Archive for the ‘Nincs kategorizálva’ Category

Tisztelt Tagság !

Már csak napok kérdése és a PBT otthona a Cserkészliget, úgy fog kinézni, ahogy tavaly nyáron a munkálatok megkezdése előtt elképzeltük. Azóta a járvány ellenére jókora munka lett elvégezve, igaz ezt a tagság nagy része nem is tudja, csak az a pár ember, aki részt vett a munkálatokban. Az elkövetkező napokban a parkosítás következik. Szeretnénk fásítani (egy kis arborétumot akarnánk), illetve virágokat ültetni. Itt szeretném megkérni a Tisztelt Tagságot, akik hajlandók lennének részt venni ezen munkálatokban, azok jelentkezését várom. Várjuk, olyan személyek jelentkezését, akik hajlandók lennének részt venni a fa ültetésben, azoktól kontajnérekben árult nemes fákat várunk felajánlásra. (ami még hiányzik: bükk, gyertyán, nyír, japán fűz, kőris, tiszafa, szil, császárfa, – de lehet természetesen más is). Szintén várjuk azok felajánlását, akik élő illetve cserepes virágokkal tudnának segíteni a társulásnak. Továbbá várjuk azon tagtársaink jelentkezését, akik régi (számukra már felesleges) gazdasági szerszámokkal rendelkeznek és ezeket hajlandók lennének felajánlani a PBT gyűjteményébe.
Kedves szívességüket és nagylelkűségüket előre is köszönjük!

Tisztelt Tagság !
Sajnos már második március 15–i megemlékezés marad el a járvány miatt. Tavaly ilyenkor még a járvány elején tartottunk, valójában akkor még csak a médiából értesültünk, hogy Kínában és Olaszországban milyen csapást tud is mérni az emberiségre. Ami egy éve rossz hír volt az említett országokból, azt ma sajnos mi is átéljük idehaza. Napokban szomorúan adtam hírt arról, hogy tisztelt tagtársunk Dósa Tibor mérnök úr is a Covid áldozata lett. Nyugodjon békében! Reménykedünk, hogy a vakcinázás által sikerül megszabadulnunk e súlyos betegségtől. Imáinkban kérjük a Magyarok Nagyasszonyát adjon erőt Mindnyájunknak a jövendőhöz!

Mint tetszenek tudni, PBT névadójának Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulójának a megünneplésére készül a magyar társadalom. A 2022-23-as évekre tervezett bicentenárium során a szervezők célja a méltó ünnepi hangulat megteremtése. Én is nagyon fontosnak tartom, olyan kiemelkedő példaképekről való megemlékezést, mint amilyen a forradalmárköltő volt, főleg most ebben a mai értékvesztett világunkban. Mindannyiunknak tudatosítani kell, hogy Petőfi huszonhat éve alatt olyan világviszonylatban is jelentős életművet hagyott hátra, amely azóta is meghatározza a magyarságról való gondolkodásunkat. Ízig–vérig magyar volt, életét adta a hazáért és kitörölhetetlen nyomott hagyott maga után. Szeretném, ha a járvány elvonulása után az immár a Cserkészligetben pompázó Karcsai Magyarság Házában, (amelynek a belső falai Kiss Mártika művésznő jóvoltából, Petőfi életútját és néhány versét örökíti meg) a költő születésének kétszázadik évfordulójára mi is számos rendezvénnyel tudnánk emlékezni.

Szeretnék köszönetet mondani, azoknak akik a jövedelem adójuk 2 százalékát ezúttal is a PBT – ajánlották fel illetve azoknak is, akik a járvány ellenére is befizették már ez évi tagsági díjukat!

Befejezésül, kellő óvatosságra szeretném inteni Mindannyiunkat, hogy mielőbb találkozhassunk.

Üdvözlettel : Erdős Péter

Tisztelt Tagság!

