A PBT 2016. május 27-29 között háromnapos kiránduláson vett részt, három ország: Magyarország, Horvátország és Szlovénia érintésével. Az első megálló Szombathelyen történt. A város nevezetességeit Varga Péter idegenvezetővel jártuk be.
Szombathely az Alpok lábánál, Pannónia nyugati peremén fekszik. Krisztus után 43-ban Claudius Római császár alapította Colonia Claudia Savaria néven. A Borostyánkő kereskedelmi út mellett gyorsan fejlődött a város, s rövidesen Savaria lett Felső-Pannónia és a tartomány császárkultuszának központja. Az ezután következő történelmi korokban is megtartotta ezt a központi szerepet a környéken, erről tanúskodnak épületei és látnivalói. Szombathely Európa egyik legismertebb szentjének, Szent Mártonnak a szülővárosa. A Szent Márton plébánián megalakult Látogatóközpontban megtekinthetőek a Szent Márton-gyűjtemények. Három állandó kiállítás várja az érdeklődőket. A templom a hagyomány szerint a szent szülőháza fölé épült. A templom előtti kúton áll Rumi Rajki István szobra – Szent Márton megkereszteli édesanyját. Közvetlen szomszédságában található a Szent Márton Látogatóközpont, amely a Szent Márton Európai Kulturális útvonal kiinduló pontja.
Szent Márton életének savariai állomásait mutatja be a kiállítás, amely Masszi Ferenc 18 rajzából áll, és a rajzok mellé kihelyezett műtárgymásolatokból.

Szombathely főtere:
A történelmi belváros szerkezetében máig őrzi középkori formáját. A Fő tér, korábban piactér adott helyet több évszázadon keresztül a szombathelyi heti és országos vásároknak. Innen is kapta nevét a település: Szombathelyen szombaton tartották a heti vásárokat. A közkedvelt teret számos műemléképület ékesíti (Pl. a híres színésznő Márkus Emília és az egykori igazságügy miniszter Horváth Boldizsár lakóháza, de itt találhatjuk meg Joyce kedvenc regényhőse, Leopold Bloom szülőházát is). 2000-ben helyezték át a Fő térre az egykor a pestis járvány emlékére állított neogótikus Szentháromság szobrot, melyen a város nyitott kapukat ábrázoló címere látható. Érdemes betérni az OTP bankfiókjába is, ahol az üvegpadló alatt az egykori Savaria római korból származó maradványai tekinthetők meg.

Püspöki Palota:
A szombathelyi Püspöki Palota épületét 1783 –ban Hefele Menyhért osztrák építész tervezte késő barokk stílusban. Az épület látogatható részében látogatható az Egyháztörténeti Múzeum valamint a földszinten a Sala Terrena, amely falfestményeit Dorffmeister István festette. Dorffmeister István freskói az ő korában ismert antik római világot mutatja be.

A Sala Terrena az ország első olyan múzeuma, ahol a római korból fennmaradt feliratos kövek kiállítása látható. A földszinti boltozott kocsibejáróból díszes lépcső vezet a palota legpompásabb termébe, amely falfestményeit és mennyezetfreskóit Anton Maulbertsch festette.

Savaria-kút:
Szombathelyen a Savaria tér a hajdani Gothard-bérház, később Palace Szálloda helyén terül el. Ugyanis a 1945. március 4.-i bombázásban a ház a romjaiba dől. 1955-ben alakították ki a helyén a Savaria teret. A város ekkor emlékkút állításával emlékezett meg a római városalapításról. A kút oszlopán Tyche görög-római Istennő pózol. Tyche a görög mitológiában a szerencse és a véletlen Istennője. A Savaria-kút és Tyche Istennő szobra Marton László alkotása.

Szombathelyi zsinagóga:
A monumentális, akkortájt modernnek számító templom Magyarország első tornyos zsinagógáinak egyike. Stílusa a romantikából az ekelektikába fonódó kor építészeti elemeit ötvözi. Ludwig Schöne tervezte keleti és romantikus elemek felhasználásával az egykori zsidótemplomot, mely 1975 óta hangversenyteremként működik. Mellette a II. világháborúban elhurcolt zsidók emlékműve látható. A hitközség vezetősége 1878-ban határozta el a zsinagóga megépítését. Megtervezésével a szász születésű, de Bécsben élő Ludwig Schőne neves építészt bízták meg, akinek alkotásain (pl. a lengyelországi Bielsko-Biala, – korábban Bieltz -, zsinagógája) a historizmus szellemisége tükröződik, de jelen munkájánál, különösen a templom tömege és burkolóanyagának megválasztásánál felfedezhető a Ludwig Förster budapesti Dohány utcai templomának alakja és ízlésvilága.

