Archive for október, 2014

Mindenszentek napja, halottak napja alkalmából az elhunyt tagtársainkra emlékezve jöttek össze a PBT tagjai a Cserkészligetben 2014. október 31-én. Mindenszentek, illetve a halottak napja november első és második napját jelentik. A halottainkról emlékezünk meg, akik az életünk részei.
Sokat tudunk a gyászról, tudjuk, hogy sosem szűnik meg a hiányérzet, csak valahogy megtanulunk élni az üres, tátongó űrrel, amit maguk után hagynak azok, akik elmennek.
Október 31-én , a Cserkészligetünkben, azokról emlékeztünk meg, akik már nincsenek velünk, de az emlékük a szívünkben él. Ha becsukjuk a szemünket, felvillan szelíd mosolyuk, az arcuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk, mondatuk, gondolatuk, jó cselekedetük, viccelődéseik, nótázásuk.
Ezen az estén fényesen világítottak az emlékezés lángjai a keresztünk alatt.
Demjén Ferenc énekes soraival egy- egy gyertyával/ mécsessel / emlékeztünk meg az elhunyt tagjainkról.
„ Mindazokért,
kiket nem láttunk
már régen,
Akik velünk együtt
ünnepelnek az égben,
Kiknek
őrizgetjük szellemét,
Mindazokért
egy – egy gyertya égjen“.

Az emlékezés mécsesei a következő tagokért volt:
Rabay Anna – Királyfiakarcsa
Kürthy Béla – Dunaszerdahely
Póda Albert – Albár
Balogh Mihály – Győrság
Görcs Terézia – Etrekarcsa
Somogyi Attila – Erdőhátkarcsa
Lelkes Mária – Dióspatony
Noszek Alojz – Dunaszerdahely
Surányi László – Dunaaszerdahely
Pongrácz Ernő – Szentmihályfa

Imádkoztunk együtt közösen a halottaink lelki üdvéért, mely bennünk is megerősíti a hitet, hogy tovább éljük, tegyük a hétköznapjainkat.

Aradi vértanúkra emlékeztek
2014. október 5-én vasárnap délután sor került Királyfiakarcsán a Cserkészligetben a Petőfi Baráti Társulás szervezésében az aradi vértanúkra (október 6.) való megemlékezésre, ahol magánemberként megjelent Magyarország pozsonyi nagykövetségének konzulja, Dr. Morován Zsolt, aki ünnepi beszédében rámutatott arra, milyen fontos, hogy tetteinkkel legyünk méltók múltunk történelmi örökségéhez. A 21. században a számunkra eljövő soha nem látott szabadsággal élve vajon gondolunk-e arra, mit jelent az, hogy magyarok vagyunk. A fizikai, szellemi , lelki adottság mennyiben meghatározó életünk során. A tudományos kutatások forradalmasító ismeretei megerősíthetik magyarságmegtartó hitünket, amikor elénk tárulnak azok a tényfeltáró bizonyítékok, hogy a Kárpát-medence népessége (köztük a magyarok) ma ugyanazzal a genetikával rendelkezik, mint akár 40 000 évvel ezelőtt.
Dr. Morován Zsolt konzul rendhagyó, megmaradásra biztató szavai után a Csallóközkürti Népdalkör (Szabó Jolán vezetésével) kultúrműsorával és Ritter Éva szavalatával zárult a királyfiakarcsai megemlékezés.

Molnár Ilona
középisk. igazgató

2014. október 5-én a Cserkészligetünkben az aradi vértanúkra emlékeztünk.

„ Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára,
Az aradi vértömlöcnek ablakára.
Szánja a tizenhárom hős magyar vitézt,
Ki a tömlöc fenekén a halálra kész.“
/ Ének az aradi vértanúk emlékére- részlet /

A megemlékezésen köszöntöttük a PBT tagjait, falubelieket, barátokat, ismerősöket. Nagy tisztelettel köszöntöttük Dr. Morován Zsoltot, a pozsonyi Magyar Nagykövetség konzulját, Rieger Tibor szobrászművészt Budapestről, továbbá Boros Károly karcsai plébános urat, a Csallóközkürti Népdalkör tagjait Szabó Jolika vezetésével, az ő férjét Szabó Károlyt, Kiss Mártát, Királyfiakarcsa alpolgármesternőjét és a kicsit messzebbről érkező nagyon aktív tagjainkat a Tarjányi házaspárt.
A megemlékezésünk első szereplője Ritter Éva néni volt, aki szavalatával, szép énekével emlékezett a hős aradi tizenháromra.
Az ismert Csallóközkürti Népdalkör, kik nem először voltak Királyfiakarcsán az alkalomhoz illő énekekkel emlékeztek a hősökről.
A Népdalkör 1977-ben alakult Szabó Jolika vezetésével. Ma már együtt énekel a nagymama és az unoka. A Népdalkör kultúrális, közművelődési és ifjúsági tevékenységet folytat. Az éneklés mellett a falu népszokásainak felelevenítésére is gondot fordít. Többször volt a hazai és külföldi versenyek díjazottja. 1997-ben felkerült Budapesten kiadott „ Élő népzene “ c. hanghordozóra. Még ebben az évben megjelent a „ Tiszta rozmaringszál “ c. kazettájuk.
2009-ben a legmagasabb népzenei minősítést érték el, a Kóta – Aranypáva Nagydíjat. Minden évben megrendezik az „Apáink öröksége“ nemzetközi népzenei fesztivált, valamint játékkal, mendikálással járják a falut az ádventi időszakban.
A mottójuk: „ Amíg a nép énekel, messze hallatszik, hogy létezik.“ / Sütő András /
Szabó Jolika mellett a Népdalkör tagjai, akik ezen a megemlékezésen Karcsán voltak: Bíró Zsuzsanna, Gaál Gyöngyi, Nagy Zsuzsanna, Szafrics Franciska, Szűcs Eleonóra, Szűcs Szilvia. Köszönjük nekik a szép énekeket, a fellépésüket.
A kultúrműsor után megemlékező beszédet mondott a pozsonyi Magyar Nagykövetség konzulja. A konzul úr ismert személyiség a Csallóközben. Számos ünnepség résztvevője, szónoka volt. Ha csak Dunaszerdahelyt említjük, ez évben, június 4-én itt volt a városunkban a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából / mely a Város és Szabadidőparkban 2008-ban felállított Trianon emlékfánál zajlott /. Továbbá augusztus 20-án a Szent István emlékére rendezett ünnepség vendége volt. Az aradi vértanúkra emlékezve a konzul úrral kapcsolatban egy 2 évvel ezelőtti Nagymegyeren zajló eseményről kell hogy említést tegyünk.
2012. október 6-án dr. Morován Zsolt Nagymegyeren Kazinczy Lajos emléktábláját avatta fel a római katolikus temetőben. Kazinczy Lajos ezredest, a híres nyelvész Kazinczy Ferenc fiát, a magyar honvédség felvidéki hadosztályparancsnokát, 1849. október 25-én az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Őt tartják a 14. aradi vértanúnak. / 14. ill. 15. vértanúnak Batthyányt is említik/. Tény, hogy a megyeri temetőben az emléktábla hirdeti, hogy Kazinczy Lajos 1849. május 23 – 1849. június 2 között Nagymegyerről irányította a 8. hadtest Alsó – Csallóközi hadműveleteit.
Köszönjük dr. Morován Zsoltnak a megemlékező, felejthetetlen beszédéért.
A beszéd után mécseseket helyeztünk el az aradi vértanúk emlékére a csicsói Nagy Géza fafaragó által készített emlékoszlopnál. Majd a Himnuszok eléneklésével véget ért a megemlékezésünk.
A PBT vezetősége és tagsága köszönettel tartozik mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényünket.
A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2

2014.szeptember 26-28 között a PBT 3 napos kirándulást szervezett Gyulára és környékére, érintve Békéscsabát, a Szarvasi Arborétumot. Köszönet illeti az Erdős / Péter, Ilike / valamint a Nagy házaspárt / Dani, Margitka/, kiknek köszönhetően fantasztikus, élménydús, a történelemben, irodalomban, zenében és nevezetességekben tartalmas napokat éltünk át.

Pénteken, a déli órákban érkeztünk meg Hódmezővásárhelyre, ahol a Bagolyvár étteremben fogyasztottuk el az ebédünket. Néhány gondolattal az étteremről:
„Mi szem, szájnak ingere” mondhatnánk stílszerűen, ha röviden akarnánk summázni, a 47-es főút mellett ám mégis a belváros szívében, a kőfal ölelésében kialakított étterem-komplexum, a Bagolyvár jellemzőit. A néhai villa szépségét, majd étteremmé alakítását kihasználva, új tulajdonosai: Bónus István és felesége, az alapos bővítés és korszerűsítés mellett, igyekeztek polgári eleganciával berendezni a létesítményt. Olyan érzése támadhat az oda betérőnek, a ház asszonyának szavaival élve, mintha a nagymamánkhoz látogatnánk haza. A vendéglő meghitt, otthonos, barátságos, aminek megvalósítása eltökélt szándéka volt a házaspárnak, amikor következetes gyűjtőmunkájuk eredményeként a legkülönfélébb, úgymond nagyanyáink korabeli bútorokkal, kiegészítőkkel, ereklyékkel díszítették a termeket. A nagyon finom ebéd elfogyasztása után folytattuk utunkat Gyula felé.

Gyulán az autóbuszunk közvetlenül a szállásunk előtt parkolt, ez pedig a Hotel Aqua volt. Itt töltöttünk el 2 éjszakát. Gyula városának csendes lakónegyedében található az Aqua Hotel és csupán 20 méterre fekszik a Gyulai Termálfürdőtől. A szobák elfoglalása után szabad programot kaptunk. Két lehetőségünk volt: egyrészt a Várfürdő / fürdőzés /, másrészt a városnézés. Akik a városnézést választották, azok számára egy-egy mondattal érdemes szólni a gyulai Várfürdőről.

