Archive for the ‘Nincs kategorizálva’ Category

Az Egyházkarcsán álló Szent Bertalan római katolikus templom mind a tizenkét Karcsa település életében meghatározó szerepet tölt be. Az elmúlt évek során a június huszadika körüli napok az egyházkarcsai falunapok megrendezését jelentette. A koronavírus azonban átrendezte Karcsák, Egyházkarcsa életét is. De az élet nem állt meg, a templom körüli munkálatok egész sora kezdődött el. Mára új környezet, új kép fogadja az arra járót.

A templompark ünnepélyes átadása szentmisével vette kezdetét. Balogh Károly plébános köszöntötte a hívőket, Karcsák elöljáróit és vendégként Dabas város képviseletében a Kosztolányi házaspárt. A köszöntőben elhangzott: A Jézus szentséges szívének ünnepén tartott szentmise nem véletlen. Isten azáltal fejezi ki a szeretetét, hogy azzal az útmutatással szolgál, amelyre szükségünk van. A közösséget szolgáló gyönyörű templompark bizonyítja, hogy az apró dolgokat szeretettel kell tenni, fontos a nyitottság megtartása. Mindkét Karcsai Önkormányzatnak köszönetét fejezte ki. A szentmise a Boldogasszony anyánk énekével zárult.

A templomkertben Ritter Éva verssel és énekkel emlékezett a második világháborúban elesett hősökre. A plébános úr megjegyezte: Az elesett karcsai hősöknek nincs sírdombjuk, így a templom dombján álló háborús emlékmű méltó hely az emlékezésre.

Gódány László Egyházkarcsa polgármestere a park létrejöttéről beszélt. Az 1970-es években vaskerítés övezte a templomot, az autók parkolása körülményes volt. Az elmúlt harminc év alatt háromszor szépült és épült újjá a templom. A pihenő padokkal, kellemes megvilágítással, járdával, gyönyörű összefüggő zöldövezettel, parkolóval ellátott templompark igazi közösségi teret biztosít. A karcsaiak dolgoznak, tesznek és szolgálnak a közösségért, a település fejlődéséért. Folyamatban vannak a további felújítások és fejlesztések.

A koszorúzás előtt Egyházkarcsa polgármestere köszöntötte Sidó József kőfaragót, a második világháborús emlékmű készítőjét, aki Egyházkarcsa Önkormányzata elismerésében részesült.

A koszorúzás során: Egyházkarcsa és Királyfiakarcsa Önkormányzata, Dabas városa, a Közös Egyháztanács, a Petőfi Baráti Társulás, az Egyházkarcsai Önkéntes Tűzoltó Testület, a Rózsafüzér Társulat, a Vivat Vinum Baráti Társulás Karcsa és a Nyugdíjasszervezet képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. A hozzátartozók és magánszemélyek úgyszintén virágokkal emlékeztek szeretteikre, a hősökre. Majd közösen elénekelték a Himnuszt.

A koszorúzást az ünnepélyes szalagvágás pillanata követte. Balogh Károly plébános áldást mondott és megszentelte a templomparkot.

írta: Szerencsés Magdolna
megjelent: A Csallóköz magyar regionális hetilapban, 2020. június 24-én, 27.szám, 26-27 oldal.

