Archive for október, 2013

S Z Í N H Á Z I P R O G R A M A J Á N L Ó – I N F O R M Á C I Ó

A Petőfi Baráti Társulás vezetősége informálja a tagságunkat, hogy a komáromi Pepita Tours utazási iroda szervezésével a decemberi hónapban színházlátogatás lesz Budapestre, ahol az Oprettszínházban Gerard Presgurvic francia zeneszerző Margaret Mitchell: ELFÚJTA A SZÉL című Pulitzer – díjas regénye alapján készült musical-ja kerül bemutatásra.

Időpont: 2013. december 15

Indulás: Királyfiakarcsáról: 9,00 óra

Program:
karácsonyi vásár
majd 15,00 órától az Operettszínház műsora

A Színház, musical után közös vacsora.

A részvételi díj: 45,00 EUR / fő.

Várjuk az érdeklődők jelentkezését!

Tisztelettel:
Erdős Péter, a PBT elnöke

2013. október 18- 20 között a PBT kiránduláson vett részt, érintve Egert, majd Kassát látogattuk meg és az utolsó napon a Tokaj- hegyaljai Tarcalon fejeződött be a három napos útvonalunk.
Eger városában a „ Szépasszony“ völgyében volt az első megállóhelyünk. A völgyben országos hírű pincék vannak, ez az egri borvidék világszerte ismert „ fellegvára“.Rövid sétát tettünk a Kulacs borospince környékén, ahol vártak bennünket. E pince szomszédságában nagyon szép szökőkút is áll, mely közepén egy táncoló lány szobra foglal helyet, mely szobor a kárpátaljai szobrász, Kolodkó Mihály alkotása. A szökőkút talpazatán ide illő versidézet hirdeti az egri bor „hírességét“, az idézet Vitkovics Mihály /1778 Eger-1829 Pest/ magyarországi szerb költő, műfordító tollából származik:
„ Egri bor, annyi ezer jó napjaim életadója,
Tégedet áld, mint én, mind ki belőled iszik.“
A Kulacs borospince előtt Dula Bence borász várt és fogadott bennünket. Borai rendszeresen kimagasló eredményeket érnek el a hazai és a nemzetközi borversenyeken.
Elismerései:
Királyi borász Nagyszakácsi 2004
Eger szőlő és Borkultúrájáért érem 2006
A borospincében nagyon jó hangulat, fenséges ételek mellett, Dula Bence házigazda –borász borokról, a borkultúráról tartott előadása mellett kóstolgattuk a pincészetének nagyon finom borocskáit.
Megköszönve a szíves vendéglátást, a fogadtatást, utunkat folytattuk tovább Bohus Gabriella idegenvezetővel, egy kisvonatra felszállva, az idegenvezetőnk „ utazva“ mutatta be nekünk Eger városát, csodálhattuk a város szépségét.
Időrendi sorrendben a Eger városáról röviden:
Nevének eredete ismeretlen, többek szerint az „éger/fa“ elnevezésből származik, mivel a környező területeken még ma is valóban sok égeres található.
