterületen is folynak nappali, levelező, kihelyezett és tanfolyami képzések. A Főiskola két anyaországi kihelyezett képzésnek a képzőhelyeként is működik: a Corvinus Egyetem Kertészeti Karának kertészmérnöki, illetve a Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Karának gazdálkodási szakos képzéseként. A Főiskola szívesen fogadja a támogatást, az egyes tantermek is azon városok nevét viselik, melyek segítségével
szépülnek, ezzel otthonossá varázsolják az itt tanuló diákok életét.
A sétánk folyamán a Kossuth tér közelében található a Hősök tere, ezen áll Beregszász
első szállodájának, a XVII. században épült Oroszlán Szállónak az épülete, amely jelenleg az
Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak ad otthont. Az épület falán látható Petőfi Sándor emléktáblája, amely arra emlékeztet, hogy a költő itt töltötte az 1847. július 12-ről 13-ra virradó éjszakát. A téren áll a hajdani Úri Kaszinó épülete, melynek homlokzatát modern választékos pannó díszíti, ez az épület jelenleg a város legpatinásabb étterme, mely az Arany Páva nevet viseli. Az étterem előtt Petőfi szobra áll. A szobor felavatására 1991. március 15-én került sor. A fehér terméskő talapzaton álló szobor Körösényi Tamás budapesti szobrászművész alkotása, aki abban a pózban ábrázolja a költőt, ahogyan 1847. július 13-án
délután karját előre nyújtva elgyönyörködött a gótikus stílusú római katolikus templomban,
amelyről külön is megemlékezett Szatmáron írt útilevelében /“ Beregszász közönséges mezőváros, van benne gót templom….“ / Tiszteletünket téve a Petőfi szobornál a Társulásunk
is elhelyezte az otthonról hozott koszorúját. Megemlítendő, hogy a szobrot 1991.októberében
megrongálták, a költő karját letörték, de Nyíregyházán újjávarázsolták a Petőfi szobrot. A költő karját a helyére forrasztották, de úgy, hogy egy vékony csík jelezze a törés helyét,
emlékeztetve a beregszászi magyarokat arra, hogy Petőfi szobrát minden körülmények között
meg kell óvniuk.
Az első nap programjában a Beregvidéki Múzeum látogatása is szerepelt, ahol Sepa János igazgató úr várt bennünket. A Múzeum az egykori Bethlen-kastélyban kapott helyet. Az épület Beregszász egyik legrégibb és legszebb épülete, melyet Bethlen Gábor erdélyi fejedelem építtette 1629-ben. A kastély 1686-ban a Thököly- felkelés során leégett. Valószínűleg II. Rákóczi Ferenc állítatta helyre. 1857-ben klasszicista stílusban átalakították,
ekkor építették a déli homlokzatának közepe elé a hatoszlopos, timpanonos portikuszt /bejáratot/. A földszintes alápincézett, nyújtott téglalap alaprajzú épületet a déli oldal két végén egy-egy szimmetrikusan elhelyezkedő, rövid szárny tagolja, közöttük a már említett bejárattal. A XVII. század végén a kastély a Rákóczi- család birtokába jutott. II. Rákóczi Ferenc többször megfordult a kastélyban. A Bethlen –kastély falát három emléktábla díszíti:
Rákóczi emléktábla, amely 1992. július 15-én lett felavatva,/Ortutay Zsuzsa alkotása/, Bethlen Gábor 1991.március 13-án avatott emléktáblája / Gergely István alkotása/, valamint Mikes Kelemen 1991-ben avatott emléktáblája / Ortutay Zsuzsa alkotása/. A Beregvidéki Múzeum 2002. március 30-án nyílt meg. Kezdeményezőjének, igazgatójának, tárlatvezetőjének, Sepa Jánosnak sikerült felkutatni, megmenteni az egykori múzeumi tárgyak egy részét, új gyűjteményekkel gazdagítani anyagát. Az Intézmény megnyitásakor csupán 42 kiállított tárgyat tekintett meg a látogató. Mostanra az exponátok száma meghaladja az 1100 darabot. A Múzeum tárlata időrendi sorrendben mutatja be a vidék múltját, történelmi ereklyéit. A Múzeum egyik tágas termében kapott helyet Garanyi József beregszászi festőművész harminc alkotása. Az Életműdíjjal kitüntetett alkotó ezeket a képeket szülővárosának, Beregszásznak ajándékozta. Különösen gazdag a Múzeum néprajzi gyűjteménye. Sepa János régen gyűjti a frigyesfalvai, dolhai és más vasöntődékben készült régi, díszes vaskályhákat. Gyűjteménye 22 darabot számlál. Külön tárlókban kaptak helyet Beregszász neves szülőttéről, Fedák Sáriról készült korabeli képeslapok, melyek különböző szerepekben örökítették meg a magyar operett halhatatlan csillagát. A híres színésznőről ez a leggazdagabb képeslapgyűjtemény. Fedák Sári 1879.okt.26-án született Beregszászon, kinek tehetsége miatt neve fogalommá vált a magyar színjátszásban. 