Régmúlt gyermekkoromban nagyanyám szokta mondani, ha itt van Péter Pál napja, akkor kezdődik az aratás és befejeződik a tanítás. A Petőfi Baráti Társulás elnöke, Erdős Péter a királyfiakarcsai cserkészligetbe a László nevet viselőkkel titkosan megegyezve meghívta közösségépítő összejövetelre a Társulás oszlopos tagjait és barátait. Ebben az évben elmaradtak a közös kirándulások, előadások, kiállítások és a tervezett különböző kulturális rendezvények a koronavírus miatt. Ezért kisebb létszámban gyűltek össze a PBT tagjai Erdős Péter meghívására, ahol a szervezett parkosítási és átalakítási munkálatok után jött a meglepetés, terülj, terülj asztalkám finom felhozatala, kemencében sült vaddisznó pecsenye, sült csülök és csirke, vadból készült gulyás és a halászlé. A kemencében sültek Erdős Ottó mesteri munkája volt. A halászlét Győrből érkező Fodor Péter készítette hatfajta halból, kiválóan jó lett. Az ízletes vadgulyást pedig Mészáros László főzte, nagy sikert aratva. A petőfis fiatalasszonyok munkáját dicsérte a többféle finomabbnál finomabb házisütemény. A jó ételhez pedig hideg csapolt sör, bor, üdítő dukált. Ennyi finomság mellett jól esett találkoznom a volt sümegi polgármesterrel, Tóth Andrással és feleségével is, akikkel kárpátaljai utunk során kötöttünk barátságot. Felvetődött egy jövőbeni kirándulás megszervezése Sümegre való meghívásuk alapján. Ugyanakkor fantasztikus érzés és élmény volt találkozni 1984-ben érettségizett volt tanítványaimmal, Varjassi Péterrel, aki sikeres vállalkozó, Bábics Pállal, aki ragaszkodik birtokában levő földterületéhez, valamint Erdős Péter osztálytársukkal, aki szintén hű maradt tanult szakmájához, amellett a Csallóközben és a határon túl is fontos magyarság érdekeit szolgáló tevékenységet fejt ki a Petőfi Baráti Társulás élén. A további kellemes meglepetés volt számomra, találkozhattam Sándor Tamással, akit szintén a mezőgazdasági középiskolában tanítottam magyar nyelvre, és ráhatásomra a Jókai-kör önkéntes tagja volt. Az 1980-as évek múltja révén emlékeztünk a magyar diákokban mély nyomot hagyó közös rendezvényeinkre, történésekre. Arra, mennyire fontos egy-egy elhangzott dicséret, mely évek múlva is jó érzést jelent diáknak és tanárnak egyaránt. Mindezek mellett nem feledkezhetett meg a PBT elnöke a Társulást megtisztelő és támogató Wurczell Zoltán Királyfiakarcsa polgármesteréről és Gódány László Egyházkarcsa polgármesteréről sem. Úgy érzem, az embereknek szükségük van az ehhez hasonló felejthetetlen baráti, közösségépítő találkozókra. Azt kívánom, legyen részünk további együtt töltött emlékezetes szívet, lelket erősítő találkozásokban.

Molnár Ilona, a Petőfi Baráti Társulás örökös tagja

A szabadtéri szentmisére a Szövetség a Közös Célokért, a Petőfi Baráti Társulás és a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete szervezésében került sor június 7-én, Trianon 100. évfordulója alkalmából a királyfiakarcsai Cserkészligetben.

A szentmisét Balogh Károly plébániai kormányzó mutatta be, aki hangsúlyozta:

nemcsak a trianoni gyászról kell megemlékeznünk, hanem tanulnunk kell a múlt hibáiból és egyesítenünk kell erőinket a megmaradás jegyében.

A megemlékezés jegyében minden mise előtt szól a harang mindazon emberekért, akiknek Trianon fáj. A harang hangja úgy szól, mint a csatába vonuló emberek felkiáltása, mialatt a harang utáni csönd utal arra, hogy a kollektív bűnhődés fogalma nem állja meg a helyét a morális életben. A plébános beszédében kiemelte, hogy a demokrácia látszata csupán egy újabb bálvány, amit imádunk, mialatt nemzetünk szétszakadt. A múlt bélyege, mint a demokrácia bálványa pedig csupán Isten szeretetével zúzható szét. „Építsünk valós és nem hamis bálványokat” – zárta beszédét Balogh atya.

A mise után a Magyarok Nagyasszonya szobránál folytatódott a megemlékezés, ahol egy közös ima után történelmi visszatekintést hallhatott a közönség.

