Archive for június, 2015

2015. május 29-31 között a PBT tagjainak, a kirándulást, turisztikát szerető személyeknek egy fantasztikus, csodálatos kirándulásban volt részük Lengyelország látogatásával. A PBT köszönetét fejezi ki Molnár Ilona tanárnőnek-igazgatónőnek, valamint párjának, Szabó Miroslavnak a fantasztikus szervezésért, a sok fáradozásukért, melynek köszönhetően sokat megtudtunk, láttunk és tapasztaltunk az utunk, a kirándulásunk alkalmával.
Az első napunk látogatása a szörnyű és fájdalmas helyre , az auschwitzi koncentrációs tábor megtekintésére irányult. Érkezésünk után két csoportba osztottak bennünket, így két idegenvezető segítségével látogattuk a „temetőnek“ is mondható német megsemmisítő tábort. Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor (németül Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau, KL Auschwitz) a legnagyobb német megsemmisítő tábor és egy sor koncentrációs tábor neve, amely három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt. Nevét a közeli Oświęcim német nevéről kapta, ami Krakkótól kb. 60 kilométerre nyugatra helyezkedik el Dél-Lengyelországban. A várost 1939. november 1-jétől a német birodalomhoz csatolták, 1940-től a nemzetiszocialista Németország számos koncentrációs tábort és egy megsemmisítő tábort épített a környéken. Ezek a táborok a holokauszt előkészítésének fontos elemei voltak, körülbelül 1,1 millió embert öltek meg itt, akiknek feltehetően 90%-a zsidó volt. A kivégzett zsidók 1/6-a ebben a táborban vesztette életét. Továbbá érkezett még megközelítőleg 150 000 lengyel, 15 000 ezer szovjet fogoly, 400 Jehova tanúja, és több tízezer eltérő nemzetiségű ember, akiknek nagy része meghalt a kivégzések, orvosi kísérletek, kényszermunka, éhínség vagy betegségek során.
A táborok:
•Auschwitz I., az eredeti koncentrációs tábor, amely az adminisztratív központ szerepét töltötte be az egész komplexum számára, és megközelítőleg 70 000 ember, főleg lengyel és szovjet hadifoglyok halálának színhelye volt.
•Auschwitz II. (Birkenau), megsemmisítő tábor, eredetileg 50 000 hadifogoly elszállásolására és dolgoztatására épült, később ez 200 000-re emelkedett. Itt épült a tábor első gázkamrája, amit a meszeletlen téglák miatt „vörös háznak” hívtak, később egy nagyobb, lemeszelt „fehér háznak” nevezett kamrát is építettek. Az első 500-700 míg a második 800-1000 ember közös kivégzését tette lehetővé.
•Auschwitz III. (Monowitzi koncentrációs tábor), az IG Farben konszern Buna-Werke gyára számára munkatáborként szolgált.
•Roma tábor, 1942. december 10-én Himmler parancsot adott a szinti és roma emberek gyűjtésére is. Őket a birkenaui táborhoz csatolt, elkülönített „cigány családi táborba” helyezték, főleg építőmunkát végeztettek velük. Körülbelül 23 000-en érkeztek ebbe a táborba, ahol nagy részük meghalt alultápláltság, tífusz és üszkösödés miatt.
A meggyilkolt áldozatok pontos száma nem ismert. Az Auschwitzhoz tartozó kisebb táborokkal együtt a legújabb becslések 1,1–1,6 millióra teszik.
Mint minden német koncentrációs tábort, az auschwitzi táborokat is Heinrich Himmler SS-e működtette. A tábor parancsnoka 1943 nyaráig SS-Obersturmbannführer Rudolf Höß (gyakran „Hoess”-nek írják), később Arthur Liebehenschel és Richard Baer volt. Höß részletes leírást adott a tábor működéséről a háború utáni kihallgatása alkalmával, és önéletrajzában is. 1947-ben akasztották fel az Auschwitz I. krematóriuma előtt. A nők parancsnokai Johanna Langefeld, Maria Mandel és Elisabeth Volkenrath voltak.
Mintegy 700 fogoly kísérelt meg szökést az auschwitzi táborokból fennállása alatt, ebből körülbelül 300 volt sikeres (kb. 40%).
A szokásos büntetés a szökési kísérletért az éhhalál volt.
Auschwitz I. az egész komplexum adminisztratív központjaként funkcionált. 1940. május 20-án alapították egy régi, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült kaszárnya épületeit felhasználva. Ugyanezen év június 14-én érkeztek meg a tábor első lakói: 728 lengyel politikai fogoly Tarnówból. A tábort először lengyel értelmiségiek és az ellenállási mozgalom tagjainak internálására, valamint szovjet hadifoglyok őrzésére használták. Köztörvényes német bűnözőket, „antiszociális elemeket” és 48 német homoszexuálist szintén bezártak ide. Zsidókat szintén az első transzporttól szállítottak ide (Tarnówból). A táborban 13-16 000 foglyot tartottak, 1942-re ez a szám elérte a 20 000-et. Az auschwitzi bejárati kapu felett az „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) cinikus felirat díszelgett. Bár semmilyen munka, amit a foglyoknak végezniük kellett, nem tette őket szabaddá, a tisztek olyan reményt keltettek bennük, mintha valami eredménye volna a többletmunkának. A tábor foglyai napközben elhagyták a tábort építő- vagy mezőgazdasági munka végzése céljából, zenekari kísérettel kellett áthaladni a kapun. Ellentétben azzal, amit több filmben látni, a zsidók többsége az Auschwitz II. táborba volt bezárva, és nem haladt el a felirat alatt.
Az SS kiválasztott néhány foglyot, gyakran köztörvényes német bűnözőt, ún. kápó-t, akik a többi fogoly kivételezett felügyelői lettek. A különböző fogolycsoportokat speciális jelekkel látták el a ruhájukon, a zsidókat tartották a legrosszabbnak.

A 11. blokk volt a „börtön a börtönben”, ahol a számos szabály megsértőit büntették. Néhány fogolynak napokat kellett eltöltenie olyan szűk cellában, ahol még leülni sem tudott. Másokat kivégeztek: agyonlőtték, felakasztották vagy halálra éheztették őket. 1941. szeptemberében az SS mérgesgáz-kísérleteket végzett hidrogén-cianiddal a 11. blokkban: az eredmény 850 lengyel és orosz halott. Az első próba 1941. szeptember 3-án volt, ekkor 600 szovjet hadifoglyot öltek meg. A szert, amely a halálos hidrogén-cianid gázt fejlesztette, Zyklon–B márkanév alatt forgalmazták ,és eredetileg rovarölőszerként tetűírtásra használták. A kísérletet sikeresnek nyilvánították, egy bunkert átalakítottak gázkamrává és krematóriummá. Ez a gázkamra 1941–1942-ig üzemelt, akkor légvédelmi óvóhellyé építették át.
Az első nő 1942. március 26-án érkezett a táborba. 1942. áprilisától 1943. májusáig Carl Clauberg nőgyógyász sterilizációs kísérleteket folytatott zsidó asszonyokon a 10. blokkban, abból a célból, hogy kifejlesszen egy, a szlávokon alkalmazandó egyinjekciós módszert. Josef Mengele ikreken kísérletezett. Azokat a foglyokat, akik a tábor kórházában nem gyógyultak meg elég gyorsan, rendszeresen fenolinjekciókkal ölték meg.
A tábor bordélya, melyet 1943 nyarán nyitottak meg Himmler parancsára, a 24. blokkban kapott helyet, és kitüntetett foglyok jutalmazására használták. (A bordély meglétét női túlélők érthető okokból nem erősítették meg.) A bordély személyzetét erre a célra kiválasztott nőkből és néhány önként jelentkező női fogolyból állították össze, többet közülük a katonák megerőszakoltak.
Az áldozatok száma:
Mivel a németek igyekeztek megsemmisíteni az auschwitzi tömeggyilkosság bizonyítékait, az áldozatok számát lehetetlen pontosan rögzíteni. Az első kísérletek, hogy összeszámolják a halottakat, a bűnösök, elsősorban Rudolf Höß vallomásán alapultak, aki a halottak számát 2,5-3 millióban adta meg. Ezt a túlzó számot és egy még magasabb 4 millióst a szovjet és lengyel hatóságok használták, 4 millió szerepelt a hivatalos emléktáblán is. 1983-ban George Wellers francia tudós volt az első, aki deportálási dokumentumokat használt fel az Auschwitzban megölt foglyok létszámának becslésére, ő 1,613 millió halottról beszél, ebből 1,44 millió zsidó, 146 000 lengyel. Nagyobb tanulmányt kezdett ugyanebben az időben Franciszek Piper, aki vasúti menetrendek adatait vetette össze a deportálások feljegyzéseivel, így 1,1 millió zsidó halottat, 140-150 000 lengyel áldozatot és 23 000 romát számolt. Ez a szám a jelenleg közel az összes kutató által elfogadott, ez szerepel a hivatalos emléktáblán is.
A tábor látogatása, azt gondolom, hogy minden ember szívében és lelkében mély sebet hagy és hagyott, nehéz felfogni és elhinni ezeket a szörnyű megélt történéseket.

