Archive for the ‘Nincs kategorizálva’ Category

Mindenszentek napja, halottak napja alkalmából a Petőfi Baráti Társulás tagjai, a barátok, az ismerősök az elhunyt tagtársakra emlékeztek, 2018. október 31-én a Cserkészligetben.

A katolikus egyházunkban a mindenszentek az összes üdvözült lélek emléknapja. A halottainkról emlékezünk meg, akik az életünk részei.
Nem kétséges, sokat tudunk a gyászról, tudjuk, hogy sosem szűnik meg a hiányérzet, csak valahogy megtanulunk élni az üres, tátongó űrrel, amit maguk után hagytak azok, akik elmentek.

Október 31-én, azokról emlékeztünk meg, akik már nincsenek velünk, de az emlékük a szívünkben él tovább. Egyetlen reményünk a hit, hisz dolgozni, tenni kell, az élet megy tovább…

Fekete István gondolatával élve: “nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz, bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.
Lelkileg bizonyos vigasztalás mindnyájunknak, ha az elhunytakért, az elköltözött szeretteinkért imával, szentmisével, virággal, és az örök világosság jelképével, a gyertyagyújtással még tehetünk.

Elhunyt társaink, akikről megemlékeztünk:
Rabay Anna – Királyfiakarcsa
Kürthy Béla – Dunaszerdahely
Póda Albert – Albár
Balogh Mihály – Győrság
Görcs Terézia – Etrekarcsa
Somogyi Attila – Erdőhátkarcsa
Noszek Alojz – Dunaszerdahely
Pongrácz Ernő – Szentmihályfa
Lelkes Mária – Dióspatony
Surányi László Dunaszerdahely
Majthényi György – Etrekarcs
Hajdú László – Szentmihályfa/Egyházkarcsa
Puha Kornélia – Kulcsárkarcsa
Bartal György – Etrekarcsa
Mészáros Klára – Királyfiakarcsa
Páder Gyöngyi – Pénzesgyőr
Ürögi Antal Tamás – Nagyudvarnok

Nyugodjanak békében, az emlékük él! A szeretet örök!

Herczegh Géza szobrát avatták Nagykaposon

írta: Tökölyi Angéla – 2018.10.14. (Felvidek.ma)

Herczegh Géza jogtudós, Nagykapos díszpolgára születésének 90. évfordulója tiszteletére szobrot avattak Nagykaposon. A szombati, október 13-i szoboravató ünnepségen részt vett a jogtudós özvegye, Herczeghné Petneházy Melinda, lánya, Herczegh Anita és férje, Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, fia Herczegh Károly, valamint a jogtudós unokái.

A meghívott vendégek között jelen volt Czimbalmosné Molnár Éva, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Felvidéki Főosztályának vezetője, Szabó Marcell, az Alkotmánybíróság tagja, Magyarország Kassai Főkonzulátusáról Haraszti Attila főkonzul, Szénási Lajos külgazdasági attasé, a megyei és helyi önkormányzat, a pártok és civil szervezetek képviselői, valamint számos közéleti személyiség.
Emlékbeszédet Duray Miklós egyetemi tanár, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke mondott. A városi parkban álló mellszobor Rieger Tibor Kossuth-díjas művész alkotása.

A szoboravató ünnepségen Gabri Rudolf, a Nagykapos és Vidéke Társulás, valamint a Herczegh Károly Alapítvány kuratóriumának elnöke mondott ünnepi beszédet. Beszédében úgy fogalmazott, hogy Herczegh Géza életműve mély nyomot hagyott az egyetemes jogtudományban, a szülőföldjén élők számára pedig emberi tulajdonságai által is példaképül szolgál.

A szülőföldjén élő közösséget emberi nagysága, tanácsai és támogatása által megerősítette hitükben, és abban, hogy a helyes út választására mindig van lehetőség. Úgy gondolják, hogy a szobor által Herczegh Géza végérvényesen hazatért szülőföldjére, és szellemiségét örökre sugározza az itt élők számára csakúgy, mint a 2013-ban állított emléktábla is.

Gabri Rudolf beszédének zárásaként köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a szobor elkészítését és felállítását. Köszönetet mondott többek között dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízottnak, a Rákóczi Szövetségnek, Nagykapos város vezetésének, Rieger Tibor szobrászművésznek.
Duray Miklós beszédében felidézte azt az 50 évvel ezelőtti történetet, amikor a jelenlegi szoboravatás helyszínén először találkozott Herczegh Gézával, aki Nagykaposon született 1928. október 17-én. Azon az 50 évvel ezelőtti találkozón, 1968-ban hittel, buzgalommal, lendülettel telve szobrot avattak Erdélyi Jánosnak Nagykaposon.