Eger már a kőkorszak óta lakott terület. A magyarok a 10. század elején érkeztek erre a helyre. Az 1009 előtt Szent István szervezte tíz püspökség egyike lett. Az 1241-es tatárjárás során a tatárok a várost feldúlták és felégették. Később IV.Béla engedélyt adott a város újjáépítésére és egy új kővár építésére. 1442-ben a husziták a várost feldúlva nagy vérengzést vittek végbe annak lakosai között. Mátyás király uralkodásával a vár újjáépült és több ma is látható épületet is ekkor emeltek. Dózsa György egyik vezére, Barnabás, 1514-ben porrá égette a várost. Az újjáépítést követően a város fontos végvár lett. 1552-ben megjelent a török. Dobó István parancsnoksága alatt a vár 2100 védője / nők és gyerekek egyaránt/ nézett farkasszemet / Gárdonyi Géza leírása szerint/ a kétszázezer fős török sereggel, kiket Bornemissza Gergely hadnagy leleményességének köszönhetően levertek. Ám 1596-ban egy újabb kéthetes ostromot követően Eger is az Oszmán Birodalom kezére jutott. A város kilencvenegy éven keresztül volt, egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. A keresztény csapatok 1687-ben visszafoglalták a várost. A Rákóczi szabadságharc idején Eger volt a felszabadult országrész központja. A 18. századra újra megindult a fejlődés, ezt tekintjük a város virágkorának. Ekkor ugyanis Eger püspökei kialakították a ma is látható barokk városképet. Nem csoda, hogy ma is a belvárost „ Európa barokk gyöngyszemének“ becézik. A 19.századra a lakosság szabadulni szeretett volna az egyházi fennhatóság alól és követelték a parlamenttől, hogy nyilvánítsák Egert szabad királyi várossá, ám ez nem történt meg. Több természeti katasztrófa is bekövetkezett ebben az időben, a belváros nagy része leégett, a déli várfal leomlott, kolera járvány pusztított. 1831 – 1836 között Hild József tervei alapján megépült a Bazilika, majd 1854-ben a város felszabadul az egyházi gazdasági hatalom alól. 1944-ben a visszavonuló német csapatok több robbantást és rongálást hajtottak végre. A szovjetek még az év végén megjelentek, a 70-es és a 80-as években épültek fel a város panelházai és a belvárosba ekkor építettek fel a barokk stílustól teljesen idegen Dobó István téri áruházat is. A rendszerváltás óta Eger folyamatosan fejlődő város, számos világhírű múzeummal és műemlékkel is rendelkezik, melyek közül kiemelkedő az egri vár.
Látnivalóiból:
Templomai:
Egri Bazilika / Magyarország harmadik legnagyobb egyházi épülete, 55 m magas tornyaival a város második legmagasabb épülete/, Minorita templom, Ciszterek temploma, Ferences templom, Szervita templom, Lajosvárosi templom, Szent Sebestyén vértanú temploma, Evangélikus templom, Református templom, Szent Rozália templom, Szent Miklós Rác templom, Jézus szíve plébánia templom és a Trinitárius templom.
Eger nevezetességei:
Egerben három színház található, ezek közül a legnagyobb a Gárdonyi Géza Színház, majd a Harlekin Bábszínház és végül a Babszem Jankó Gyermekszínház.
A további nevezetességei közé tartoznak a Kossuth Lajos utca épületei / kiemelkedő a megyeháza/, a Nagypréposti palota, a Kispréposti palota, a Líceum, az Egri minaret, a Bitskey Aladár uszoda, az Egri Termál-és Élményfürdő, valamint a Törökfürdő.
Eger az irodalomban:
Eger a címadója és fő helyszíne Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének, továbbá Felnémet / a múlt század második felében Egerhez csatolt település, ma is falusias jellegű/ a címadó helyszíne Lipták Gábor: A felnémeti pincevár című elbeszélésének, és az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium tanulója volt Bródy Sándor, aki megírta: Az egri diákok című művét.
Egri érdekesség:
Eger egyike annak az öt magyar településnek, amelynek a nevét kráter viseli a Marson / 1976 óta, a másik négy: Paks, Bak, Kalocsa és Igal/. Létezik egy 3103 Eger nevű aszteroida is.
Az északnyugat-csehországi Cheb városa a német térképeken Eger néven szerepel / magyarázat: a város 1945-ig színnémet település volt. Nevét a Eger nevű folyóról kapta, melynek a partján létesült Cheb városa a 11.században/
Egerben, a Knézich Károly utcában található az egykori Oszmán Birodalom legészakibb minaretje, a Kethüda mináré.
Magyarországon, Egerben található a camera obscura, azaz a „ sötétkamra“.
Az Eger fölé emelkedő Nagy –Eged oldalában 501 méter magasan van Magyarország legmagasabban fekvő szőlőtermő területe.
Eger város után folytattuk utunkat tovább Kassára, ahol először is az elszállásolás történt meg a Szakkay József Szakközépiskola Kollégiumában. Az elszállásolás után vacsora várt bennünket a kassai Villa Regia étteremben.
A második napunk / a reggeli elfogyasztása után/ Jászón / szlovákul: Jasov/ folytatódott tovább.Neve a szláv „jása“ / erdei tisztás/ főnévből ered, eredetileg a falu feletti mészkőhegy a Jászói-kő neve lehetett. Más feltevés szerint a magyar jó / = a folyó/ és aszó /= száraz völgy/ összetétele. A kis falucska lakossági összetétele 2011-ben: a 3351 lakosából 2404 szlovák, 237 magyar és 198 roma volt.