Duray Miklós, a SZAKC elnöke beszédében
arra utalt, hogy azért kell visszaemlékeznünk, mert a nemzetet és az országot a történelem és a politika kivégezte.
Magyarnak lenni most mást jelent 1920-ban mást jelentett magyarnak lenni, mint napjainkban, mert akkor az kemény következménnyel járt. A hungarusz, mint főnév már a 16. században létezett. Míg nem volt jelentősége a szónak, addig az egységet jelképezte, az ország lakóinak egységért, ami ugyan nem biztos, hogy kulturális azonosságot is jelentett. Az idők során a nemzetiségükben azonos polgárok már magyarként tekintettek magukra, s a politikai helyzet nyomása mondatta ki a magyarokkal, azt, hogy ők magyarok.
Történelmi visszatekintésében kitért az 1335-ben íródott visegrádi egyezményre, amely felemelte a térséget. Az ötlet Károly Róberthez fűződik. A térség adottságaihoz és lehetőségeihez mérten olyan egységet kötöttek, amely ötven évre felemelte ezt a térséget, mind gazdaságilag, mind kapcsolati rendszerben. Ennek van ma egy hasonló eszmét követő folytatása, mellyel azt a példát próbálják követni, amit ő képzelt el.

Ez azért fontos, mert ebben a térségben, amelynek része volt a történelmi Magyarország, csak az együttműködés és az egymásra utaltságnak a tudatosítása vihet előre bennünket. Azt a szellemiséget, mely kialakította az új helyzetet 1920-ban, nem szabad követni.
A múlt eseményeiből le kell vonnunk a tanulságot és minden térségben élő társunkat arra kell figyelmeztetni, hogy ne azt kövessék, ami elvezetett 1920-hoz, hanem azt a szellemiséget, melyet 1336-ban megfogalmaztak.

Gubík László, a SZAKC alelnöke beszédében

Pogány Erzsébetre, a társulás egykori igazgatójára emlékezett, akinek munkássága és élete választ adhat a magyarság Trianon kapcsán felgyülemlett kérdéseire.
„Trianont nem ünnepeljük, gyászolni pedig hiábavalóság” – hangsúlyozta. Válaszokat kell adni a felvidéki magyar közösségnek, az egyetemes magyar nemzetnek, a szlovákságnak és a Kárpát-medencei népeknek. Ezek a válaszok pedig Pogány Erzsébet munkásságának példája által adhatók. A válaszok fontosak, mert ha megtaláljuk a helyes választ, akkor megtaláljuk a helyes utat is. Így nem fog előfordulni, hogy száz év múlva a magyarság száma a felére csökken.

Életerő és teremtés
A magyar életerő bizonyítéka az, ha végignézünk népünkön, hiszen Trianonból erőt merített és mégis él az ország a megcsonkítása ellenére is. Pogány Erzsébetet legendás életenergiája vitte előre szándékai által, s ez a magyarságában való megmaradás volt. Ha mindenki felfedezi magában a teremtő erőt, a közössége érdekében, saját érdekén túl akkor meg tudja adni a választ a trianoni traumára.

Szövetségkötés
Pogány Erzsébet élete maga volt a szövetségkötés. Mi magyarok nem vagyunk egyedül, nem is lehetünk egyedül. Ami összeköt bennünket, mindig erősebbnek kell legyen annál, ami elválaszt. Együtt könnyebb legyőzni az akadályokat, állni a csapásokat.

A kereszt példája
Pogány Erzsébet számára fontos volt a keresztben való szentség megélése. Akkor élhetünk újabb boldogabb 100 évet, mint volt, ha a keresztet követjük az életünkben. A kereszt szára Krisztus felé vezet, míg a vízszintes része az életünket jelképezi. Ezért kell, hogy életünket, mint a keresztet, egy erős szár tartsa.

A család példája fontosabb mindennél
A Magyarok Nagyasszonya azt üzeni, hogy az államhatárokat lehet változtatni, de ő a bizonyítéka annak, hogy a szerves egységet szétválasztani nem lehet, mert Kárpát-medence mindig egységes marad.

Megfogyatkozva ugyan, de ennek az otthonnak mi vagyunk a közepén és a jövőt csak a középpontból lehet irányítani.
Tekintsünk egymásra családként, keressük a szövetségeket és legyen ott a teremtő erő életünkben, mindennapjainkban és akkor meg tudjuk dönteni Trianont – zárta szavait Gubík László.

A családi nap a Himnusz közös éneklésével ért véget.

írta: Bölcskei Tímea -2020.06.08.
megjelent: www.felvidek.ma honlapon, a Régió rovatban.

Pünkösdvasárnapján, az egyházkarcsai Szent Bertalan római katolikus templomban celebrált szentmisét Balogh Károly atya a Karcsák egységéért ajánlotta fel. Ezt követően Etrekarcsán az Áldásosztó Jézus szobrának felszentelésére került sor.