A Gyulai Várfürdő:
Az egykori Almássy-kastély 8,5 hektáros kastélyparkjában épült ki Magyarország egyik legszebb fürdője, a gyulai Várfürdő, mely ma természetvédelmi terület. Elsőrendű szempont az épületek és a medencék elhelyezésekor az volt, hogy a kastélykert fáit a lehető legkevésbé érintse az építkezés és hogy az idelátogató vendégeket minél tágasabb zöldfelület várja. A gyulai fürdő 72 Celsius fokos vizét az egészségügyi miniszter 1969-ben gyógyvízzé, 1971-ben a Gyulai Várfürdőt gyógyfürdővé és 1985-ben pedig a fürdő környékét gyógyhellyé nyilvánította. A víz mozgásszervi megbetegedésekre, balesetek utáni rehabilitációs kezelésekre, helyi idegbántalmakra és gyulladásos nőgyógyászati betegségekre alkalmazható kiváló hatással. A gyógyulást, pihenést, sportolást kereső vendégek gyógy- és élménymedencék, valamint strandmedencék közül válogathatnak.
A gyulai Várfürdő területén 9 szabadtéri és 14 fedett medence áll a fürdőzők rendelkezésére. Az összes vízfelület 5093 m3.
Még egy érdekesség: A gyógyvizéről és pazar, hatalmas strandjáról híres Várfürdő egyik – immár csak csonkként álló – fáján, melyet benőtt a borostyán, emléktábla hirdeti, hogy e fa lombjának árnyékában írta Erkel a Bánk Bánk zenéjét, aki gyakori vendége volt a Várfürdőnek.

Szombaton, a reggelink elfogyasztása után Gyula városával, történelmi nevezetességeivel ismerkedtünk Kocsis János idegenvezető segítségével, akinek személyében egy nagytudású, nagyon felkészült, szimpatikus, figyelmes fiatalembert ismertünk meg, és akit nagyon hamar a szívünkbe zártunk. Bemutatta nekünk Gyula városát.
Gyula a magyar Alföld dél-keleti részén, Erdély szomszédságában, a Fehér-Körös folyó bal partján, 87-88 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A városhoz közeli természetes folyóvizek, a Körösök, Közép-Európa legtisztább vizű folyói. A 32 000 lakosú Gyulán hosszú évtizedek óta magyar, német és román nemzetiségű lakosok élnek egymás mellett békességben. Gyula 600 éves múltjával, történelmi atmoszférájával, számos műemlékével, látnivalóival, szobraival, szökőkútjaival, parkjaival, kulturális intézményeivel, sokszínű rendezvényeivel, a megújult belvárosával elnyerte a Kultúra Magyar Városa 2008 címet.

Elsőként a gyulai várat látogattuk meg. A gyulai vár története:
Az uradalmat Zsigmond király adományozta 1403-ban hű alattvalójának, Maróthi János macsói bánnak. Az ő nevéhez fűződik a gyulai vár építtetése, mely 1445-re már állt. A vár későbbi továbbépíttetése Mátyás király fiához, Corvin Jánoshoz fűződik. A Gyulai vár is részt vett a török elleni harcokban, legnagyobb ostroma 1566 nyarán zajlott. A magyarok Kerecsényi László várkapitány vezetésével 14-szer verték vissza Szulejmán szultán seregeit, de végül feladni kényszerültek a várat. A 18. században báró Harruckern János György, az új földesúr serfőzőt és pálinkaházat létesített a várban, majd a várbörtönt is helyreállíttatta.
A Gyulai várral szemben álló Wenckheim kastély is az ő nevéhez fűződik, valamint a szlovákok, románok és svábok Békés megyébe telepítését is a báró kezdeményezte.

A gyulai vár épülete:
A belső vár köré épített védműként az úgynevezett derékvár szolgált, melynek ma látható maradványa a rondella. A gótikus várépülethez tartozik még egy kápolna és várfürdő is.
A derékvár mellett állt a lovas katonák elszállásolására tágas huszárvár, területe egészen a mai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély külső faláig elért. A huszártorony ma a kastély északi szárnyánál látható. A vár emeletén várúrnői, várúri és várnagyi lakosztályok, hivatali szoba, a Szandzsák bég fogadószobája, fegyvertár, alabárdos terem és lovagterem látható.

Említésre méltó a gyulai vár, mint kulturális központ :
A Gyulai várban a Vármúzeum működik, mely a vár középkori világát és reneszánsz mindennapjait mutatja be 24 kiállítóterem segítségével.
A kápolna ma kellemes helyszínt biztosít esküvők, keresztelők lebonyolítására, míg a lovagterem rendezvények, ünnepségek illetve konferenciák helyszínéül szolgál.A vár falai között működik a Gyulai Várszínház, emellett a Várkert is sok kulturális és szabadtéri rendezvény otthona.

A Gyulai Vár derékvárának déli szegleténél áll Tóth Béla szobrászművész végvári vitézt ábrázoló lovasszobra. Az 1974-ben készült bronz szobor egy négyzet alapú téglából készült talapzaton áll, melyet V. Pázmándi Margit építész tervezett. A Végvári Vitézszobra a végvári harcok hősies katonáinak állít emléket.

Idegenvezetőnk megemlítette az Almássy-kastély is, melyet az 1720-as években, Harruckern János kezdte el építeni, közvetlenül a gyulai Várfürdő szomszédságában. 1801-ben, két tűzvészt követően, copf stílusban építették újjá, majd 1888-tól 1944-ig az Almássy-család lakott az épületben. Azóta a kastély állapota jelentősen leromlott, így jelenleg is folyamatban vannak a felújítási munkálatok, amelynek köszönhetően programok és rendezvények alkalmával részterületek már látogathatóak.

Az 1848-as szabadságharc és a fegyverletétel is erősen érintette Gyulát. A vár mellett látványos emlékmű őrzi az aradi vértanúk sorsának helyi fordulatát. A világosi fegyverletételt követően sok elítélt honvédtisztet vezényeltek Gyulára az oroszok, többek között az aradi tizenhárom vértanú közül tízet. A néhány nappal később ide érkező osztrákok átvették a foglyokat az oroszoktól, és a vár előtti téren elkezdték a honvédtisztek lefegyverezését. Ekkor Knézits Károly hősiesen úgy döntött, nem adja át a kardját osztrák kézbe, s inkább eltörte a fegyverét. A megrongált kardlapot és a kardhüvelyt megtekinthettük a Vármúzeum fegyvertermében.
A Várkertben látható honvédtiszti emlékművet a szabadságharc 140. évfordulójára készítette Máté István szobrászművész. Az emlékhely arra az 1849. augusztus 23-ai eseményre emlékeztet, amikor a Gyulai vár mellett 1300 honvédtisztet fegyvereztek le.

Az 1848-49-es honvédtiszti emlékhelyről, másszóval az Október 6- i emlékműről:
Az oroszok Nagyváradon, majd Sarkadon keresztül Gyulára irányították a katonákat, itt várták be a máshol kapituláló egységeket. A tiszteket itt átadták az osztrákoknak, akik Aradra kísérték őket, ahol október 6-án lezajlott a szomorú emlékű 13 vértanú kivégzése.
Az emlékmű az aradi vértanúkra emlékezik, melynek süttői mészkő oszlopai gyertyákként állnak örök emlékként a hőseink tiszteletére. A páratlan számú oszlopokon a szabadságharc jelképei láthatók, ezek: Kossuth-címer,harci dob, csákó, zászló, pisztoly, kardmarkolat, mente, huszárnyereg.
A páros számú oszlopok a polgári átalakulás négy fő erényét, a bronzból öntött nőalakok allegóriájával ábrázolják. Az erény allegóriái: A bátorság páncélba öltözött nő oroszlánnal,az igazságosság bekötött szemű asszony, az okosság egy papírtekercset tartó nőalak, előtte méregtál körül csavarodó kígyóval, a negyedik erény, a mértékletesség pedig kezeiben fáklyákat tartó nőként jelenik meg. Az oszlopok által bezárt kokárda alaprajzú tér közepén pedig a honvédek által halomra rakott fegyverei hevernek. A középső oszlop felirata ezt hirdeti: “Győzzön az igazság!” Az 1848-49-es honvédtiszti emlékhely ünnepélyes felavatására 1989. augusztus 22-én került sor.

A vértanúk emlékhelye mellett az egykori cselédház épülete áll, amely jelenelg négycsillagos szállodaként Hotel Elizabeth néven működik. A kastélyjellegű szálloda egyik épületét az Almássy-család építette 1905-ben. A másik szárnyat 30 évvel később, 1934-ben adták át. Ebben működött az Erzsébet Szeretetház, melyet a szájhagyomány szerint az Almássy-családnál gyakran vendégeskedő Erzsébet királynéról neveztek el. Szálloda neve is az ő emlékét őrzi.

A várat, az aradi vértanúk emlékhelyét, az Elizabeth szállót elhagyva, folytattuk az utunkat tovább, a város nevezetességeivel ismerkedve. Ismert nevek hallatán, Erkel Ferenc, Munkácsy Mihály, Ajtósi Dürer – a művészet nagy nevei, akikre egy ország büszke , de van egy közös bennük, mégpedig Gyula városa. A határközeli, békési kisváros minden kulturális és történelmi emléket gondosan ápol, arra is emléktábla figyelmeztet egy régi házon, hogy egykor pár napot itt töltött Petőfi Sándor. Gyula városa kimondottan ad arra, hogy bizonyítsa kultúrhistóriai jelenlétét. Kötődését a magyar történelem nagy neveihez nemcsak hangsúlyozza, hanem gondosan ápolja is. Szinte minden második házon emléktábla büszkélkedik. A „lehet” és a „talán” módosítószók sem hiányoznak a dicső múlt felvázolásánál, mert az biztos, hogy Erkel Ferenc sokat tartózkodott a városban, de lehet, hogy a Himnusz zenéjének soraiból is itt jegyzett le néhányat. Ami tény, hogy az Erkel család erős szálakkal kötődött Gyulához, valóban itt dolgozott a nagy zeneszerző, emlékház is őrzi az erről szóló dokumentumokat. Meg is látogattuk Erkel Ferenc Emlékházát.