Jászónak a régészeti leletek szerint már az őskorban is lakott volt a területe. A jászói premontrei kolostort Könyves Kálmán király alapította a 12. században. A középkorban országos jelentőségű „ hiteles helyként“ működik. A tatárjárást követően ezüstbányákat kap, így lesz belőle jogilag bányaváros. Érckitermelési jogok mellé vásártartási és vámszedési jogot is szerez. A 14. század elején Károly Róbert emelt várat a szomszédos hegytetőn, mely a kuruc háborúkat követően vált rommá. A jászói premontrei rend első monostori épülete valószínűleg fából volt. A kőépítmény a tatárjárás idején még nem volt befejezve. A 15.század első harmadában a gótikus monostort megerősített vármonostorrá alakították át, melyet a 15. század végén és a 17. század folyamán többször is átépítettek. Mai formáját a 18. századi átépítéskor nyerte el, központilag elhelyezett, monumentális, kéttornyú templommal A. Pilgram bécsi építész tervei alapján. Mindenesetre a látogatót alaposan meglepi, hogy ilyen apró településen ekkora épületkomplexum áll. A monostor freskóit J.L. Kracker készítette, öt terjedelmes boltíven Keresztelő Szent János történetét örökítette meg. Az értékes plasztikák Krauss Antal János munkái. Rendi könyvtárában értékes okleveleket, kéziratokat, kódexeket őríztek. A keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom 1970-ben leégett, különösen a freskók rongálódtak meg. 1991-ben a lengyel restaurátorok a mennyezetfreskók jelentős részét helyreállították, de az egész terület felújítása azonban a mai napig is történik. A jászói idegenvezetőnk Maursky József volt. Az ő segítségével jártuk be a templom és környéke, a park területét. A templom csodálatos, de ugyanakkor lesújtó, hogy a pénzhiány miatt csak lassan történik, történhet az újjáépítés, hogy a templom is és a rend épülete is a régi pompájában tündököljön. A II. világháborút követően a rend épületében szociális otthont helyeztek el, a premontrei rend csak 40 év elteltével térhetett vissza a kolostorba. A monostor barokk stílusú díszkertje ma is őrzi eredeti formáját. Megcsodálhattunk egy kb. 192-200 éves mamutfenyőt is, melynek magassága kb. 50 méter.
A jászói rend rövid története időrendi sorrendben:
Feltételezik, hogy a premontreik valamikor 1170 körül jöttek ide, valószínűleg Nagyváradról és létrehozták itt a székhelyüket, akkor még valószínűleg fából. A monostor első ismert elöljárója Albert prépost volt, akit a rend tagjai közé 1235-ben választottak.
IV. Béla 1255-ből származó okirata megerősíti, hogy a jászói monostornak joga volt hiteles okiratot kiadnia.
Albert prépost 1257-ben meghal. A rend tagjai nem tudtak megbékélni azzal, hogy 1350-ben Nagy Lajos a préposti székbe egy idegen papot III.Miklóst ültette. 1364-ben a prépost megfosztották a hivatalától és újat választottak a rendjükből. A király azonban beleavatkozott ebbe a választásba és a préposti székbe ismét a védencét, III.Miklóst ültette.
1411-ben Zsigmond király a préposti tisztséget udvari káplánjának, IV. Miklósnak ajándékozta. IV. Miklós utódja II. Péter prépost vízimalmot építtetett fel és 1421-ben a Tapolca völgyben halastavakat létesített.
Az 1436-os év határkő volt a monostor történelmében, amikor is Zsigmond király a monostort
megerősített „vári monostorrá“ építtette át.
A monostor számára a legszomorúbb időszak a mohácsi csata után jött el, a jászói premontrei monostor fokozatosan kiürült, a monostor királyi korona fennhatósága alá tartozott, 1552 – 1699-ig egyházi tisztviselők vezették, majd olyan világi személyek mint Nyári Pál, Pethő Ferenc és mások.
1685-ben Thököly Imre hadserege megtámadta és felégette a monostort, de a világi klérus rendjéből származó utolsó commendátornak, Fenessy Györgynek azonban az 1687-1699-es években sikerült megjavíttatnia. Majd I.Lipót király akaratából a jászói monostor a perneggi kolostor vagyonává vált. Ez azonban 1700-ban eladta a cseh premontrei cirkáriának, így kerül Jászó a loukai apátság fennhatósága alá.