A szobor felszentelése előtt, Balogh Károly atya szavaival: „hogy szívünk is táplálva legyen“, Ritter Éva verssel és pünkösdi énekkel, Póda Ilona pedig saját, „Hitvallás“ című versével tette emlékezetessé a szobor felszentelésének napját. A felszentelést a helyi plébános, Balogh Károly végezte.
Az impozáns és látványos szobor Királyfiakarcsa Önkormányzatának, Wurczell Zoltán polgármester támogatásával a falu frekventált közterületén kapott méltó helyet. A szobor körüli teret virágokkal beültetett szép kivitelezésű virágtartó, gondozottan elkészített park határolja. A park létrejöttében, elrendezésében, önkéntes munkával a helyi vállalkozók is aktívan kivették részüket. A szobor mellett az Istenanyánk padja foglal helyet, mely a természetgyógyászok és a táltosok közösségének ajándéka. A padon a felirat Jézus igéjét hirdeti: „Istenanyánk szelleme védelmez bennünket!“ A pad közepén Pintér Miroslav ipolysági fafaragó Fekete Madonna faragott alkotása szerepel.
A pad és a szobor Magyarországon készült. Adományozója Lukács Béla etrekarcsai lakos és családja. Az adományozótól megtudtam, hogy már három évvel ezelőtt tervezgette az Áldásosztó Jézus szobrot Etrekarcsán. A szobor öntött márványból készült, rajta kis tábla a következőt hirdeti: Szavad az igazság. Az ég felé emelkedő szobor magassága 150 cm, hármas halom talapzaton áll, mely Lukács Béla saját tervezése és kivitelezése alapján készült.
Etrekarcsán új környezetben, faragott pihenő paddal ellátva az Áldásosztó Jézus szobra széttárt karokkal hirdet az arra haladóknak, a község lakóinak.

írta: Szerencsés Magdolna
a cikk megjelent: Csallóköz regionális hetilapban, 2020. június 10 (24-26.szám, 28. oldal)

Kiskunfélegyházi meghívó szövege:

Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt a
TRIANONI békediktátum 100. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre,
a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából
2020. június 4. (csütörtök)

PROGRAM:
8:00 óra Ereklyés zászlófelvonás a Városháza előtt
Helyszín: Kossuth L. u. 1.

16:30 óra
Helyszín: Megemlékezés a Magyarok Nagyasszonya-szobornál
Beszédet mond: Dr. Tarjányi József, a Petőfi Emlékbizottság elnöke

Közreműködnek:
Rónaszéki Gábor plébános
Gulyás László
Seregély Csilla
Kátai Tibor és a Padkaporos Táncegyüttes
Helyszín: Sarlós Boldogasszony templom előtt

Dr. Tarjányi József megemlékező beszéde:

Tisztelt gyászoló Városvezetés, Hölgyeim, Uraim, Jelenlévő ifjúság!