Meggyőződéssel vallja, hogy ezek az emlékhelyek sokat segíthetnek közösségünk megmaradásában. Beszéde további részében felidézte a jogtudós életútjának fontos állomásait. Elmondta, hogy Herczegh Géza látásmódja kialakulásának meghatározó személyiségei Bibó István és Szegfű Gyula, a második világháború utáni magyar értelmiségi gondolkodás meghatározó személyiségei voltak.
A jogtudós azon ritka szakembernek, egyetemi tanárnak és akadémikusnak számított, akinek nem voltak rögeszméi, melyek gúzsba kötötték volna. Saját véleményt alkotott, és ettől volt hiteles. Utódai a szakmában őt tekintik mértékadónak.

Duray Miklós laudációját azzal zárta, hogy a szoboravatás is annak a bizonyítéka, hogy akik elszármaztak, azok visszatérnek, és akik visszatérnek szülőföldjükre, azok szolgálatot teljesítenek, amely szent ügynek számít.

Herczegh Géza szintén a nemes szolgálatot választotta feladatul és életcélul: folyamatosan figyelt arra, hogy mi lesz a sorsa nemzetének és szülőföldjének az elszakítottságban. Herczegh Géza éltében lehetőségeihez mérten segítette szülőföldjének közösségét, majd halála óta özvegye dolgozik fáradhatatlanul azon, hogy folytassa a férje által vállalt szent ügyet, a szülőföldjén élők segítését.

A Herczegh család részéről Herczegh Géza fia, Herczegh Károly szólt az egybegyűltekhez, aki megerősítette az elhangzottakat, miszerint édesapja szent ügynek tekintette a szülőföldjén élők segítését, és szülőföldje szeretete áthatotta egész életét.

Herczegh Károly elmondta, édesapja azt vallotta, adnia kell annak a közösségnek, ahonnét származik, ahol született. Amikor tehette, ellátogatott szülőföldjére, és a Herczegh Károly Alapítványon keresztül és azon túl is igyekezett segíteni.

A család nevében köszönetet mondott a helyi közösségnek azért, hogy szeretettel és nagy tisztelettel ápolják édesapja, a város díszpolgára emlékét.

Az ünnepi beszédeket követően sor került Herczegh Géza mellszobrának leleplezésére. A történelmi egyházak képviselői megáldották a szobrot és a Herczegh család jelenlévő tagjai, valamint a vendégként meghívott közéleti személyiségek, pártok és civil szervezetek képviselői, és magánszemélyek elhelyezték a tisztelet és emlékezés koszorúit a szobor előtt.

A meghitt ünnepség fényét emelte a színvonalas emlékműsor, amelynek keretében Petneházy Attila színművész elszavalta a Szózatot. A Csemadok Erdélyi János Vegyes Kara éneke nyitotta a programot, a nagykaposi Erdélyi János Alapiskola diákjainak visszaemlékező verses-zenés összeállítása és éneke pedig a rendezvény záróakkordja volt.

Minden év október hatodikán, a nemzeti gyásznapon emlékezünk az 1848/49-es szabadságharc leverését követően kivégzett tizenhárom tábornokra. A tizenhárom aradi vértanú közül hárman születtek Felvidéken: Aulich Lajos (Pozsony), Lahner György (Turóc megyei Necpál (Necpaly), Dessewffy Arisztid (Ósvacsákány (Čakanovce, Kassa mellett).

A Petőfi Baráti Társulás a hétvégén az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után az Aradon kivégzett 13 vértanúra, az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezett Királyfiakarcsán. Továbbá tiszteletadással adózott a 2018-ban elhunyt honfitársainkról, akik mindnyájunkért éltek: Pogány Erzsébet, Bauer Győző, Jókai Tibor, Paulisz Boldizsár.

A nemzeti gyásznapi emlékezés helyszíne a királyfiakarcsai Cserkészliget volt. A műsorvezető köszöntője után Varga Zaránd Ágoston, dunaszerdahelyi diák verses-énekes műsorával emelte a rendezvény fényét. A felemelő megemlékező beszédet Perjés Klára, a Kossuth Rádió főszerkesztője, újságíró mondta. Beszédében október hatodika üzenetét hangsúlyozta, megemlékezésében kiemelte: – Az aradi vértanúk mártíromsága, a magyar örökségünk része, lelkünk táptalaja, identitásunk erősítője, a magyarság immunrendszerének injekciója, amelyre manapság ordító szükségünk van. Bár életünket nem követelik, de szabadságunkat, önrendelkezésünket már igen! Október 6-a csak 2001 óta hivatalosan nemzeti gyásznap. A vértanúk az utolsó perceikkel is a hazának és a világnak mutattak példát. Ha erőnk fogytán, ne feledjük, hogy a magyar nemzetnek van egy különleges segítője, közbenjárója, a Magyarok Nagyasszonya, Szép Szűz Mária. Október nyolcadikán ünnepeljük őt, mert minket titokzatos kötelék fűz hozzá ezer esztendeje, de valószínűleg már sokkal régebben is, hiszen benne élt a magyarság lelkében, babbásan, ahogy a székelyek mondják, holdsarlón állva, napba öltözve. Esély a jövőnknek, ha meg tudjuk őrizni keresztély kultúránkat, emlékezzünk a hősökre, ők adjanak erőt győzedelmes megmaradásunkhoz!