A háromnapos utunk alkalmával az étkezéseink (reggeli, vacsora), szállásunk a „Nawojka“ nevezetű diákszálláson volt. Krakkó egyetemi negyedében, a kollégiumként is működő Nawojka szállóval nagyon elégedettek voltunk, kényelmes és tiszta szobák láttán.

Szombaton szinte az egész napunkat Krakkó város látnivalóinak, nevezetességeinek megtekintésével töltöttük. Krakkó (lengyelül Kraków, teljes nevén: Stołeczne Królewskie Miasto Kraków (Krakkó királyi főváros (Lengyelország második legnépesebb városa, Kis-lengyelországi vajdaság székhelye. Lakosainak száma kb. 760 000 (elővárosokkal együtt kb. 1 250 000 fő). Területe: 326,8 km². 1795-ig Krakkó hivatalos lengyel főváros volt, bár már 17. század elejétől fővárosi szerepkör többségét Varsó vette át (a legfontosabb szerepkörökkel együtt – Varsó lett a Szejm székhelye és a király székhelye is). Jelenleg a Kis-lengyelországi vajdaság fővárosa meg a krakkói agglomeráció központja. Krakkó a nevét a legendás uralkodóról, Krakusról kapta, az ország egyik legöregebb, legnagyobb és legszebb városa. Krakkó címerében egy, a vendégszeretetére utaló, nyitott kaput találunk, ami tagadhatatlanul jele annak, hogy ez az egyedülálló és csodálatos város ma is, ugyanúgy mint évszázadokkal ezelőtt szívesen fogadja az idelátogatókat.
Krakkói degenvezetőnk Aranka volt, aki gyönyörű magyarságával, felkészültségével, kedvességével és figyelmességével felejthetetlenné tette számunkra ezt a napot. Köszönjük szépen Aranka!

Elsőként a Kázmér-negyedet barangoltuk be. A Waweltől délkeletre terül el a Nagy Kázmér által 1335-ben az iparosok részre alapított Kazimierz, a mai nevén Kázmér negyed. A mai városrész sokáig önálló település volt saját városfallal és kiterjedt királyi privilégiumokkal. Nagy Kázmér ide kívánta telepíteni a Jagelló Egyetemet, és két katedrálist is építtetett. A fordulatot a város történetében az az esemény hozta, amikor I. János Albert ide költöztette a krakkói zsidókat. Ekkortól a város zsidó várossá alakult át, és megjelentek a zsidó imaházak. Még a két világháború között is jiddis nyelven beszélő zsidóság élt itt. A negyedben sajátos zsidó kultúra és művészet alakult ki, amelynek emlékét ma már csak az épületek őrzik. A város lakosságának döntő többsége a náci koncentrációs táborokban pusztult el.

Végigsétáltunk a „Szeroka“ (széles) utcán, mely egy hosszúkás, téglalap alakú nagy teret jelöl. Az utca északi részén, a mai zöld övezet helyén, egykor egy kis temető volt, valószínűleg a Remuh temető része. Ma az utcát zsinagógák, éttermek és szállodák övezik, amelyek nagy része, a város háború előtti hangulatának visszaszerzése érdekében, a zsidó hagyományokat és kultúrát ápolja.

Nevezetes épületei :
Régi zsinagóga: a 15-16. század fordulóján épült, itt kapott helyet a krakkói zsidóság történetét bemutató kiállítás. A 15.század végén cseh zsidók építették a Regensburgban, Wormsban és Prágában lévő kéthajós gótikus zsinagógák mintájára. Az 1557-ben bekövetkezett tűzvész után Matteo Gucci reneszánsz stílusban építette újjá. Az épület 1939-ig a krakkói zsidók fő zsinagógájának valamint kulturális és adminisztratív központjának szerepét töltötte be. Mivel a 2. világháború után raktárként használták, tönkrement, de a háború utáni években ismét felújították és a Krakkói Történeti Múzeum zsidó gyűjteménye bemutatásának helyszínéül jelölték ki.

Popper-zsinagóga: 1620-ban Wolf Popper kereskedő alapította. Méretei végett a barokk stílusban épült zsinagógát csak Kis-zsinagógaként említik.

Remuh temető: a legrégibb létező zsidó temető Krakkóban. 1533-ban alakult. A zsidók körében a legnagyobb tiszteletnek a gyakran látogatott Mózes Isserles sírja örvend.

Remuh-zsinagóga: a zsinagóga egy aránylag nem nagy épület, amelyben a mai napig istentiszteleteket tartanak. A 16. század közepén reneszánsz stílusban épült Izrael Isserles Auerbach jóvoltából, akinek a tiszteletére a zsinagóga fia Moses Isserles (krakkói zsidó rabbi, tudós és filozófus), ismertebb nevén Rabbi Moses (Remuh, 1520 – 1572 ) nevét kapta. Az eredetileg fából készült zsinagóga 1557-ben leégett, de Stanislaw Baranek, krakkói építész gyorsan újjáépítette. A 2. világháború alatt megrongált és kirabolt épületet 1957-ben restaurálták.

Az új tér: más néven a Zsidó tér, a Kázmér-negyed kereskedelmi és kulturális központja. Jelenlegi formáját a 19. században nyerte el. 1900-ban a tér központjában állították fel a kör alakú Okraglak-ot , amely a vásárcsarnok szerepét töltötte be. 1927-től egészen a második világháborúig a zsidó közösség által bérelt épület kóser hentesüzlet, illetve rituális baromfi vágóhíd volt. Napjainkban is az Okraglak ismét vásárcsarnokként működik.

Úr teste bazilika: Corpus Christi-templom és kolostor: (más néven Jézus teste templom). Ennek a templomnak az építése Nagy Kázmér király nevéhez fűződik, az építkezés 1340 körül kezdődött és 1405-ben fejeződött be, mestere Szepesi Miklós volt. 2005-ben II. János pápa kisebb bazilika címmel illette. A templomban megcsodálhattuk Tomaso Dolabella festményeit, valamint boldog Stanislaw Kazimierczyk reneszánsz mauzóleumát. A templom további érdekessége a város legnagyobb orgonája, melyet 82 hangra terveztek.