Röviden az Erkel Ferenc emlékházról:
A németgyulai tanítói lakást 1795-ben építették fel. 1821-ben egy újabb tanterem került az ekkor megnagyobbított régi mellé. A ház térre néző szárnya az iskolának, míg az Ajtósi utcai frontja a tanítói laknak adott helyet. Az iskolai rész 1829–1830 telén megrongálódott, s részben össze is dőlt. A házat mai formájában ezt követően Nuszbek Mihály építette meg 1830 végére. A kántor és iskolaház az 1830-as átalakításkor kapta klasszicista stílusát. Az Erkel család 1806-ban érkezett Gyulára Pozsonyból. Az apa, Erkel József 1841-ig lakott és tanított az iskolában. Itt született 1810. november 7-én fia, Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A kiállítás nyitótermében Európa himnuszait bemutató terminálok fogadják a látogatókat, majd az európai zene terme következik. A 19. századi osztálytermében lévő interaktív sarokban korabeli feladatok megoldására van lehetőség, az „Erkel-emlékszoba” a zeneszerző személyes tárgyait, relikviáit mutatja be. A hálószoba, a szalon és a népies konyha az Erkel család egykori otthonát idézi fel.

A Gyula városi történelme, kulturális hagyományai, ahogy már említve lett, a látnivalók rendkívül színes és széles palettáját kínálja. Műemlék épületei világhírűek. A védett lakóépületek közül kiemelkedik a Ladics-ház, melyben a korabeli polgári élet hangulatát bemutató múzeum működik. A Ladics -ház egy földszintes polgárház a 19. század elején épült barokk stílusban, jegyzői lakásként. A házba dr. Ladics György feleségével ifjú házasként költözött. A hagyományőrző családban öt generáción át öröklődtek az életmódjukat tükröző bútorok, tárgyak, öltözékek, s a szellemi életükről tanúskodó emlékek. Ma a hat szoba berendezései, stílusbútorai, családi portrék mutatják be a 19-20. századi polgári család életmódját, világát, úgy, hogy egy-egy szoba a család egy-egy ágának kultúrájához és korához kapcsolódik. Az épület berendezései három stíluskorszakot képviselnek: az 1830-1880 közötti biedermeier, a Lajos Fülöp-féle neobarokk-romantikus és az eklektika neoreneszánsz és a neocopf korszakát.

A teljesen újjáépült gyulai belváros az Anamorfózis szobor (Albrecht Dürer: Ádám és Éva metszete alapján) és a Világóra mellett új utca – és térburkolattal, szökőkutakkal, padokkal, lámpákkal gazdagodott. A gyulai Világóráról csak a történetét tudtuk meghallgatni az időhiányunk végett. De mindenképpen érdemes róla említést tenni.

Világóróráról:
Gyulán, a Városház úton látható a világmindenséget szimbolizáló Világóra, mely egy mobil építészeti és képzőművészeti alkotás egyszerre. A különleges építmény tervezője Bozó András. A Világóra legfelső eleme egy üveggömb, mely egyszerre jelképezi földünket és a világ egységének szükségességét. Az éjszakai kivilágított, forgó és óránként különböző dallamokat megszólaltató remekmű, a zene és az ember kapcsolatának fontosságára hívja fel a figyelmet. A gömhöz egy kettős szimbolikájú talapzat tartozik, melynek felső,12 egyenlő részre osztott gránittáblákból álló része a helyi időt, illetve a világ időzónáihoz tartozó pontos időt mutatja. A gránit talapzat alsó felének domborművein, melyeket helyi művészek készítettek, Gyula kiemelkedő történelmi alakjai és a város nagy pillanatai jelennek meg.
A Világóra minden órában, 30 fokos elfordulásonként megszólaltat egy-egy dallamot, ami mindig az adott időzónához, illetve az ott tevékenykedő gyulaihoz köthető. A zene ütemére fényjáték teszi még különlegesebbé a élményt.

Említve lett Gyula híres személyisége Kohán György Kossuth –díjas festő is, aki művészi hagyatékát a végrendeletében a városra hagyta. A Kohán képtár / az egykori Pavilon / 1888-1889-ben épült kulturális rendezvények számára. 1979-ben helyet kapott benne Kohán György Kossuth-díjas festőművész életműkiállítása. A színházi előadások, műsoros estek, táncmulatságok számára készült épület 1889-re épült fel az egyik Holt-Körös meder helyén, a népkertben. 1952-1975 között a dór oszlopos, timpanonos bejáratú neoklasszicista épület a város Művelődési Otthona volt, majd 1979-ben a Kohán-hagyaték kapott helyet az épületben. Kohán György festőművész (1910 – 1966) Gyulaváriban született uradalmi kovács gyermekeként. Tehetsége hamar megmutatkozott: 16 évesen már a gyulai alkotó kör kiállításán szerepelt képeivel. Budapesten, majd Párizsban és Rómában tanult, végül hazatért Magyarországra. Végrendelete szerint 691 festményt és 2215 grafikát ajándékozott Gyula városának, melyek egy része a Képtárban található.

A Petőfi téren megcsodáltuk Petőfi Sándor egész alakos szobrát is, melyet Ferenczy Béni készített 1960-ban. Mint megtudtuk, a Petőfi-szobrot eredetileg a milánói Ambrosiana udvarába szánták, de végül Gyulán állították fel, és csak egy másolata került ki végül 1970-ben Olaszországba. A szobor egyszerűsége és élethű szemlélete az akkori hőskultusznak nem felelt meg, így elutasító fogadtatásban részesült. Ferenczy Béni Petőfi megformálásával új irányzatot indított el a szobrászat és az egész képzőművészet területén. A közhelyektől mentes, életszerű, deheroizáló mű példakép, követendő minta lett a művészek és az emlékműszobrászat számára egyaránt. A férfialak pátoszmentes megformálása és a költő arcáról leolvasható, bensőjében dúló érzelmek szinte megmozdulni láttatják Petőfit.

Díszkút:
A Petőfi téren, a költő szobra mögött található a város első artézi fúrásának emlékkútja. 1893-ban Czoll Demeter végezte a kútfúrást, az ő nevéhez fűződik az első, négyszög alakú kútház megépítése is, melynek állapota 1927-re erősen megromlott. A mai díszkút épületét Heilinger Antal építőmester tervezte 1927-ben. Az 1978-as földrengés miatt sokáig mint köztéri alkotás volt jelen a város életében, mivel a kút vize elzáródott. Ma már felújított állapotában fogadja a megszomjazó városlakókat és turistákat.

A Petőfi téren található az egykori megyeháza épülete, melyben ma a Polgármesteri Hivatal működik. A mostani Városháza 1793-ban épült, melyet az idők folyamán többször bővítettek. Végleges, mai formáját 1877-ben nyerte el. Több stílusjegy is felismerhető az átépítések miatt: barokk, klasszicista, romantikus. A Városháza dísztermében tartja üléseit a gyulai képviselő testület, de ebben a teremben kapnak helyet a polgári esküvők is. A terem mennyezete gazdagon díszített a települések címereivel.
A Petőfi téren még más műemlék épület is található, így a Polgármesteri Hivatallal szemben a Békés Megyei Levéltár épülete, és a Református templom is. Békés Megyei Levéltára egy központi és egy fióklevéltárból, valamint egy részlegből áll. Az egykori megyeszékhelyen, Gyulán működő központi levéltár őrzi a történeti Békés megye iratainak legnagyobb részét. Itt nyertek elhelyezést – többek között – a megye 1950-ig működött központi közigazgatási és jogszolgáltató szerveinek iratai.

Gyulán, a Csigakert parkjában található Erzsébet királyné, közkedvelt nevén Sissi mellszobra, melynek felállítását Fábry Sándor alispán kezdeményezte. A gyulai születésű szobrászművész, Felek Gyula carrarai márványból készült alkotását 1904. július 24-én leplezték le.

A gyulai Belvárosi Római Katolikus templom, más nevén Nádi Nagyboldogasszony plébánia előtt áll Bocskay Vince székely származású szobrászművész Apor Vilmos püspököt ábrázó bronz alkotása.
Apor Vilmosról:
Az erdélyi arisztokrata családból származó püspök a jezsuitáknál folytatta tanulmányait. 1915. augusztusában Nagyváradon pappá, majd 1941. februárjában Gyulán püspökké szentelték. Huszonhat évesen nagy tekintélyre tett szert azzal, hogy a román katonák túszszedő akciója után elérte, hogy az elfogottakat szabadon bocsájtsák. A vértanú halált halt altorjai báró Apor Vilmos püspököt 1997-ben János Pál pápa avatta boldoggá.
A belvárosi Nádi Boldogasszony kegytemplomról:
A belvárosi római katolikus templomot mai formájában 1775-ben kezdték építeni, Linck János Károly uradalmi építész tervei alapján, Harruckern Ferenc kegyúr jóvoltából, barokk stílusban klasszicizáló elemekkel. A templomot a Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz tiszteletére áldották meg 1777-ben, majd 1823-ban szentelték fel. Egyhajós, homlokzati toronnyal, félkörös záródású szentéllyel épült a templom. A hossza: 50 m, szélessége: 16 m, belmagassága: 15 m, toronymagassága: 43.5 m.