Az aradi vértanúk utolsó mondataik elhagzása mellett, mécsesek elhelyezése, tiszteletadása történt a csicsói fafaragó, Nagy Géza által készített és az aradi vértanúk emlékére állított szélhárfánál.

Batta György költő, író, publicista, újságíró megemlékezett a 2018-ban elhunyt Pogány Erzsébetről, Bauer Győzőről, Jókai Tiborról és Paulisz Boldizsárról.
Beszédében kiemelte: – Miközben az aradi vértanúink példamutató hősiességére, az igazsághoz és a szabadsághoz való hűségére emlékezünk, a lélek csendjében köszönve meg áldozatukat, gondoljunk azokra a hazai személyiségeinkre is, akik idén fejezték be életüket. Pogány Erzsébet 58, Paulisz Boldizsár 57, Jókai Tibor 50 évesen fejezte be az életét. Mindhárman súlyos betegen is szerveztek, terveztek, utaztak és építettek, hogy beteljesülhessen küldetésük: a szülőföld és a nemzeti értékeink gyarapítása, az egyetemes emberi jóság és hasznosság. Mindnyájan látjuk és érzékeljük: rendkívüli időket élünk bolygónkon. A világ tele van fegyverekkel és gyűlölettel, ugyanakkor egyre rohamosabb az elszegényedés. Mi, magyarok most szinte tükörben láthatjuk a történelmünket: mi történik velünk folyamatosan Kelet és Nyugat határán, ebben a tűzvonalban, amelyben egyre-másra kísérletet tesznek elpusztításunkra. Vajon milyen céllal teremtett magyarokat az Isten? – tehetjük fel a huszonegyedik században is a kérdést.
A feleletet saját történelmünk adja meg. A magyarok államalapításukkor egy olyan tárgynak látszó, ám élő minőséget is hordozó ajándékot kaptak, melyhez hasonló nincs más népek birtokában: a Szent Koronát. Ez a kétezernégy grammos ereklye Ég és Föld egybekapcsolt képe; fő helyén, Krisztust látjuk a trónusán, aki minden hatalom birtokosa a Földön. Minthogy az államalapító királynak nem volt örököse, akire rábízhatta volna az országát, a Szent Koronát felajánlotta Máriának, Jézus édesanyjának. Mária elfogadta a felajánlást, s az óta mi Mária Országa vagyunk. Ő nem csak a világnak, a magyaroknak is a királynője. Neki köszönhetjük, hogy még létezünk, újra meg újra talpra tudunk állni a legszörnyűbb megpróbáltatások után is; szinte keresztutat járunk…”
A Cserkészligetben álló „nagykereszt” előtt az elhunytak hozzátartozói helyezték el a mécseseket.
A megemlékezés a Himnusz énekével fejeződött be.

(megjelent: Csallóköz, 2018. október 10-én, 41.szám, 21. oldal – Aradi tizenhárom – írta: Szerencsés Magdolna)

Augusztus 20-a ősi magyar ünnepünk, amikor első királyunkról Szent Istvánról emlékezünk meg. Ez a nap a keresztény erkölcs és lelkiismeret, a magyar nemzeti értékek megbecsülése és ápolása. A katolikus egyház e napon tiszteleg az 1083-ban szentté avatott államalapító királyunk, Szent István király előtt.

Erdős Péter vezette Petőfi Baráti Társulás szervezésében, a helyi Cserkészligetben az új kenyér ünnepét méltó módon tartották meg. A tikkasztó hőség ellenére az árnyas fák ölelésében a kétszáz feletti közönség zavartalanul élvezte a Szent István-napi ünnepség megható pillanatait.
Az ünnepi megemlékezés katolikus szentmisével, „Légy áldott Szent István király“ énekével vette kezdetét. A szentmisét Zsidó János és Boros Károly helyi, valamint Gábor Zoltán (Csíkszépvíz) és Papp Antal (Zetelaka) erdélyi esperes-plébánosok celebrálták. Közreműködött a dunaszerdahelyi Szent György kórus, Érsek Rezső és Kollár Katalin karnagyok vezetésével, valamint a Szent György Lovagrend.
Zsidó János esperes Szent István királyról szóló gondolatait osztotta meg az ünneplőkkel. Méltatta Szent István munkásságát, beszédében kiemelte: „Mindig találunk Szent Istvántól gondolatot, melyekből meríteni lehet. Bölcs törvényeivel irányította a világot, melyek kiállták a idők próbáját. Intelmei ma is aktuálisak. Legyünk büszkék arra, hogy Szent István népe vagyunk!“
A felemelő szentmise után dr. Papp Lajos szívsebész ünnepi beszéde következett. A szívvel-lélekkel, a teremtőtől kapott hittel, a krisztusi szeretet jegyében gyógyító professzor Szent István-napi megemlékezése a hitről, a magyar nyelvről szólt, mely őrzi magyarságunkat. Hangsúlyozta, hogy a mi magyar nyelvünk olyan, mint a kőszikla, Wass Albert szavával üzeni, hogy „a víz szalad, a kő marad“. A lelkeket megérintő beszédét – áldással – Reményik Sándor: Keserű szívvel című versével fejezte be.
A Nagyfödémesi Csemadok Felnőtt Irodalmi Színpada: Száraz Erzsébet, Bozsing Katalin, Kovács Katalin, Trela Anett, Lencsés Zoltán, valamint Hanzel Lajos hangmester közreműködésével Örökségünk címmel olyan dalokat, verseket, énekeket adtak elő, melyek arról szóltak, hogy mit adtunk mi, magyarok, a világnak.