A sétánk folyamán elértünk a „ Skalka”részre, mely a város legrégibb települése. A téren áll Szent Katalin temploma. A templomot a 14. században kezdték építeni Nagy Kázmér megrendelésére. A krakkói gótika jellegzetes alkotása, amelyben a külső támívek hiányoznak, a falakat támfalak erősítik. A déli templomhajó a 15. századi Szent Mónika-kápolnába vezet, melyet Stibor vajda emeltetett, ezért Magyar-kápolnának is nevezik.

A Skalka templom: (Pálos-rendi templom) az északi homlokzathoz kapcsolódó kolostorral, a kései barokk szakrális épületegyüttes egyik szép példája, melyet gyakran csak Skalka-nak neveznek. A legenda szerint ezen a helyen halt vértanúhalált 1079-ben Krakkó püspöke, Szczepanowski Szaniszló, akit merész Boleszláv lengyel király ítélt el egy világi-egyházi konfliktus következtében. A templomkertben találjuk Szent Szaniszló tavacskáját, az úgynevezett „Lengyelország szenteltvíztartóját” a püspök szobrával a közepén.
Még a Kázmér-negyednél említést kell hogy tegyek, egy bérház mérsékelten vonzó belső udvarára is, ahol a Schindler listából képek hívják fel a figyelmet arra, hogy itt játszódott és ez a hely volt a helyszíne a megrázó „holokausztfilm”-nek. Schindler listájában, amikor Danka Dresner asszony a lépcső alá bújik el a nácik elől…. Azt a jelenetet itt vették fel….

Sétánk az Óváros felé irányult tovább. Az Óváros Krakkó legrégibb része, 1978-ban felkerült az Unesco Kultúrális és Természeti Világörökségek listájára. Magába fogalja Krakkót, mely 1257-ben nyerte el Szemérmes Bolesláv fejedelemtől a magdeburgi városi jogokat, valamint a fiatal középkori települést, Okólt, melyet a 15. század közepén kapcsoltak az akkori Krakkó városához. Ez utóbbi megközelítőleg kör alakú volt, központját a Főtér képezte, déli határát pedig Poselska utca határozta meg. A mai Óváros déli részén, az említett utcától egészen Wawelig önálló település – Okól – terült el. Krakkóhoz való csatolása után lebontották a települést elválasztó védőfalakat. Ebben a formában Krakkó egészen a 18. század elejéig maradt fenn, sőt még Kazimierz és Kleparz városokat csatolták hozzá. A 19.század elején lebontották a lepusztuló félben levő erődítményeket, melyek helyére az Óvárost körülölelő Planty park került. Jelenleg Krakkó Óvárosának fő műemlékei: a Főtéren lévő Mária-templom, Posztócsarnok, Városháza-torony, valamint a védőfalak fennmaradt részei a Flórián –kapu és Barbakán.

A Főtér Krakkó legnagyobb és legszebb négyzet alakú tere. Területét 1257-ben szabták meg és a jellegzetes sakktábla elrendezésű utcákkal együtt hozzáigazították a meglévő település elemeihez. Napjainkban a téren a Posztócsarnok, Szent Adalbert templom, Városháza-tornya, valamint Igor Mitoraj szobra, a “Megbéklyózott Eros“ vonja magára a figyelmet.

A Posztócsarnok a 13. században épült Szemérmes Boleszláv uralkodása alatt. Akkoriban két kőstand alkotta a csarnokot sikátorral elválasztva. A 14.században Nagy Kázmér király uralkodása alatt kibővítették és a kornak megfelelő gótikus stílusban építették át. 1555-ben részben leégett. 1556-1559 között újították fel Pankracy mester irányítása alatt. Ebben az időben építették hozzá a déli és északi oldalán a lépcsős tornácokat is. A mai formája Thomas Prylinski munkája. A tér közepén áll Adam Mickiewicz emlékmű, amit a krakkóiak csupán „Adaś “-ként emlegetnek. Az emlékmű Teodor Rygier szobrászművész alkotása, melyet 1898-ban lepleztek le. A 2.világháborúban megsemmisült, így a következő leleplezésre 1955-ben került sor. A magas talapzaton álló Mickiewiczet négy allegorikus alak veszi körül, amelyek sorra jelképezik a Hazát-nő sassal, Tudományt-öregember, Barátságot-fiatal férfi pajzzsal és karddal és a Költészetet-nő lanttal.

Városháza-torony, a Főtér nyugati részén áll, a 13. század végén és a 14. század elején épült. A Szent Adalbert templomot csak kívülről volt időnk megcsodálni. A templom szerény, kicsi, melyet Krakkó egyik legrégibb templomaként tartanak számon. A jelenleg egyhajós, román stílusú kőtemplom téglalap alakú szentélyével a 12. század elejéről származik.
Megcsodáltuk Krakkó egyik legfontosabb és legszebb nevezetességét a Szűz Mária bazilikát (Mária-templomot). A román stílusú templomot Iwon Odrowaź püspök alapította a 13.századd közepén. A jelenlegi presbitérium a 14. század közepéről származik. A homlokzatát két különböző magasságú torony díszíti. A 82 m magasabbik torony alapja négyzet, ez a kilencedik szinten nyolcszögbe megy át, melyet egy gyönyörű gótikus toronysisak övez 1478-ból. Ebből a Hejnalica-nak nevezett toronyból (mely a múltban a város őrtorony szerepét töltötte be), Krakkó egyik leghíresebb szimbóluma a kürtszó (hejnal), minden órában megszólal a négy égtáj felé. A templom belső terét barokk kori műalkotások uralják. A mennyezetet és a falakat díszítő polikrómiát a 19. század végén Ján Matejko és tanítványai készítették. Figyelemre méltóak a mellékhajót záró, gyönyörű kőfeszülettel díszített Veit Stoss (Wit Stwosz) munkája a 15. század 90-es éveiből. Wit Stwosz Mária Oltára – a Mária Bazilika legértékesebb kincse. A középkor e nagyszerű faragott emlékműve Szűz Mária imádatának van szentelve, évszázadok óta változatlanul az egymást követő nemzedékek csodálatát kelti. A maga nemében Európa legnagyobb oltára 1477-1489 között keletkezett, Krakkó város lakosainak alapítványából. Méretei: 11×13 m, az életnagyságban ábrázolt alakok 2,70 m magasak. A szerkezet tölgyfából, a szobrok hársfából lettek kifaragva. Az oltár alapját a predellán kifaragott Jézus és Mária családfája képezi. Négy szárnyas ajtó díszíti, a két külső szárny nem mozdítható. Kinyitva Mária örömteljes titkait tárja elénk, a Fogantatástól a Szent Lélek elküldéséig. A szárnyakon található dombormű Mária elszenderülését az Apostolok körében ábrázolja, a középpontban Mária mennybevitele, felette Mária koronázása Szent Wojciech és Szent Szaniszló társaságában látható. Az oltár becsukott állapotban Mária 12 gyötrelmét mutatja be.

A Mária templom közvetlen közelében áll a Szent Borbála templom, mely 1338-1402 között épült és kezdetben temetőkápolnaként szolgált. A templom külső falán sok sírfelirat olvasható, a templom alatt pedig Jakub Wujek nyugszik, a Biblia első fordítója lengyel nyelvre.
Assisi Szent Ferenc bazilikája (Ferences templom) 1237-1269 között épült Szemérmes Boleszláv fejedelem jóvoltából a ferences szerzetesek részére, akiket Prágából Jámbor Henrik hívott meg a 13. század első felében. Krakkó egyik első téglaépülete gyakran esett tűzvész áldozatául és különböző stílusokban épült újjá. A templomot délről a 14. és a 15. századból származó ferences kolostor épületei veszik körül.