Hosszú éveken keresztül,ilyenkor ádvent idején mindig beszámoltam az aktuális év fejleményeiről, illetve felvázoltam a következő év programjait. Ez év kezdetét a már hagyományos új évi gálakoncerttel kezdtük, majd következett a Magyar Kultúra Napja. Februárban színházlátogatáson vettünk részt Budapesten, amely szintén nagyon jól sikerült. Közben megtelt egy–egy autóbusz jelentkezőkkel az áprilisi csehországi illetve az augusztusi észak–olaszországi kirándulásra. Még megadatott, hogy március elején a hagyományos disznóvágást megvalósítsuk, de a március 15–i ünnepségünket sajnos a vírusjárvány miatt már nem tudtuk megtartani. Tavaszi programjaink mind meghiúsultak. Elmaradt az áprilisi találkozónk Csókay András idegsebész professzorral, majd májusban Böjte Csaba testvérünkkel, illetve nem tudtunk megemlékezni június 4–én a szégyenletes trianoni szerződésről sem. Természetes, hogy elmaradtak a kirándulások is. Július elején enyhültek a megszorítások, így a Cserkészligetben a Zsapka-Vadkerti–Bertók–Sípos négyes jóvoltából, szép nyári koncertnek lehettünk részesei. Augusztus 20-i ünnepségünket idén a Szent István királyunk mellszobrát körül ölelő szépen megújult parkban tartottuk. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki községünk Önkormányzatának, hogy hosszú évek után emelt fővel és méltó körülmények között helyezhettük el a megemlékezés virágait az államalapító szent királyunk mellszobránál. Szeptembertől újra begyűrűztek a korlátozások, az őszi rendezvényeink mind elmaradtak. Azért vannak szép emlékeink is az idei esztendőről, ugyanis a magyar kormány illetve néhány jó szándékú PBT tag jóvoltából megépült a Cserkészligetben a Karcsai Magyarság Háza. Idén tavasszal Horváth Csaba tagtársunknak köszönhetően pályázat íródott e célból, melyet a Magyar Kormány 10 millió forinttal támogatott meg. Az építkezést Nagy Dániel tagtársunk és munkatársai végezték. Az épület belső falain Társulásunk névadójának Petőfi Sándornak az életútját és verseinek részleteit Kiss Márti, Kisfalud községben élő nagyon tehetséges, fiatal festőművész jelenítette meg. Mártika nagyszerű munkát végzett! Az épület még nem kerek, ugyanis anyagiak hiányában elmaradt még a talaj csempézése, illetve a külső szín felvitele valamint a parkosítás az épület környékén. Tavasszal e munkálatokat szeretnénk folytatni ezért szeretném megkérni Önöket, akinek van lehetősége (anyagiak, díszcserjék, fák, virágok) támogatni a PBT, annak előre nagyon szépen megköszönjük. Az épület átadását a tavaszra tervezzük a járványtól függően.

Tisztelt Tagság !
Bizonyára mindannyian tudják, hogy a Petőfi Baráti Társulás 2021–ben ünnepli megalakulásának a 20. évfordulóját. Akik ott voltak az indulásnál (megjegyzem kevesen vagyunk) azok tudják, hogy honnan indultunk és most hol tartunk. Én személy szerint büszke vagyok e időszakra, nem dolgoztunk mindhiába. Szeretnénk e kerek évfordulót annak a rendje és módja szerint megünnepelni. A tagsági illeték befizetésére január 24–én kerül sor a Cserkészligetben délután 13.00 – 16.00 óra között. Közben megtekinthető lesz a Karcsai Magyarság Háza is!

Tisztelt Tagság !
Az idei ádvent nem olyan mint máskor. Az emberek tele vannak feszültséggel, félelemmel. Várunk, várakozunk, várjuk a megváltó eljövetelét. Bízunk benne, hogy elhozza az igazi karácsonyt. Elmúlik a szorongás, szívünk megtelik szeretettel, újra együtt lesz a család.

Ezen reményeimben bízva kívánok Önöknek békés és áldott karácsonyi ünnepeket, illetve erőben és egészségben gazdag sikeres 2021-es esztendőt.

Tisztelettel:
Erdős Péter, a PBT elnöke

Karácsonyra várva

Demeter József szászrégeni nyugalmazott református lelkész barátunk beleegyezésével bocsátjuk olvasásra a Petőfi Baráti Társulás tagjai számára hozzánk írt sorait.

Kedveseink!

Most, amikor nemsokára megszólalnak a karácsony harangjai, egyetlen nagy jó hírt tesznek közzé:
A Szeretet Megszületett ide a mi beteg világunkba. Hallatlanul nagy dolog, s ha jól meggondoljuk, ehhez fogható pozitív esemény még sohasem történt e világ életében. Erről az üzenetről szeretnék majd szólni a karácsonyi szolgálatom során, s ezt osztom meg Kedves Barátaim veletek e mostani pár sorban.
Sajnos ma már nincs hírértéke a jó hírnek. Senki vagy nagyon kevesen figyelnek erre, s hogy olyan a világ, amilyennek Ti is látjátok: éppen ezért van, hogy nincs szüksége a ma emberének metafizikai értékekre. Remélem, a magunkfajta emberek kissé másképp gondolkodunk, s nem kilépni szeretnénk ebből a világból, hanem tenni valamit azért, hogy más legyen.
Kedveseink, adja Isten, hogy a mostani nagyon furcsa karácsony közepette is találjátok meg a Ti és Szeretteitek békességét és benső, lelki gazdagságát.