1955. május 25-én hunyt el Budapesten. A Múzeum folyosóin gazdag érem –és papírpénz gyűjteményt tekinthettünk meg. Számos kuriózum található itt. Többek között a „ kuponkorszak“ / a múlt század kilencvenes éveinek elejéről/ , milliós címletű bankjegyek, valamint a világ legkisebb „meghívói“ / cukor, szappan, liszt, cigaretta – jegyek/. A látogatók a kiállított tablókon elolvashatják a kárpátaljai várak és erődítmények történetét. Sepa János a kiállító termek
alatti pincehelységeket is megkapta a Múzeum javára, ahol csodálatos Pincemúzeumot hozott létre. Mint mondta, Bereg vármegye és Beregszászi járás címerében is szerepel a szőlőfürt. A pince helyiségeket a Bethlenek és a Rákócziak is használták, így méltóbb helyre nem is kerülhetett volna a szőlőszeti és borászati tárlat. A Pincemúzeumban több látogató a „talajtéglán“ elhelyezte ill.belevésette a megnevezését, nevét. A PBT – nak is már van saját „téglája“ ebben a Múzeumban. Az első nap tele élményekkel telt el. De még nem ért végett, hiszen a látnivalók után a buszunk megérkezett Mezővári községbe, ahol a szállásunk volt az egyes családoknál. Külön köszönet Erzsikének / kinek az udvarán voltunk mindnyájan / a kedves szavaiért, a szíves fogadtatásért. Kis ismertető a faluról: Mezővári neve a magyar vár főnévből ered, melyet ősi földvárról kapott. Az egykori mezőváros a Borzsa folyó Tiszába ömlő torkolatánál az ukrán-magyar határ mentén terül el. 1320-ban említik először az oklevelek Vári néven, azelőtt Borsovavárnak hívták. A falu nevezetessége a református templom, melyet 1795-ben szenteltek fel. A község közepén álló, környezetéből magasan kiemelkedő templom fehér tornya már messziről feltűnik. A beregszászi járás egyik legszebb műemléke. Oktatási Intézménye a II. Rákóczi Ferenc Iskola illetve Középiskola. Említésre méltók a falu hírességei: Itt született 1847-ben Kepes Gyula orvosprofesszor, az 1872. évi osztrák-magyar északi – sarki expedíció tagja, itt született 1987. március 16-án Józan László színész, aki 2009 óta a Vígszínház tagja, de itt született Vass Magdolna színművésznő is, a Beregszászi Színház második generációjának színésznője. 1998 óta a beregszászi társulat /jelenlegi nevén a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház / tagja.
Az első nap estéje már külön – külön az egyes szállásadó családokkal telt el.
Utunk másik napja Munkács városával kezdődött. Munkács keletkezésének időpontja ismeretlen. A krónikák tanúsága szerint a város helye már a X-XI. században is lakott volt.
A Munkács név először az Árpád –házi királyok korában, a XII. század derekán merül fel.
Munkács ékessége a vár, amely a városhoz közeledve minden irányból látható, Kárpátalja
legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, amely fontos szerepet játszott a magyar történelemben. A vár jelentős szerepet játszott a Habsburg – ellenes mozgalmak korában. Zrínyi Ilona vezetése alatt, az 1685 – 1688 közötti években hősiesen ellenálló várőrség utolsóként kapitulált a Rákóczi szabadságharc idején. A Habsburg uralom alá került várat 1787-től fogházzá, majd börtönné alakították át, ahol sok neves forradalmár raboskodott.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején ismét a szabadság vára volt, utolsók között tette le a fegyvert1849-ben. 1855- 1896 között ismét börtönként használták. Ezt követően volt magyar, csehszlovák és szovjet laktanya, működött falai között traktoros iskola is. A vár jelenleg műemlék, benne Múzeummal. Megemlítendő, hogy 1847.júliusában, kárpátaljai útja során Munkácsra is ellátogatott Petőfi Sándor. A várban tett látogatása után a következőket írta: „ Itt tüzé föl piros zászlaját a
Szabadságnak Zrínyi Ilona?