Az Érseki Palota a 14. századtól a krakkói püspökség székhelye. A későbbi századokban gyakran bővítették és átépítették. Mai arculata a 19. századból való. 1964-1978 között, vagyis püspökké választása pillanatától egészen pápává választásáig itt élt Karol Wojtyla is. II. János Pál pápa látogatása során úgyszintén itt szállt meg. A „híres pápai ablakban“ megjelenve nem hivatalos, spontán és felejthetetlen beszélgetéseket folytatott a hívőkkel. Jelenleg a pápai ablakban II. János Pál pápa képmása látható, alatta pedig szervezett virrasztások és koncertek valósulnak meg. A palota udvarán II. János Pál szobra áll, melyet 1980. május 18-án, a pápa 60. születésnapján lepleztek le.

A Collegium Maius, a legrégibb egyetemi épület Lengyelországban.Története 1400-as évekre nyúlik vissza, amikor Jagelló Ulászló az egyetemnek ajándékozta a Jagiellońska és św.Anna utcák sarkán lévő épületet. A 15.században a szomszédos házak megvásárlásával és új részek hoozáépítésével az egyetem fokozatosan bővült, míg végül az 1462-ben és 1492-ben bekövetkezett tűzvészek után egyesült. Akkoriban épült a tornácokkal körülvett árkádos belső udvar is. Jelenleg a Collegium Maius épületében a Jagelló Egyetem Múzeuma székel, gyűjteménye elsősorban az egyetem történetével kapcsolatos tárgyakat öleli fel, köztük a csillágászati műszerek értékes kollekcióját. Belső tere reprezentatív szerepet tölt be, számos konferencia, a Jagelló Egyetem szenátusának összejövetelei, valamint előkelő vendégekkel való találkozók kerülnek itt megrendezésre. Collegium Novum jelenleg az egyetem fő épülete. Itt székel az egyetem rektora, itt találhatók az egyes karok dékánjai, továbbá közigazgatási hivatalok, professzorok kabínjai és előadótermek is. A 2. világháború alatt, 1939. november 6-án, a Sonderaktion Krakau nevű akció keretén belül a nácik felléptek a lengyel tudós közösség ellen. Ezen a napon a második emelet 56. sz. termében 183 professzort és kutatót tartóztattak le, akiket koncentrációs táborokba deportáltak.

A Szent Anna templom ( Egyetemi templom) a Jagellói Egyetem akadémiai épülete és egyben az egyik legszebb barokk épület Lengyelországban. Az eredeti fából készült, helyén 1407-ben, a tűzvészt követően Jagelló Ulászló király jóvoltából kőtemplom épült gótikus stílusban. A templom a 16.században vált egyetemi ponttá. Az egyetemi tanévnyitó szentmisék is itt zajlanak.

Az Óváros Florián utcáját a város egyik legismertebb és legfontosabb utcájaként tartják számon, ezen felül pedig népszerű bevásárló övezet is. A Főtér keleti sarkától indul, északi részén a Florián kapu zárja. Déli részről a Mária templom tornyai határozzák meg. A 335 m hosszú utca 1257-ben lett kijelölve a Wawelra vezető Királyi Útvonal részeként. Ezen az utcán haladt végig 1881-ben az első lóvasút, 1901-ben pedig az első elektromos villamos.

A Flórián kapu a középkori erődítmények nyolc kapuja közül az egyetlen, ami fennmaradt. A kapu Krakkó egyik legismertebb és legtöbbet fényképezett emléke. A 14.század elején kőből épült kaput a 15. században még egy téglaszinttel meghosszabították és lőrésekkel látták el. Az épület több mint 34 méter magas. A kapu belsejében a 19.század elején a Piaskowai Szűz Mária oltárt helyezték el, mely a Barbakán lebontott szárnyából származik. Az első emeleten kápolnát találunk.

Barbakán, melyet hétköznapi nyelven csak Rondel-nek neveznek, Krakkó egyik legértékesebb műemléke és egyben a védelmi típusú építészet legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt példája Európában. 1498-1499-ben épült gótikus stílusban, I. János király uralkodása alatt. A téglából készült bástya alapja kör, átmérője 24,4 m, falai több mint 3 méter vastagok. Hét kisebb megfigyelő toronnyal és az épület négy szintjén 130 tűzérségi nyílással rendelkezik. Az épületnek két kapuja van, az egyik kapunak Kleparz felöl, a múltban egy 26 méter széles árkot átívelő felvonóhídja volt. A Barbakán központi részében egy udvart találunk, ahol jelenleg versenyek, koncertek, kiállítások kerülnek megrendezésre.

Megcsodáltuk továbbá Szent Péter és Pál bazilikáját, Szent András templomát. A bazilika az első barokk épület Krakkóban, amely 1597 és 1619 között Piotr Skarga atya kezdeményezésére és III. Zsigmond király hozzájárulásával épült a jezsuiták részére. A Szent András templom pedig Krakkó egyik legszebb román stílusú temploma. 1079 és 1098 között épült Sieciech ( magas méltóság László Herman herceg udvarán) jóvoltából, mint védelmi épület.

Az Óváros legnagyobb parkját is említeni kell, ez a Planty, mely egyedülálló városi kert. 1822-1830 között épült Feliks Radwanski kezdeményezésére, a lebontott erődítmények, betemetett árokrendszer és középkori falak helyén. Később a munka menetét Florian Straszewski felügyelte, megadva Planty végleges formáját.Neve a „plantowanie“ (szintezés) szóból ered, vagyis a terület kiegyenlítésére utal, ami magába foglalta a sáncok megszüntetését és a várárkok betemetését. Területe 21 hektár, hossza 4 km. Olanty nyolc kisebb részre oszlik, úgynevezett kertekre, amelyeket különböző stílusban terveztek. Területükön két szökőkút és tizenegynéhány híres személyt ábrázoló szobor áll.

