Archive for június, 2013

A PBT 2013. május 31 – június 2 között erdélyi, Al-Dunai kiránduláson vett részt a Kis- és Nagy Kazán szoroson át, érintve Nagyváradot és Temesvárt.
A cikkem írása elején a Társulásunk nevében köszönetet kell mondanom Molnár Ilona tanárnőnek, a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Szakközépiskola igazgatónőjének, ki kezdeményezője, főszervezője volt ennek a felejthetetlen erdélyi útnak. Továbbá köszönetet kell mondanom Veres-Kovács Attila nt. református lelkésznek, valamint Fazakas Csaba református főesperesnek, akik az utunk alkalmával házigazdáink, idegenvezetőink voltak.
Az utunk első állomása Nagyváradon volt, ahol Veres –Kovács Attila nagytiszteletű református lelkész várt bennünket.
Nagyvárad a romániai Bihar megye székhelye, megyei jogú város a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. Neve a régi magyar várad / = kis vár/ főnévből ered.
A nagy előtag Kisvárdától különbözteti meg. Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. /Szent/ László alapította. A várost „ az ország nyugati kapujának „ nevezték egykor az erdélyi fejedelmek. Ezt a szerepét ma sem vesztette el, ma Románia nyugati kapuja.
Lévén, hogy déltájban érkeztünk a városba, így a vendéglátónk a Lórántffy Zsuzsanna Református Egyházi Gyülekezet központjában fogadott bennünket, ahol finom ebéddel vártak. Köszönet és hála a szíves fogadtatásért a vendégszeretetért. Az ebéd elfogyasztása után, az egyházi központ emeletén levő Múzeumot látogattuk meg, ahol 1996-tól többfunkciós terem szolgálja az erdélyi kultúrát. Könyvbemutatókat, koncerteket, művészettörténeti előadásokat tartanak itt. Ottjártunkor Lakatos Aranka szobrászművész kiállítását nézhettük meg. Megcsodálhattuk a híres Vári Bibliát, melyet 1657-ben kezdték
először nyomtatni. 1660-ra már kész lett az Újszövetség. 1882-ben még ugyanúgy olvastak belőle, mint 1661-ben. A Bibliának 140 példánya van.A kiállított úrasztali terítő elsősorban a hölgyek csodálatát váltotta ki, a leheletvékony anyag arany szállal történő hímzése. Lórántffy Zsuzsanna úri hímzéses ajándékát úgyszintén megcsodálhattuk, amit saját kezűleg hímzett. A terem mennyezeti kazettái magukért beszéltek.
Az udvarban Lórántffy Zsuzsanna bronzszobra áll a várad – olaszi református templom előtti parkban, melyet a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója alkalmából állították fel. 1996-ban. Az egész alakos szobrot Gergely István készítette. Rövid időt töltöttünk a református templomban, ahol Veres –Kovács Attila tartja az istentiszteletet. A templomban nagyon szép orgona áll, 2600 sípos, melyre a gazdag szegénység fogott össze és ezen adakozásból vették meg az orgonát. 1990-ben készült el a templom címere, melyre én úgy emlékszem vissza, mint „ zászlós bárány „. A városnézésünk alkalmából megtekintettük a Fekete Sas Palotát, mely a váradi szecesszió legreprezentatívabb és legismertebb épülete, a belváros Körös- part melléki szakaszát is uraló palota. Megálltunk a Szacsvay Imre szoboregyüttes előtt, aki itt végezte jogi tanulmányait, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, az 1848/49 –es szabadságharc kiemelkedő alakja. A mártírhalált szenvedett nemzeti hős bronzszobrát Margó Ede készítette és 1907. március 15-én avatták fel. A szobor felirata: „ Csak egy tollvonás volt a bűne.“ 1848-ban Váradolaszinak és Újvárosnak volt országgyűlési képviselője, s mint a függetlenségi nyilatkozat szövegezőjét és aláíróját 1849-ben őt is kivégezték.