A szabadság hőseinek tanyája
Íme, íme most rabok hona….
Figyelemre méltó, a várban található Petőfi Sándor emlékszoba is.
Ezen a napon látogatást tettünk Beregvárra is, a Schönborn-i vadászkastélyt látogattuk meg, amely ma már szanatóriumként működik. Munkácsról, a főútvonalon, Verecke felé haladva, a Szentmiklós külső területén, a Tar hegyoldalban új település jött létre. Nevét a csodálatos
vadászkastélyról – Beregvárról kapta. Az egykori vadászkastélyt a Schönborn család építtette 1890 -95 között Zuilbrandt Gregersohn tervei alapján. A historizáló vadászkastélyon reneszánsz és angol Tudor – féle stílusjegyek fedezhetők fel. Állítólag az asztronómia jegyében tervezték: 365 ablaka, 52 helyisége, 12 bejárata és 4 tornya van. A kastély utolsó birtokosa, Schönborn Károly itt született és 1942-ig itt is élt. A háborús években a németek hadikorházzá alakították. Az 1948-tól szanatóriumként működő vadászkastély belsejében a könyvtárszoba és a kápolna még ma is őrzi egy letűnt kor hangulatát. Kárpátalja legimpozánsabb kastélyának lenyűgöző hatását fokozza festői szépségű környezete. A kastély 19 ha angolparkjában különböző növényritkaságok, többszázéves fák és az Osztrák-Magyar Monarchia kontúrja szerint megásott mesterséges tavacska nyújt felüdülést a látogatók számára. A parkban több forrás is található, ezek közül a legismertebb a legendák övezte Örök Fiatalság forrása.
Utunk során Szolyván is megálltük. Szolyva a Latorca két partján terül el. 1944 őszén a Kárpátaljára erőltetett szovjethatalom kezdetén – itt egy gyűjtőtábort alakítottak ki, ennek területén tartották fogva az ide terelt civileket a GULAG táboraiba való szállításuk előtt. A lágerben több tízezer embert zsúfoltak össze, elsősorban a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű 18 és 50 év közötti férfi lakosság tagjait. Az internáltakat embertelen körülmények között tartották fogva. Sokuk a pusztító járványok miatt itt lelték halálukat. Ez a tragédia csak a fasiszta koncentrációs lágerek trgédiájával hasonlítható össze. A komunista terror áldozatainak a hajdani láger területén emlékparkot hoztak létre. A sztálini rendszer itt elpusztított 12 ezer áldozatának nevét a siratófal márványtáblái őrzik.Emlékükre a PBT is elhelyezte a koszorúját. Az emlékhelyen egy kicsi kis kápolna is áll, emlékekkel, fotókkal emlékeztetve.
A második nap programjában a Vereckei- hágó is szerepelt. A hágóra Alsóvereckén keresztül lehet feljutni, meglehetősen rossz minőségű kacskaringós úton. A Vereckei – hágó az Északkeleti – Kárpátok /Ukrán-Kárpátok/ egyik legfontosabb hágója, az Északkeleti –Kárpátok gerincén, a Latorca és a Sztrijbe ömlő Opor folyó völgye között helyezkedik el. A hágó tengerszint feletti magassága 841 méter.
Történelmi szerepe: Ösidők óta használt út. 895-ben a honfoglaló magyarok többsége a Vereckei – hágón keresztül érkezett a Kárpát – medencébe. 1241-ben a Mongol-tatár fősereg itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején , 1914-ben az osztrák-magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején súlyos harcok voltak a hágó környékén / az Árpád -vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatók/. 1980-tól az országút elkerüli a Vereckei – hágót.