írta: Szerencsés Magdolna

“Él magyar, áll Buda még!”

Rieger Tibort Budavárért Emlékéremmel tüntették ki
- írta: Cservenka Judit, 2018. szeptember 3.

Kisfaludy Károly szállóigévé lett verssorának bizakodása hatja át az utóbbi jó néhány évben a Buda 1686. szeptember 2-ai visszafoglalásának évfordulóján rendezett ünnepséget az I. kerületi Városházán.

Az aula ezen a vasárnap délutánon is megtelt, az előző évek kitüntetettjei közül számos hírességet, Kossuth-díjas művészeket, köztük népszerű rockzenészeket is felfedezhettünk a hallgatóság soraiban. Egy rövid Mozart-kamaramuzsika után Incze Ildikó előadóművész, a budavári ünnepségek rendszeres műsorvezetője köszöntötte a vendégeket, majd Nagy Gábor Tamás polgármester mondta el ünnepi beszédét.

Pontosabb, ha tanulságos, a Hunyadiak korától napjainkig ívelő történelmi eszmefuttatásnak nevezzük a hallottakat, mert az ünnepi szóvirágok hiányoztak, de sorakoztak a tények. Például az a talán kevésbé ismert tény, hogy 1521-ben augusztus 29-én foglalta el a török Nándorfehérvárt, és 1526-ban is augusztus 29-re időzítette Szulejmán a döntő mohácsi csatát, de ugyanezt a napot választotta 1541-ben Buda bevételére is. Mert a kereszténység ezen a napon emlékezik meg Keresztelő Szent János, az Ószövetség utolsó és az Újtestamentum első profétájának lefejezéséről. Tény az is, hogy az 1920-as trianoni veszteséghez mérhető csak az a pusztulás, amit az ország mutatott a 150 éves török megszállás, gyilkolás és rablás után, de a vallását nem váltotta a nép mohamedánra, és mindvégig megőrizte a Szent István-i magyar királyság eszméjét. Erről egyformán gondolkozott vallási, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül a kor három nagysága: Bethlen Gábor, Pázmány Péter és Zrínyi Miklós. Ennek tudata adott erőt akkor, amikor XI. Ince pápa meghirdette a történelem utolsó keresztes háborúját, és az egyesült európai hadakhoz csatlakozott magyar erők felszabadították az országot, hogy nemzeti összefogással meginduljon az újjáépítés. Ismernünk kell történelmünket, hogy megértsük mának szóló üzeneteit, és ne vezethessenek félre idegen érdekek.

Az utolsó gondolatoktól nem volt nehéz egy fordulattal áttérni a kitüntetettek személyére, akik mindhárman – igaz, más-más területen – az építést, a közösségért végzett értékes alkotómunkát képviselik a kerületben.

A legidősebb köztük Nyulászi András, aki téli öttusában és lesiklásban volt egykor magyar bajnok, majd nemzedékeken át az utánpótlás nevelője. A legfiatalabb: Vajda József – ma már országos hírű – pékmester, aki első saját üzletét az I. kerületben nyitotta, és nemcsak termékeinek minőségéről híres, de segélyakcióiról is. Egyébként amikor megköszönte a kitüntetést, nem a munkájáról, hanem a magyar nyelv megtartó erejéről beszélt.

Névsor és életkor szerint is másodikként vehette át az emlékérmet Rieger Tibor szobrászművész, de beszámolónkban – természetesen – neki szentelünk több figyelmet, felhasználva Molnár Pál újságíró, szerkesztő, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke laudációjának néhány hosszabb részletét, amelyet teljes terjedelmében portálunk rendelkezésére bocsátott.:

„Az igazi művészet nemes és vallásos a szellem által, amelyért dolgozik. Mert azok számára, akik ezt megértik, semmi sem teszi a lelket oly kegyessé és tisztává, mint a fáradozás valamely tökéletes alkotásra, mert Isten a tökéletesség, és aki arra iparkodik, az az istenire törekszik” – vallotta Michelangelo.