A szecesszió jegyében született híres épületekbe is betekintettünk /kávézók/, melyek díszítését ámulva-bámulva néztük. A Royal kávézó volt Ady Endre kedvenc törzshelye. A 2003. óta üresen, romosan álló Royal kávéház az 1890-es években jött létre. A híres ingatlant Rimanóczy Kálmán tervei alapján, a budapesti New York kávéház mintájára építették. Ady Endre költő 1900 januárjától 1903 októberéig itt élt és alkotott a városban. Ady Endre Emlékmúzeum 1955-ben nyílt meg, igazgatója Tabéry Géza író volt. Ady Endre kőből készült büsztjét, Vetró Artúr alkotását az egykori Széchenyi téren, az Igazságügyi Palota előtt 1957 novemberében az Ady Endre Emlékmúzeum mögötti virágágyás közepén állították fel. Mostani helyére, a Mária mennybemenetele szobor talapzatának alsó részére 1960 augusztusában helyezték, megbontva ezzel a kompozíció stílusegységét.
Az Állami Színház / eredetileg Szigligeti Ede nevét viselte/ 1899 – 1900 között Ferdinand Fellner és Hermann Helmer osztrák műépítészek tervei alapján Rimanóczy Kálmán, Guttman József és Rendes Vilmos nagyváradi építészek építették. Az épület előtt Szigligeti Ede mellszobra, Margó Ede alkotása, melyet 1912-ben állítottak a színház elé. A szobrot 1923 nyarán a román hatóság a Schlauch-kertbe száműzte, helyére Mária román királyné szobrát állították és csak 1940-ben került vissza eredeti helyére. 1948 őszén mint Nagyváradi Állami Magyar Színház kezdi el első évadát. 1955. november 26-tól román tagozat is működik az egykori magyar színház épületében. Nagyváradon születtek: Cseke Péter /1953/ Jászai Mari-díjas színész, rendező, színházigazgató, Dajka Margit /1907/ Kossuth-díjas színművésznő, Diósy Ödönné Brüll Adél / 1872/ Ady múzsája, Fényes Szabolcs / 1912/ Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, Muráti Lili /1914/ színművésznő, Széles Anna /1942/ színművésznő. 1949 és 1961 között a Nagyváradi Állami Színházban játszott Kovács Apollónia, népdalénekesnő, színésznő, majd pályáját Magyarországon folytatta.
A város főterén megálltunk Mihály vitéz lovasszobránál a Szent László téren. /eredetileg ott állt a városalapító Szent László király szoboregyüttes, amelyet a püspöki palota elé száműztek az impériumváltás alkalmával/ Alexandru Gheorghita és felesége Geta Caragiu műve 1994-ben került a térre. A város további híres és nevezetes épületei: Apolló palota, melyet 1912-14 között építették, elsőként ebbe az épületbe vezették be a központi fűtést 1913 novemberében.
A Stern palota Komor Marczell és Jakab Dezső tervei alapján épült a Vágó fivérek irányítása alatt 1908-1909 között. Az ekletikus építészet jellegzetes alkotása a Pénzügyi palota 1895-ben épült. Az Ullmann palota Löbl Ferenc tervei alapján épült 1913-ban. A Görög katolikus püspöki palota ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján épült 1903-ban. Megnéztük a nagyváradi római katolikus centrumot is az óriási Püspöki Palotával. A Püspöki Palota a késői barokk építészet remeke. 1762-ben alapította báró Patachich Ádám püspök. A palotát és az egész barokk városnegyedet a XVIII.századi Európa egyik leghíresebb építésze, bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki a nagyváradi Kanonok –sor alkotója is. A Püspöki Palota 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet és 3 szintjén 120 nagy, fényűző terem található.A palota késő osztrák barokk stílusban épült, az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták. Részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia
elítélte az alapítót. Végül 1771-ben látogatott ide Mária Terézia fiával, József főherceg trónörökössel, hogy megbékéljen a létesítménnyel, amelynek létrejöttét eredetileg nem támogatta. 1971-ben a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg, Körösvidéki Múzeum néven. A Püspöki Palota kertjében áll Szent László 1882-ben készült szobra.
Nagyvárad jellegzetes ortodox temploma a Holdas-templom. A tervező építész Éder Jakab, kivitelezője Joann Lins. Az alapkövét 1784. november 9-én rakták le, 1790-re készült el.
Az oromzat közepébe a Hold változását ábrázoló félgömb került, melyet egy különleges szerkezet működtet, készítője Georg Rueppe.
A kirándulásunk első napja Nagyváradon vacsorával fejeződött be. Köszönjük a finom ételeket, köszönjük mindazon személyek munkáját, akik a református egyházi gyülekezet fogadótermében körülöttünk sürögtek-forogtak, kiszolgáltak bennünket. Leírni is nehéz azt a sok-sok élményt, látnivalókat, a várost gazdagító gyönyörű barokk épületeket, amelyek mindannyiunk számára felejthetetlen emlékként élnek.