Mária-szobor:
A Jurisics tér elliptikus vonalú, lépcsőzetesen kiemelt részén áll a Mária-szobor. A szobor 1739-ben készült, Lorenz Eisenköbel soproni kőfaragómester munkája volt, akit a város a Mária-kultusz ellen tiltakozó protestánsokra kivetett pénzbírságból fizetett meg. Lorenz Eisenköbel szobrát először 1853-ban restaurálták. A legutolsó, 1977-es restaurálását a nevezetes 1912-es előzte meg, amelyet ugyancsak latin nyelvű szöveg örökít meg: “Sub tuum praesidium confugerunt scelesti, nunc autem statuam tuam renovates Urbs regia, libera fidelesque – 1912″ (A bűnösök oltalmad alá menekültek, most pedig szobrokat megújítják: a szabad királyi város és a hívők – 1912.)

James Joyce szobra:
James Joyce (1882-1941) a világhíres író és költő szobra Szombathely Fő terének 40-41-es számú háza előtt álldogál, meglehetősen különös formában, szinte a falból kibújva. A domborműszerűen kiemelkedő szobor alkotója Veres Gábor szobrászművész. James Joyceról sokak között megoszlik a vélemény, az író munkássága körül komoly irodalmi viták bontakoztak ki. Egyesek őt tartják a modern regényirodalom szülőatyjának, amit az 1922-ben kiadott Ulysses című művével teremtett meg. A szombathelyi szobrot 2004-ben leplezték le, stílusosan június 16.-án. Ugyanis James Joyce leghíresebb regényének cselekménye az Ulysses ezen napon, 1904. június 16.-án játszódik, és olyan formán van kötődése Szombathelyhez és a Fő tér 40-41. alatti Bloom házhoz, hogy a regény főszereplője az amúgy Dublinban élő Leopold Bloom (Virág Lipót) ebben a házban látta meg a napvilágot.
Berzsenyi Dániel emléke Szombathelyen:
Berzsenyi Dániel 1776-ban született a Vas megyei Egyházashetyén. Ő volt a magyar irodalom talán egyik legellentmondásosabb költője. A megyeszékhely Szombathely is méltóképpen őrzi a költő emlékét, így a város több intézményének Berzsenyi a névadója, úgymint a főiskolának és könyvtárnak. A Berzsenyi téren álló Berzsenyi szobrot, melynek alkotója Kiss György, 1896-ban avatták fel a millennium apropójából.
Szombathely városának minden nevezetességét nem tudtuk megtekinteni. Igazi ízelítő volt a város gazdag kultúrájából. A belvárosi étteremben elfogyasztott közös ebéd után utunkat folytattuk Zalaegerszegre, ahol az idegenvezetőnk, a PBT örökös tagja, Tóth András várt bennünket.
Zalaegerszeg:
Elsőként a Mária Magdolna plébániatemplomot látogattuk meg: Egy 1274-es feljegyzés szerint, Mária Magdolna tiszteletére, kápolnát építettek több oltárral ezen a helyen. 1390-ben már kőből és téglából épült templom állt itt. A jelenlegi templom alpkövét viszonylag későn, 1748-ban rakták le. Egy 1274-es feljegyzés szerint, Mária Magdolna tiszteletére, kápolnát építettek több oltárral ezen a helyen. 1390-ben már kőből és téglából épült templom állt itt. A jelenlegi templom alpkövét viszonylag későn, 1748-ban rakták le. A barokk plébániatemplomot a város földesura, a veszprémi püspök Padányi Bíró Márton építtette 1750-60 között. Freskóit Johann Cymbal festette. 44 méter magas tornyai messziről láthatók. A templom legértékesebb műemléke egy 17. században készített Pieta szobor.