Ebből az apátságból 1745-ben érkezik ide egy új intéző Sauberer András, aki 1779-ig a monostor vezetője. Inteligens, erélyes, céltudatos ember volt, akire Mária Terézia is felfigyelt és 1774-ben királyi udvari tanácsossá nevezte ki.
A monostor felvirágzása nem tartott soká, 1787-ben II. József a többi apátságokkal együtt megszüntette. Az irattárát a legértékesebb tárgyakkal együtt Budára szállították, a monostor többi berendezését elárverezték. 1792-ben 16 megye kérte a császárt, hogy újítsa fel a hiteleshelyek működését, így Jászón is. Ennek a követelésnek csak I. Ferenc császár tett eleget az 1802. március 12-i rendeletével. Miután a premontreiek visszatértek Jászóra, a székhelyüket felégetve találták.
Az újonnan kinevezett prépost, dr. Zasio András rövid időn belül rendbe tetette a monostor épületét, felújíttatta a templomokat és a környező premontrei parókiákat.
Az 1802 utáni időszak a jászói premontrei monostor történelmének virágzó korszakához tartozik, amely főleg a 19. században éri el a tetőpontját. Benedek Ferenc prépost a mindennapi teendőin kívül sokat tett a monostorért. Hozzáférhetővé tette a könyvtárat, mely 80 000 kötettel rendelkezett. A rend ipari vállalkozásba is belekezdett: fűrésztelep, csempegyár, bérbe adta az ércbányákat, a kohászati kemencét, a vízi hámort, az öt vízimalmot. Üzemeltette a nyomdát, mely az első világháború utáni évekig működött. Benedek Ferenc utódja Takács Menyhért volt, aki a monostor épületét vízvezetékkel látta el, majd villamosművet is létesített, amely Jászó községet is ellátta árammal.
Az első Csehszlovák Köztársaság idején 1924-ben a premontrei monostort a csehszlovák cirkáriához csatolták. A premontrei gimnáziumokat fokozatosan államosították, a premontreiek 1950-ig működtek. 1960-ban a rend épületét a Charita vette át és szociális intézményként működött. Ma üresen áll.
Jászó község további látnivalója a jászói barlang, amely a Szlovák – Karszt Nemzeti Park legjelentősebb barlangjai közé tartozik. Gazdag a cseppkődíszítéséről, az érdekes sziklaalakzatairól, járatainak többszintes kifejlődéséről, a fajgazdag denevéreiről, a régészeti leleteiről és figyelemfelkeltő történelméről. A Szlovák – és Aggteleki – karszt barlangvilága részeként a világ természeti örökségének jegyzékébe is bekerült.
A barlangot, Szlovákiában elsőként a jászói premontrei rend tette hozzáférhetővé már 1846-ban, részben a már addig ismert területtel kb. 250 m hosszúságban. 1923-1925 között egy önkéntes csoport kutatásokba kezdett J. Zikmund mérnök vezetésével, mellyel új fejezet kezdődött a barlang történetében. Az újonnan felfedezett területeket a már beépített villanyvilágítással 1924-ben nyitották meg. A barlang egész hossza 2 800 méter és ebből 980 métert tettek hozzáférhetővé a nyilvánosság számára.
A középtriász világos és sötét mészkövekben gazdag barlangot a Bódva és Tapolca folyók felszín alatti vizei vájták ki. Jellemző a függőleges tagoltsága és a Bódva folyó fokozatos mélyülése, melynek hatására öt, kéményekkel összekapcsolt barlangszint jött létre. Ezen kívül számos evorziós mélyedés és menyezetes meder található itt, gyakran cseppkőivel és szinteritfelülettel díszítve. A barlang régebbi föld alatti részeit gazdagon díszítik a sztalagmitok, sztalaktitok, a cseppkőoszlopok és a különféle alakú és színű hatalmas pagodák.
A barlang legrégibb része a Régi –terem / 60 m hosszú, 30 m széles és 10 m magas/, melyben egy hatalmas 6 m magas cseppkőoszlop található, az aljának átmérője 8 m, kerülete pedig 28 m. Érdekes a Huszita- teremben található zsíros széndarabbal írt történelmi felirat is. Német gótikus írással íródott és Brandeisi Giskra Jánosnak az 1452-es Losonc melletti csatában Hunyadi János felett aratott győzelméről számol be.
