Archive for április, 2019

Boros Károly nyugalmazott főesperes-plébános egyházi küldetése, papi szolgálata, Nyékvárkonyban és Karcsaországban március végével befejeződött. Odaadó lelkiismeretes szolgálata mindkét egyházközségben elismerést váltott ki. A hívek közösségét építette, papi hitvallásának vezérlánca a szeretet. 1965-ben Márton Áron püspök szentelte pappá Erdélyben. Márton Áronhoz hasonlóan, Károly atya is tapasztalta az egyház üldözését, a román titkosszolgálat zaklatását. Négy életveszélyes helyzetet élt meg. 2012-ben, a nyugdíjba vonulása után került hozzánk, lelkipásztori szolgálatra. Másfél évig a Besztercebányai Püspökség alkalmazta, majd 2014 júliusától a Nagyszombati Főegyházmegye alkalmazásában szolgálta az Istent és a híveket Csallóközben.
Károly atyát a Csallóközben töltött öt éve alatt a katolikus hívek nagyon megszerették. Az egyházkarcsai Szent Bertalan katolikus templomban szelídséggel, határozottsággal és nagy szeretettel celebrálta búcsúzó szentmiséjét. A szentmise végén, a hívek nevében Ritter Éva verssel és énekkel mondott köszönetet.
Erdős Péter, a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás elnöke kiemelte, talán nem véletlen, hogy az atya már otthon lesz az idei csíksomlyói búcsú alkalmával. Karcsaország az augusztus 20-i ünnepség kapcsán visszavárja a plébános urat, ugyanis 200 éves a Szent Bertalan katolikus templom.
Gódány László, Egyházkarcsa polgármestere a beszédében hangsúlyozta: Boros Károly atya a tisztaságot és a szeretetet árasztotta az emberek között, személyében nagyszerű embert ismertünk meg – emelte ki a polgármester, aki bízik a baráti kapcsolatok ápolásában, hiszen Egyházkarcsa egyik testvértelepülése Csíkszentdomokos, Boros Károly szülőfaluja.
Wurczell Zoltán, Királyfiakarcsa polgármestere a plébános kemény hitéért, áldozatos lelkipásztori munkájáért mondott köszönetet.
A búcsú alkalmával felkértük Boros Károly nyugalmazott főesperes-plébános urat egy rövid beszélgetésre.

Visszagondolva az öt évvel ezelőtti történésekre, nehéz volt elfogadni az új környezetet?
Minden helynek, falunak, városnak meg van a maga sajátossága. A Felvidéken tudomásul kellett vennem az Erdéllyel ellentétes másságokat. Például Erdélyben magától értődő, általában mindenkinek, mi az egyház, a templom, a pap és a hozzájuk való viszonyulás. Természetesen kivételek azon vallásos emberek, akik példaadó módon gyakorolják vallásukat, ők az egyházközség úgynevezett krémjei. A jó Isten tartsa és gyarapítsa ezeknek a számát! A sokaság számára viszont idegen dolog a templom, a plébánia, de leginkább a pap. Nagyon szerettem a házasságra való felkészítésre eljáró fiatalokkal foglalkozni, akik nagy érdeklődéssel hallgattak, kérdezősködtek. Látszott rajtuk, hogy foglalkoztatja őket mindaz, amit hallanak. Az is igaz, naivul azt hittem, hogy ők mindnyájan gyakorolni fogják hitüket. De sajnos kevesen. De nem tört le ez sem, mert nem tudni, mikor érlelődik meg bennünk ez az elhatározás.

Mennyire tartja fontosnak, az ősi hitben a megmaradás fontosságát hangsúlyozni és az összefogásra bíztatni az embereket?
A kérdésre Mózes Törvénykönyvéből szeretnék idézni: „Válaszd az életet, hogy te és utódaid is életben maradjatok: szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá! Mert ez jelenti számodra az életet és napjaidnak hosszúra nyúlását“.

Ha volt szabadideje, mivel töltötte szívesen?
A vallásos ünnepségek a mai napig mélyen érintenek. Figyelemmel kísértem a környező falvak és települések rendezvényeit. Idős korom ellenére, akár messzebbre is elutaztam, ahonnan mindig hoztam magammal valami többletet. A hitoktatók számára a lelki napok megtartása Győrben és Pozsonyban is aktívan működik. Szívesen utaztam el Szőgyénbe, ahol az ottani fiatal plébános minden hónapban fantasztikus előadást tart. A legutóbbi is mélyen érintett, többek között elhangzott, hogy: az ördögnek legnagyobb győzelme a mai világ számára az, hogy elhitette a világgal, hogy nem létezik.

Plébános úr, egy igazi székely ember. Kedves, hatalmas munkabírással rendelkező egyén, különleges képességgel rendelkező pap, és a poénjai is jók. Ami a legfontosabb, mindenhol az embert látja. Honnan ez az erő?
Az alap a Jó Istennek köszönhető. Vallásos szülői nevelést kaptam. Meghatározó volt számomra a gyermekkor, a családunk, mi nyolcan testvérek (hat fiú, két lány), ahol a szigorú apánknak „nem“-et mondani nem lehetett. Ez egyfajta útmutatás is volt: mindig készen állok, ha hívnak. Édesanyám részéről gyöngédség és nagy szeretet ölelt át bennünket, ami utánozhatatlan. Igen, csodálatos asszony volt az édesanyám.

Olvashatjuk, hogy paphiány van a katolikus egyházban. Vissza lehet visszavonulni az Úr szolgálatából, illetve tervezi az otthoni aktív pasztorális tevékenységet? Mivel fogja az otthoni közösséget segíteni?
Nyugdíjazásom előtt a háziorvosom azt mondta: magát az aktivizmusa élteti, vigyázzon magára, mert ha az aktivitása megszűnik meghal. Valóban, a nyugdíjazásom után szinte elmenekültem otthonról. Hazatérve, ha az egészségem engedi, továbbra is az egyház, a vallás és a hívek szolgálatára leszek, elsősorban a gyóntatás és a misézés területén.

Mit üzen a híveinek? Kér-e tőlük valamit?
Tartsák meg őseik hitét, ragaszkodjanak a templomhoz, mert az megtartja őket is, és a gyermekeiket is! Őrízzék a hagyományokat, mert a nemzet nyelvében és a szokásaiban él. Isten áldását kívánom rájuk! Lelkemben magammal viszem mindannyiukat.

írta: Szerencsés Magdolna
megjelent a Csallóköz magyar regionális hetilapban, 2019. március 3-án (14.szám), a 26-ik oldalon.