Az eredetileg fehér szobor ma színezett. A főoltárkép Mária Magdolnát ábrázolja, aki a templom védőszentje, s ez szerepel a város történelmi címerében is. A templom északi oldalán 18. századi barokk Szent Flórián szobor, a déli oldalán copf stílusú Szentháromság szobor található. Az épület mellett tábla és szobor őrzi Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek emlékét, aki 25 éven át a város plébánosaként szolgált e falak között.A templomot többször is felújítják kívül-belül, a mostani előtt utoljára 1973-74-ben. A belső felújítások jelenleg is folynak.

Városháza és múzeum:
A plébániatemplom főbejáratával szemben láthatjuk Zalaegerszeg egyik legpatinásabb középületét. Az 1787-ben épített városházát többször bővítették, majd átépítették az évszázadok során, 1898-ban nyerte el mai eklektikus külsejét, melyet Morandini Román és Tamás tervezett. Homlokzatán a város és a megye címere is látható. 1950-től a Göcseji Múzeum kapott benne helyet, majd különböző irodák foglalták el. Földszintjén kezdetektől fogva üzletek működtek, ma bisztró található benne.

A Göcseji tulipán szökőkút:
A Göcseji tulipán szökőkút a város főterén helyezkedik el. Kör alakú műkő medence közepén réz tulipánszirmok és egy réz gömb. Szabolcs Péter szobrászművész és Pelényi Gyula építész alkotását 1985-ben avatták fel. A víz a tulipán bibéjéből ereszkedik alá végig a szirmokon. A szökőkút köré pihenőpadok várják az elfáradt nézelődőket. A Göcseji tulipán szobra olyan népszerűvé vált, hogy városi jelképe lett.

Zsinagóga:
Az 1904-ben eklektikus stílusban, Stern József építész tervei alapján épült zsinagóga a II. világháború után vallási funkcióját elveszítette. Felújítása után a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem kapott helyet az épületben, mely kiállításoknak, tárlatoknak, könnyű- és komolyzenei koncerteknek ad otthont.