Egy másik képzőművész pedig így fogalmaz: „…minden igazi alkotó a jó művével mintha imádkozna. Michelangelo a befejezetlen, de így is megrendítően szép Pietà-szobrával is imádkozik. De egy Csontváry-kép is olyan számomra, mint egy ima. Az imádság Istenhez fordulás, és ez lehet akár szavak nélküli, néma imádság is.”

Ez a másik képzőművész egy magyar szobrász, Rieger Tibor. Ő Michelangelónál tömörebben fogalmazta meg a lényeget: A művészet őszinte, mély hit. Szerinte „az igazi mű megmutat valamit az idő és tér nélküli transzcendens világból, ’tükör által homályosan’, a lélek legmélyét megérintve.”

Királyfiakarcsától Pannonhalmán át Bécsig, az Utolsó vacsorától a Golgotán át az 56-os sortűzig – emelhetnénk földrajzi és jelképes ívet a bő fél évszázados művészi teljesítmény fölé. Természetesen ezek az ívek túlegyszerűsítőek, hiszen seregnyi hely fénylik Rieger Tibor alkotásaitól: Győr, Pilisszentkereszt, Ajka, Fehérgyarmat, Levél, Mosonmagyaróvár, Nikla, Hegyeshalom, Kimle, Kecskemét, Balatonboglár, Budapest és a budai vár…

A jelképek is sorjáznak: purgatórium, Jessze fája, világháború, szabadságharc, kitelepítés, befogadás, reformáció, szeretet, koronázás, millennium…

És vessünk pillantást az ábrázolt emberi nagyságokra: Mária, Jézus, Szent György, Szent Alexius, Szent István, Gertrudis és fia, IV. Béla, M. S. mester, Balassi Bálint, Pázmány Péter, Berzsenyi Dániel, József Attila, Teleki Pál, Apor Vilmos, Mindszenty József…

Aki ezeknek az embereknek az alakját bronzba öntötte vagy kőbe faragta, egyértelmű jelzést adott művészi világáról, értékrendjéről a jelennek és az utókornak.

„Én az ősi értékek helyett örök értékeket mondanék” – rögzítette Rieger Tibor A művészet őszinte mély hit című, tíz éve megjelent interjúkötetében. Mint mondta: „Örök, tehát most is érvényes. Hiszek az emberi örök értékekben, melyek isteni eredetűek. Ezért vagyunk többek, sokkal többek, mint a biológiai lények. Aki ezt elveti, előbb-utóbb a svábbogár egzisztenciájára süllyed. Szent István kedvelt szentje volt Szent György, és ez arra tanít, hogy a jó és a rossz küzdelmében nem szabad a gyáva, langyos pacifizmus mögé bújni, hanem vállalni kell a harcot.”

Adódik, hogy egy szobrász akaratán kívül harcba keveredik. Megtörtént ez Rieger Tiborral is, amikor Teleki Pál miniszterelnököt formázta bronzszoborba, és erre az ügyre váratlanul indulatáradat zúdult.

A művész nemcsak bátorsággal, hanem óriási szellemi fölénnyel rogyasztotta le, legalábbis erkölcsileg, az indulatoskodókat: Teleki Pál „zseniális politikus volt, de nem a fondorlatos fajtából” – jellemezte a sorsával a budai várhoz is tragikusan kapcsolódó történelmi alakot az őt megformáló szobrász. „Igazi európai kulturáltsággal, óriási tudással, tisztességes demokrata viselkedéssel olykor az ellenfelet is elismerésre késztette” – érvelt a művész. Majd folytatta: „Egy kis ország miniszterelnökeként szembefordult a németekkel, és nem engedte, hogy Magyarországon keresztül hátba támadják Lengyelországot, sőt, több mint százezer lengyel menekülhetett Magyarországra a közös határon át, akik itt szerető oltalomra találtak.”

Számos remekműve közül talán a Millenniumi bronzkapu hozott számára először széles elismerést. A győri bencés gimnáziumban végzett művész a pannonhalmi bencés apátságban kétszeresen is hazai tájon volt, talán ez is fokozta az ihlet erejét. Az alkalom jeles volt: 996-ban Géza fejedelem alapította a monostort, ennek ezeréves jubileumát fémjelezte az alkotás. Lényegében ezért a teljesítményért vehette át 2002-ben az első komoly művészeti elismerését, az M. S. mester-díjat.

… őszinte, mély hit jellemzi Rieger Tibor Mindszenty-szobrait is: ezek egyike Bécsben az irgalmas rendi kórház előterében áll, a bíboros ebben az intézményben halt meg 1975 májusában.