Utunkat még aznap folytattuk tovább Temesvárra, a szálláshelyünkre, amely a Hotel Timisoarában./Temesvár/ volt. A hotel Temesvár kulturális és történelmi központjában foglal helyet. Ez a hotel a város egyik legmagasabb épülete, a szálloda minden szobája lenyűgöző kilátást nyújt.
Temesvár rövid történetéről:
Temesvár /románul: Timisoara/, város Romániában, a Bánságban. Az egykori Temes vármegye és a mai Temes megye székhelye. Románia harmadik legnépesebb városa. A város a Duna- Körös-Maros- Tisza eurorégió földrajzi középpontjában fekszik. Temesvár neve a Temes folyó nevéből ered, a középkorban ugyanis a folyó egyes ágai a mai város területén folytak át. Első hiteles írásos említése 1266-ból származik, amikor a Magyar Királysághoz tartozott. A 16.században az Oszmán Birodalom elfoglalta, majd két évszázad múlva ismét a Magyar Királyság része lett. 1920-ban a trianoni békeszerződés Romániának ítélte a várost. A második világháború után Temesvár történetének legfontosabb eseménye az 1989-es romániai forradalom kirobbanása volt. Temesvár többnemzetiségű város. A románok és a magyarok mellett németek, szerbek, szlovákok, ukránok, illetve az utóbbi években olaszok lakják. Kulturális és különösen az építészeti gazdagsága miatt „ Kis Bécsnek“ is nevezik.
Sétánk során betekintettünk a város Botanikus kertjébe, melyet 1995-ben nyilvánítottak tudományos rezervátumnak, hogy a helyi és az exotikus növények védelmét biztosítsák és a temesváriak pedig abban bíznak, hogy egy napon természetvédelmi terület lesz.
Megcsodáltuk a Művészeti Egyetem épületét, sétáltunk az Égtájak terén, kívülről tekintettük meg a 4 szintes, 3 belső udvaros, hat kapus és 273 irodás monumentális Egyházi Törvényszék épületét, melyet az olasz újjászületés jegyében építették, mintegy lemásolva a firenzei Medici palotát. Az öt évig tartó munkálatok / 1855 – 1860/ nyomán felépült ez a komor, monoton épület, melyről hiányzik mindenféle díszítés. Ma a Törvényszéknek, a Bíróságnak és a Táblabíróságnak ad otthont. Mária Terézia bástyáját is megpillanthattuk. Temesvár első várát a XII. század körül építették. Több uralkodó is megfordult itt, az igazi fejlődése a XIV. században Anju Károly Róbert uralkodása alatt kezdődött, amikor is 1316-1323 között Temesvár, a Magyar Királyság fővárosa lett. 1552-ben a várat elfoglalják a törökök. Akkoriban a vár körüli falat sárral betapasztott fűzfafonat képezte és vizesárok volt körülötte. A falon öt kapu volt. Csak a törökök éltek a városban, a falon belül. A katolikusok, az ortodoxok a külvárosban éltek. A Habsburg uralom alatt a város nagy fejlődésen ment keresztül. Az 1723-1765 között épített erősség „ Vauban“ stílusban épül és tízszer nagyobb volt mint a középkori török vár. A belső területet három csillag alakú fal védte, amelyek közé vizet vezethettek. Kilenc bástyája és három kapuja volt. A bástyák a Károly, Ferenc, Terézia, József, Hamilton, Kastély, Mercy, Eugén és Erzsébet nevet viselték, és volt Bécsi, Petrovaradin és Erdély kapu is. Mindezekből ma már csak az 1730 – 1735 között épített Mária Terézia bástya látható.
A szombati napunkon a programunk szerint hajózás volt a Kis- és Nagy Kazán szoroson át.
Autóbusszal indultunk az Al –Dunához. Az egyik autóbuszban Veres –Kovács nt. református lelkész volt az idegenvezetőnk, a másikban pedig Fazakas Csaba református főesperes. Mindketten fantasztikusan felkészült idegenvezetők voltak, végig beszélték, mesélték az utat, minden érdekes látnivalóra felhívták a figyelmünket.