Gyulán található az ország egyetlen román ortodox műemléki temploma, a Miklósvárosi templom, más néven a Szent Miklós katedrális.
1802-1812 között épült a ma is látható későbarokk és copf stílusú templomépület. Tornya csak később, 1854-re készült el. A templom elkészültében nagy szerepet játszott a román származású Nicoresti család. A Miklósvárosi Román templom Gyula város kulturális örökségének egyik reprezentatív műemléke, városképi szempontból is jelentõs, hisz egyik meghatározó építménye a románváros történelmi magjának. 1999-óta püspöki székhely, ahol kolostori rendtartás szerinti istentiszteleteket tartanak. Néhányunknak személyesen is volt szerencsénk látogatást tenni ebben az ortodox templomban még pénteken a szabad programunk keretén belül.

Gyula városában még Bartók Béla neve is említésre méltó, aki a nagyszabású népdalgyűjtő munkásságát Gyulán és a környező falvakban kezdte meg 1906-ban. Emellett a zeneszerzőt rokoni szálak is fűzték Békés megyéhez, gyakori itt tartózkodása alatt mintegy 169 dallal bővült gyűjteménye. Ennek az elkötelezett munkának és Bartók nagyságának állít emléket Mogyoróssy István szobrászművész 1960-ben szürke mészkőből készült alkotása. A szobor a népdalgyűjtővel azonos nevű Bartók Béla út és a Vértanúk útjának találkozásában áll.

A szombati ebédünket a Gyulai Sörpince étteremben fogyasztottuk el. A Sörpince Vendéglő Gyula belvárosában a látványos szőkőkúttal és vízeséssel határolt, megújult Kossuth téren található. A gyulai éttermek közül egyedülálló a Sörpince. Ahogyan a nevéből is kiderül egy pincehelyiségben várja vendégeit. Néhány lépcsőn leérve egy hosszú, tágas tér tárul elénk sok asztallal, boxokkal, ahol nagyobb társaságok, családok is kényelmesen elférnek. A tulajdonosai szépen felújították, ízlésesen berendezték, ahova a nagy kerek ablakokon derűs délelőttökön besüt a nap. A falakon régi korok gyulai képei díszítik a helyiséget. Az étterem tavasztól őszig „kiülős” terasszal is rendelkezik, mely közvetlenül a gyulai szökőkutak mellett helyezkedik el.

Az ebédünk után a Százéves Cukrászdát látogattuk meg. Röviden a Százéves Cukrászdáról:
A cukrászda elsőként az 1840-ben üzemelt. Napjainkban is régi, tökéletesen restaurált bútorokkal van berendezve, melyeket az idelátogatók használhatnak. Érdemes betérni egy kávéra, fagylaltra és hagyni, hogy megérintsen bennünket a régi korok hangulata. Salin Gyula cukrászmester volt az alapítója és napjainkban Cukrászmúzeumként is üzemel.A régi cukrász műhelyből Múzeumot alakítottak ki, ahol időszakos és állandó kiállításnak is helyet ad az épület a korabeli mesterek szerszámaiból, eszközeiből.

A Százéves Cukrászda mellett az Erkel Ferenc téren áll a zeneszerző bronz mellszobra. Mint már tudjuk Erkel Gyulán született 1810-ben, ennek tiszteletére állították fel az emlékművét a róla elnevezett téren, mely Kallós Ede szobrászművész alkotása. A műalkotást 1896. június 26-án leplezték le Erkel Ferenc özvegyének jelenlétében. A talapzatának bal oldalán a Himnusz első sora olvasható. Kétévenként itt rendezik meg az Erkel Diákünnepek kulturális programsorozatot nyitó ünnepségét, melyet a szobor megkoszorúzása és az Erkel-láng meggyújtása jelez.

Gyula nevezetességei, látnivalói után a gyulai hungarikum egyikével a gyulai kolbász készítésével, történetével ismerkedtünk meg a Húsipari Múzeumban. A Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének egyik képviselője, Szilágyi Gergely ismertette meg velünk a híres gyulai kolbász történetét. Mint megtudtuk, a Múzeum, illetve a gyűjtemény alapjainak lerakása még 1985 előtt kezdődött, amikor Szigethy Attila a Gyulai Húskombinát akkori beruházási főosztályvezetője felismerte annak a jelentőségét, hogy a Gyulai kolbász fellegvárában méltó elismerést érdemelnek azok az elődök, akik küzdelmes, példaértékű munkával, irigylésre méltó emberi hozzáállással megvalósították mindazt, aminek ma a Gyulai kolbász és Gyula a világhírnevét köszönheti. Az 1985-ben megnyitott kiállítás anyagát saját gyűjtésből, illetve a gyulai és környékbeli hentes családok által a múzeum részére átadott eszközökből állította össze, abból a nemes célból, hogy a város megőrízze az egykor szebb napokat látott gyulai húsipar emlékeit és múltjának ereklyéit. A gyűjtemény egészen 1998-ig változatlan formában volt megtekinthető. 2007-ben sötét napok, hónapok következtek a Múzeum történetében. A gyűjteményt felszámolták, az eszközök nagy részét Békéscsabára szállították, míg egy része valószínűleg örökre eltűnt, elenyészett. Egyidejűleg a Gyulai Önkormányzat az épületet értékesítésre kínálta fel. A képviselőtestület 2007. október 22-i ülésén Durkó Károly Városbarát képviselő, kulturális tanácsnok javaslatát elfogadva – döntött arról, hogy a város a régi gyulai vágóhidat nem adja el és a húsipari gyűjteményt belátható időn belül, újra itt helyezik el. Az épületben ismét élő, működő múzeum jöhetett létre, amely gasztronómiai rendezvényekkel a gyulai kolbász megkopott hírnevét lenne hivatott visszaállítani. Ezt követően, 2008. januárjában megalakult a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete, amely legfőbb tevékenységeként jelölte meg a Húsipar-történeti kiállítás helyreállítását, működtetését, fejlesztését, valamint az ehhez kapcsolódó húsipari és gasztronómiai hagyományok ápolását. Még ebben az évben, miután visszakerültek a régi kiállítási tárgyak, a Hagyományőrző Hentesek elkezdhették az eszközök felújítását, a kiállítás helyreállítását és berendezését. Az egyesület tagjai fáradtságos munkával újra életre keltették az országosan is egyedülálló kiállítást, melyet október 1-én ünnepélyes keretek között nyitottak meg a látogatók előtt.
A gyulai kolbászt meg is kóstolhattuk, természetesen vásároltunk is. Majd innét indultunk tovább a gyulai Tanya Múzeumot megtekinteni, amely Gyula határában természetvédelmi területté nyilvánított pusztán található. A természetvédelmi terület sajátos növény- és madárvilágával vonzza a tudományos kutatók és a természetet kedvelők érdeklődését.

A Tanyamúzeum a 20. század fordulóján és első felében élő parasztok életét és termelési kultúráját mutatja be. Különlegessége, hogy a gyulai parasztok önkéntes adományaiból jött létre és a kiállított gyűjtemény hűen szemlélteti a régi paraszti világot.

Programajánlatukban szerepel:
Tanyamúzeum, lovaglás, kocsikázás, istállók, ménes, őshonos állatok, a park megtekintése, természetesen étkezési lehetőség az igény szerint. Egy kis kocsikázásban volt részünk, megtekintettük a kiállításukat. Finom vacsora került az asztalra, majd élőzene mellett vidám hangulatban töltöttük el az esténket.

Az utolsó, vasárnapi napunk, mindjárt a reggeli után a Gyulai Pálinka Manufaktúrában háromféle pálinka kóstolójával kezdődött. Mint megtudtuk, az első gyulai pálinkafőzdét Harruckern János György alapította 1731-ben. Az általa elindított, közel 300 éves hagyomány folytatója a Báró Harruckern Gyulai Pálinka Manufaktúra Kft. Szíves fogadtatásban volt részünk a Pálinkafőzdében, mely 2008-ban alakult. Illatos, ízes gyümölcsökből főzik a tiszta, finom, 100%-os párlataikat, melyeknek minden egyes cseppjében ott érezhető a gyümölcs bársonyos lelke.
Díjaik:
A HunDeszt 2008 Magyar Nemzeti Pálinkaversenyről erdei som és bodzapálinkáik 2 aranyat, vilmoskörtéjük pedig egy ezüstöt hozott el.
A világ legnagyobb pálinkaversenyén, a bécsi Destillata 2009-en Jonathan almapálinkájuk ezüstérmes, a bodza pedig bronzérmes lett.
A Viharsarok egyik legújabb és méltán a legszebbnek titulált Kóstolóháza hét és fél hektáros területen épült meg, idilli, békés, családias környezetben. Terveink megvalósításakor nagy hangsúly fektettek arra, hogy a Kóstolóház a pálinka világának megismertetésén kívül alkalmas legyen egyéni vendégek és csoportos rendezvények igényeinek a kielégítésére.
A Pálinkafőzdében két hölgy segítségével, közreműködésével ismerkedhettünk meg a pálinka készítésének technologiájával, folyamatával. Az egyik hölgy a kiszolgálásban segítkezett, a másik hölgy pedig a pálinka készítéséről tartott nekünk előadást, továbbá mesélt a pálinkafőzés hagyományairól, valamint megemlítette, hogy számukra fontos az is, hogy a vendég megismerje a pálinkafogyasztás kultúráját is. Közülünk többen is vásároltak a termékeikből.
A „ gyümölcs bársonyos lelkének“ kóstolója után, elköszönve a vendéglátóinktól, utunk folytatódott tovább Békéscsabára.