Tóth Andrástól elköszönve utunk folytatódott tovább Nagykanizsára, ahol Ferenc Judit idegenvezető várt bennünket. A következő 2 napunk már az ő idegenvezetése alatt folyt.
Elsőként a szállásunkat foglaltuk el a nagykanizsai Hotel Centrálban. A Centrál Hotel Nagykanizsa történelmi belvárosában, Horvátországtól 20 km-re, a szlovén határtól 40 km-re fekszik. A háromcsillagos szálloda 36 szobával rendelkezik. A vacsora elfogyasztása a Hotelban történt. A város rövid bemutatása Judit vezetésével történt. Nagykanizsa városát már a rómaiak korában utak keresztezték és amit IV. Béla 1245-ben Knysa néven említ meg egy adománylevélben. Ha a belvárosban sétálva tekintetünket felemeljük, a XIX. század második felében épült palotákban gyönyörködhetünk. Földszintjeik hajdan kereskedőházaknak, bankoknak adtak helyet, az emeleten pedig az egyre vagyosodó polgárság élt. Az Alsóvárosi temploma a vár egykori tégláiból épült 1702-14 között, szintén a vár tégláit használták fel az 1740-ben épült kvártélyházhoz, amely robosztusságával ma is várra emlékeztet. A város szimbólumává vált a Vasember-ház, nevét a homlokzaton látható páncélos vitézről kapta. A Múzeumai közül legismertebbek a Thúry György Múzeum, Képzőművészetek Háza, Magyar Plakát Ház. A hagyományokat követve 1998 óta április végén kerül megrendezésre a város napja programsorozat.
Május 28-án a reggeli elfogyasztása után a letenyei határátlépéssel Horvátországban elsőként a kulturális élet központi városát Varasdot kerestük fel.
Varasd – a Pannon síkságon fekszik. Ősi magyar, szabad királyi város. Még II. András nyilvánította szabad királyi mezővárossá. Ennek köszönhetően Varazdin (Varasd) látnivalói, fontosabb műemlékei mind a Főtér illetve a vár köré épültek.
Draskovic palota
1616-tól a mai Draskovic palotában lakott a Draskovic család. A ma is látható palotát a XVIII. század közepén alakították ki. A XVII. század végén itt lakott Nádasdy Ferenc. Ebben az időben Varazdin volt a Horvát Királyság fővárosa. A horvát parlament is itt működött. A ház tetején látható a Draskovic család aranyozott címere.
Varasd vára
Varazdin látnivalói közül talán a leghíresebb építmény a vár. A Varasd vár a város északnyugati részén található. A mai vár helyén eredetileg egy földvár állott, melyet a mai napig eredeti állapotban megőriztek. A földvár mögötti kővárat a XII. században kezdték el építeni. A XIV. században gótikus, majd a XVI. században reneszánsz stílusban építették át. Ekkor került az Erdődy-család tulajdonába a vár és egész Varasd város is. Ezek az idők voltak Varasd legszebb évtizedei. A vár a mostani kinézetét is az Erdődy-uralom alatt a XVI.-XVII. században nyerte el. A mai is látogatható Városi múzeumot 1925-ben avatták fel.
Varasd katedrálisa
Eredetileg egy pálos templom volt, majd 1997-ban Varasd Egyházmegyei székhely lett, s a szentélyt Varadzin katedrálisává léptették elő. A katedrális 1642 és 1656 között építették. Jelenlegi kinézetét a XVIII. században nyerte el. Minden évben a Varasd Barokk Esték zenei fesztiválnak ad otthont.
Varasd temetője:
A városi temetőben a szobrászművészet és a kertművészet szép alkotásait láthatjuk. A temetőt az ország egyik legszebb ilyen létesítményének tartják. Érdemes körbemenni, körbejárni. A sok nevek között olykor feltűnik egy-egy magyar család neve is.
Trakoscan -várkastély
A Horvátország északi részén található kastély eredetileg kis erődként épült a 13. században, majd Draskovics György alakíttatta át mai formájára a 19. század során. A romantikus kastélypark is ebből az időből származik, melyet természetvédelmi területté nyilvánítottak. Különös figyelmet érdemel a vadászterem és a zeneszalon. Értékes festményeket és négy évszázadot átölelő fegyvergyűjteményt nézhetünk meg a kastélyban. A berendezés nagy része eredeti, a 19. századból maradt meg épségben. Napjainkban az ország legvonzóbb kastélya, rengeteg látogatóval.
Horvátország után Szlovéniába indultunk, ahol a közös ebéd elfogyasztása után a „pri Roziki“ étteremben, a Dráva két partján elterülő kisváros Ptuj nevezetességeit tekintettük meg.
Ptuj:
A Dráva partján fekvő Ptuj, középkori jellegét megőrző igen hangulatos kisváros. Már az újkőkorszakban és a bronzkorban lakott terület volt, melyet régészeti leletek bizonyítanak, a hallstatti és a La Tène-i korból is maradtak fent tárgyi emlékek. A rómaiak is hamar felismerték a hely stratégiai fontosságát, a Kr. e. 70 körül íródott Tacitus Annalesében Poetuvium vagy Petuvium néven említik, mint az Aquileiából Pannóniába vezető út fontos állomása, az út az itteni gázlón kelt át a Dráván. A II. században városi rangot kapott, unicípium lett Colonia Ulpia Poetovensis néven. Fontos szerepet játszott a barbár betörések elleni római védelmi rendszerben. A IV. század végén a gótok megostromolták, majd elfoglalták a várost. 452-ben a hunok teljesen lerombolták. A VI. században szláv törzsek telepedtek le. A Német-Római Birodalomban 874-től Ptuj a salzburgi püspökség birtokába került. A kalandozó magyarok is megtámadták és lerombolták a várost. 1125-ben újjáépítették. IV. Béla uralkodása idején a város fia István stíriai hercegségéhez tartozott (1252-59 között). A középkor végén a város kereskedelme fellendült, főleg borkereskedelme, mely miatt Maribor és Ptuj között hosszantartó „borháború” tört ki a XIV.-XVII. században. A város sokat szenvedett a török háborúk és a magyar végvári harcok miatt. 1573-ban Ptuj a Habsburgok közvetlen birtokába került. A török idők elmúltával a város jelentősége háttérbe szorult, és nem tudta visszanyerni régi szerepét, azonban ennek is köszönhetően szépen megmaradt középkori óvárosa.
Várostorony
A város főterén a Szt. György Székesegyház előtt található a Várostorony, mely eredetileg a városi védmű része, őrtorony volt. Az ötszintes reneszánsz torony 1556-ban épült, 1684-ben harangtoronnyá építették át, miután egy tűzvészben a Szt. György Székesegyház harangtornya is megsemmisült. 1830-ban Simon Povoden plébános a torony északi külső falába a városban és a környéken talált római faragványos köveket falaztatta, mint a múlt tanúi, és megteremtve ezzel az első szabadtéri múzeumot.
Városháza
Nem meglepő módon a Városház téren áll Ptuj város neogótikus városháza a Mestna hiša. 1907-ben a osztrák Max Ferstel építész tervei alapján épült.
Szent György székesegyház
A város főterén áll a Ptuj székesegyház. A Szent György templomot 1125 táján kezdték építeni egy ókeresztény bazilika helyén, ahol már az ókorban is istentiszteleteket tartottak. A középkori román stílusú egyhajós templomot a XIII. században két mellékhajóval háromhajós templommá bővítették. A XIV. században bolthajtásos szentélyt építettek a templomhoz. Később is folyamatosan bővítették pl.: a kórussal, a déli kápolnával, a két oldalkápolnával és a sekrestyével. A központi hajó északi falán jól láthatóak a XI. századi templom megmaradt részei valamint a XIII. századi érseki kápolna a nyugati oldalon. A Szűzanya kápolnában található Pietà a XV. századból való. 1446-ban készült a gyönyörű berakásos fa kórusülés. A Szent Kereszt kápolnában F. I. Flurer freskója, a Szent Ferenc kápolnában F. K. Laubmann festményei láthatóak. A kőszarkofágok közül figyelemre méltó Georg Calaus zászlót tartó lovagot ábrázoló síremléke 1595-ből. Az oltárok és a berendezési tárgyak barokk stílusúak.
Minorita kolostor és Szent Péter és Pál templom:
A minorita rend első rendházai közé tartozik, melyet a rend Itálián kívül épített. A XIII. században alapították a városfalon belül. A rend szigorú szabályainak megfelelően egy kívül igen egyszerű kora gótikus templomot építettek és mellé a kolostor épületét. 1680-ben a kolostor bővítésébe kezdtek, a templom barokk homlokzatot és faragott oltárokat kapott. II. József 1782-bent kelt rendeletét a minoriták úgy játszották ki, hogy a rendet nem oszlatták fel, hanem átvettek egy plébániatemplomot és világi egyházközösségként működtek tovább. A II. világháborúban a kolostor a Steier Szövetségnek (a németbarát szlovének egyesülete) a főhadiszállása volt. 1945-ben a szövetségesek bombatámadása a kolostort szinte teljesen elpusztította, ezzel a szlovén korai gótika legszebb példája szinte teljesen megsemmisült, csak a szentély maradt fent, az apátsági épület nagy kerengője, valamint a stukkókkal és freskókkal díszített refektórium.