Június negyedikén, száz évvel ezelőtt, a Történelmi Magyarország falvaiban és városaiban délelőtt tíz órakor megállt az élet.
Megszólaltak a harangok, a szirénák, a hajókürtök. Megszólaltak az autódudák, a villamosok csengői, emlékeztetve a szomorú pillanatra, a Trianoni békediktátum kényszerű aláírására.
Hazánk későn értesült az aláírás délutánra halasztásáról, ezért az emberek úgy döntöttek, hogy egésznap gyászolnak. A zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés. Bezártak az üzletek, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el.
A Félegyházi Hírlap beszámolója szerint, az Ébredő Magyarok Egyesületének szervezésében már május harmincadikán, vasárnap délelőtt 10.000 ember gyűlt össze Csongrád főterén. Tüntettek hazánk kétharmadának elvétele ellen. Gondoljuk csak meg, 10.000 ember egy kisvárosban, a szomszédunkban, Csongrádon!
Félegyházán pontosan 100 éve, a mai napon, június negyedikén délelőtt 10 órára gyülekeztek a kiskunok a meghirdetett tiltakozó gyűlésre a piactéren, a mai Petőfi téren. A családi legendárium szerint a dédnagyanyám az Oskola utcai Tarjányi ház udvarán kézen fogta unokáit, az ötéves édesapámat és két évvel idősebb nagybátyámat. Kihozta őket a piactérre, hogy részesei lehessenek a tiltakozásnak, örökre szívükbe égjenek a szomorú pillanatok, hogy ne feledjenek!
A Félegyházi Hírlap 1920. június 6-i számában olvasható, hogy a mi tiltakozó gyűlésünket szintén az Ébredő Magyarok Egyesülete hívta össze. A tüntetés a ránk kényszerített, hazánkat és nemzetünket halálosan sértő békediktátum ellen szerveződött.
A gyűlést Mayláth József, az Egyesület elnöke nyitotta meg, aki a beszéde végén indítványozta, hogy a népgyűlés táviratban fejezze ki a jogtalan és erőszakos békeszerződés aláírása elleni tiltakozását. Őt Hertelendy László hadnagy követte, aki együttérzésre, kitartásra hívta fel a keresztény magyarságot. Mayláth József sok szép, mai is álló épületünk építésze és kivitelezője volt. Záró szavaiban a termelő munkára, a törvénytiszteletre, a rendre és egymás támogatására szólította fel a hallgatóságot!
Városunk vezetése néhány hónappal később, 1920. november huszadiki ülésén egyhangúlag a következő határozatot fogadta el:
„Kiskunfélegyháza város képviselő testülete tiltakozik az igazságtalan és erőszakos trianoni béke ratifikálása ellen. Utasítja a polgármestert, hogy ezen határozatot illetékes helyre terjessze fel!”
Félegyházán alapították a Csonkamagyaroszág hetilapot. Ez egy Pártoktól független politikai újság volt. Első száma 1921. március 22-én jelent meg, szerkesztője Gallay Pál. A lapot hetente háromszor adták ki, fejléce alatt a magyarok imája volt olvasható:
„Hiszek egy Istenben!
Hiszek egy Hazában!
Hiszek egy isteni örök igazságban!
Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.
A szerkesztést 1933-ban Dr. Horváth Zoltán félegyházi ügyvéd, később országgyűlési képviselő vette át.
A lap neve A Csonkamagyarország címre változott. Az addig politikai párthoz nem tartozó irredenta lap a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpárt sajtóorgánuma lett. 1942 szeptemberében, a második világháború idején szűnt meg.
Nyugat-Magyarország elcsatolása 1919. március 26-ára vezethető vissza. Ekkor postázták a veszteseknek, Németországnak, Ausztriának, Bulgáriának a meghívót a békekonferenciára.
A magyarokét visszatartották, gondolván, hogy a vörös uralom rövidesen megbukik. Sajnos még 128 napig vegzált, így a konferencia a nyár folyamán nélkülünk kezdődött.
Ezzel az osztrákok számára lehetőség nyílt az új határtervek módosítására. Sikerült elérniük, hogy a nagyrészt olaszok lakta Dél-Tirol helyett megkapják a zömmel németajkúak által lakott, mai Burgenlandot.
Félegyháza környékének katonaviselt fiataljai közül jó néhányan részt vettek 1921-ben a „Rongyos Gárda” harcaiban, Nyugat-Magyarország, a későbbi Burgenland visszafoglalásában. A rövid életű Lajta Bánság kikiáltása után a Fraknói vár parancsnoka Tóth József joghallgató lett, városunk későbbi polgármestere, majd országgyűlési képviselője.