Békéscsabáról röviden:
Békéscsaba az Alföld délkeleti részén, a román határtól 20 km-re fekszik. Békés megye gazdasági-földrajzi központja és székhelye. A környék az ókor óta lakott, a késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami az Alföld első kultúráját, a Körös-kultúra népét jelzi. Neve török eredetű, az azonos személynévből származik. A török háborúk korában a város eleinte fennmaradt, bár már a tizenöt éves háború során is hatalmas károkat szenvedett el, véglegesen 17. század folyamán, az Oszmán Birodalom ellen folytatott felszabadító harcok során néptelenedett el. 1715-ben Csabát lakatlan helyként említik, egy évvel később azonban neve már az adófizető városok közt található. Az újratelepítés Harruckern János Györgynek köszönhető, aki kitüntette magát a török elleni harcokban, és így jutalmul megkapta Békés vármegye jelentős részeit. Nagy szerepe volt a város újbóli benépesítésében: döntően evangélikus szlovák parasztokat telepített le. A tótok betelepülése egészen a 18. század végéig tartott. A város ma is a magyarországi szlovákok egyik kulturális központja.
Az egykoron „Európa legnagyobb falujának” nevezett várost az 1950-es megyerendezés során Békés megye megyeszékhelyévé nyilvánították. Mára rendezett, városias külsejű településsé vált. Békéscsaba kulturális kibontakozása a 19. század második felétől indult el. Említést érdemel az Alföld állandó Kőszínháza, a Békéscsabai Jókai Színház, a város híres festőjéről, Munkácsy Mihályról elnevezett Munkácsy Mihály Múzeum. Mivel Békéscsaba századokon át fontos központja volt a magyarországi szlovákságnak is, ezért található itt a Szlovák Tájház.
Békéscsabán a sétánk a Munkácsy –hídon vezetett a város felé. Kívülről megpillantottuk Munkácsy Mihály Múzeumát , melyet 1899-ben alapította a Békéscsabai Múzeumi Egyesület. Kezdettől fogva széles gyűjtőkört alakítottak ki. Folyamatosan gyűjtenek régészeti, természetrajzi, paleontológiai, történeti, néprajzi, iparművészeti és képzőművészeti múzeumi tárgyakat, sőt az újabb időkben már 50 ezer felvételt tartalmazó fotótárat is kialakítottak. A gyermekkorát, s ifjú házas korát Békéscsabán töltő Munkácsy Mihály magyar festő relikviáinak és képeinek elhelyezésére nagy gondot fordítanak.
Megjegyzés: 1994-ben – Munkácsy Mihály születésének 150. évfordulóján nyílt meg – a világon egyedül itt, Békéscsabán a nagy magyar festő Munkácsy Mihály Emlékháza, abban a gyönyörű 8 szobás kúriában, amelyet rokonai építtettek az 1840-es években. Életével dokumentumok és fénymásolatok segítségével ismerkedhet meg a látogató, munkásságáról pedig 21 eredeti alkotásából – köztük vázlatok, tanulmányalakok, szalonképek, portrék – szerezhet az érdeklődő egy átfogó képet.

A sétánk a Kossuth térre folytatódott tovább. A Kossuth tér, Békéscsaba legrégebbi tere. Az 1905-ben itt felállított Kossuth szobrot Horvay (Hoppl) János készítette. A szobor alkotóját, Horvay Jánost a „Kossuth-szobrok specialistájának” nevezi Lyka Károly elismert magyar művészettörténész, mivel húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. A közkedvelt találkozóhelyként is ismert Halászlányos kút is ebben időben készült el. A tér egyéb fontosabb épületei: Kossuth-ház, Iparosok Háza, Körös Hotel.
Sétáltunk a templomok terén is, a tér a nevét az itt álló Evangélikus Nagytemplom és Evangélikus Kistemplom után kapta. 1910-re felépült a tér harmadik temploma is, a Békéscsabai Katolikus Templom.
A séta alkalmával az Andrássy úton megálltunk az Angyalos ivókútnál, mely Varga Éva szobrászművész alkotása. Az ivókút tetején egy bronzból és mészkőből készült angyalszobor látható. A nőalak tétovának tűnő lépése miatt a városiak csak „részeges angyalkának” nevezik az 1983-ban készült alkotást.

Csak kívülről tekintettük meg a Békéscsabai Jókai Színházat, melynek rövid története a következő:
Békéscsabán 1840 óta rendeznek színi előadásokat, és kezdetben itt is vándortársulatok léptek fel, a község erre alkalmas termeiben. A mai állandó színházépületet közadakozásból építtették a csabaiak, Halmay Andor építész tervei alapján, Sztraka Ernő városi mérnök irányításával. Az akkori színházterem összesen 600 férőhelyes volt .A színházépület megnyitója 1879. március 8-án volt.
Az épületet 1912. őszén Spiegel Frigyes és Englerth Károly építészek tervei szerint, Wagner József vezetésével átalakították. Az ünnepélyes átadás 1913. november 8-án zajlott. Az utolsó nagy renoválása az épületnek 1994-ben fejeződött be. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes.
A városban az Andrássy út és az Irányi utca kereszteződésében megcsodálhattuk Kligl Sándor szegedi művész Kirándulók című szoboregyüttesét, ahogyan a városban is ismerik a „ piknikező hölgyeket“. A szoboregyüttest 2006-ban állították fel. A szoboregyüttes két, tavaszi napsütésben megpihenő, kiránduláson lévő hölgyet ábrázol. Az alkotás körbejárható, megérinthető, a nőalakok feje a járókelőkével egy szintben van, ezzel is azt a hatást kelti, mintha csak két ember lenne a békéscsabai utca forgatagából.

Még egy kis rövid séta Békéscsaba sétáló utcáján, majd visszafelé az autóbuszunkhoz indulva még volt alkalmunk bepillantást nyerni a katolikus templomba. A templomot 1910. június 12-én szentelte fel Fetser Antal püspök, nagyváradi káptalani helynök. A templom három hajós, kereszthajóval. Hosszúsága 50 m a hajó szélessége 34 m, a szentély szélessége 10 m. A torony keresztcsúcs magassága 61 m. Építési anyaga tégla, tetőzete palaborítással. Igazi művészi alakítások, falfestmények / Gróh István és Gróh Béla munkái/, csodálatos alkotások díszítik a templom belsejét. A templom kórusán helyezkedik el az 1932-ben Riegel Ottó által készített 30 változatú orgona.

Békéscsabán elköszöntünk Kocsis János idegenvezetőtől, akitől nagyon sok információt kaptunk, az ő segítségével betekintést nyerhettünk Gyula, Békéscsaba és környéke életébe. Köszönjük mégegyszer a tartalmas, élménydús idegenvezetést, bízunk benne, hogy még lesz módunkban vele találkozni. További szép sikereket, jó egészséget kívánunk neki és a családjának.

Utunk folytatódott Kondoros felé, a Kondorosi Csárdába, ahol finom ebéd várt bennünket.
„ Kondorosi csárda ki van festve…“- mondja a régi nóta. S valóban: újra hívogat a régi betyárcsárda, ahol Rózsa Sándor is visszatérő látogató volt.

A Kondorosi Csárda története:
Kondoros legnevezetesebb épülete, a Kondorosi Csárda első, vályogból és nádfedélből álló épülete 1740 körül épült. A Dél-Alföld pusztai csárdái közül Békés megyében ez a legjelentősebb. A csárda vendégfogadó- és postaállomás épületegyüttese főépületből, fedett és nyitott lóállásból, gémeskútból és magtárból állt. Sajnos ezt a csárdát, a hagyomány szerint, 1783 körül bosszúból felgyújtották a gyomaiak. A mai épület 1784-ben épült újjá barokk stílusban, az akkori birtokos: báró Harruckern Ferenc Domonkos birtoklása alatt. Bizonyos források szerint az 1820-as évek elején lebontották, helyébe hatalmas „téglaerődöt” építettek csárdakúttal, istállókkal, állással, magas téglafallal körülvéve. Hatalmas falaiba csúszdákat, titokzatos rejtekhelyeket, pincéjéből kijárati alagutat, kéményében pedig az útvesztők egész labirintusát hozták létre. Ezekkel a létesítményekkel vívta ki a „híres” jelzőt a kondorosi fogadó. Alagútjában maga Rózsa Sándor, a híres betyár is megfordult. A II. világháború után raktár majd pártház volt. 1955. májusában a Kondorosi Földműves Szövetkezet használatába került. Innentől kezdték újra Csárdának kezdték használni. 1970-ben a Kondorosi Csárda éttermét felújították, a konyháját korszerűsítették. 1984-ben műemlékké nyilvánították, ekkor kezdődött egy nagyszabású felújítás. Visszaállították a régi homlokzatot, nádfedelet kapott az épület. 2003. augusztusától újra régi fényében fogadja látogatóit a megújult csárda. Múzeumként működő helyiségeit a lakosság gyűjtőmunkája során előkerült használati tárgyakkal rendezték be. Mint megtudtuk, a nevezetes Kondorosi Betyárnapokat minden év augusztusában, a Csárda melletti téren megrendezik.