Wawel, a lengyel identitás jelképe, a lengyel történelem szerves része és egyike a világ legértékesebb műemlék – együtteseinek. Magába foglalja: a Wawel-i székesegyházat, Királyi palotát és a Wawel-i erődítményrendszert. 1978-ban Wawel felkerült a Kultúrális Világörökségi Listájára. Jelenleg Krakkó és Lengyelország egyik legnagyobb turisztikai látnivalója. A város központjában, 25m-rel a Visztula folyó felett magasodó mészkősziklán, 228 m tengerszint feletti magasságban lévő Wawel meghatározó pontja az Óváros panorámájának. A Wawel jelentése a középkori „wawel“ szóból ered, mely alatt vízmosásos szakadékot értettek. A 11.század első felében épült Wawelon az első székesegyház. 1038-ban I.Kázmér király ezt a helyet kinevezte Lengyelország fővárosának és az uralkodó székhelyének, ami Wawel számára több évszázadon keresztül fejlődést és dicsőséget jelentett. A Waweli magaslatra két út vezet, az egyik északi oldalról, a másik pedig a déli oldalról. Az első útvonalon haladva az út a Wawel várfalai mellett vezet, amelybe beágyazott téglák emlékeztetnek a waweli vár helyreállítását segítő adományozókra a 20. század elején. A waweli királyi székhely területére a Címeres-kapun (Brama Herbowa) lehet belépni, amit 1921-ben Adolf Szyszko-Bohusz épített az egykori 19. század feléből származó lebontott kapu helyén. A kaput – ahogy a neve is mondja – lengyel, litván, ruszin vidék címerei díszítik. A kapu mögött, egy 16. századi bástya tetején áll Tadeusz Kościuszko lovas szobrának másolata. A székesegyház előtti udvarra a 16. század végéről származó Vaskapu vezet, amelyet III. Zsigmond király építtetett az egykori gótikus kapu helyén. A második útvonalat választva Wawel területére a Bernardynska-kapun lépünk be, amit 1940-ben a németek az egykori osztrák felvonóhíddal ellátott 19. századi kapu helyett építettek. Ez a kapu az egykor sűrűn beépített tágas térre vezet, az ún. Alsóvárra.
A Waweli székesegyház a legméltóságosabb templom Lengyelországban, királyok, fejedelmek, bárdok és krakkói püspökök temetkezési helye. II. János Pál pápa szavaival élve: „Mindenki, aki a Wawel-i székesegyházat látogatja, önkéntelenül a nemzet történelmével szembesül.“ Az első templom a Wawel dombon 1020 körül, Vitéz Boleszláv uralkodása alatt épült fel, röviddel a krakkói egyházmegye kialakulása után. A második katedrális az úgynevezett „Hermanowska“, 1090 és 1142 között épült, építését Herman László herceg uralkodása alatt kezdték el. 1305-ben az épületet tűzvész pusztította, de mindezek ellenére jelentős része fennmaradt, mint Szent Leonard kriptája, Ezüstharang-torony alsó része és az Óratorony alapjai. 1320-ban a megmaradt részben koronázták lengyel királlyá I. Ulászlót, ekkor kezdődött el újból a gótikus katedrális építése. 1346-ban adták át a új presbitériumot, 1364-ben a templomhajót, a kereszthajót és az oldalhajókat. A templomszenteleés Nagy Kázmér uralkodásának időszakára esett. Napjainkban a katedrálsit 19 kápolna veszi körül – gótikus, reneszánsz- és barokk stílusú, melyek mindegyike egyedi kivitelezésű külön szentélyt alkot. Három torony díszíti: északi oldalon – Zsigmond-torony öt haranggal és a legmagasabb – Óratorony barokk kupolával, a déli oldalon pedig az Ezüstharang-torony, más néven a Vikárius-torony (három haranggal). A legfontosabb nemzeti szimbóliumok egyike a Zsigmond-harang, melyet 1520-ben I. Zsigmond király öntette. Súlya több mint 12 tonna, átmérője 2,5 m, kerülete 8 m. 2001-ben új harang került a helyébe, melynek súlya 365 kg, és a jeles események alkalmával 8-12 fő segítségével szólal meg.

A székesegyház északi oldalához kapcsolódik a kincstár, káptalani épület és a káptalani könyvtár. Déli oldalán találjuk a Vasa-kápolnát és az arany kupolával borított Zsigmond-kápolnát. A templom homlokzatának ez a részlete megőrízte 14. századbeli arculatát. Felső részén Szent Szaniszló szobra látható, továbbá pajzs sassal és rózsaablak. A székesegyházat a külső udvartól háromkapus fal választja el. A kapuk barokk díszítése Giovanni Trevano alkotása. A székesegyházba vezető barokk portálban megcsodálhatjuk az eredeti 14. századi lemezzel borított ajtót, amelyen ismétlődő díszítés a „K“ betű – nagy Kázmér nevének kezdőbetűje. A bejárati lépcső fölött láncon felfüggesztett bálnacsontok, orrszarvúcsont és mamutcsont hívja fel a figyelmet, melyek az egyházat a gonosz ellen hivatottak megvédeni. A 17. és a 18. században újabb újítások voltak a székesegyházban, eltávolították az erdeti berendezést és új oltárokkal, sírkövekkel, sírfeliratokkal domborművekkel, szobrokkal és festményekkel gazdagították. A főhajót és a presbitériumot gótikus keresztbordás boltozat borítja, a kórus keleti oldalán feltűnik a lengyel gótikára jellemző háromosztású boltozat. Eredeti megoldás a pillét-támfalas rendszer, melyet krakkói rendszernek neveznek. Magasan, a templomhajókat elválasztó pillérek fölött, négy szent szobra áll: Jeromos, Ambróz, Gergő és Ágoston szobrai. A központi – főhajó és kereszthajó kereszteződésénél álló – 17. századbeli síremlék, Szent Szanisló krakkói püspök, vértanú és Lengyelország védőszentjének a nyughelye. Alkotója Giovanni Trevano. A 17. század 2. feléből származó ezüst koporsó a Szent földi maradványaival az aranyozott kupola alatt egy emelvényen lett elhelyezve, melyet négy angyal támaszt alá és a Szent életének jelenetei díszítik. Szent Szaniszló – oltára a „Haza-Oltára“ szerepét tölti be. A síremlék mögött a barokk főoltár Giovanni Battista Gisleni műve. Ezt a oltárt csillogó, aranyozott 17. század 2. feléből származó oltárt a Keresztrefeszített Krisztus című kép uralja. A székesegyház számos oltára közül figyelemreméltó a szentélykörüljáróban található Keresztrefeszített Úr Jézus oltára a 14. századból, a csodákról híres fekete feszülettel. A hagyomány szerint az imádkozó Szent Hedvighez itt szólt a „Megfeszített“. 1987-ben az oltárasztalban helyezték el a királyné ereklyéit, akit II. János Pál pápa 1997-ben avatott szentté. A mellékhajókból és szentélykörüljáróból juthatunk el a székesegyházat körülvevő kápolnákba, melyek közül legjelentősebb a Zsigmond-kápolna (Királyi) illetve a Jagelló-kápolna. A kápolna 1524 és 1533 között épült I.Zsigmond király kezdeményezésére. Belsejét gazdag bibliai és mitológiai témájú domborműves díszítés borítja. Keleti falát háromrészes oltár foglalja el,“Szűz Mária elszenderése“ című festménnyel. Szemben vele helyezkedik el I. Zsigmond király és fia II. Zsigmond Ágoston síremléke. A templomban, mely kezdettől fogva királyok temetkezési helye is volt, szinte az összes lengyel király szarkofágja megtalálható. A legrégibbek: I. Ulászló király (meghalt 1333) és Nagy Kázmér király ( meghalt 1370) sírhelyei. Továbbá itt találjuk Hedvig királyné (meghalt 1399) szarkofágját, Jagelló Ulászló (meghalt 1434) és III. Ulászló (meghalt 1444) sírhelyeit is. A Szentkereszt-kápolna sarkában máig fennmaradt IV. Kázmér sírja (meghalt 1492) és az Úr teste kápolnában János Albert (meghalt 1501) szarkofágja. A szentélykörüljáróban lett eltemetve Jagelló Ulászló második felesége – Cillei Anna (meghalt 1416), az oltárhoz vezető lépcsőfoknál pedig Jagelló Frigyes kardinális (meghalt 1503). A többi király és családtagjaik a székesegyház földalatti kriptáiban nyugszanak. A királyi sírok megtekintése Szent Leonárd kriptánál kezdődnek, itt nyugszanak: Józef Poniatowski herceg (meghalt 1813), Tadeusz Kościuszko (meghalt 1817), Wladyslaw Sikorski tábornok (meghalt 1943), kinek hamvait 1993-ban helyezték el. A főhajó alatt lévő kripta a másik „Hermanowska“ katedrális földalatti részét képezi, ezen a helyen tartotta első miséjét 1946-ban a fiatal pap, Karol Wojtyĺa. Az utolsó, az Ezüstharang-torony alatti kriptában van elhelyezve Jozef Piĺsudski marsall (meghalt 1935) és itt lettek eltemetve a 2010. május 18-án Lech Kaczyński és felesége Mária is, a szmolenszki repülőgépszerencsétlenségben tragikusan elhunyt elnöki pár. A szentélykeresztelő északi szárnyában a Lipski család kápolnája van.