Rieger Tibor később Szent Márton-díjat vehetett át Pannonhalmán, majd idén a Kossuth-díjat is megkapta, természetesen ebbe a sorba teljes fénnyel illeszkedik be a Budavárért Emlékérem, amelyhez közvetlenül legalább két kiemelkedő alkotás kapcsolható.

Az egyik az a Hess András-emléktábla, …amely kőfaragvány a legrégebbi, Magyarországon nyomtatott könyv nyomdász mesterének állít emléket… Méretesebb alkotás a másik, és anyaga nem kő, hanem bronz, és témája mintegy négy és fél évszázaddal Hess András kora elé megy: Szent István királyságát idézi. A Koronázási palást egy előtanulmánynak is tekinthető, hiszen a művész nem titkolt célja, hogy a koronázási palástot a trónusra vetett állapotban formázza meg, s ehhez pontosan ismernie kellett részleteket. Éveken át dolgozott rajta, sok időt magával a tanulmányozással töltött. Ehhez az erőt az az ihlet adta, amelyet még kamaszkorában kapott: meglátva a Nemzeti Múzeumban az eredeti palástot. „Ezt szívvel szőtték, a pannonhalmi másolatot ésszel és kézzel” – vont párhuzamot utóbb a kétféle alkotás között. A bronzpalást már 2004-ben elkészült, s évekig az óbudai házudvart ékesítette. Kisebb vándorlás után tavaly áprilisban érkezett meg mostani helyére: a Mária Magdolna-romtemplom előtti térre. Itt turisták tömege tanulmányozhatja – és tanulmányozza is – a rejtélyes részleteket. Különleges, nemes remekművel, művészi hungarikummal lett gazdagabb, érdekesebb, izgalmasabb a budai vár.

…. Rieger Tibor alkotásai – mint a Szent István-i koronázási palást vagy Michelangelo művei – szívből jönnek. És mit is mondott Gárdonyi Géza? „Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.

www.felvidek.ma, 2018. szeptember 3

Augusztus 19-én a Szent István napi ünnepségen szabadtéri szentmisét tartottak Királyfiakarcsán, a cserkészligetben. Az ünnepi beszédet Dr. Papp Lajos mondta, a rendezvény a Petőfi Baráti társulás szervezésében valósult meg.
A cserkészliget árnyas fái alatt vasárnap délután teljesen megtelt a szabadtéri színpad nézőtere. Az ünnepi szentmisén nemcsak a faluból és a Karcsákról, de a távolabbi környékről is szép számban megjelentek a hívek és az ünneplő közönség. A szentmisét Boros Károly egyházkarcsai esperes és Zsidó János féli esperes-plébános celebrálták. Rajtuk kívül két erdélyi vendég atya segítette a szertartás menetét. A szentmisét a dunaszerdahelyi Szent György Kórus kísérte, az ünnepélyességet emelték a színpadon őrt álló Szent György Lovagrend tagjai is. Dr. Papp Lajos professzor ünnepi beszéde után a Nagyfödémesi Csemadok Felnőtt Irodalmi Színpada „Örökségünk“ címmel egy színvonalas verses, zenés összeállítást mutatott be. „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlöltség.” (István király intelmei)
A prédikáció témájának vezérfonala István király intelmei, a honfoglalás környéki és az azt követő időszak magyar kereszténységének története, a keresztény értékrend, valamint a nagy király történelmünket máig meghatározó rendelkezései voltak.

István és Koppány is bennünk él
Dr. Papp Lajos szívsebész professzor mondandója rákapcsolódott a prédikációban hallottakra. Első királyunk országot, nemzetet, magyar kereszténységet irányító rendeleteiről, majd arról beszélt, hogy ahogy a Római Birodalom, majd az egyház ketté szakadt, a magyar emberek belső világában is él egy István és él egy Koppány. „Mindannyian, akik magyar nyelvet beszélünk, egy kicsit Istvánok, egy kicsit Koppányok vagyunk. A szívünk időnként koppánykodik – az én szívem is inkább Koppány –, de az eszem István.“

A magyar nyelv a legnagyobb kincsünk
„Szent Istvánnak köszönhetjük, hogy nyelvünket megtarthattuk” – folytatta beszédében Papp Lajos, hozzátéve, úgy tapasztalja, hogy a mai korban a Felvidék van ezen a téren a legnehezebb helyzetben. Elmesélte, hogy gyerekeket lát vendégül a tanyáján és megtörtént, hogy este a jurtában színmagyar felvidéki családok gyerekei szlovákul beszéltek egymást közt. „Kinek a hibája? Az apáké és a nagyapáké. Az anyáké és a nagyanyáké.” Azzal folytatta, hogy a magyar nyelv szerkezete, felépítése, a magyar nyelven való gondolkodás is eredményezte, hogy annyi tudóssal, felfedezővel, Nobel-díjassal büszkélkedhetünk. „A mi magyar nyelvünk olyan, mint a kőszikla. És ha vigyáznak rá, gyermekeik, unokáik kétszeres eséllyel indulnak a szellem birodalmában, mert az agynak azt a részét fejleszti a nyelvünk, ami a kitaláló képességért, a felfedezés képességéért felelős. Ettől akarják megfosztani unokáikat, gyermekeiket?”