Az ízletes ebéd elfogyasztása után az utolsó megállónk Szarvason volt, a Szarvasi Arborétumban. A Szarvasi arborétum, közismertebb nevén Pepi-kert; a Hármas-Körös egyik holtága mentén alakult ki, és mára Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb élő fagyűjteményének számít, ahol száz évet megélt mocsárciprusokat, mamutfenyőket is láthatunk 82 hektár területen. Itt mára már 5 fás növénygyűjtemény található; a “Pepikert”,a Törzsültetvény és faiskola, a Parkerdő, a Mitrowssky-kert és az ún. Konyhakert.
Az Arborétum rövid története:
Arborétum és a “Pepi-kert” története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban szarvasi földbirtokos lett, és elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. A parkban és a később ide épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága működik. Bolza József után bátyja, Bolza Pál folytatta a munkát, aki rendkívül gondosan és szakszerűen fogott hozzá az örökölt területen a “Pepi-kert” tervezéséhez, építéséhez. Munkájában segítője egy osztrák kertész: Joseph Grines volt. Az 1890-es évek végére már kezdett kialakulni az angolkert körvonala; a kert határát is védőerdősávok, kisebb-nagyobb tisztásokat körülvevő fás ligetek, erdőcskék jelezték. Bolza Pál féltve a kert jövőjét; annak felügyeletét 1943-ban az államra bízta, melyet még abban az évben védetté nyilvánítottak. Ma a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara felügyelete alatt működik. A gyűjteményekben ma 1600 fa- és cserjeféle, valamint -változat található. Ezenkívül 250 lágyszárú növényfaj, 211-féle kalapos gomba is megtalálható itt. Az újabb vizsgálatok eredménye szerint 415 feltárt rovarfaja alapján igen gazdag a rovarvilága, és több mint 100 körüli a madárfajok száma is, emellett számos más állatfaj is megfigyelhető még a területen.
A háromnapos kirándulásunk végeztével mégegyszer köszönetünket fejezzük ki az Erdős és a Nagy házaspárnak, akik gazdag látnivalókkal, programokkal készítették, tervezték meg az utunkat.
A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2

2014.szeptember 13-án a pénzesgyőri barátaink látogattak el hozzánk. A kora reggeli órákban kis frissítő, reggeli után kirándulásra indultunk együtt a fővárosunkba, Pozsonyba. Pozsonyban Lehel Katalin idegenvezető segítségével ismerkedtünk a város történelmével, nevezetességeivel. Katika fantasztikus, gazdag ismeretterjesztő anyaggal, információkkal rendelkező idegenvezető. Köszönet és hála neki.
Röviden Pozsonyról:
Pozsony Szlovákia fővárosa, az ország délnyugati határának közelében fekszik. Szlovákul Bratislava,de német neve Pressburg is közismert. Pozsony a legkedveltebb és leglátogatottabb szlovák város, a legfiatalabb európai metropoliszok egyike. A várostól mindössze két kilométerre húzódik az osztrák határ, a magyar határ pedig 10 kilométerre van. Tiszta időben mindkét országba átlátni a pozsonyi várból.
Pozsony 1993. január 1-je óta főváros, amikor az ország kikiáltotta függetlenségét. Történelme során mindig is az ország társadalmi és kulturális életének egyik legjelentősebb központja, valamint közigazgatásának székhelye.
I.e. 2. században a kelták alapítottak ezen a környéken települést, ebből később római helyőrség lett, majd a 10. századra a Nagymorva Fejedelemség egyik legjelentősebb központja. 1291-ben III. András magyar királytól városi rangot kapott. Amikor a törökök 1541-ben elfoglalták Buda várát, 200 évre Pozsony lett Magyarország fővárosa és egyben a magyar királyok koronázó városa lett. Három évszázad alatt 17 magyar uralkodót koronáztak itt meg, többek között Mária Teréziát és II. Józsefet. A 19. században itt alakult meg a szlovák függetlenségi mozgalom központja.

Pozsonyban a nevezetességek többsége az óvárosban található, a Duna bal partján. Pozsony történelmi óvárosi negyedének központját két, egymással összekapcsolódó tér alkotja: a Főtér és a Ferencesek tere.Lakosainak száma alig haladja meg a 450 000 főt, ennek ellenére fontos közlekedési és vasúti csomópont, valamint folyami kikötő.
A város híres szülöttekben sem szenved hiányt, Pozsonyban látta meg a napvilágot többek közt gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök, vagy Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester, zongoraművész. Itt vesztette életét Zrínyi György horvát bán mellett Heckenast Gusztáv nyomdász, könyvkereskedő.
Először autóbusszal indultunk el egy kis városnézésre, többek között megpillanthattuk a Slavín emlékművét, a Szlovák Rádió és a Szlovák Nemzeti Bank épületét, a Szlovák Köztársaság parlamentjének épületét.
Slavínról röviden:
Pozsony csaknem minden részéről látható a gigantikus háborús emlékmű, a várra néző dombon, mely a Kis-Kárpátok lábánál található. 1957 – 1960 között épült a város felszabadítására emlékezve a Vörös Hadsereg által 1945. áprilisában, majd a felszabadítás 15. évfordulóján került átadásra. Az emlékmű fő jellemzője a lenyűgöző panoráma, valamint a lélegzetelállító kilátás, ami a városra nyílik innen. Pozsony egyik turisztikai látványossága közé tartozik. 1962-ben nemzeti kulturális örökséggé nyilvánították. Az emlékmű környéke kellemes sétákra nyújt lehetőséget, valamint több 20. századi szlovák szobrászművész munkái is megtekinthető itt.
A Slavín emlékmű egy kegyeleti hely, ahol 6 tömeg és 278 egyéni sírban az a 6845 szovjet katona nyugszik, kik 1945-ben Pozsony városának felszabadításánál vesztették életüket. Az emlékművet park övezi, amelybe a volt Szovjetunió különböző területeiről hozott fákat ültettek. A keleti teraszról gyönyörű kilátás nyílik a városra.
Szlovák Rádió:
A Szlovák Rádió épületét, mely egy a feje tetejére állított piramisra hasonlít, 1967-1983 között építették. Az első próbaadást 1984-ben sugározták. A rádió épületének hangversenytermében található Szlovákia legnagyobb orgonája.
Szlovák Nemzeti Bank:
A Szlovák Nemzeti Bank modern épületét 1996-2002 között építették. A bank 111 m magas és 23 liftje van. A bank Szlovákia „legintelligensebb” épülete, ugyanis itt minden számítógépes vezérlésre működik.
Grassalkovich-kastély /palota/
Az épület egy szép példája a késő barokk-rokokó stílusú építészetnek. A palota Pozsony belvárosában található, 1996 óta a mai napig otthont ad Szlovákia államfőjének. A palota a Hodža téren terül el, amely Pozsonyban közkedvelt találkahely. A kastélyhoz egy impozáns franciakert is tartozik, előtte pedig Bártfay Tibor Béke szökőkútja című műalkotása látható.
A palotát Mayerhoffer András tervezte és építtette a horvát származású magyar nemes, gróf Grassalkovich Antal megbízásából 1760-ban, közvetlenül az egykori esztergomi érseki nyári palota szomszédságában. A gróf úr akkoriban a Magyar Királyi Kamara elnöke (kvázi pénzügyminiszter) volt, s mint ilyen, szüksége volt egy lakra a fővárosban. A kastély megannyi szobája, spanyolterme mind a tervező-építtető munkáját dicséri, csakúgy, mint a szobrokkal gazdagon díszített lépcsőház.
A Habsburg dinasztia által is kedvelt hely volt a palota, így aztán sok bálnak, ünnepségnek adott helyet a 18. század folyamán. Joseph Haydn is többször megfordult itt, és több esetben itt mutatta be először szerzeményeit.
Az 1990-es években rekonstruálták a palotát. A palotát az erre kijelölt nyíltnapokon kívül a nagyközönség nem látogathatja, a kertet azonban igen.
A Szlovák Köztársaság parlamentje:
Szlovákia 1993. jan. 1-én vált önálló állammá. A Nemzeti Tanács új, korszerű épületét 1994. májusában adták át. A parlament előtt látható szobor egy fiatal hölgyet ábrázol, aki a fiatal, újonnan megalakult Szlovákia szimbóluma.
A rövid, autóbusszal történő városnézés után gyalogosan indultunk tovább, elsőként fel a várba.
Pozsonyi várról:
A pozsonyi vár Pozsonyban, a Duna bal partján 85 méter magas dombon található vár.
Története
Már a honfoglalás előtt vár állt Pozsonyban, Braslav pannóniai karoling hűbéres herceg erődje. A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. Először 907-ben említi a mai vár helyét a Fuldai évkönyv.
1042-ben, az I. Szent István király halálát követő trónharcok idején Břetisláv cseh herceg rövid időre el tudta foglalni a várat, innen ered a város mai neve. Ekkor még csak föld-fa szerkezetű vár volt. 1052-ben, III. Henrik serege ostromolta a várat, amikor egy Zotmund nevű katona a víz alatt a Dunán horgonyzó ellenséges hajókat megfúrta, és elsüllyesztette. A várban szívesen tartózkodott Salamon király is; Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes a vár alatt gyűjtötte össze keresztes hadát 1189-ben. A tatárok nem tudták elfoglalni a várat 1241-ben, ezért felégették a környező Vödricet, és Széplakot. 1265. október 25-én Přemysl Ottokár cseh király a várban jegyezte el IV. Béla magyar király unokáját, Kingát (Kunigundát).
1420-ban a huszita harcok fenyegetései miatt nagyarányú építkezések indultak meg. 1430 körül Luxemburgi Zsigmond német-római császár, magyar és cseh király Pozsonyt akarta megtenni országainak székhelyévé, ezért még az ő életében megkezdődött vár gótikus stíusban történő átépítése és egy kút ásása is, de a nagyméretű építési munkálatok az uralkodó halálakor még csak a kezdeti szakaszban voltak. Az építési munkálatok az uralkodó halálával anyagi fedezet hiányában lelassultak. Mátyás király is gyakran tartózkodott a várban; 1491-ben itt állapodott meg II. Ulászló és Habsburg Miksa, hogy a Jagelló-ház kihalása esetén a magyar trónt a Habsburgok öröklik.
A mohácsi csata után a vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. 1552-től 1556-ig tartott a vár reneszánsz átépítése, amikorra is a várpalota kinézete, kezdte megközelíteni a napjainkban látható formáját.
Mária Terézia királynő is szívesen tartózkodott a várban, és az ő idejében épült a várban lévő kút melletti nagy víztározó. Mária Terézia leánya, Mária Krisztina 1766-ban költözött férjével, Albert herceggel a várba. A vár vízvezeték rendszerét Kempelen Farkas tervezte; a vizet lovak által hajtott szivattyúk nyomták fel a Duna szintjéről vezetékeken keresztül a várudvar alatti alagsorban létesített tartályokba. II. József idejében a várban börtönt, és papnevelő intézetet létesítettek. A vár 1811. május 28-án leégett, a legenda szerint hazájukból elhurcolt olasz katonák gyújtották föl. A tűz által megkímélt épületrészeket a későbbiekben a katonaság laktanyaként használta.
Brolly Tivadar pozsonyi polgármester felvetette a vár újjáépítésnek az ötletét 1909-ben, de erre végül nem került sor. Az I. világháború után a pozsonyi vár a Csehszlovák köztársaság, majd a Jozef Tiso vezette első szlovák köztársaság része lett, ahol felvetődött magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetése, hogy helyére az állami hivataloknak vagy a Comenius Egyetemnek új épületet emeljenek. Ennek érdekében nemzetközi pályázatot is hirdettek a várhegyen, és a mellette lévő Víz-hegyen épülő diákváros terveire. A II. világháború után az eredeti tervekkel ellentétben mégis sor került a vár újjáépítésére, de a vár alatti zsidónegyedet az épülő új Duna-híd miatt csaknem teljes egészében lebontották. 1953-ban kommunista csehszlovák hatóságok döntöttek a rekonstrukciójáról. A palotának kész kellett lennie 1968. október 28-ára, hogy ott aláírhassák a cseh-szlovák föderációról szóló törvényt. Ennek az eseménynek az emlékére ültették a külső várfalakon belül lévő nagymorva bazilika mellett álló három hársfát.
A pozsonyi várban a Szlovák Nemzeti Múzeum állandó kiállításai (bútorkiállítás, Felvidék régmúltjának kincsei), és a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentációs termei működtek. A Luginsland- bástyában hangszerkiállítás volt. A várban jelenleg 2009 óta rekonstrukciós munkálatok folynak, melyek végeztével várhatóan új kiállítások nyílnak majd. 2010-ben a bejárat előtt politikai indíttatásból átadták Szvatopluk „király” lovasszobrát. A szobrot művészi, a felállíttatását pedig mind politikai és történeti oldalról kritikák érték.
A várnál szétnézelődve fantasztikus kilátás nyílik a városra, a Dómra, a Kék templomra, az Új hídra stb.
„Kék templom“ – Árpád-házi Szent Erzsébet-templom – szokatlan, világoskék színű, mesébe illően szép szecessziós épület, henger alakú toronnyal. Névadója Szent Erzsébet, II. András, Árpád-házi magyar király lánya, a szegények és betegek védőszentje. Szent Erzsébet szobor alkotását a sétánk folyamán a vár mögötti parkban meg is csodálhattuk.
Új hídról:
A pozsonyi Új híd, mely a város egyik jelképévé vált, 1972-ben épült. 85 m magasban egy kávézó található, melyet UFO-nak neveztek el. A híd 430 m hosszú, 21 m széles és 2001-ben elnyerte az Évszázad legjobb építménye Szlovákiában díjat.