Így a következőkre:
Az 1718-ban alapított temesgyári sörgyárra, mely az ország első ilyen gyára lett. A 19.- 20. században folyamatosan bővítették.
Buziásfürdőre, a Szilashegy alján elsőrendű gyógyfürdőhelyre.Első ízben 1320-ban említik az oklevelek szörény vármegyei faluként. A falu fejlődését az ásványvízforrások mozdították elő.Gyógyvizeire első ízben Lindenmayr a közalapítványi uradalom orvosa 1809-ben figyelt fel. Az 1850 –es évekre a fürdői élet jelentékenyen élénkült. Trefort Ágoston minisztersége alatt az uradalom nagyszabású beruházásokat tett a fürdő fellendülése érdekében. A száz holdas, díszkertből, számos épületből álló fürdőtelep, félkilométeres hosszúságban összekötött fedett sétányokkal / Európa harmadik legnagyobb fedett sétánya /, csónakázható tavával a híres fürdők közé tartozott. Ma a parkon kívül áll Trefort Ágoston szobra. / A szobor egykor a díszkert egyik tisztásán állt, vele szemben az a félkör alakú kőpad, melyen annak idején Deák Ferenc szokott megpihenni/. Mára sajnos a fürdő nem a régi énjében tündököl.
Elhaladtunk Lugos mellett is. Nevének talán a szláv „ lug“ / liget/ szóhoz lehet köze. Lugos a Temes megye második legnagyobb városa, itt született 1883-ban Lugosi Béla színművész, itt töltötte gyermekkora egy részét Teller Ede fizikus.
Érintettük Dragan negyedet is. Lugos város szülötte az Olaszországban élő szélsőjobboldali
olajmilliárdos Iosif Constantin Dragan tévé- és rádiócsatornát, heti – és napilapot, valamint egy magánegyetemet alapított Lugoson, melynek épülete 1996-ra készült el. E mellett elérte, hogy még életében róla nevezzék el a város főterét.
Dél- Erdély felé haladva az autóbusszal, Erdély mesés várai és csodálatos városai a középkor hangulatát elevenítették fel. Ez a terület Temesvárral együtt egy színes, kultúrában és történelemben gazdag táj, mely az idelátogatók számára élménydús kirándulásokat, változatos ízeket tartogat. A dél-erdélyi tájakon kalandozva számtalan magyar vonatkozású emlékkel is találkozhatunk, emellett a vidék számos neves magyarnak a szülőföldje is. E környék egyik leglátogatottabb része a Kazán szoros, mely a Duna leglátványosabb és a legfestőibb szorosai közé tartozik, elválasztva Keletet és Nyugatot, ahol őseink egykor súlyos harcokat vívtak. Az ősi Duna gyönyörű részét hajóval csodálhattuk meg. A Cserna patak völgyében helyezkedik el Herkulesfürdő, a monarchia egykori gyöngyszeme. A 19.század közepén itt épült díszes villák, nyaralók ma már csak elszomorító képet mutatnak. A fürdő Ferenc József és Erzsébet királyné által is igen közkedvelt volt.
Az ebéd utáni program hajózás volt a Kis-és Nagy Kazán szoroson át. A hajózás, a természeti szépségekkel, a sziklás oldalakkal felejthetetlen élmény volt. Néhány gondolattal érdemes is szólni egyrészt a Vaskapu szorosról és a Kazán szorosról. Tehát egy kis történelem.
Vaskapu szoros:
Ez egy folyami szurdokvölgy a Dunán, a Déli-Kárpátok és a Szerb – érchegység között, Szerbia és Románia határán. A szoros tulajdonképpen egy több szakaszból álló, összesen 134 km hosszú rendszer. Az ókortól, azaz a nagy népmozgások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és a Balkán északi része között. A hajózás megkönnyítésére Tiberius római császár i.sz. 33-34 során a szoros jobb partján egy 210 m hosszú utat építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati erővel való vontatását a zúgókon keresztül. A római építmények elpusztulása után a középkorbana hajózás gyakorlatilag alig működött. A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchényi István vetette fel, s a terveket Vásárhelyi Pállal készíttette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A szabályozott szakaszt 1896-ban adták át. Mára állandó vízi út vezet itt az Északi – tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna-Majna-Duna csatorna révén. A Vaskapu- szoros a Duna egyik legszebb részének mondható.