Nekik, a Rongyos Gárdának köszönhető, hogy Sopronban népszavazást írtak ki. Sopron és még hét falu visszakerült hazánkhoz.
A trianoni diktátum következménye az egészalakos segesvári Petőfi szobor városunkban történő újra állítása.
Köllő Miklós szobrászművész alkotását 1897. július 31-én avatták fel a segesvári várban. 1916-ban a román veszély elől Budapestre menekítették. Innen került 1922-ben a mai helyére, városunk főterére.
1990 után még ellenszélben, 2010 óta elfogadottan, egyre több városban és faluban állítottak trianoni emlékművet. A közelmúltban többek között Hajdúszoboszlón került átadásra Győrfi Lajos szobrászművész alkotása. Mi, félegyháziak büszkék lehetünk, hogy itt, az Ó-templomnál, a Magyarok Nagyasszonya szobor előtt emlékezhetünk.
Tudni kell a szoborról, amint a héten Ónodi Márta a Félegyházi Közlöny honlapján megjelent cikkében már olvashattuk, hogy Szabó Flórián helyi tanító érzett arra indíttatást, hogy az Ótemplom előtti téren szerény tanítói fizetéséből egy Patrona Hungariae (Magyarok Nagyasszonya) szobrot állíttasson fel. A helyi sajtó beszámolója szerint Corte Guidon szobrászművész alkotása több, mint 3000 pengőbe került. A szobrot 1929. december 26-án délelőtt áldotta meg Toldy Jenő apátplébános.
A szobor felirata a következő: „Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! A Te megcsonkított Nagymagyarországod feltámadásába vetett törhetetlen hittel állíttatta Szabó Flórián római katolikus tanító az 1929. évben.”
Szabó Flórián 1870-ben született Félegyházán. Tanítói oklevelét a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző-Intézetben szerezte, 32 év néptanítói szolgálat után ment nyugdíjba, 62 éves korában halt meg.
Ami boldog pillanat volt 1920-ban a tisztességtelen eszközökkel területszerző szomszédos országoknak, az pokoli fájdalom a Csonkamagyarországon maradt és az onnan kiszorult magyarok millióinak egyaránt.
Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy a Szentistváni Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakossága pedig a több, mint 18 millióról 7,6 millióra csökkent.
Iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százaléka került az újonnan létrejövő, vagy haszonszerző országok birtokába.
A trianoni diktátum megalkotói figyelmen kívül hagyták az 1910-es népszámlálási adatokat, így mintegy 3,2 millió magyar, nemzetünk harmada az utódállamok hátrányos helyzetbe kerülő polgára lett.
Igaz a mondás, hogy a trianoni határoknak köszönhetően hazánk saját magával határos, hiszen az új, 1920-as határok mindkét oldalán magyarok élnek, több, mint másfél millióan pedig összefüggő tömbben kerültek a túloldalra!
Ma, napjainkban, Történelmi Magyarországon a szinte megállíthatatlan asszimiláció a legnagyobb veszély.
Továbbá az elvándorlás!
A népességcsökkenés sajnos még itthon is komoly probléma, a kormány népességpolitikája ellenére évente körülbelül 50 ezer magyarral lesz kevesebb! Fájó szívvel gondolunk az elmúlt évtizedek több millió, meg nem született magyar csecsemőire, a felelőtlen abortuszok áldozataira.
Egyes szomszédos államok jelenlegi, magyarságellenes politikája ellenére mindent meg kell tennünk, hogy az ott élő magyar gyerekek magyar iskolába járhassanak. Szüleikkel együtt a kettős állampolgárság minden előnyét élvezhessék!
Sokat kell tennünk Trianon gyászának fenntartása érdekében. Segítenünk kell a félegyházi diákokat, hogy a történelem órákon minél többet tudjanak meg a Trianonhoz vezető okokról. És arról a hihetetlen erőről, amivel a Csonkamagyarország befogadta a szülőföldjéről elüldözött milliónyi magyar testvérünket. Fejük fölé fedelet, megélhetésükhöz munkahelyeket teremtett! Hogy tudják a diákok, az elveszített kolozsvári, temesvári, felvidéki egyetemeket Szegeden, Pécsett, Debrecenben építették újjá. Hogy megvalósították a tanyasi iskolák egész országot behálózó oktatási rendszerét.
Kérjük a félegyházi tanárokat, hogy évente Trianoni vetélkedők, kirándulások segítségével erősítsék a diákok történelmi tudatát, igényt ébresszenek bennük, hogy a jövőbeni megemlékezésekre minél többen jöjjenek el.