Szeretettel, Demeter József szászrégeni ny. lelkész barátotok és családja

Őszi életképek Vajdaságból

Egy hónapig Szerbiában Vajdaságban próbáltunk megfeledkezni magáról a koronavírusról, a világban található fenyegető jelenlétéről. Amikor elutaztunk Szerbiába, piros színnel jelzett, utazásra nem ajánlott területnek minősítették, holott a napi megbetegedések száma sokkal kevesebb volt, mint máshol Európában. Ezért aztán nem is tartottunk a vírustól. Lakóhelyünk bázisa Vajdaságban Észak-Bácskában a telecskai dombok nyúlványainál fekvő Bácskossutfalva volt. 10 évvel ezelőtt 5000 lakosa volt a falunak, ma már 3000 körüli a falu lakosainak száma. Régen színmagyar volt a lakosság, a magyar tanítási nyelvű iskolának több mint 600 diákja volt. Ez a létszám az elvándorlás miatt mára 270 főre csökkent. A szerb diákok az 5 km kilométerre levő 2500 lakosú Pacsér faluba járnak iskolába busszal. A mai napig nem tudtam felfogni, hogy a faluban élő iskolások mindegyike kivétel nélkül köszön az utcán mindenkinek, akivel találkozik. Mintha más bolygón lettünk volna, életem során a Csallóközben ezt nem sikerült elérni még az iskola épületében sem, nemhogy még az utcán a pedagógusokkal szembejövő diáksággal.
A faluban kevés a munkalehetőség, így gazdálkodásból, háztájiból próbálnak megélni az emberek. Minden szerdán van piac, az emberek 90 százaléka a piacon vásárol, mert ott minden olcsóbb, és emellett jó minőségű az áru. De ez nem csak erre a településre jellemző, hanem minden vajdasági falura és városra is.
Az emberek barátságosak, készségesek, nem irigyek. Október a szüret ideje, így mi is kivettük részünket a szőlőszedésből. Jó volt a termés, mézédes a szőlő. Lépten-nyomon traktoros vagy szekeres szőlővivőkkel lehetett találkozni. Persze a munkásokat jó tavalyi borral és étellel, szerb gibanicával, azaz sós túros kaláccsal vendégelték meg a szőlőgazdák. Szüret után finom mustot ízlelgethettünk, melyhez fogható ízélményben ritkán lehet része az embernek. Kihasználtuk a jó időt, rendeztük a virágoskertet, sütkéreztünk a napon. Esténként hallgattuk a falu távolról szűrődő zajait, állatok türelmetlen, eleséget követelő bőgését, kutyák eszeveszett csaholását, baglyok huhogását, denevérek repkedését. Messziről érezni lehetett a fával fűtött kéményekből felszálló, gyerekkorunkra emlékeztető füst illatát. Mintha rövid, kis időre Mikszáth korába kerültünk volna vissza. De talán nem is véletlenül, hiszen Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének ötletet adó eseményei itt játszódtak. A regénybeli Tóth Mari családjának – valóságban Ungár bárói család főutcán levő házának megmaradt része még ma is áll. Napjainkban a baptista egyház tulajdonában van. A falu további ékessége a református templom kertjében található több mint százéves Mátyás királyról elnevezett terebélyes fa. A falu központjában levő gyönyörű platánfák karéjában van Vajdaság kettő Kossuth szobrai egyike, mely évekig tartó rejtegetés után került elő. Aki nyugodt pihenésre vágyik, meglelheti ebben a nagy területen elterülő régi hagyományok nyomait őrző magyar faluban, ahol nagy sétákat tehet a városból menekülő ember. Ráadásul a faluban nem volt egyetlen koronavírussal fertőzött ember sem.
Hazatérésünk előtt tiszteletünket tettük a falu legnagyobb temetőjében, mivel tudtuk, hogy Szlovákiában a halottak napján nem lesznek látogathatók a temetők. A rendezett temetőre az egyszerűség, zsúfoltságnélküliség volt jellemző, mint magára a falura is, Bácskossuthfalvára, ahol egy hónapig menedéket leltünk a vírus elől. Hazatérésünk után házi karantén várt ránk, majd tesztelés, várjuk az eredményt.