A Kazán- szorosról:
A Kazán-szoros az Al-Duna, Szentlászlóvár, Lászlóvára és Szörényvár között tör át a Déli-Kárpátok sziklás hegyei között. A déli oldalon vezetett a római út, Traianus útja, az északi oldalon a Széchényi út. A szerbek és a románok a 70-es évek elejére megépítették Vaskapu
Duzzasztógátját és vízi erőművét Orsova és Szörényvár között, amely jelentősen megemelte a Duna ezen szakaszán a vízszintet. Egész települések és szigetek kerültek víz alá, s a Traianus út és a Széchényi út része is. A Kazán-szoros felső része a Nagy – Kazán –szoros, utána van egy kiöblösödés, s az alsó rész a Kis- Kazán- szoros. A Kazán- szoros neve török eredetű, kazan = üst.
A Kis-Kazán szoros hossza 4 km, a Nagy Kazán-szorostól a dubovai kiöblösödés választja el. A Kis-Kazán szoros után a meder ismét kiszélesedik és irányt változtat. A két Kazán között található a Dunatölgyesi kiöblösödés, itt a legmélyebb a Duna, meghaladja a 90 métert.
Megemlítendő az, amit láttunk a hajózásunk alkalmával. A Mraconia öböl bejáratánál, Orsova és Dubova között megcsodálhattuk a sziklafalba vésett monumentális domborművet, a Decebal szobrát. Decebal szobra közelében áll a Mrakónia kolostor. Szemben a szerb parton pedig a Tabula Traiana. A Duna két partját szorosan szegélyező sziklafalak, csodás hegyoldalak, emléktáblák, várromok teszik felejthetetlen élménnyé az hajózást, amit mindnyájan nagyon élveztünk.
A hajózásunk után a busszal folytattuk az utunkat tovább Oravica felé. Még az autóbuszból csodálhattuk a Dunát és a természeti szépségeit. Dunatölgyesnél sziklák között még áll a Háromtorony várrom. A várrom harmadik tornya igen alacsony, ezért magasabb vízállás idején szinte nem is látható. A Háromtorony az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. Drenkovánál a vízben ugyancsak megpillanthattunk egy 14.századból származó várfalat, Drankó várának vízzel dacoló romjait. A Szörényi – bánság fontos erősségét, mely a a XIV. században épült, 1432-ben a törökök feltehetően lerombolták. Szép sziklafalak mellett haladtunk tovább a Galambosi – szoros felé. Lászlóvára előtt pár kilométerrel a Széchényi út mentén megálltak a buszaink egy pillanatra. A sziklafalban egy hatalmas tábla hívja magára a figyelmet, melynek mérete: 10x 7 méter, ez tulajdonképpen a Baross- / márvány/emléktábla.
Baross Gábor közlekedési miniszter – a vasminiszter – Széchényi örökébe lépett és szorgalmazója volt az Al-Dunai szabályozás révén megvalósuló gőzhajózásnak. A tábla szövege hirdeti a következőt:
„ Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az MDCCCLXXXVIII évi XXVI t. czikelye által szabályozása megkezdetett I. Ferencz József uralkodása alatt GRÓF SZAPÁRY GYULA miniszterelnök BELLUSI BAROSS GÁBOR kereskedelemügyi miniszter által MDCCCLXXXX / 1890/ évi szeptember XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.“
Pár kilométer után a túloldalon / Szerbia/ a látványos Galambóc vára tűnt fel. Galambóc a legfestőibb és a legépebben maradt várrom az Al-Dunán. Vele szemben a román oldalon, a domboldalon feltűnt Szent László vár romja is. Nagy apó sziklájára is felhívta a figyelmünket az idegenvezetőnk, hiszen kb. egy 50 m magas szikláról van szó, mely török őrtoronyként szolgálhatott.