Ptuj-i vár:
Ptuj a középkorban virágzott fel, kereskedővárosként. A csodálatosan épen maradt óváros kis utcáin keresztül lehet eljutni a várhoz, mely mai formáját a 17. században nyerte el. A várban farsangi maszk,-hangszer,-fegyverkiállítás,-török portégyűjtemény, valamint a kastély egykori életét bemutató tárlat várja az idelátogatókat. A várban a tárlatvezető: Jelka Mohorko volt, a fordításnál a mi idegenvezetőnk Judit segített.
A nap zárasaként látogatást tettünk a lendvahegyi Cuk Borházban, ahol finom vacsora és borkóstoló várt bennünket. Lendva-hegy legmagasabb pontján, 327 m tengerszint feletti magasságon áll a Cuk Borház, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk a szomszédos Horvátországra, Magyarországra és Ausztriára.. A családi vállalkozás ismertetőjele a „postalepke”, amelynek küldetését a vendégek azzal vállalják magukra, hogy a ház „jó hírét elviszik a szélrózsa minden irányába”.
A kirándulás harmadik napja Zalakaroson telt el. Igény szerint lehetőség volt a fürdőzésre, vagy a város látnivalóinak megtekintésére. Zalakaros után Sümeg városa következett, ahol az ebédünket fogyasztottuk, majd az utolsó állomásunk Somlóhegyen, a Csordás-Fodor Borházban történt. A sokunk által ismert Piroska néni vendégei voltunk, amit ezúton is mindnyájan nagyon köszönünk.
A háromnapos utunk gazdag élménnyel, látnivalókkal telt el. Köszönettel tartozunk a kirándulás szervezőjének Erdős Péternek.