Búcsút intve Jászónak Kassára indultunk, Kassa nevezetességeit megnézni, / az ebéd elfogyasztása után/, ahol Veres Tímea idegenvezető várt bennünket.
Kassa / Košice/ nevének eredete valószínűleg személynévhez köthető, a Kasa vagy valamely Ka- kezdetű személynévből kapta. A latin megnevezése: Cassovia vagy Cassoviae.
Sétánk során csodáltuk a város főterét, az utcáit, a különböző neves és híres kultúrális, történeti és történelmi épületeit.
Amit láttunk, amiről szó esett, amit érdemes megemlíteni:
A kassai magyar kultúrális élet a Thália Színházhoz kapcsolódik, benne a Márai Stúdióval, mely 2002 óta működik.
Andrássy-palota – Három gótikus, az 1556-os tűzvészben megsérült polgárház helyén áll. Az Andrássyak eredetileg sima vonalú egyemeletes palotát emeltek ide, amely az első emelet magasságában áthidalta a mellékutca bejáratát. Később a család reprezentálni akart, így 1899-ben Czigler Géza tervei alapján megépíttette a palotaszerűen nagystílű, hivalkodó, tornyos, címeres, kovácsoltvas kapus, neobarokk-ekletikus házat. Az Andrássyak vagyona részben a vasbányákból és az öntödékből eredt. Ök szállították a pesti Lánchíd vaselemeit is.
A Slovan Szálló – 1971-ben megynyitott szálloda az egykori városkapunál régi hagyományt követ. Itt ugyanis, mint a városkapuknál rendszerint, ősidők óta fogadó állt. Slovan a híres
„Schalkház“ helyére épült. Az 1872-ben alapított, kétemeletes szálloda tulajdonosát, a kassai vendéglősök egyletének akkori díszelnökét hívták Schalkház Lipótnak.
Fekete Sas – 1782-ben épült, késő barokk stílusban, fogadónak. A kétemeletes épület, copfstílusú középerkélyével, három részre tagolt homlokzatán négy-négy ablakával igen látványos. A ház azért is híres, mivel sok vendéget látott a falai között. Itt lakott egy ideig Kazinczy Ferenc. Itt tartózkodott kassai látogatása alkalmával II. József császár. Itt szállt meg 1845. április 3-án Petőfi Sándor. Az épület 1849 után a császári zsandárok kezére került és börtönnek használták. Az itt székelő haditörvényszék elé idézték be a „ Gólyához“ és „ A madár fiaihoz“ c.verséért Tompa Mihályt. A két háború között az udvari házban működött a népkonyha.
Városháza – a török időben itt volt Abaúj-Torna megye közigazgatásának első székháza, a török martalócoktól veszélyeztetett Göncz helyett. Ez a régi megyeháza 1647-ben reneszánsz stílusban épült, 1770-ben barokkosították, copfstílusú homlokzattal látták el.
Püspöki palota- a kassai római katolikus egyházmegyét 1804-ben alapították. Két, korábbi nemesi ház helyére emeltek egy egy barokk palotát, majd egy előreugró polgárházat is belefoglaltak, s 1893-ban egységes rokokó – klasszicista homlokzattal látták el. 1841-ben tűzvész károsította. 1939-ben modernizálták. Ott ahol az épület homlokzata megtörik, emléktábla hirdeti: „ 1849. február 24-én, a kassai plébánián találkozott a szlovák nemzet két vezető képviselője: Ľudovít Štúr és Jonáš Záborský, s a szlovákok nemzeti programjáról tárgyalt egymással“. Az emléktáblát Juraj Bartusz készítette 1972-ben.
Az Állami Színház neobarokk-ekletikus épülete 1897-1898-ban épült. A mostani színház helyén is színház állt, a színház elődje 1780-ban épült, mely kávéházzal egybeépített Erazmus Schrött freskóival díszített színház volt. Ezt azért is érdemes megemlíteni, mert 1833. február 15-én itt volt az ősbemutatója Katona József Bánk bán-jának, mely művet sehol addig nem látott a közönség. Katona József már nem érte meg a sikert, de viszont a bemutatónak olyan sikere lett, hogy másnap a Vajda-könyvkereskedésből az utolsó darabig elkapkodták a színmű nyomtatott példányait. A Bánk bán tehát Kassáról indult a diadalútjára.