Őszi életképek folytatása Zomborból és Bezdánból

Mielőtt sor kerül írásom folytatásához, jó hírről számolhatok be, koronavírus teszteredményünk negatív lett. Tehát vajdasági utazásunk biztonságosnak bizonyult amellett, hogy felejthetetlen élményekben részesültünk, ezekből szeretnék néhányat megosztani embertársainkkal.
Mivel a vénasszonyok nyara időjárása is kedvezett nekünk, kihasználtuk azt, és elsőként a magyar határtól 25 km-re fekvő nyugat-bácskai várost, Zombort tűztük ki úti célul. Választásunkat nem csak a város közelsége befolyásolta, hanem az is, hogy Zombort a parkok városának, vagy városnak a parkban tartják. A 2011-es népszámlálás szerinti 47623 lakosú városnak a három és négy sávos fasorokkal a körutak mellett négy csodálatos parkja van. Zöldterülete 90000 négyzetméteres, utcáinak és fasorainak hossza 121 km. Természetesen a sok ezer fa telepítése a régmúltban kezdődött, a módszeres fásítás pedig a XIX. században eperfákkal, bogyófákkal, tiszafákkal, platánokkal, nagy levelű hársokkal, vadgesztenyékkel, bukszusokkal, ostorfákkal folytatódott. Viszont az évek múlásával a kiszáradt fákat mindig pótolni kellett, a város és annak lakói hűek maradtak a hagyományokhoz és meg tudták tartani, hogy minden lakosra 27 négyzetméter zöld árnyék jut. Zomboriak a mai napig ragaszkodnak zöld övezetükhöz, és nem jut eszükbe allergiára hivatkozva és a sok lehulló falevélre panaszkodva kivágatni a város fáit. Ők tudják, hogy fák nélkül egészségtelen, poros és sivár lenne a környezetük. Ahhoz, hogy ezt mi is elérjük lakóhelyemen, Dunaszerdahelyen, zomboriakkal kellene minimum 150 évig együtt lakni. Akkor talán nem lenne városunk olyan elhanyagolt, lerobbant látványt nyújtó, sivár, mint amilyen jelenleg és évek óta.
Amíg lakhelyemtől, Dunaszerdahelytől távol Zombor zöldövezetét csodáltam, tudomásomra jutott, hogy távollétemben a zöldövezet nélküli lakhelyem ritka, még itt-ott mutatkozó nem kívánatos fák kivágását aláírásával alátámasztva kérelmezte 182 dunaszerdahelyi lakos a város illetékes, döntéshozó személyeinél.
Ez a közérdek ellen készülő terv, vagy bekövetkezhető tett kedvemet szegte, de nem annyira, hogy ne ejtsen ámulatba Zombor korzója csodás épületeivel, szobraival, kellemes hangulatot árasztó kávézóival. Csakúgy a régi megyeháza, melynek tanácstermét díszíti Eisenhut Ferenc Zentai csata /1896/ című festménye, mely ma Szerbia legnagyobb olajfestménye. És szívesen nosztalgiáztam afelett, hogy évek után valamikori tanulmányaim között szereplő Bárczi Géza nyelvész, Herceg János író, Schweidel József aradi vértanú, város szülötteinek szobrait meglepetésemre megláthattam.
Ami viszont szíven ütött, hogy alig lehetett magyar szót hallani a városban. Ezek szerint az általam régi magyar városnak hitt helyen, Kassához hasonlóan, kevés a magyarok száma. Csak a 2011-es népszámlálás eredményeit ismerem, mely alapján 2851 magyar él Zomborban, 32180 szerb, 2863 horvát, 1629 bunyevác lakossal együtt. Felvetődhet a kérdés, a nagy létszámú elvándorlás után ma mennyi magyar él Zomborban.
Kedvünket nem veszítve tovább folytattuk felfedező utunkat Bezdánba, a Duna melletti nyugat-bácskai vajdasági településre, melyet körös-körül szigetként vizek övezik. Bezdán szláv eredetű szó, magyarul feneketlen mélységet, örvényt jelent. Állítólag a 9. században érkeztek ide a magyarok. A 2011-es népszámlálás szerint a település 4623 lakosának 56,67 százaléka magyar, a többi szerb és horvát nemzetiségű.
Magát a települést 11000 ha erdő övezi, nagy százalékban lombhullató fákkal. Itt torkollik a Ferenc-csatorna a Dunába. A táj Fekete István regényeit megelevenítő módon tárul elénk, amint ladikban ülő horgászó egyszerű öregembert, a magyar Matula bácsit véljük a folyón felfedezni. Páratlan, felejthetetlen látvány, szívünkbe markoló érzés. Örök élmény. Nem lehet betelni a háborítatlan dunai holtág csodálatos szépségével, ahol nem csúfítják betonkerítések, semmilyen kerítések a vízpartot. Itt még nem tették tönkre a dunai árteret, nem adták el a Duna-partokat, mint Szlovákiában, például a Csallóközben Patonyréten és Diós-Patonyréten. A távoli Vajdaságban, Bezdánban még szabadon szárnyalhat a tekintet, a dunai táj látványa még mindenkié. Ez itt még nem pénz kérdése.

Nosztalgiát sugalló írások

Nosztalgiát sugalló írásaimat fotókkal ellátva közlésre bocsátom a Petőfi Baráti Társulás honlapjára azzal a szándékkal, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit együtt azokkal a petőfisekkel, akikkel évekkel ezelőtt Vajdaságban jártunk. Sőt terveztünk egy újabb körutat olyan helyekre, ahol még nem jártunk. A koronavírus járvány sajnos meghiúsította terveinket. Azonban a Petőfi Baráti Társulás továbbra is fenn tartja Dr. Crnkovity Gábor iskolaigazgató által vezetett non-profit szervezettel a kapcsolatot. Egyházkarcsa polgármestere, Gódány László és a falu is számít kapcsolatuk fenntartására Bácskossuthfalvával, annak lakóival, akik évek múltán szívesen vennék egy újabb találkozást akár falusi turizmus keretében. Hiszen kiépült modern fürdő is van a faluban, vagy a falutól az alig 5 kilométerre levő Pacséron is a híres melegvízi benti gyógyfürdő és kinti melegvízi tó áll a kikapcsolódni vágyók rendelkezésére. De, akik szeretik a tavakban való úszást, nekik a nem messze levő Topolyán nyílik alkalom a több hektáros területen levő rendezett, gyönyörű tóban fürödni, partján pihenni, friss halat enni, hozzá jó vajdasági bort inni. Emellett be lehet tervezni egy-egy még nem látott táj, vidék, város megtekintését.
Kívánom, hogy örömüket leljék írásaim, képeink által felidézett visszaemlékezésekben. S legyen még ehhez hasonló sok jó közös élményben részünk. Az emlékezések végig kísérnek bennünket életünk során. Csak a szépre emlékezem…