Lassan meg is érkeztünk Oravicabányára / Oravica/, város a krassó-Szörény megyében. Nevét patakjáról kapta, amely Kiss Lajos véleménye szerint egy délszláv „ orehovica“ / diófás/ névalakból származhat. A 18.században a Bánság bányászatának központja és legdinamikusabban fejlődő, városias települése volt. Ezüstöt és rezet bányásztak itt. A városka kis „ ékszerdobozát“ néztük meg, vagyis a kőszínházát. A színházat Ioan/Johann Niuny tervezte barokk stílusban, a bécsi Burgtheater mintájára. Ez a legrégibb színházépület Romániában. Niuny és apósa, Procop Lhotka von Smislow bányaigazgató kezdeményezésére, közadakozásból épült fel, amelyben a környező települések is részt vettek. 1817-ben a helyi műkedvelő színtársulat Die Beschämte Eifersucht / A megszégyenült féltékenység/ című előadással nyitották meg, I. Ferenc jelenlétében. 1838-ban az akkor ráépített emeletén rendezték be a kaszinó helységeit. Már 1846-ban, a magyar érzelmű bányapolgárok megalapítják a Magyar Olvasó Kört, melynek célja a magyar nyelv, irodalom és művelődés ápolása és terjesztése. Az oravicai műkedvelők előadásai nemcsak a művelődést és a nyelvápolást szolgálták, hanem társadalmi és szociális céljuk is volt. Az előadások bevételeiből óvodákat, iskolákat, szegény diákokat és katasztrófák áldozatait segélyezték.
Főleg a bányaszerencsétlenségek áldozatain és hozzátartozóin igyekeztek segíteni. 1893-ban egy felújítás után háromnyelvű előadással avattták fel ismét, Trefort Ágoston miniszter jelenlétében. Ma helytörténeti múzeum és könyvtár működik benne.
Megemlítendő, hogy Oravicabányán született Mihalik Kálmán 1896-ban, a Székely Himnusz zeneszerzője.
Még egy érdekesség: 1849-ben itt ásatta el a Szent Koronát Szemere Bertalan, melyet 1853-ban találtak meg.
Hosszú út állt előttünk, visszaérkezni Temesvárra, de a káprázatos, egész nap folyamán a látottak minden kárpótoltak. Késő esti órákban érkeztünk meg Temesvárra, a Református Egyházközség termébe, a vacsorára. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki a minket kiszolgáló személyzetnek a fáradozásukért.
Vasárnap délelőtt istentiszteleten vettünk részt a Református templomban, ahol Fazakas Csaba főesperes tartotta az istentiszteletet. A templom 1902-ben épült, angol gót stílusban. Az imaházat és 11 lakást tartalmazó épületet két budapesti tervező, ifj. Nagy Károly és Jánosházi László tervezték. Orgonáját a temesvári Wegenstein Lipót készítette, szószékét pedig Fischer Jakab. Innen, erről a parókiáról, Tőkés László kilakoltatásával pattant ki a forradalom szikrája 1989. december 16-án.
A főesperes által nagyon megható istentiszteleten vettünk részt. Olyan szeretettel beszélt rólunk, szólt hozzánk, hogy bizony nagyon elérzékenyültünk. A misén Molnár Ilona tanárnő is szólt az egybegyűltekhez, az ő szavain is mindnyájan nagyon meghatódtunk. Erdős Péter, a Társulásunk elnöke is a köszönetét fejezte ki. Majd Kovács Béla egyetemi tanár szólt hozzánk. Többen is mondták, mondogattuk, hogy rég nem voltunk ilyen szívhez szóló, magasztos istentiszteleten. Köszönet érte.
Az Újvárossy teremben az ebédünk elfogyasztása után még egy kis városnézésre indultunk Szekernyés János tanár úrral, helytörténésszel.
Elsőként a Református templom mögötti falon elhelyezett harangoknál álltunk meg. A harangjáték kivitelezését a székesfehérvári RANCZ kft. vállalta. A 11 harangból álló szerkezet óránként / 9,00 – 21,00 között/ az ünnepköröknek megfelelően válogatott dallamokat játszik.
Közvetlen mellette, az Egyházközség szomszédságában van a Székely László által tervezett és 1906-ban felállított Mária – emlékmű, másnéven Segítő Boldogasszonynak emelt emlékmű. Ezen a helyen végezték ki Dózsa Györgyöt, és az ő kivégzési helyszínének állítottak ezáltal emléket Temesvár magyarjai. 2012-ben volt a református templompalota felszentelésének 110. évfordulója, az 56-os forradalom 56-ik évfordulója és Dózsa György halálának közelgő 500-ik /1514/ évfordulója és ezek az évfordulók a történelmi harangjáték által óránként történő megidézése a magyar múlt és a jelen kulturált és egyben élményt nyújtó ápolási formája. Tiszteletünket tettük Dózsa György szobránál is a Dózsa parkban.