Szent Mihály temetőkápolna – a gótika egyik remeke, a kassai építészet kis briliánsa. A történészek az építését az 1200-as évekre tették, mások szerint 1330 körül épült. A kápolna egy „ szigeten“ terül el, akkoriban a szigeten, a temetővel terjeszkedni nem lehetett, így az új halottakat a régi sírok helyére temették. Így feltehető, hogy a kápolna nem temetőkápolnának, hanem az ősi temető csontházának készült. A kápolna eredeti, kecses, harmonikus formájában tündököl. Építészetileg azonnal szembetűnik a különös, sátortetős kis tornya, amely a magasban mintha súlytalanul lebegne. Vannak, akik szentségházhoz hasonlítják. Annyi biztos, hogy statikailag merész, mert egyszerűen nincs alapfala, s ez a középkorban nem mindennapos megoldás.
Az Orbán-torony – a XV. században eredetileg harangtoronynak épült. A felső része akkor még fából volt. 1556-ban leégett. 1628-ban Lindtner Márton, Bethlen Gábor udvari építésze reneszánsz pártázatúra építette át, a mai magasságig. A torony 45 méter magas, régi megnevezése: Vöröstorony volt. A toronyban az évszázadok során függött a 72 mázsás, két méter átmérőjű, 168 cm magas Szent Orbán-harang, amelyet az olomouci születésű František Illenfeld 1557-ben Kassán öntött. Eredetileg a dómnak készült, de annak tornya nem bírta volna el. A hatalmas harang méltóságteljes, mély, tiszta hangján évszázadokon keresztül jelezte az időt, de az Orbán toronnyal együtt 1966. december 3-án lángok áldozata lett. A tornyot 1977-ben újra megnyitották. Azóta a torony reggel hat és este nyolc óra között az egész órákat lágyan zengő, különös elektronikus zenével jelzi. Naponta tizenöt szlovák népdal hallható, 90 – 120 másodpercig minden órában egy. A szerkezet összesen hatvan dallamot regisztrál. A népdalokat Karol Odstrčil zeneszerző dolgozta fel, az elektronikus zene felvétele a csehszlovák rádió plzeni stúdiójában készült.
A Szeplőtelen Szűz – szobormű – vagy Immaculata a „ sziget“ északi végén az 1710 – 1711. évi pestisjárvány emlékére épült, 1720 – 1723-ban. Igazi, szép, barokk alkotás. A szobrait Simon Griming faragta, Tornyossy Tamás céhmester építette. A tizennégy méter magas, egykor arany és ezüst színben ragyogó obeliszk tetején álló Madonnát szárnyas angyalkák veszik körül, az oszlopot angyalfejek díszítik. A talapzaton Szent József, Szent Sebestyén és Szent László szobra áll. Az emlékművet övező vasrács kőoszlopain Szent Erzsébet és Szent Borbála, Szent Mihály és Szent Margit, Szent Erzsébet és Gábor arkangyal szobrát láthatjuk. Ezeket Hild Lipót faragta 1908-ban.
Lőcsei – ház – gótikus polgárház a Miklós börtön közelében, amely a középkori világi építészetet megközelítően a maga valóságában állítja elénk. Az épületet az 1480-as években emelték. A 17.században reneszánsz stílusban átépítették, udvarát árkáddal díszítették. 1908-1910 között Sztehló Ottó építész neogótikus jelleggel restaurálta. 1958-1959-ben ismét felújították, ekkor nyerte el eredeti formáját.
Miklós börtön –középkori eredetű börtönépület, ma múzeum.
Rodostó-ház- II. Rákóczi Ferenc törökországi száműzetésének helyszíne, annak a háznak a másolata, amelyben Rodostóban élt. Rákóczi utolsó háza, illetve annak másolata a múlt század 40-es éveiben épült. Az eredetije a törökországi Rodostóban található. A török építészet egyedülálló példájaként betekintést nyújt II. Rákóczi Ferenc életének utolsó időszakába is, aki száműzetésének éveit ilyen épületben töltötte. Hogy az összkép még teljesebb legyen, eredeti berendezésének egy részét Törökországból szállították ide.