A waweli királyi palotának hosszúra nyúló története és történelme van. A 11. században épült kőépület a magaslat észak-keleti részén helyezkedett el. Az akkori román stílusban épült rezidencia öregtoronyból és lakosztályokból állt. A 13. és a 14. században a várhely már felső-és alsó várra oszlik. Ekkor épült fel a királyról elnevezett Lokietek-torony, majd e torony megnagyobbításával létrejött a Tyúkláb-torony, valamint a Dán-torony. De további tornyai, bástyái épültek fel, mint a Jordanka-torony, Teczyńska-bástya, Nemesi-bástya, Tolvaj-bástya, Kisasszony-bástya, Szenátori-bástya, Sandomierzi-bástya. 1499-ben az erőd leégett, a 14.század végén Sándor király hozzálátott a kastély átépítéséhez, majd a munkálatokat 1507-től I. Zigmond király folytatta. Miután lebontották Nagy Kázmér fellegvárának gótikus falait, annak vázára épült fel a reneszánsz palota, melyet ma is csodálhatunk. A felújítás után Wawel a virágkorát élte, a csodás palota a tágas, árkádos udvarával az egyik legszebb királyi székhely volt Európában. A 16.száazdban Zsigmond Ágoston flamand arrastípusú faliszőnyegekkel gazdagította a termeket, mely gyűjtemény ma is híres. Az északi-keleti szárny leégése után a várat 1595-ben III. Vasa Zsigmond király újíttatta fel. A király 1609-ben az udvarával Varsóba költözött, ekkor a vár hanyatlásnak indult, sőt a svéd invázió idején (1655-1657) Wawelt szinte teljesen kifosztották, a svédek tüzelése 1702-ben az addigi legnagyobb tűzvész okozója lett. Még a 18. században is hanyatlott a vár állapota. 1794-ben a porosz csapatok szinte teljesen kifosztották a királyi kincstárat. Utánuk az osztrák csapatok foglalták el a székhelyet, ennek során laktanyává alakították át, ami sorozatos átépítésekkel és pusztulással járt. 1905-ben az osztrák hadsereg elhagyja a várat. Megkezdődtek az újboli munkálatok és helyreállítások, melyet a 2. világháború szakított félbe. A vár az államháztartás székhelye és Hans Frank tartózkodási helye lett. A palota ma kétszintes, reneszánsz-barokk épület klasszicista elemekkel, amelynek három szárnya helységekből áll, a negyedik délről zárja közre az udvart. Az épületet további 5 lakótorony egészíti ki. A várnak trapéz alakú reneszánsz udvara van, háromszintes árkádos lodzsákkal, ahova Bartolommeo Berrecci által készített kapun jutunk be. A kaput latin felirat díszíti: „ Ha isten velünk, ki lehet ellenünk.“ A várban 71 kiállító terem foglal helyet.

Királyi dísztermek kiállítás – magába foglalja Krakkó helytartójának lakosztályát a földszinten, valamint az északi illetve keleti szárny második emeletén lévő reprezentatív helységeket. Ezekben a termekben fogadták a követeket, itt tartott gyűlést a szenátus, itt zajlottak az állami-és udvari ünnepségek, valamint esküvők és bálok. A gyönyörű bútorzat és szobrok mellett értékes reneszánsz faliszőnyeg gyűjtemény található itt, melyeket a 16.században Zsigmond Ágoston király megbízásából szőttek Brüsszelben. A 356 flamand szőnyegből mindössze 136 maradt fenn.

A „Kincstár“ öt kiállítóteremből álló gyűjteménye szintén itt helyezkedik el. A gyűjtemény legértékesebb darabja a Szczerbiec-lengyel királyok koronázási kardja a 13. századból, melyet a legfontosabb történelmi emlékműként tartanak számon. A „Fegyvertár“ a palota észak-keleti sarkában foglal helyet, ahol lőfegyverek, számos korabeli páncél került kiállításra. A „Kelet művészete kiállítás“ a palota nyugati szárnyának első emeletén található, amely a lengyel királyok orientális értéktárgyak iránti szenvedélyéről tanúskodik.

Krakkóhoz kapcsolódóan említést kell tenni a „Sárkánybarlangról“ is, amely Lengyelország legismertebb barlangja. Mi a barlangban nem jártunk, de tudni lehet róla, hogy a teljes hossza 270 m. A turista útvonal 81 m. A barlangból kilépve a vár lábánál húzódó Visztula körút sétányain találjuk magunkat, a tüzet okádó sárkányszobor előtt, mely Bronislaw Chromy, krakkói szobrász alkotása 1972-ből. Ennél a szobornál ért végett a krakkói városnézésünk és itt búcsúztunk el a fantasztikus idegenvezetőnktől Aranka Malkiewicztől is. Nehéz volt az elválás Arankától, és nagyon szépen köszönjük neki a tartalmas, történelemben, szépségekben gazdag város bemutatását, jó egészséget és további Krakkó iránt érdeklődő magyar csoportok vezetését kívánjuk neki.

Wieliczkai sóbánya:
A hazaindulásunk utolsó állomása a Wieliczkai sóbánya megtekintése volt, Mária nevezetű magyar idegenvezető segítségével. Krakkó mellett található ez a világon egyedülálló sóbánya. A legenda szerint Kingának, IV. Béla magyar király lányának köszönhető, hogy sót találtak itt. Kinga Szemérmes Boleszláv lengyel fejedelem felesége volt, a tatárjárás után apja hívására hazatért szülőhazájába, hogy felkeresse azt a máramarosi sóbányát, amelyet a király ajándékozott neki, s a birtokbavétel jeléül beledobta gyűrűjét egy aknába. Ezt nem sokkal később a Krakkóhoz közeli Wieliczkában feltárt bánya egy sótömbjében találták meg és nevezték el latinul Magnum Sal-nak, lengyel fordításban Wielka Sól-nak. (Nagy Sónak) Így szól a legenda.
A wieliczkai sóbánya Lengyelország egyik legérdekesebb és legismertebb idegenforgalmi látványossága. A közel 800 éves földalatti sókitermelés emlékeit az ország egykori fővárosától, ebben a sóbányában találjuk. A 13. században magyar bányászok kezdték a fejtést. A bányát a 15. századtól látogatják az érdeklődők, a vendégek között volt például Kopernikusz, Chopin és Goethe.

Wieliczka az UNESCO világörökség listájára 1978-ban került fel. A bánya 1976-tól lengyel műemléki listára került, 1978-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. 1989-ben a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján is bejegyezték. 1989-től Lengyelország történelmi emlékhelye lett. A bányában 1951-ben megalakult a Krakkói sóbányák múzeuma (Muzeum Żup Krakowskich w Wieliczce). A bánya legrégebbi része, ahol bányászati módszerrel termelték ki a sót, a Goryszowki akna a 18. század második felében alakult ki. Ez a világon az egyedüli olyan bánya, melyben megszakítás nélkül folyt a kitermelés a középkortól máig, lehetővé vált a bányászati módszerek fejlődésének követése az egymás követő korszakokban. A wieliczkai bánya világszerte ismert földalatti turistaútja a 18. és 19. század fordulóján alakult ki. Mintegy egymillió turista látogatja évente a 64–135 m mélyen elhelyezkedő (I-III. szint), 20 teremből álló, körülbelül 3 km hosszú utat. A túra időtartama körülbelül 2 óra.
A látogatható turistaútvonal:

Kopernikusz-kamra: A terem 1785 előtt alakult ki a zöld kősó bányászata folyamán. 1973-ban születésének 500-adik évfordulóján Kopernikusz sószobrát helyezték el itt, aki valószínűleg meglátogatta a bányát.