írta: Molnár Ilona tanárnő
2 Zombori városi park

1 Zombor Megyeháza

Az 1956-os forradalom és szabadságharc záró rendezvényeként a Kossuth- és Magyar Örökség-díjas Rieger Tibor kiállítása nyílt meg a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban.
A művészt és a megjelenteket Csányi József polgármester köszöntötte.
A szobrászművész alkotásait – amelyek jó része fotón látható – Feledi Balázs művészeti író mutatta be és elemezte. Dr. Tóth Ákos klarinétjátékával színesítette a megnyitót. – Olyan művész tárlatára gyűltünk ma itt össze, akinek egy alkotása városunkban, a Móraváros központjában található, ahol nem régen avattuk fel Móra Ferenc portréját. Tisztelgő aktualitása is van a tárlatnak. Rieger Tibor egyike azon művészeknek, akik fokozott érzékenységgel viseltetnek az 1956-os forradalom és szabadságharc iránt, s ezt kiváló és nagy ívű alkotások során fogalmazta meg eddig is. Csupán néhány perce lett vége a Hősök Parkjában a koszorúzási megemlékezésnek, amellyel tisztelegtünk az egykori események előtt. Most pedig itt a falakon láthatjuk a művész térbeli alkotásainak fotóit, a főfalon többek között a mosonmagyaróvári kegyetlen kommunista sortűz emlékére állított szívszorító szobrát. Ezek a képek, illetve az eredeti szobrok nagyon fontos küldetést töltenek be. Hosszú időre emlékeztetnek bennünket, utódokat arra a néhány napra, amikor a magyar szabadság
lángban és vérben született meg újra. Sinka István megfogalmazásában: „három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben” – mondta el a megnyitón Csányi József polgármester.

CCI20201115

CCI20201115_0001

Nyitottság és együttműködés

Dabas Város Önkormányzata, az Egyházkarcsai Római Katolikus Egyházközösség, valamint a Petőfi Baráti Társulás sikeres pályázatot nyújtott be a határokon átnyúló Szlovákia-Magyarország Interreg pályázati kiírás keretében.

A járványhelyzetre való tekintettel Dunaszerdahelyen a projektindító sajtótájékoztató szűk körben zajlott, amelyen Dabas városa a Sári Zarándokközpontból online összeköttetésben vett részt. A sajtótájékoztatót Kőszegi Zoltán Dabas polgármestere, Balogh Károly plébános, az Egyházkarcsai Egyházközössége képviselője, és Erdős Péter, a Petőfi Baráti Társulás elnöke tartotta.

Kőszegi Zoltán polgármester hangsúlyozta, hogy a projekt megvalósulása lehetőséget és együttműködést nyújt a szlovákiai magyar közösség és a magyarországi szlovák közösség számára, amely hosszú távon szolgálni fogja közösségeinket.

Balogh Károly plébános kiemelte, hogy a nyertes pályázat az együttműködés fontosságát és a nyitottság szép jelképét mutatja. A projekt során a templom legjelentősebb részének, a toronynak a javítására kerül sor és ezzel elindul a templom további felújítása is:
-Mutassunk nyitottságot, nem csak a tizenkét Karcsának, hanem azoknak is, akik távolról érkeznek hozzánk. Tavasszal elbontottuk az 1970-es évek kerítését, ezáltal megnyílt a tér az emberek számára. Szeretnénk minél több emberrel megismertetni az egyházkarcsai Szent Bertalan római katolikus templomot, amely a Csallóköz egyik legszebb temploma. A legnagyobb értéke a főoltár központi műve, a 19. század negyvenes éveiből származó Keresztrefeszítés című festmény. A templom másik jellegzetessége egy 13. századi kőből készült keresztelőkút, mely eddig elrejtve volt az emberek szeme elől, de a közeljövőben jól látható helyre szeretnénk elhelyezni. Köszönjük Dabasnak, hogy az említett felújítások megvalósulásra kerülnek – hangsúlyozta Balogh Károly plébános.