Emlékhelyről:
A hágón a valóban lenyűgöző természeti szépségen kívül kevés a látnivaló. Az 1896-ban, a millennium évében állított honfoglalási emlékmű a csehszlovák korszakot /1920-1939/ még átvészelte. Az 1940-es évek második felében azonban a rajta elhelyezett emléktáblákat leverték, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet szétbontották. A felső részét alkotó obeliszk ma a közeli Tuholka faluban a községháza előtt áll. A hágón a napjainkban
egy ukrán emlékmű található, amely azon partizánoknak állít emléket, akiket – az azóta cáfolt ukrán történelmi elmélet szerint – Kárpátalja 1939-es visszacsatolásakor a magyarok végeztek ki. A mögötte álló, havasi pásztort ábrázoló szobor a szovjet időből származik. A magyar honfoglalás millecentenáriumában a hágótól kissé távolabb, egy teljes panorámát kínáló ponton állították fel a honfoglalási emlékművet, melyet 1996-ban Matl Péter munkácsi szobrász alkotott meg. Az emlékművet az ukrán nacionalisták folyamatosan rongálták. 2008-ban Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul kezdeményezésére a magyar állam 25 millió Ft ráfordítással újjá építtette, ugyancsak Matl Péter kivitelezésében. Az emlékmű a Kelet és a Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A „kapu“ nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található. A PBT a Vereckei – hágón is koszorúzott és a magyar himnuszt énekeltük.
/Megjegyzés a DUNA TV 2012.július 7-én elhangzott Híradóban hallottam, hogy két magyarországi vállalkozó Tarján községből „ lemosták a gyalázatot“ a festéket az emlékműről, szinte újjá varázsolták. A két vállalkozó: Werli Arnold és Werli József – köszönet nekik! /
A harmadik napon Ungvárral ismerkedtünk meg. Ez egy számos történelmi-kultúrális műemléknek otthont adó ősi európai város. Az ungvári vár vagy Drugeth –vár Ungvár nevezetessége. Első írásos említése a Gesta Hungarorumban található, keletkezéséről azonban több elmélet létezik. 1460-as években az itáliai elvárások szerint megkezdődött a várkastély építése. Ezt 1499-ben mint a homonnai Drugethek várkastélyát említik az oklevelek. A mohácsi vész után a várkastély előbb Szapolyai oldalán állt, majd 1551-től a császári udvar érdekeit szolgálta. V. Drugeth Istvánt, Ung és Zemplén főispánját jó hadvezérként, jó tollú költőként tartották számon. 1566-ban a török zsoldban harcoló tatárok betörésekor bátran szembeszállt az ellenséggel, katonáival a Kapos folyónak szorítva szétverte a tatárok seregét. V. István 1587 – 1605 között jelentősebb bővítésekkel várkastélyát várrá alakíttatta át. 1598-ban fejezték be a belső vár, a mai várpalota építését. Hogy kik birtokolták a várat? – fontosabb évszámokkal: 1602 és 1606 között Bocskai István, aki később ezt II.Drugeth Bálintnak engedte át. 1619-ben Bethlen Gábor hadjárata során megszállta a várat. X.Drugeth János, országbíró 1640-ben kezdeményezte a Homonnán működő jezsuita kollégium Ungvárra történő áthelyezését. Még javában volt az építés, mikor I. Rákóczi György csapataival bevette a várost. X.Drugeth János halála után 1646-ban özvegye Jakusits Anna telepítette át Homonnáról a jezsuiták kolostorát. 1646. április 24-én a vártemplomban 63 görögkeleti pap hűségesküt tett a pápa szentségére, ezzel a vidéken létrejött a görög katolikus egyház. 1679-ben II. Drugeth Zsigmond nem engedelmeskedett Thököly Imre felszolításának, a várat önként nem adta át, ezért a „kuruc király“ ostrommal vette be azt. Az ungvári várat 1735-ben Gyulay Ferenc, Ung megye főispánja kapta meg. Halála után 1775-ben Mária Terézia a várat a Munkácsi Görög Katolikus Püspökségnek adományozta. Ezt követően görög papnevelde működött az épületben. A vár teológiai funkciója a szovjet időkben megszűnt. A vár 1968 óta restaurálás alatt áll. Ma a várpalota 30 termében a Kárpátaljai Honismereti Múzeum kapott helyet. Az 1950 –es években a múzeum 6951 kiállítási tárggyal rendelkezett, ma pedig a gyűjtemény több mint 100 000 darabot számlál. A várudvarban 2 szobrot emelnék ki: Az árnyas fák alatt, a kapuval szemközt igazi remekművet láthatunk. A görög mitológia világából ismert téma – Héraklész küzdelme a lernai hidrával – öntöttvas szobor formájában elevenedik meg. Az alkotás a turjaremetei vasöntődében, 1849 –ben készült / W. Kinne műve /. A vártemplom romjai mellett, a fák mögül hamiskásan kacsint ránk egy kiterjesztett szárnyú bronz turulmadár. Rákóczi hamvainak 1906-os hazahozatalakor Tiszaújlak határában, a Rákóczi – szabadságharc első győztes csatájának színhelyén emlékművet állítottak. Az emlékoszlop tetejét jelképesen egy, a szájában kardot tartó turulmadár díszítette / a legenda szerint, a fáradni látszó, szorult helyzetbe került fejedelemnek a turulmadár egy olyan kardot hozott, mellyel azonnal valamennyi ellenségét lekaszabolta/. Az obeliszk évtizedekig a környék fontos emlékhelye volt, de a szovjet időben az emlékművet elbontották, a turul pedig az ungvári várba került.