Megcsodáltuk Temesvár parkját, mint megtudtuk, Temesvár a parkok városa is. 1884-ben pedig Európában elsőként Temesváron villanyárammal világították meg a város utcáit. Temesváron 1875-ben adták át az első színházat, Ferenc József Színház néven. 1920-ben leégett, és amikor felújították, homlokzatát neobizánci stílusban építették át. Ma három színház van benne: a Mihai Eminescu Nemzeti Színház / román nyelvű/, a Csíky Gergely Állami Magyar Színház és a Német Állami Színház.
Nem messze a színháztól a Bánsági Múzeum épülete áll az egykori Károly Róbert király által építtetett várkastély helyén. Ez Hunyadi János tulajdonába került, aki átalakíttatta. Az 1849-es ostrom rommá tette, és 1865-ben fejezték be az újjáépítését a mai alakjában. A vár kétszintes négyszögletű belső udvaros épület. A várnak mára két olaszbástyája és egy tornya maradt meg. 2008-ban ásatások kezdődtek a kastély körül és a kastélyudvarban. Itt bukkantak rá a régészek egy középkor kastély romjaira. A Bánsági Múzeum a város legnagyobb múzeuma. 1872-ben alapították. Európa legnagyobb madár – és lepkegyűjteményével rendelkezik.
A Bólyai János téren megálltunk, Bólyai emléktáblájánál, mely hirdeti: „ Semmiből egy új más világot teremtettem, ezekkel a szavakkal adta hírül Bólyai János Temesvárról 1823. november 3-án az első nemeuklideszi geometria alapképletének felfedezését.“
Bólyai János 1802-ben született Kolozsváron, 1860-ben hunyt el Marosvásárhelyen. Az egyik leghíresebb magyar matematikus, a geometria Kopernikusza, az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője.
Megálltunk Klapka György szülőháza előtt is. / Temesvár, 1820. április 7- Budapest, 1892. május 17/, honvédtábornok, helyettes hadügyminiszter volt.
A Lloyd sor két viszonylag hosszú sétányból áll, közöttük parkosított résszel. A nyugati sétány hajdanán a polgári családok korzója volt, elegáns üzletekkel, éttermekkel. Mindkét sétányt az osztrák-magyar kiegyezés után felhúzott impozáns bérházak és épülettömbök szegélyezték. Ilyen épület a Llyod palota, amely egy 1912-ben épült háromemeletes ház.
A földszinten étterem, az emeleten a Politechnikai egyetem rektorátusa működik. A Lloyd palota mellett áll egy másik palota, a Neuhausz palota, amely négyszintes épület. 1960-as években néhány szocreál lakóépületet is felhúztak a keleti sétány déli részén. Tavasztól őszig teraszokkal, nagyobb ünnepek előtt és alatt pedig vásáros bódékkal telnek meg a sétányok.
A Lloyd sor másik végén néz szembe a színházzal a román ortodox székesegyház. 1936 és 1940 között épült, a moldvai ortodox kolostorok templomainak a stílusát utánozva. Hét harangját Sabin Dragoi hangolta össze, a város egyik jellegzetes hangja lett ezzel. A parkosított részen a Romulus és Remus legendájára emlékeztető Capitoliumi farkas másolata áll magas oszlopon. 1926-ban adományozta a városnak Olaszország.
A tér közepén áll a Szentháromság –szobor. 1740-ben emelték, egy pusztító pestisjárvány után. A tér közkedvelt találkozóhelye a fiataloknak. Nyáron a lokálok sok teraszt nyitnak itt és szabadtéri popzene vagy népzene is hangzik olykor a téren.
Sétánk folyamán megálltunk a Temesvári Mesterlegények Egyesülete által birtokolt épületnél, ahol egy „ vastuskó „ áll. Az épület erről kapta a nevét. Ez a tuskó tulajdonképpen egy fémmel bevont fatörzs. A mesteremberek a városba érkezvén, egy szeget ütöttek bele.
A sétánk végén elköszöntünk az idegenvezetőnktől, Szekernyés János tanár úrtól, megköszönve a tartalmas idegenvezetést.
A három napos utunk, nagyon gyorsan telt el, tele élményekkel, gyönyörű látnivalókkal, mindezekért köszönet és hála mégegyszer Veres-Kovács Attila nt. református lelkésznek és Fazakas Csaba református főesperesnek.

A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2