Erdős Péter a Petőfi Baráti Társulás elnöke is köszöntötte a dabasiakat. Megemlítette, hogy Dabassal a kapcsolat több évre nyúlik vissza és számos közös rendezvény megvalósulására került sor. Például az együttműködés 2017-es év megható pillanata, amikor a Magyarok Nagyasszonya szobor elkészítésénél a meghirdetett közadakozás során elsőként Dabas város nyújtott segítő kezet. A Királyfiakarcsán álló szakrális emlék értéke azóta csak gazdagodott és sokan látogatják. A projekt során a Petőfi Baráti Társulás a kultúra szervezését vállalta fel.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a projekt része volt egy nemzetiségi fesztivál megrendezése, mely a mostani vírushelyzetre való tekintettel jövőre valósul meg. A közeljövőben pedig kétnyelvű (szlovák-magyar) publikáció jelenik meg, bemutatva Dabas, Egyházkarcsa és Királyfiakarcsa etnikai kincstárait, turisztikai és kulturális értékeit.

A partnerek bíznak abban, hogy a projektnek köszönhetően megerősödik a két ország turisztikai együttműködése, a kulturális örökség megőrzése és aktív határokon átnyúló tapasztalatcserére ad lehetőséget.

Az SK HU/WETA/1901/1.1/103 számú projekt az Interreg V-A Szlovákia-Magyaroszág Együttműködési Program Kisprojekt Alapjának keretében valósul meg, az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak köszönhetően. A projekt célja a kulturális örökség megőrzése, szlovák alkotóház és babamúzeum létrehozása a Dabas melletti Sáriban, valamint templomrekonstrukció megvalósítása Egyházkarcsa településen.

(írta: Szrencsés Magdolna megjelent: Csallóköz regionális hetilap, 2020. október 7, 40-41.szám, 3.oldal)

A dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár olvasótermében már második alkalommal került sor Író István agrármérnök fotókiállítására. A fotós gyermekként gyakran tartózkodott Bodakon, ahol elbűvölte a hömpölygő nagy folyam, a Duna. Gyakran járta a természetet. Egyre inkább ösztönzést érzett, hogy a Csallóköz szépségeit megörökítse az utókor számára. Képein főképp a Csallóköz „vizes“ szépségeit ábrázolja, a Dunát, a Duna-ágakat. Különösen szereti ugyanazokat a tájakat különböző évszakokban fotózni. Az utóbbi időben más tájak és témák is felkeltették érdeklődését.

A tárlat a dunaszerdahelyi Szent György kórus énekével vette kezdetét, Érsek Rezső karnagy vezetésével. A rendhagyó kiállítást Lacza Ilona, a Csallóközi Könyvtár igazgatónője nyitotta meg. Beszédében kiemelte: „a tehetség olyan adottság, amelyhez ha áldozat, munka és támogató környezet párosul, akkor az hobbivá fejlődhet, amely lángot gyújt a lélekben, mégpedig olyan lángot, amelytől szebbek lesznek a napjaink és másként látjuk a világot. A fotózás örömét talán egy sorstárs érti meg, hiszen nem egy esetben a sikeres fotó elkészítése órákat vesz igénybe“.

Író István megköszönte a kiállítás lehetőségét, köszöntötte a megjelenteket, majd a következő gondolattal folytatta. „Három hobbim van, az éneklés (Szent György kórus), a fotózás és a horgászat. Az utóbbiak a természet szépségéről és a szeretetéről szólnak. Öt-hat évvel ezelőtt kezdtem fotózni, és még a tanulás folyamatában vagyok“.

A könyvtár olvasótermében a kiállítás megnyitója után az egyéni szemlélő a természetfotós munkáin keresztül megcsodálhatta, hogy a természetben minden esztétikai minőség megvalósul. Színek, fények és varázslatok jellemzik az alkotó műveit.
A szép számmal megjelent közönségnek is lehetősége volt értékelni és csodálni a kiállított fotókat, amelyek valósághűen ábrázolják a természet, a növény-és állatvilág, a tájak, valamint a hagyományőrzés szépségeit.

Mondják, a siker titka az, ha az ember a legkisebb cselekedetbe is beleteszi a szívét és a lelkét. Író István fotói mindezt igazolják.

Író István fotókiállítása október 9-ig tekinthető meg a Csallóközi Könyvtár olvasótermében.

írta: Szerencsés Magdolna
megjelent: a Csallóköz magyar regionális hetilapban, Mesélő természetfotók címmel, 2020. szeptember 23-án, (38-39. szám, 18.oldal)

Az Egyházkarcsai Magyar Tannyelvű Alapiskolában negyvenöt gyermeknek szólt szeptember 2-án az iskola hívó szava, köztük tizenöt elsősnek. Az iskola előtti térre szervezett rendhagyó tanévkezdés vidám és meghitt hangulatban zajlott. Az I-V. osztályok felsorakozva, a kicsik csillogó szemmekkel és izgatottan várták a tanév kezdetét. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Gódány László, Egyházkarcsa polgármestere, Mórocz Péter alpolgármester és Balogh Károly helyi plébános.