Pozsonyi városfal:
Pozsony városa a középkortól kb. a 18. századig városfalakkal volt körülvéve, és a városba négy kapun lehetett bejutni. Mária Terézia királynő azonban a 18. században elrendelte a városfalak és kapuk lebontását, így a mai napig csak a Mihály-kapu és a városfal egy kis része maradt meg.
A gyalogos városnézés folyamán egy kellemes séta keretén belül megismerkedhettünk Pozsony történelmi belvárosával. Végigjártuk a magyar királyok koronázási útvonalát, érintve azokat az épületeket és helyszíneket, melyek szorosan kapcsolódnak a magyar történelemhez. A sétát legendák és mondák is színesítették az idegenvezetőnk tolmácsolásában. A sétánk első állomása a Mihály kapunál volt.
Mihály-kapu
Az egyik igazi kuriózum a pozsonyi Szent Mihály-kapu. A város középkori erődrendszerének egyetlen épségben megmaradt kapuja. Nevét a rég lerombolt szent Mihály-templomról és a kapu előtt lévő településről kapta. A Mihály-kapu a város egyetlen fennmaradt kapuja a négy közül, amelyeken hajdan a megerősített középkori városba lehetett jutni. A várost északról védte ez a kapu, éjszaka a csapóhidat is fölengedték és fémrácsot eresztettek le. Az elegáns, hagymakupolás réztető a város egyik legismertebb jelképe. A toronyban ma a Városi Múzeum középkori erődítmény- és fegyverkiállítása tekinthető meg. A kapu 51 m magas tornyának tetején Szent Mihály szobra viaskodik a sárkánnyal. A toronyból a városi őrség kürtszóval jelezte a tüzet, vagy az ellenség közeledtét. Ők kezelték a toronyórát is, melynek három irányban volt számlapja, a negyedik, a gettó irányában nem volt, mivel ők nem járultak hozzá az óra fenntartásához.
Néhány éve a kapu átjárójába arany kört rajzoltak, mely a nulladik kilométert jelképezi, rajta a világ 29 fővárosa és Pozsony távolsága látható.
Közvetlenül a Mihály-kapu mellett található a középkori Bástya utca, amely állítólag Pozsony legszűkebb és legromantikusabb utcája. A kapuhoz vezető hídról lenézve a régi városárokban napjainkban olvasókert van, míg a XVI. századtól 1788-ig a polgárok ebben az árokban festett céltáblákra lövöldöztek. A Mihály kapu és előkapuja közötti ún. zwingerben levő Vörös Rák patikamúzeum Közép-Európa egyik legrégebbi patikája: a XIV. században alapították.
A kapu közvetlen közelében a Mihály utca elején van az utca egyetlen egyházi intézménye, az 1325-ben felszentelt Szt. Katalin kápolna. Nevezetes a Mihály utca 3. szám alatti Jeszenák Pál-féle palota. A Jeszenák bárói család Pozsony vármegye egyik legnagyobb földbirtokosa volt. Utolsó tagját, Jeszenák Jánost az 1848/49-es szabadságharcban való részvételéért kivégezték.
A város további nevezetességei a Mihály kaputól eltávolodva, folytatva a sétánkat:
Az Országgyűlés épülete
Magyar szemponból talán a legjelentősebb emlékeket őrző épület a Magyar Királyi Kamara palotája, amely Magyarország legfelsőbb pénzügyi szerve volt.
Mikor a mohácsi csata után a törökök elfoglalták Budát, I. Ferdinánd magyar király úgy döntött, hogy a magasabb hivatalokat biztonságosabb helyre, Pozsonyba költözteti. Így került Pozsonyba a Magyar Királyi Kamara, amely Magyarország legfelsőbb pénzügyi szerve volt.
Miután a Kamarát 1783-ban Budára visszahelyezték, 1802-től 1848-ig ebben az épületben ülésezett a magyar országgyűlés ún. „alsó táblája” (a „felső tábla” ülései általában a Prímási palota Tükörtermében zajlottak). Ehhez az épülethez fűződik a reformkor rengeteg vitája a magyar gazdasági és kulturális függetlenségről, a jobbágyrendszer eltörléséről, itt hangzottak el Széchenyi, Kölcsey, Deák Ferenc, Wesselényi és Kossuth javaslatai és követelései. Széchenyi István 1825. november 6-án itt szólította fel kortársait a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Jelenleg az egyetemi könyvtár székhelye.
Segner-kúria
A Mihály utca 7. sz. reneszánsz háza a Segner-kúria, mely 1648-ban épült., és ezt a kúriát Andreas Segner gazdag kereskedő építtette. Itt született 1704-ben Segner János, a modern turbinák ősének, az ún. Segner-keréknek a feltalálója. A Vödric-pataknál lévő családi malomban próbálta ki annak a vízikeréknek az első példányát, melyet később róla neveztek el.
A kúria igazán mutatós boltíves árkádjai különleges világba, belső udvarrendszerbe vezetnek.
Zichy-palota
Ezen utcarészlet kapcsán egy gyors tájékozódás. Az utca görbülete után látszik a Mihály kapu, továbbá a volt Magyar Királyi Kamara, melynek tetejét apró sasos oromdísz díszíti, mely a szabadságharcot megelőző rendi országgyűlések színtere volt. A sarki, sárga épület a Leopold de Pauli palota, valamint egy másik, úgyszintén a sarkon álló klasszicista tympanonos ház pedig a Zichy grófi palota.
A feltűnően elegáns, szigorúan klasszicista homlokzatú Zichy-palotát 1775. táján gróf Zichy Ferenc építtette. A palota a császári birtokok főigazgatója számára épült, melynek helyén a XV. században nagy valószínűséggel királyi kúria állt, ahol a Pozsonyba érkezett királyok és királynék szoktak megszállni. Az épületet a XVIII. század elején bérházzá alakították, s itt született 1734. január 23-án Kempelen Farkas, az európai hírű ezermester, 1832. március 2-án pedig József főherceg. Ma különféle rendezvényeket és ünnepségeket tartanak a palotában.
A gyermekként, vadászbalesetben jobb kezét elvesztő Zichy Géza (szül. 1849) hatalmas ambícióval zongoravirtuózzá nőtte ki magát ebben a palotában, s félkeze ellenére Európa- szerte hangversenyezett, nagy nevet szerezve magának.
A szomszédos de Pauli /vagy másként, a két egymás melletti ház összevonása miatt Wittmann- Pauli / palotában pedig a 9 éves Liszt Ferenc adott nyilvános hangversenyt 1820-ban.
A Zichy és a de Pauli ház között futó szűk kis Prépost utca a négysávos, hídra vezető felüljáró út megépültéig, a legrövidebb utat jelentette innen a várba. Közepén lengedező spanyol zászló, a nagykövetséget jelöli.
Pálffy-palota
A palotát 1747-ben építtették át egy régebbi házból. A katonai jelképekkel gazdagon díszített főbejárat Pálffy Lipót tábornagy foglalkozásáról árulkodik. 1762. decemberében valószínűleg itt hangversenyezett az akkor még csak hatéves csodagyerek, Wolfgang Amadeus Mozart.
Ez egyben egyike a Pozsonyban található Pálffy házaknak. A Pállfyak a középnemesi rétegből előnyös házasságokkal először bárói rangra majd hercegségig emelkedő család voltak, akiknek tehetséges és sikeres tagjai – akár mint országbírók, nádorok, érsekek – évszázadokon át jelentős szerepet játszottak a magyar történelemben.
Academia Istropolitana
A Ventur utcán haladtunk tovább, mely nevét egy, a középkorban itt lakott olasz építőmesterről kapta. Mátyás király által alapított egyik első közép-európai egyetem, az Academia Istropolitana épülete. (Kancellárja Vitéz János humanista érsek volt.) Egyes források régi pénzverőház néven emlegetik, mivel a XV. század közepéig pénzt vertek benne.
Az 1465-ben Mátyás király által alapított humanista egyetemen négy szabad művészeti kar működött: teológiai, jogi, orvosi és művészeti. Az egyetemen ismert tudósok tevékenykedtek, mint pl. a Regiomontanusnak nevezett Johannes Müller Königsbergből vagy a lengyel csillagász Bylica Márton.
Keglevich-palota