Az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét.
Az erről szóló, 2010-ik évi 45-ik törvény kimondta:
“a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság,
s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A Kárpát-medence összetart bennünket, legyünk büszkék azokra a nemzettestvéreinkre, akik a mostani határokon kívül 100 év után is megtartották magyarságukat!

A koronavírus miatt már jó ideje nem hallatott magáról a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás. Elmaradtak a decemberben meghirdetett programjaink, megemlékezéseink, kirándulásaink, bizony hiányzott a baráti kapcsolataink ápolása. Mivel lassan kezd normalizálódni a helyzet, és remélhetőleg egyre biztonságosabban élhetjük a mindennapjainkat, újra elkezdhetjük tervezgetni a jövőnket.

A trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából a Petőfi Baráti Társulás is méltóképpen szeretne emlékezni június 7-én.

Annak idején, száz évvel ezelőtt, mikor aláírták a gyalázatos trianoni békediktátumot, egy órán keresztül szóltak a harangok, a halálra ítélt Magyarország harangjai. Imádkozás helyett a harangok zúgták el azt, amit elmondani nem lehet.

Száz évvel ezelőtt népünket keresztre feszítették. Soha nem felejtheti egyetlen magyar sem, hogy mi is történt száz évvel ezelőtt, hogyan ácsoltak keresztet egy egész nemzetnyi embernek, gyereknek és aggastyánnak, férfinak és nőnek, fiúnak és lánynak, fiatalnak és felnőttnek, betegnek és erősnek.
S ha magyar a szíved, ha magyar vagy ebben a néha Istent is elhagyó világban, akkor ezen a napon könnyezel, hallgatod a harangokat, összeszorítod a fogad, felállsz, és új erőre kapsz, megújulsz, mint az idő, és mész tovább…

Június 7-én, vasárnap 16 óra 30 perckor megszólal a királyfiakarcsai Szent Bertalan-templom harangja, majd emlékező szentmise kezdődik a Cserkészligetben, melyet Balogh Károly atya celebrál. Egyben szeretettel várjuk minden igazi magyar érzelmű embertársunkat és tagtársunkat.

A megemlékezésről további részletek:

A Szövetség a Közös Célokért, a Petőfi Baráti Társulás és a Mátyusföldi Nagycsaládos Egyesüket közösen szervezi meg június 7-én, vasárnap 16.30 kezdettel a Trianon 100. évfordulója alkalmából szervezett szabadtéri szentmisét a királyfiakarcsai Cserkészligetben.

A szentmisét bemutatja Balogh Károly, plébániai kormányzó. A mise után a Magyarok Nagyasszonya-szobornál folytatódik a megemlékezés:

Közös ima
Történelmi visszatekintés – Duray Miklós
Pogány Erzsébetre emlékezünk – Gubík László
Közös Himnusz éneklés

A szerző: a Petőfi Baráti Társulás elnöke, Erdős Péter
megjelent: www.felvidek.ma honlapján, 2020. június 1

1
jún

Újra a Cserkészligetben.

Posted by: magdi

Hónapokon át nem találkozhattak a Petőfi Baráti Társulás tagjai a koronavírus miatt, így elmaradtak a tervezett programjaik, találkozóik. Május 30-án a királyfiakarcsai ligetben Erdős Péter elnökükkel az élen a szokásos tavaszi rendrakásra, virágültetésre összejött a megszokott társaság. Az elvégzett munka után frissen sült rendkívül finom dunai hal került az asztalra, melynek elkészítéséről Ing Schvinger József gondoskodott. Emellett petőfis fiatalasszonyok cukorborsólevessel és palacsintával lepték meg a szépen megújult cserkészligetben tevékenykedő tagokat. A jóleső munka inkább kikapcsolódásnak tűnt a hosszú kényszerszünet után, nem is szólva az egymás közötti meghitt baráti beszélgetésről. Említésre került a június 4-én 16 óra 30 perckor kezdődő emlékező szentmise a cserkészligetben, melyet Balogh Károly atya celebrál. Mindenkit, aki történelmünk múltját tiszteli, szívesen várja Királyfiakarcsán a cserkészligetben a Petőfi Baráti Társulás.

tisztelettel:
Molnár Ilona, a PBT örökös tagja

18
máj

FELHÍVÁS!

Posted by: magdi

Tisztelt tagság!

Keressük a Petőfi Baráti Társulás első krónikáját, melyet a megalakulásunkat követően Kiss Adrika vezetett.
Feltételezzük, hogy a krónikát valamelyik eseményünk során csak “kölcsönvette” az illető. Sajnos, hosszú idő elteltével a mai napig az említett krónika nem került vissza a PBT elnökéhez, Erdős Péterhez.
A krónika fontosságára való tekintettel kérem az illetőt, hogy minél előbb juttassa vissza ezt az értékes dokumentumot, melyre nagy szükségünk van.