A Himnusz felhangzása után Wiederman Lilla IV. osztályos tanuló Molnos Lajos: Becsengetés című versét szavalta el, mely akár mottója is lehet az idei tanévnek.
Az ünnepséget Nagy Zsuzsanna igazgatónő nyitotta meg, aki a hosszú szünet után örömmel köszöntötte a kisdiákokat, a vendégeket, a szülőket és a kollégákat. Beszédében kiemelte, hogy a tanévkezdés fő szereplői a kis elsősök, akik már nagyon várták ezt a napot és hamarosan elindulnak a betűk, valamint a számok varázslatos birodalmába. Köszönetét fejezte ki a szülőknek, amiért a karcsai kisiskola mellett döntöttek, és biztosította őket, hogy számíthatnak a bizalomra épülő jó együttműködésre. Megköszönte a helyi önkormányzat mindennemű támogatását, hangsúlyozva, hogy az iskola működése semmiben sem szenved hiányt. Majd röviden tájékoztatta a szülőket és a megjelenteket a tanév rendjéről, a járványhelyzettel kapcsolatos tudnivalókról és bemutatta az iskola tanítóit. (Ranostaj Mária I.o., Bartal Anita II.o., Lukács Regina III.o., Nagy Zsuzsanna IV. o., Mondok Váradi Éva V.osztály, Szabó Eszter napközis pedagóogus, Varga Gabriella asszisztens, Matus Beáta hittan, Nagy Tímea angol nyelv).

Gódány László polgármester beszédében kiemelte, hogy az új tanév megújult épületben, kívül-belül megszépült környezetben indul. Hangsúlyozta, a karcsai iskola egyben családi iskola, ahol fontos, hogy a gyermekek megkapják a nekik járó tudást, a tiszteletet és a szeretetet. Megemlítette a szoros együttműködést az egyházzal és a szülői szövetséggel. Fontosnak tartja a szülőkkel is a jó kapcsolat ápolását, és kérte őket, hogy az együttműködésben legyenek ők is jó partnerek. Beszéde végén sok sikert, jó tanulást és jó tanítást kívánt.

Balogh Károly plébános megköszönte a tanévnyitóra szóló meghívást. Fontos dátumként említette meg szeptember 2-át, a magyar történelem legfontosabb dátumát az Úr 1686. esztendejében. „Ennek köszönhetően van magyar oktatás és hallhatunk harangszót.“Jegyezte meg. Minden jót, sok sikert kívánt a tanulóknak, elsősorban a tizenöt kis elsősnek, majd a hét végére a templomba invitálta az elsőáldozásra készülő gyerkőcöket.

A köszöntések után az iskola kertjében nagy volt az izgalom, a sürgés-forgás. A kisdiákok megkapták a Rákóczi Szövetség iskolatáskás ajándékcsomagját, Szabó Gabriella elnöknő vezetésével a helyi iskola mellett működő szülői szövetség gazdag tanszercsomagját, továbbá az önkormányzat kis meglepetés ajándékát is. A Wertheim cég is anyagi támogatást nyújtott a sikeres iskolakezdéséhez.

A tanévnyitó végén az iskola újoncait a szülőkkel együtt bevezették az osztályterembe, ahol a tanító néni szívélyes fogadtatásban részesítette őket.

Egyházkarcsán az iskola, az oktatás prioritás. Minden feltétel adott és biztosított a zökkenőmentes tanításhoz.

írta: Szerencsés Magdolna
megjelent: Csallóköz újság ( 2020. szeptember 9, 36-37. szám, 5. oldal)

Királyfiakarcsán a Petőfi Baráti Társulás szervezésében került sor az augusztus 20-i megemlékezésre. Az államalapító Szent István király napjának idei ünneplése gyönyörű környezetben, a teljes egészében átépült és megszépült csodás parkban zajlott, a község főterén álló Szent István mellszobornál, mely a marosvásárhelyi születésű, Magyarországon élő Diénes Attila Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, s amelyet a Szent Király Szövetség magyarországi települései ajándékoztak 2004-ben Királyfiakarcsának.

Az üdvözlő köszöntések után a felvezetőben elhangzott, hogy Szent István királytól kapott hitet fontos, hogy továbbadjuk a gyerekeinknek, az unokáknak, hiszen az együttélésünk legfontosabb keretei a család, a hit és a szeretet.

Az ünnepi beszédet Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója mondta. Beszédében elhangzott: „…Szent István olyan ember volt, aki mind életében, mind halálában elképesztő sikereket ért el. Ősei államszervező tapasztalatainak és adottságainak tudatában olyan munkába kezd, amely párját ritkítja. Úgy lép fel, mint Krisztus bajnoka. Az a célja, hogy az államot isteni minőségre emelje és ennek rendeli alá életét. Olyan elkötelezett volt a keresztény hit és vallás iránt, hogy fiához, Imréhez intézett Intelmekben ki is fejtette: „Mivel királyi méltóságra csakis hívők és a katolikus hittől áthatott személyek emelkedhetnek, ezért intelmeink között a szent hitet tesszük az első helyre.“