Az Úri utca – Ventur utca sarkán levő Keglevich palota 1730-ban épült, a város legelső barokk épületei közé tartozik. A palota egy régebbi polgárház átalakításával keletkezett. A palota a horvát Keglevich bárói család tulajdona volt. Keglevich Babette grófnő Ludwig von Beethoven tanítványa volt és a család meghívására Beethoven kilencnapos látogatást tett Pozsonyban.
Erdődy-palota
A sarki, gyönyörű rokokó sárga palota az Erdődy család palotája. Gr. Erdődy György országbíró építtette 1770-ben. A palotában gyakran rendeztek hangversenyeket és operaelőadásokat. A családnak saját operatársulata is volt.
Az Erdődy palotával szemben egy adalék Rákóczi életéhez, mert itt áll az ún. Rákóczi ház. Minden alkalommal, ha Bécsbe ment, családját itt hagyta hátra.
A kereszteződésben található szökőkút, mint mintájából kiderült, valamikor lóitatásra szolgált.
Klarisszák temploma:
Pozsony egyik legrégibb gótikus stílusú temploma. Oldalához ötszögletű, vízköpőkkel és szobrocskákkal gazdagon díszített gótikus tornyot emeltek. Itt őrizték hajdan Szent Margit földi maradványait és valószínűleg a mai napig itt vannak eltemetve. Miután II. József 1782-ben eltörölte a szerzetesrendet, az apácáknak el kellett hagyniuk kolostorukat. Az egykori kolostort átalakították a jogakadémia és a katolikus gimnázium számára. A gimnázium egykori diákjai közül meg kell említeni Bartók Béla és Dohnányi Ernő nevét.
Prímás-palota
Az Óvárosi Püspöki Palota, Primacialny Palac vagy Primacialne Namestie Pozsony városának egyik legjelentősebb látványossága. A rózsaszínre festett masszív épület elődje a XIII. században épült, püspöki lakhelynek. Ezt a XVIII. században lebontották, helyére sokkal tágasabb és pazarabb palotát építettek, a francia klasszicizmus jegyében. Szlovákia egyik legszebb klasszicista palotáját Batthyány József bíboros és esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása építtette. A neonklasszicista épület Heffele Menyhért, udvari építész remeke.
A palota Tükörtermében írták alá 1805-ben az austerlitzi csata után a pozsonyi békét. A palotában található az az értékes gobelinsorozat, mely Leandrosz és Heró szerencsétlen szerelmét meséli el, és amelyet ma pozsonyi falikárpitokként, angol gobelin gyűjteményként ismer a világ. A palota ma múzeumként látogatható. A fogadótermek ma a Városi Galéria tulajdonában lévő európai festmények és híres pozsonyi gobelinek kiállításának adnak otthont.
Ferencesek temploma és kolostora
A ferencesek Angyali üdvözlet templomát a nem hiteles források szerint IV. László magyar király építtette. III. András magyar király személyesen vett részt 1297. március 25-én a templom ünnepélyes felszentelésén. A templom gótikus stílusban épült, viszont homlokzatát később barokk stílusban átépítették.
Szlovák Nemzeti Színház
1886-ban épült, mint városi színház, Fellner Ferdinánd és Helmer Henrik bécsi építészek tervei alapján. A színház jelenleg az opera- és a balett társulat székhelye. A színház homlokzatán található Katona József és Liszt Ferenc szobra.
Ganimédesz-szökőkút
A színház előtti térséget a Ganimédesz-szökőkút tölti ki. A kutat a pozsonyi Első Takarékpénztár ajándékozta a városnak. Megrendelésére készítette 1888-ban a pozsonyi származású kiváló szobrász, Tilgner Viktor.
Vigadó
Az 1911-1915-ös évek között a budapesti építészek tervei alapján épült Vigadó ma a Szlovák Filharmónia székhelye. Hangversenytermében kiváló hazai és külföldi zenei együttesek, szólisták és a komolyzene képviselői léptek fel. A hangversenyidény csúcspontja az őszi Pozsonyi Zenei Ünnepségek.
Fő tér
Hosszú története során az események középpontjában volt. Volt piactér, passiójátékok színtere, a polgárok gyülekezési tere, köszöntöttek itt uralkodókat, de helyszíne volt a nyilvános kivégzéseknek és azokon az embereken végrehajtott egyéb testi fenyítéseknek is, akik megsértették a törvényt. Mindig nagy tömeget vonzott a Fő térre a pompás koronázási menet, amelynek élén Magyarország új királya haladt.
Megcsodáltuk a város két jelentős szobrát, ill. alkotását is.
Kandi
A csatornafedél alól kikandikáló „ Kandi“ az utóbbi években a pozsonyi korzó érdekessége és elválaszthatatlan szimbóluma lett. Híre szinte az egész világon elterjedt. A Kandi egy egyszerű kis emberke, aki napjait kíváncsi nézelődéssel tölti, gyönyörködik a környezetben és a szép lányokban.
Schöne Nazi
Igazi neve Lamár Ignác, ki közel negyven éven át volt a város régi utcáinak és kávéházainak elválaszthatatlan és pótolhatatlan színfoltja. E nélkül a régi vágású elegáns figura nélkül kevesen tudják elképzelni a harmincas évektől a hatvanas évekig Pozsony utcáit, kávéházait és cukrászdáit. Ha elindult szokásos sétájára a városban, nem történhetett meg, hogy észre ne vegyék. Úgy nézett ki, mint egy tökéletesen öltözött angol gentleman.
Szent Márton-székesegyházat, ill. a Koronázó templomot sajnos nem volt módunkban belülről megtekinteni.
A Koronázó templomról:
A gótikus stílusú Szent Márton-székesegyház, Szent Márton Dóm, vagy ismertebb nevén a Koronázó templom Pozsony legnagyobb, legismertebb, legrégibb és legdíszesebb temploma. Háromhajós gótikus templom, amely az eredeti román templom helyére épült. Az első pozsonyi templomot vélhetőleg a várban alakították ki, ahol a prépostság és a káptalan székhelye is volt. Ez azonban később a vár védelmi funkciója révén vált kedvezőtlenné, ezért Imre király megkérte III. Ince pápát a prépostság átköltöztetésére a váraljába.
1563 és 1830 között a magyar királyok koronázó temploma volt. A pozsonyi székesegyházban koronázott 11 király és 8 királyné között volt Mária Terézia is. A templom 85 méter magas tornyát 1,57 méter magas és 300 kg-ot nyomó szent korona aranyozott mása díszíti. Ebben a templomban találták meg egyik legrégibb írásos emlékünket, a Halotti beszédet.
A dóm mögötti kis téren is megálltunk egy pillanatra, mivel a dómhoz vezető lépcsősortól balra, a volt városfal elé építve Liszt Ferenc (Tilgner Viktor alkotása) mellszobra található.
A szobor előtti rácson a Koronázási mise első öt taktusa látható, melyet a Mátyás templomi bemutató után, itt a pozsonyi dómban játszottak le másodszor. Liszt sok szállal kötődött Pozsonyhoz, ahol is már 9 évesen hangversenyt adott az Esterházyak meghívására, akiknek, s a jelenlevő egyéb arisztokraták támogató adományával indulhatott el aztán sikerei útján. Liszt Ferenc élete során mintegy 16-18 -szor fordult meg Pozsonyban.
Pozsonyban a közel négy órás városnézésünk nagyon gyorsan eltelt. Tele élményekkel, elköszönve a nagyon felkészült idegenvezetőnktől, Katikától a buszunk indult vissza Királyfiakarcsára.
Míg Pozsonyban voltunk, a Társulásunk ügyes kezű asszonyai készítették a finom vacsorát.
Igyekeztünk nagyon jó vendéglátók, házigazdák lenni, reméljük, hogy a pénzesgyőri barátaink is megvoltak elégedve az egész napos ittlétükkel. A vacsora elfogyasztása mellett a Pósfa zenekar játszott, és ők húzták a talpalávalót egészen a hazaindulásig.
Köszönet a PBT elnökének a szervezésért és köszönet illeti azon tagjainkat is, akik ezen a napon tették a dolgukat és munkálkodtak azon, hogy a vendégeink maximálisan jól érezzék magukat.
A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2