Szent Antal-kápolna: A fennmaradt földalatti kápolnák közül ez a legrégibb, a 17. században keletkezett. A bányászok számára az első misét 1698-ban celebrálták. A barokk stílusban épült kápolna előtérrel, kórussal és oltárral rendelkezik. Számos sóból faragott szobor található a kápolnában: a főoltárnál Krisztus a kereszten, Mária a gyermekkel, a kápolna patrónusa Szent Antal, a két oldalt Szent Szaniszló és Szent Kelemen. A kórusban a következő szobrok láthatók: Erős Ágost, Krisztus a kereszten, Mária, Mária Magdolna, Szent János. A hajóban két mellékoltár található Alkantarai Szent Péter és Szent Kázmér oltára. Az itteni szobrok: Szent Ferenc, Szent Domonkos, Szent Péter és Pál. A szószéken szép balusztrád van.

Janowice-kamra: (Janowice terem): Janowice az egyik falucska neve Wieliczka közelében. A kamrát a 17. században alakították ki. A teremben elhelyezett szobrok a wieliczkai sótelepek keletkezésének legrégebbi legendáját illusztrálják. A kősó bányászását a 12. század végén, Szemérmes Boleszláv király és felesége, Szent Kinga uralkodása idején kezdték meg. A legenda szerint, amikor Kinga, IV. Béla lánya megérkezett Lengyelországba, szeretett volna új hazájának valami rendkívüli ajándékot adni. Amikor megtudta, hogy Lengyelországban nem termelnek ki kősót, ami abban az időben komoly jövedelmet jelentett volna, apjától IV. Bélától az egyik magyarországi sóbányát kérte. Amikor Kinga meglátogatta ezt a sóbányát, jegygyűrűjét az egyik aknába dobta, annak jeléül, hogy birtokába vette a szóban forgó sóbányát. Mialatt azonban Lengyelországba utazott, a só a gyűrűvel csodás módon követte úrnőjét, és amikor Kinga Wieliczkába ért, megparancsolta, hogy az egyik dombon kezdjenek ásni, és csodák csodája, néhány ásónyom után megtalálták a Magyarországon eldobott gyűrűt és a sót. Itt nyitották meg az első sóbányát, de a wieliczkai és bochniai bányászok máig vitatkoznak azon, hogy melyikük bányája volt az a hely, ahol a gyűrű előkerült. Mindenesetre mindkét bánya védőszentje Kinga és II. János Pál pápa 1999-ben hivatalosan is kanonizálta őt a sóbányászok védőszentjévé.

A leégett kamra: A terem neve arra a tűzvészre utal, ami valószínűleg itt pusztított. A terem bemutatja a metánégetők munkáját. A metán gyakran jelentkezik a sóbányászat folyamán, a levegő oxigénjével robbanóképes elegyet alkot, mely lánggal érintkezve felrobban. Abban az időben, amikor még nem voltak ismertek a bányák hatékony átszellőztetésére szolgáló módszerek, és a világításra olajlámpásokat használtak, a bányalég komoly veszélyt jelentett. Az egyetlen ismert módszer az volt, hogy tapasztalt bányászok nedves rongyokkal bebugyolálva magukat, a járatok alján kúszva megközelítették a veszélyesnek tartott helyeket és hosszú rudakon zsarátnokot tartva felfelé elégették a betörő bányaléget. (A metán a levegőnél könnyebb gáz).

Sielec-kamra: Ebbe a terembe gyűjtötték össze a bányában használt, a só vízszintes szállításra szolgáló eszközöket, amilyen például a „magyar kutyának” nevezett, emberi erővel vonszolt kis kocsi, mely a sóbálványok mozgatására szolgált, vagy a sóval töltött fahordók szállítására szánt szánkó volt. Az összes fából készült eszközt az évszázadok alatt eredeti minőségében konzerválta a sós levegő.

Nagy Kázmér-kamra: A termet Nagy Kázmér lengyel királyról nevezték el, aki a krakkói sóbányákról törvényt alkotott. 1968-ban, a törvény kibocsátásának 600-ik évfordulóján történt a névadás, egyúttal akkor állították fel Władysław Hapek bányász-szobrásznak a nagy királyról készített mellszobrát is. Itt látható eredeti helyén a 18. századi lóvontatású járgánnyal hajtott „szász felvonó”. A felvonó működését egy közelében elhelyezett modell szemlélteti.

Pieskowa Skała-kamra: 1669 körül keletkezett. A kamra a 65 méter mély I. és a Markowski testvérekről elnevezett II. szintet köti össze, mely 90 m mélyen van a felszín alatt. Ez az egyik legszebb része a bányának. Itt vannak kiállítva a függőleges szállítóeszközök, fából készült kézi csörlők. A teremben megmaradtak a sóba vájt lépcsők, melyeken a szállítómunkások közlekedtek, és akiknek a munkáját az egyik fülkében mutatja be a múzeum. Egy másik sarokban három törpe szobra látható, melyeket a 20. században Józef Markowski bányász készített. A lépcsőkön lejuthatni a Kunigunda kereszteződéshez, melyben megőrződtek a bánya víztelenítésére szolgáló csatornák, itt található egy rekonstruált 16. századi szivattyú is. A berendezést páternoszternek hívták, mert hasonlított a katolikus rózsafüzérhez, fa csőből állt, melyen bőr korongokkal ellátott láncot fűztek át.
Kunigunda-aknafenék: Ez az aknafenék 1829-ben keletkezett és a Nagy Kázmér termet köti össze a II szinttel. Jól láthatóak a másodlagos sókristályosodás változatos formái: sztalaktitok és sztalagmitok. Ugyancsak több, régi bányászok faragta, bányamunkát végző törpe fedezhető fel benne.

Szent Kereszt kápolna: Ez példa a vándor kápolnákra, melyek berendezését a bányászok mindig abba a terembe vitték, amely közel volt munkahelyükhöz. A terem, melybe a kápolnát helyezték el, a 19. századból származik, és benne két 17. századbeli barokk faszobor látható. A főoltáron Krisztus szobor, a másik oldalon a Zwycięski Boldogasszony szobra látható. Az oltár közelében két apáca ma már nehezen felismerhető sószobra áll.

Szent Kinga kápolnája: Szent Kinga kápolnája, melyet „földalatti templomnak” is hívnak. Itt őrzik szent Kinga ereklyéit. Ez a sóbánya egyik legnagyobb attrakciója, mivel ez a terem a világ legnagyobb földalatti temploma. 101 méter mélyen van, hossza 54 m, szélessége 18 m, magassága 12 m. Padlója egységes sóból faragott lapokból áll, a hatalmas sókristályokból összeállított csillárok a mennyezetről 12 m-re lógnak le. A kápolnát az Újszövetségből vett jelenetek domborművei díszítik (többek között a „Menekülés Egyiptomból”, „A tizenkét éves Jézus tanít a templomban” és az „Utolsó vacsora”) és egy több mint százéves betlehem. A főoltár Józef Markowski alkotása, Szent Kinga szobrát, a két mellékalak Szent József és Szent Kelemen szobrát tartalmazza. 1999-től itt látható II. János Pál szobra is, Stanisław Anioł bányász alkotása.
A kápolnában misét tartanak a védőszent, Szent Kinga és Szent Borbála napján és karácsonykor. Hála a kitűnő akusztikának, a kápolnában koncerteket is tartanak, például itt voltak a Blackmore’s Night vagy Nigel Kennedy koncertjei.

Erazm Barącz-kamra: Hatalmas terem, nevét Erazm Barączról kapta, aki 1917–1918-ban a sóbánya igazgatója és ismert műgyűjtő volt. A terem a 19. században létesült és a 20. század elején kapcsolták be a turistaútvonalba. 100 méter mélyen van, csodálatos látvány nyújt hatalmas sópilléreivel, melyek a zöld színű sós tóba merülnek. A tó helyenként 9 m mély, a víz sótartalma körülbelül 320 g/l. Jelenleg a wieliczkai sóbányában a sós víz elpárologtatásával („sófőzéssel”) termelnek étkezési sót.