Látogatást tettünk az Ungvári Szabadtéri és Néprajzi Múzeumba is. Kárpátalja rendkívül gazdag a népi építészet remekeiben. Minden tájegységének megvannak a jellemző falusi lakóházai, templomai, melyek stílusukban nagy mértékben különböznek egymástól. Az ungvári szabadtéri néprajzi múzeum létesítéséhez az 50-es évek végén, a 60-as évek elején láttak hozzá. Szakértők járták be Kárpátalja falvait, felmérték, melyen épületeket érdemes lebontani, Ungvárra szállítani és ott eredeti formájukban újra felépíteni. Az előkészítő munkák közel egy évtizeden át tartottak. A skanzent végül is 1970-ben nyitották meg, a következő években folyamatosan új épületekkel bővítették. Bejárva a Sszabadtéri Néprajzi Múzeum utcáit, portáit, úgy érezzük, mintha kirándulást tennénk Kárpátalja legszebb, legjellegzetesebb falvaiba, módunk van megismerkedni azzal, hogyan, milyen körülmények között éltek az elődök. A múzeum legrégibb épületét a szolyvai járásbeli Havasaljáról telepítették át, a porta a XVI. században épült. Szabad kéményes, füstös a volóci járásbeli Zúgóból származó verhovinai ház. A skanzen legszebb épülete azonban kétségtelenül a Selesztóról áttelepített Szent Mihály görög katolikus fatemplom, mely 1777-ben épült. A templomot muzeális megőrzés céljából 1927-ben Munkácsra vitték, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén 1974-ben építették fel újra.
Ungvárban tett sétánk során tiszteletünket tettük a Petőfi szobornál is. A szobor elég fiatalon ábrázolja Petőfit. A szobor avatására 1990-ben került sor, a Magyar Köztársaság ajándékozta Ungvárnak.
A harmadik napon, hazafelé tartva Csetfalván álltunk meg. Csetfalva a népi hagyományok szerint a nevét Árpád vezér egyik hű alattvalójától, a település alapítójáról Csete nevű földesúrról kapta. Irodalmi szempontból említésre méltó, hogy Csetfalván született Móricz Zsigmond édesanyja, és a nagyapja itt volt református pap, az író többször járt a faluban.
A falu és a helyi építészet legszebb épülete a középkori eredetű református templom és a hozzátartozó 18. századi zsindelyes, négyfiatornyos, szoknyás fa harangláb. A 15.században
épült templom ékessége a hajó és a szentély festett fakazettás mennyezete, melyet Asztalos
Lándor Ferenc festőasztalos készített. A hajó fakazettái sakktáblaszerűen helyezkednek el, virágos díszítésű sötétebb és világosabb négyzetekből állnak, míg a szentély kazettáin virágok, levelek, indák láthatóak fehér alapon. Köszönet jár, a fiatal gimnazista idegenvezetősrácnak, aki tartalmas előadást tartott a templom történetéről.
A református templom közvetlen szomszédságában helyezkedik el a görög katolikus templom. A reformáció kezdetén a falu lakosságának nagy része az új hitre tért át. A templom építése az 1990-es években kezdődött, mely templomot a görög és a római katolikus hívek közösen építették fel. A templomot 2001. június 4-én Majnek Antal püspök szentelte fel.