Magyarnak lenni hivatásunk
A Szent István napi ünnepi megemlékezés nem először valósult meg Királyfiakarcsán a Petőfi Baráti Társulás szervezésében. A Petőfi Baráti Társulás 2001-ben alakult meg a faluban. A Szent István napi ünnepséget megalakulásuk óta minden évben megszervezték, ugyanúgy, ahogy a többi magyar ünnepen is rendezvényekkel várják az érdeklődőket. A keresztény-konzervatív szemléletű közösség célja a nemzeti hagyományok, a magyarság megtartása, mondta el a ma7-nek Erdős Péter, a társulás elnöke. „Fontos számunkra a magyarság megőrzése, anyanyelvünk ápolása. Ez elsőrendű feladata kellene hogy legyen minden magyar szülőknek. Társulásunk megalakulásának az volt a célja, hogy rendezvényeinkkel közelebb vigyük ezt az eszmeiséget az emberekhez.”

Az elmúlt tizennyolc év alatt a számos színvonalas rendezvényen sok neves előadót hallhatott, láthatott a karcsai közönség a Petőfi Baráti Társulásnak köszönhetően. A társulás több mint kétszáz tagot számlál, baráti kapcsolatokat ápol magyarországi és Kárpát-medencei egyesületekkel, társaságokkal, amelyekkel közös programokat, kulturális rendezvényeket is szerveznek. Munkásságukért 2017-ben átvehették a Magyar Örökség díjat. Honlapjukon Koltay Gergely szavait idézik: „…Új időkre, dalokra várunk, magyarnak lenni hivatásunk.”

(Ezt a cikket a Ma7-ról másolták: https://ma7.sk/tajaink/istvan-es-koppany-is-bennunk-el-szent-istvan-napi-megemlekezes-kiralyfiakarcsan)

A Nagykanizsai Farkas Ferenc Énekegyüttes, a világhírű zeneszerző Farkas Ferenc (1905-2000) egykori növendékeiből alakult, mely Baráth Yvette karnagy vezetésével huszonnyolc éve működik. Az Énekegyüttes számos alkalommal szerepelt hazai és nemzetközi fesztiválokon, versenyeken. A Magyar Kulturális Alap támogatásával augusztus 8-a és 12-dike között turnén vettek részt, Csallóköz mellett érintve Pozsony, Brünn, Krakkó városait. Augusztus 8-án, az első megállóhelyük Egyházkarcsán történt, ahol a Szent Bertalan katolikus templomban fergeteges koncertre került sor. A zsúfolásig megtelt templomban, a közönségnek különleges előadásban volt részük.

Erdős Péter, a Petőfi Baráti Társulás elnöke köszöntötte a megjelenteket, a vendégeket, az amatőr művészeti csoportként működő kórust Baráth Yvette karnagy vezetésével, továbbá a Zalaegerszegről érkező Grácián atyát.
A koncert Elek István szaxofon művész játékával vette kezdetét, majd Baráth Yvette karnagy is köszöntötte a jelenlévőket. Bevezetőjében megemlítette, hogy az Énekegyüttes repertoárja rendkívül gazdag, a középkori reneszánsz zenétől a kortárs muzsikáig terjed.

Horváth Márton Levente, Magyari Zita, Tóth Péter művei mellett, az együttes olyan felemelő énekpillanatokkal kápráztatta el a közönséget, mint Baráth Zoltán feldolgozásában a Tavaszi szél vizet áraszt című dal – Elek István szaxofon kísérete mellett – valamint Hajdú Mihály Rímjáték a havas esőben, Tóth Árpád Assisi Szent Ferenc imája.

Az Énekegyüttes karnagya elmondta, hogy a kórus fontosnak tartja, hogy a koncertjeik során a névadójuk, Farkas Ferenc zeneszerző művei is felcsendüljenek, köztük a Pataki diákdalok című műve is. A fellépéseik alkalmával, a szerzőtől eddig három tételben hangzott el ez a mű. Svájcban élő fiának, Farkas András karmesternek köszönhetően a Pataki diákdalok immár hét részből áll. A koncert Kodály Zoltán: Adjon Isten jó éjszakát című művének énekével zárult.

Baráth Yvette karnagy a koncert végén aláhúzta: az ének egy vallomás, s bízik benne, hogy a mondanivaló, a magyarságunk fontossága, az előadott énekeken keresztül megérintette a közönség lelkét.