Köszönjük!
A PBT vezetősége nevében Szerencsés M.

Egyházkarcsa

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszöntötték hívei Boros Károly nyugalmazott csíkszentdomokosi főesperes-plébánost, aki a remény papja tudott lenni.

Boros Károly atya szülőfaluja Csíkszentdomokos. Székelyföld püspöke, Márton Áron 1965-ben szentelte pappá. Pályája során nemegy alkalommal volt életveszélyben, de bátorsággal és erős hittel végezte tovább keresztényi munkáját. Mit sem törődve a román pártállam fenyegetéseivel, nem hagyta elveszni katolikus híveit. Nyugdíjazása után sem pihent, a plébániai teendőit 2012-től tovább folytatta Szlovákiában, 2014-től a Nagyszombati Főegyház megye alkalmazásában szolgálta az Istent és a híveket Egyházkarcsán és Nyékvárkonyban.

Egyházkarcsán a Szent Bertalan római katolikus templom hívei emberi szentmise részesei voltak. A szentmisét az ünnepelt mellett Balogh Károly helyi plébános és mons. Szakál László esperesplébános celebrálták.
Mons. Szakál László esperesplébános az ünnepi prédikációjában kitért arra, hogy„… az egyház fájának sok száraz ága van, mely ágaitól úgy tisztul meg, hogy bűnbánatot folytat. Isten segítségével mindig új életet tudunk kezdeni. Károly atya életének is voltak nehéz szakaszai, de a híveit soha nem hagyta elveszni. A remény papja tudott lenni…“

Balogh Károly plébános szintén köszöntötte elődjét, kiemelte, hogy az atyától erőt kaptunk magatartásból, tisztelet és szeretet övezi személyét.

Boros Károly atya pályája kezdetétől évtizedek teltek el, de a születésnapján ott állt az egyházkarcsai oltárnál és emelte magasba Krisztus testét. A hívőkhöz intézett beszédében hangsúlyozta, hogy életébe külön színt hozott a Csallóköz. A Karcsaországban eltöltött évek és hívei mindig vele maradnak. Örömmel nyugtázta, hogy távozása után Balogh Károly plébános személyében jó papja van az egyházközösségnek, tevékenysége, nyitottsága, segítőkészsége példaértékű. Alázattal és mély tisztelettel van az elhivatott papi pályája iránt, igazi közösséget épít.

A szentmise végén a hívek nevében Ritter Éva verssel és énekkel köszöntötte a jubiláns atyát, majd köszöntések, méltatások hangzottak el a karcsai egyházközösség (Erdős Péter templomatya), Egyházkarcsa önkormányzata (Mórocz Péter alpolgármester) és Királyfiakarcsa önkormányzata (Wurczell Zoltán polgármester) tolmácsolásában.

Boros Károly főesperes-plébános Egyházkarcsa önkormányzatától a 80-dik születésnapja alkalmából emlékplakettel is gazdagodott. Köszönet neki a Karcsaországban szolgált éveiért, a szentbeszédével és a szívhez szóló prédikációival erősítette a benne élők Istenbe vetett hitét.

A cikk megjelent az Új Szó napilap szombat-vasárnapi számában, 2020. március 7-én (73. évfolyam, 56. szám, a Régió rovat negyedik oldalán).
(írta: Szerencsés M)

Petőfi Baráti Társulás Királyfiakarcsa

M E G H Í V Ó

A királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás tisztelettel meghívja Önt és kedves családját az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepségére.

Időpont: 2020. március 15 (vasárnap), kezdés: 15,00 óra

Helyszín: Királyfiakarcsa – kultúrház

Program-kultúrműsor: Kis-Duna Menti Rockszínház Gúta

Ünnepi beszédet mond: Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség alelnöke

A megemlékezés koszorúzással zárul a Petőfi emléktáblánál.

Köszönjük, hogy jelenlétével megtiszteli rendezvényünket.

Tisztelettel:
Erdős Péter a PBT elnöke