Csodálatunkat és tiszteletünket fejezzük ki a görög katolikus templom ukrán gondnokának, aki elmondta, hogy a faluban tanult meg magyarul, és magyar nyelven fantasztikus előadást tartott a templom történetéről. Mélységes tiszteletünket fejezzük ki azért is, mivel vele együtt magyarul imádkoztunk, a „ Boldogasszony anyánkat „ énekeltük könnyes szemmel, alázatosan, mégis hatalmas, felemelő érzéssel. Ezt a templomi látogatást nem lehet és nem szabad egykönnyen elfelejteni. Köszönet és tisztelet a templom gondnokának.
Visszaérkezve a faluba / Mezőváriba/, a vacsora után kedves meglepetés várt bennünket, ugyanis a szállásadóinkkal együtt mentünk a helyi iskolába, mely Rákóczi Ferenc nevét viseli.
Az iskola éttermében a padok terülj-terülj asztalkámmá változtak és hamarosan kezdetét vette az a kultúrműsor, mely mindannyiunk szívében nagy nyomot hagyott és még sokáig a beszédtémánk központja marad. A Krisz autentikus együttes felemelő, csodás énekeit hallhattuk a Mezővári kórus néhány tagjával, Kovács Sándor és kedves neje Erika, valamint a gyermekeik tolmácsolásában. Az „egyházi énekek“ mellett megzenésített verseket is hallhattunk, Tamás István, Dzsida Jenő, Tóth Elemér és más szerzőktől. A Kovács gyerekeket nagyon hamar mindnyájan a szívünkbe zártuk, a kedvességük, a zenei előadásmódjuk fantasztikus volt. Köszönet a csodás, felejthetetlen estért!
A negyedik nap reggelén, az elfogyasztott reggeli után, nehéz volt a csomagolás, a búcsúzás a háziaktól. Többször mondtuk is egymásnak, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nem is voltunk idegenek egymás számára…“ismerősként mentünk oda, úgy is fogadtak, ha talán lesz legközelebb….. akkor feltehetően már családtagként várnak…..
Hogy a csoport tagjai kiknél voltak elszállásolva, sajnos név szerint nem tudom. De én személy szerint köszönetet mondok a Kiss családnak, Katikának, Ilikének, Sándornak mind a négyünk nevében, akik náluk töltöttük el ezeket a csodás napokat.
Hazafelé, a kárpátaljai utunk utolsó állomása a Tiszaújlaki turulmadaras emlékműnél volt. Tiszaújlak a Tisza jobb partján terül el, érinti az ukrán – magyar határsávot és itt válik határfolyóvá a Tisza.
Az emlékmű rövid ismertetője: A Rákóczi szabadságharc első nyertes ütközetének helyén 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak Rodostóból való hazahozatalakor emlékoszlopot állítottak, melynek talapzatába a történelmi Magyarország 36 vármegyéjéből hoztak földet.Egy mesterségesen emelt négyzet alaprajzú domb tetejére obeliszket, tetejére gömböt állítottak, arra szárnyait kitáró turulmadarat helyeztek. 1945 tavaszán földig rombolták az emlékművet. 1987-ben Bíró Andor, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának hosszú ideig egyetlen magyar képviselője kezdeményezte az emlékmű helyreállítását. Az emlékmű újraavatására azonban csak 1989. július 16-án kerülhetett sor. A sík rónaság közepén emelkedő mesterségesen feltöltött halom tetején álló emlékoszlop kovácsolt ráccsal övezett alapzatához márvány prákánnyal szegélyezett lépcsőfeljárat vezet.
A határátlépés előtt még egy utolsó megálló volt, vásárlás egy szupermarketben.
A kárpátaljai kirándulásért köszönetemet fejezem ki a PBT elnökének, Erdős Péternek, Molnár Ilona tanárnőnek, aki önzetlenül szervezte, intézte a kirándulás folyamatos menetét, Izsák Tibornak, aki mind a négy napon keresztül tartalmas idegenvezetést biztosított,
a kárpátaljai családoknak a szíves fogadtatásért, az együtt töltött napokért.
Bízom, bízunk benne, hogy lesz folytatása is.

A képek megtekinthetők:
www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2