Weimar-kamra: Az út kezdetétől 1250 m-re és 110 m mélyen van a II. szinten. A bejárat előtt Johann Wolfgang von Goethe szobra fogadja a látogatót. Goethe 1790-ben csatlakozott a weimari herceghez, amikor meglátogatta a sóbányát. A Weimar kamra a 20. század elején létesült, miután hagyományos bányászati technológiával kitermelték a zöld sótelepet. Itt a szokásos módon dolgoztak: fölülről kezdték és fokozatosan haladtak lefelé. Az 1960-as években a terem alsó részét elöntötte a sós víz, ezért látványhidat, galériát és lépcsőket építettek ki.
A sós tavacska felett a homályból kitűnik a Skarbnik (a bánya jó szelleme) alakja. (Skarbnik jelentése körülbelül kincstárnok.) A szobrot Stanisław Anioł bányász-szobrász készítette a hannoveri EXPO-2000 világkiállításra, ahol a wieliczkai bánya szimbóluma volt. Közelében egy sótömbből lévő kis kocsi látható, melyet a lengyel pavilont látogatók „formázták”.
A Weimar kamrában mini hang- és fényjáték zajlik, mely a teremben zajlott sóbányászást mutatja be.

A bánya szanatóriumként is szolgál, mivel a földalatti helyiségek klímája különösen hasznos a légúti betegségekben szenvedőknek, asztmásoknak és allergiásoknak. 1997-ben a Teodor Wessl teremben, a III. szinten (kb. 135 m mélyen) földalatti gyógyító-rehabilitációs központot hoztak létre. Azóta a civilizációs betegségekben szenvedő páciensek tömegén segített a nátriumban, kalciumban és magnéziumban gazdag levegő.

Michałowice-kamra: Ez a turistaút egyik leglátványosabb kamrája. 35 m magas, és mintegy 100 évig bányásztak benne sót a 17. század közepétől a 18. század közepéig. Méretei létesítésétől kezdve különleges beomlás elleni biztosítás építését igényelték, sótömbökből építettek támfalakat és támpilléreket, melyeket végül hatalmas gömbfákból épített két, rendkívül látványos pillérköteggel egészítettek ki az 1870-es években.

Drozdowice-kamra: Ennek a teremnek, mely a 17. és 18. század fordulóján alakult ki, a méretei nem sokkal maradnak el a szomszédjáétól. A 20. században kétszintes fa aládúcolást kapott. Jelenleg a teremben kiállításokat, banketteket valamint koncerteket rendeznek.

Józef Piłsudski-kamra: Józef Piłsudskiról, a lengyel történelem karakterisztikus alakjáról elnevezett kamra a 19. században létesült. Két tárnából áll, melyeket alagút köt össze. Mivel a termet a sós víz árasztotta el, a turistákat tutajjal szállították át az alagúton. A 19. században a tó partján felállították Nepomuki Szent Jánosnak, a fuldoklók védőszentjének szobrát. Piłsudski marsall emlékművét 1997-ben állították fel.

Stanisław Staszic-kamra: Ez a legmagasabb kamra az egész bányában (teljes magassága 50 m), a 19–20. század fordulóján keletkezett. A második világháború alatt a németek repülőgép-alkatrészek szerelésére használták. Ez a tevékenység a szovjet csapatok offenzívájával ért véget. A teremben látható a kiváló természetbarát, geológus és a bányászati tudományok terén Lengyelországban úttörőnek számító Stanisław Staszic mellszobra.

Witold Budryk-kamra: Ez a konyhasóba vájt kamra az osztrák korszakból származik, kézi munkával és robbantással termelték ki itt a sót. Érdekesek a fából ácsolt biztosítások különböző módjai. Witold Budryk professzorról, a Krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia tanáráról nevezték el, aki a bányaszellőzés és tűzvédelem specialistája.
Varsó-kamra: A kamra a szórakoztatás célját szolgálja, tekintettel méreteire (hossza 54 m, szélessége 17 m, magassága 9 m). Itt rendezik meg a bányászok és vállalatok ünnepségeit, de sporteseményeket, koncerteket és bálokat is rendeznek. A 19–20. század fordulóján létesítették, mintegy 20 000 t konyhasót bányásztak benne. 2003-ban új üvegcsillárokat kapott. Legnagyobb dísze a sóból faragott bányász emlékmű (1961).

Visztula-kamra: A kamrát 1959–66 között alakították ki az azonos nevű folyosó kiszélesítésével konyhasó kitermelése céljából. A turisták itt hagyhatják el a múzeumot.

Prinzinger-lejtő: A Visztula kamra folytatása a II. szinten és a III. szint Antonia folyosójára vezet. A 19. században létesült, a falépcsők az I. világháború idején készültek el. A III. szinten látható egy emléktábla, amelyet abból az alkalomból állítottak, hogy a híres költő, Juliusz Słowacki hamvait a Wawelbe vitték. A III. szintet Słowackiról nevezték el.

Haluszko-kamra: Ebben a kamrában, melyben zöld sót bányásztak, több helyen látható a bányászok munkájának nyoma. A kamrát Jan Haluszkoról nevezték el, aki az osztrák uralom alatt a wieliczkai bánya főtanácsosa volt. A terem nem része a turistaútnak, de koncerteket és ünnepélyeket időnként rendeznek benne.

Izabella-kamra: A sótelepek közepén elhelyezkedő terem geológiai érdekességet rejt. A falakon látható, hogy a sórétegek vetődése déli irányba mutat, ami alátámasztja azt az elméletet, hogy a Kárpátok hegyképző erői az egész sóvidéket délre tolták.
Szent János-kápolna: Szent kereszt kápolnának is hívják. 2005-ben hozták át az I. szinten lévő Lipowiec teremből a III. szintre 135 m mélyre. A kápolna az 1859-es felépítésétől a Szent Kinga kápolna 1896-os megnyitásáig a legfontosabb szakrális objektum volt a wieliczkai bányában.

A krakkói sóvidék múzeuma: A wieliczkai bányában a turistaúton kívül megtekinthető a múzeum III. szinten rendezett kiállítása is. A gyűjtemény 14 termet foglal el, és bemutatja a bánya történetét, a só kitermeléséhez és elszállításához használt szerszámokat és eszközöket, valamint a város történelmét is.
Kristálybarlangok: A múzeum területén kívül megtekinthetők a kristálybarlangok is, melyekben hatalmas méretű halit sókristályok láthatók. A 19. században a világ legfontosabb múzeumainak gyűjteményeibe innen kerültek példányok, ahol mindmáig őrzik azokat (például a bécsi Természettudományi Múzeumba). A legtöbb barlang épségben maradt, mivel látogatásuk csak specialisták számára engedélyezett.

Fantasztikus élvezet és csodálat övezte a sóbánya látogatását. Számunkra és gondolom, hogy az idelátogató turisták számára is mindenképpen érdekessé teszik a lengyelországi sóbányát a gyönyörűen kifaragott szobrok sokasága. A sótömbökből faragott szobrok mellett, három kápolnát, oltárokat, és egy katedrálist is láthattunk. Elképesztő látványt nyújtanak, így nem véletlen, ahogy hallottuk, hogy minden évben több mint 1 millió turista keresi fel a sóbányát.
A háromnapos, történelemben, látnivalókban szépségekben gazdag lengyelországi utunk szervezéséért mégegyszer köszönet illeti Molnár Ilona tanárnőt és párját Miroslavot, kiknek köszönhetően gazdag élményekkel tértünk haza. Köszönjük!
A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2