István alakja része lett az irodalomnak és a zenének is. Hadd álljon itt annak az antifónának, gregorián éneknek a szövege, amely az 1083-as szentté avatásra készült. A latin verset a 14. században fordították magyarra és jól jelképezi azt a Szent Istváni szellemi szálat, amely évszázadokon ível át. Ez az ének a 11. században született, a 14. században lefordították, tehát még használták és ma, a 21. században itt, Királyfiakarcsán elhangzik:
Idvez légy, boldog szent István Kerál / te neepednek nemes remeenysége. / Idvez légy, mü megteereesünknek / byzon doctora és apostola. /Idvezlégy minden szentségnek / És igazságnak fényes tüköre.
Te miattd hüttönk Krisztus Jézusban! / Te miattad üdvözülünk es Krisztusban! / Kérünk, imádj ez te népedért! / Imádj egyházi szolgálókért es! / Hogy egy ellenség se légyen, / ragadozó, ez te néped között! / Ámen.

Az ünnepi beszéd koszorúzással folytatódott, melyben részt vett Királyfiakarcsa és Egyházkarcsa Önkormányzata, az MKP helyi szervezete közösen a Híd helyi klubjával, a Baba-Mama Manó Klub, a Királyfiakarcsai Nyugdíjas Szervezet valamint a Petőfi Baráti Társulás. A koszorúzás után a Himnusz közös eléneklésére került sor.

Az ünnepi program végén Wurczell Zoltán Királyfiakarcsa polgármestere szeretettel invitálta a megjelenteket a kultúrházba, ugyanis az elmúlt hónapokban a község szépítése során többek között nemcsak a Szent István szobra körüli park kapott új arculatot, hanem a kultúrház belső tere is, ahol átépítésre került a színpad.

írta: Szerencsés Magdolna
(megjelent a Csallóköz újságban, 2020. augusztus 26-án. (34-35.szám, 26.oldal)

Az Egyházkarcsán álló Szent Bertalan római katolikus templom mind a tizenkét Karcsa település életében meghatározó szerepet tölt be. Az elmúlt évek során a június huszadika körüli napok az egyházkarcsai falunapok megrendezését jelentette. A koronavírus azonban átrendezte Karcsák, Egyházkarcsa életét is. De az élet nem állt meg, a templom körüli munkálatok egész sora kezdődött el. Mára új környezet, új kép fogadja az arra járót.

A templompark ünnepélyes átadása szentmisével vette kezdetét. Balogh Károly plébános köszöntötte a hívőket, Karcsák elöljáróit és vendégként Dabas város képviseletében a Kosztolányi házaspárt. A köszöntőben elhangzott: A Jézus szentséges szívének ünnepén tartott szentmise nem véletlen. Isten azáltal fejezi ki a szeretetét, hogy azzal az útmutatással szolgál, amelyre szükségünk van. A közösséget szolgáló gyönyörű templompark bizonyítja, hogy az apró dolgokat szeretettel kell tenni, fontos a nyitottság megtartása. Mindkét Karcsai Önkormányzatnak köszönetét fejezte ki. A szentmise a Boldogasszony anyánk énekével zárult.

A templomkertben Ritter Éva verssel és énekkel emlékezett a második világháborúban elesett hősökre. A plébános úr megjegyezte: Az elesett karcsai hősöknek nincs sírdombjuk, így a templom dombján álló háborús emlékmű méltó hely az emlékezésre.

Gódány László Egyházkarcsa polgármestere a park létrejöttéről beszélt. Az 1970-es években vaskerítés övezte a templomot, az autók parkolása körülményes volt. Az elmúlt harminc év alatt háromszor szépült és épült újjá a templom. A pihenő padokkal, kellemes megvilágítással, járdával, gyönyörű összefüggő zöldövezettel, parkolóval ellátott templompark igazi közösségi teret biztosít. A karcsaiak dolgoznak, tesznek és szolgálnak a közösségért, a település fejlődéséért. Folyamatban vannak a további felújítások és fejlesztések.

A koszorúzás előtt Egyházkarcsa polgármestere köszöntötte Sidó József kőfaragót, a második világháborús emlékmű készítőjét, aki Egyházkarcsa Önkormányzata elismerésében részesült.

A koszorúzás során: Egyházkarcsa és Királyfiakarcsa Önkormányzata, Dabas városa, a Közös Egyháztanács, a Petőfi Baráti Társulás, az Egyházkarcsai Önkéntes Tűzoltó Testület, a Rózsafüzér Társulat, a Vivat Vinum Baráti Társulás Karcsa és a Nyugdíjasszervezet képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. A hozzátartozók és magánszemélyek úgyszintén virágokkal emlékeztek szeretteikre, a hősökre. Majd közösen elénekelték a Himnuszt.

A koszorúzást az ünnepélyes szalagvágás pillanata követte. Balogh Károly plébános áldást mondott és megszentelte a templomparkot.

írta: Szerencsés Magdolna
megjelent: A Csallóköz magyar regionális hetilapban, 2020. június 24-én, 27.szám, 26-27 oldal.