Grácián atya hangsúlyozta, ez az összejövetel jó lehetőség egy találkozásra és ahogy az egyházkarcsai katolikus templom homlokzata is hirdeti: „Mindent Isten dicsőségére tegyetek!“.

Boros Károly esperes-plébános is felszólalt, s beszédében megemlítette: „Szent Domonkos napján tartott koncert művészeti értékét, s az éneklést felülmagasztalni nem lehet, de az énekek a szívünk mélyére jutottak. Az Énekegyüttes szolgálja tovább ezt a hivatást, hogy az énekekkel felemeljék a lelkeket Isten szívéhez“.

A cikk megjelent: Csallóköz, magyar regionális hetilapban, annak 33-34. számában, 2018. augusztus 15-én, a 16-ik oldalon.

Királyfiakarcsán működő Petőfi Baráti Társulás szervezésében, március 18-án, a helyi kultúrházban zajlott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség. A műsor bevezetőjében elhangzott, hogy március 15-e történelmünk legfontosabb eseményei közé tartozik, egy jelképpé vált, melyet évről-évre méltósággal ünnepeljük, emlékezve a szabadságharc történéseire. Az eseményt a társulás, a helyi Önkormányzat és a községben működő szervezeteken, a falubelieken kívül megtisztelte Egyházkarcsa Önkormányzata, a kismegyeri Napoleon Hagyományőrző Egyesület (Győr), valamint Dabas város is képviselte magát. Rieger Tibor budapesti szobrászművész, a PBT örökös tagja, (ki szorosan kötődik Királyfiakarcsához), neve is elhangzott, annak kapcsán, hogy március 15-én, a parlamentben, a magyar közjogi méltóságoktól, munkásságának elismerése jeléül Kossuth díjban részesült. Az ünnepség résztvevője volt Batta György író, költő is, aki a Szent László könyvek sorozatában megjelent: „Egy mondat“ valamint Rókusfalvy Pál: „Európában vagyunk“ című könyvekkel mutatkozott be. A kultúrműsort a Felvidéki Rockszínház tagjai: Szuri Dóra, Kozák Péter, Sas Tibor és Bedőcs Imre biztosították, akik lélekemelő koncerttel készültek. A Felvidéki Rockszínház az összmagyarság képviselőjeként szinte egy missziót tölt be magyarságunk életében, a legkülönbözőbb hazafias témájú művek bemutatásával. Az előadott ünnepi műsoruk magukba foglalták azokat a stílusjegyeket, melyeket a nézők szeretnek, hol hangos, hol csendes, fülnek tetsző, az ünnephez méltón kapcsolódó énekek előadádával. Sajnos a közismert történész, politikus, dr. Raffay Ernő (Budapestről), hivatkozva a kedvezőtlen időjárásra, az utolsó pillanatban visszamondta részvételét. Erdős Ilona Eszter, az egyházkarcsai Alapiskola kisdiákja néhány gondolattal emlékezett a szabadságharc történéseire, eseményeire, hőseire. A karcsai megemlékezés a községháza mellett álló Petőfi emléktáblánál koszorúzással folytatódott. Koszorúztak: Királyfiakarcsa Önkormányzata, Egyházkarcsa Önkormányzata, Kismegyeri Napoleon Hagyományőrző Egyesület (Győr), Egyházkarcsai Alapiskola, Baba-mama klub – Manó klub Királyfiakarcsa, Szent György Lovagrend Dunaszerdahely, Dabas város képviseletében Kosztolányi Gyula, MKP helyi szervezete, a Híd Párt helyi szervezete és a Petőfi Baráti Társulás. Az ünnepség a himnusz énekével zárult.

A Petőfi Baráti Társulás műsorvezetője köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a részvételükkel megtisztelték az ünnepséget.

Információ

Kérjük mindazon Petőfi Baráti Társulás tagunkat, barátokat, ismerősöket, akik adót fizetnek, hogy most az “elszámolások” idején, az “adó” kapcsán, ha tehetik, ha módjukban áll segíteni, az adó 2%-át ajánlják fel a PBT-nak.
Akik, a Magyar Kultúra Napján rendezett ünnepségen részt vettek Királyfiakarcsán, az asztalra véletlenül tavalyi nyomtatvány került, amit az adóhivatal nem fogad el.

Kérjük Önöket, hogy a nyomtatványt ellenőrízzék és cseréljék ki az aktuális nyomtatványra.

tisztelettel és köszönettel
Erdős Péter, a PBT elnöke

31
jan

Nyomtatvány az adó 2%-ra

Posted by: szeri

Tisztelt Tagok,

Csatolva található a nyomtatvány az adó 2%-ra. Megkérném azokat akik adóznak, szíveskedjenek az adó 2%-át a Társulásnak ajándékozni.

koszonjuk.

2017

nyomtatvany letoltese