Szent Erzsébet dóm – ismertebb nevén a kassai dóm, a város egyik legszebb és legjellegzetesebb épülete. Európa egyik legszebb székesegyháza.
A dóm építése – a dóm érett gótikus stílusban épült, egy korábbi Szent Erzsébetnek szentelt plébániatemplom helyén, amely 1378-ban leégett. Ekkor kezdődött az újraépítés, mely több szakaszra osztható. Az építkezés első szakasza kb. 1420-ig tartott, öthajós, bazilika típusú épületnek készült. A második szakaszban változtattak a terven és a magasabb középső hajóra merőlegesen azonos magasságú kereszthajót építettek. 1461-ben épült a Mátyás-torony, a királylépcső és a szentségház. A torony építésének befejezését az ötödik emelet nyugati ablaka fölött 1453-as, a csigalépcsőn az 1462-es évszám árulja el.
Az építkezés harmadik szakaszában Cromer Ágoston bíró 1467-ben építette a Szent Kereszt-kápolnát, ebben az évben készült el a Mettertia-kápolna is.1477-ben készült el a Szűz Mária-kápolna és a Szent József-kápolna. 1496-ban az északi torony.1556-ban nagy tűzvész pusztított a városban, mely a székesegyházat sem kímélte. Építészeti szempontból számottevő az 1877-1896 közti felújítás, ekkor a templomot nemcsak restaurálták, hanem át is építették. Az építkezést Steindl Imre tervei alapján Franz Schmidt irányításával végezték. Ekkor bontották le a Szent József-kápolnát. Az építés utolsó szakaszában az északi hajó alá kriptát építettek.
A dóm nyugati főbejárata két torony között helyezkedik el, a keresztrózsáig 32 m magas. A keresztrózsa alatti orommezőben Árpád-házi Szent Erzsébet szobra áll, feje felett Kassa II. Ulászlótól kapott címere. A főbejárat két oldalán Keresztelő Szent János és Szent József szobra. A kapu szemöldökgerendája feletti ívmezőben Krisztus az Olajfák hegyén jelenet az imádkozó Krisztussal, a három alvó katonával, felül az Isten áldó alakjával, oldalt a katonákkal érkező Júdással. Fentebb a fájdalmas Szűz, karján a keresztről levett Krisztussal. Legfelül Veronika két angyal által tartott kendője látható.
A dóm északi kapuját aranyozott szobrai miatt aranykapunak is hívták, a legdíszesebben kiképzett kapu. Díszességét azzal magyarázták, hogy ez a kettős kapu nyílik a város főterére, a városházához, ahol a középkori élet folyt. A kettős kaput elválasztó pilléren a templom védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet, felette liliomos címerpajzsot tartó két angyal. Az oldalfülkékben Szent Imre, Szent István, Szent László és Szent Henrik szobrai állnak. A bejárat fölött háromszög alakú oromzat. A felsőben Krisztus mint Majestas Domini jelenik meg, körülötte Szűz Mária, Szent József és az apostolok. Krisztus az égitestek /Nap, Hold, csillagok/ felett trónol. A legfelső részben kiterjesztett szárnyú angyalok, egy a szegeket tartja, kettő a feltámadás harsonáit fújja. Az alsó képmezőben feltámadt halottak, jobbról az üdvözülteket fogadó angyal, balról az elkárhozottakat űző ördögök.
A dóm déli kapuja eredetileg a temetőkertbe vezetett. A kovácsoltvas rácsos ajtaja 1904-ben készült. A bejárat külső részén levő szobrok I.Constantinust, Szent Erzsébetet, Xavéri Szent Ferencet és Hippói Szent Ágostont ábrázolják. A belső kettőskapu választófalán Immaculata-szobor. Mennyezetét három kitárt szárnyú holló alkotja, ezek fölött a kínszenvedés három szögét és egy kutyafejű szárnyas állat, karmaiban vesszőnyalábbal. Szűz Mária jobbján Szent Adalbert és Szent András, balján Szent Gellért és Szent Kálmán látható. A kapu háromszögű oromzatán Mátyás kirány életnagyságú kőszobra áll.
A dóm főoltára az 1470-es évek mélyített szekrényű típusába tartozik. 1474- 1477 között állították fel és készültek festményei. Egykorú aVeit Stoss krakkói Mária halála oltárával.
Az oltár 12,5 m magas, nyitott szárnyakkal 8,1 m széles. Az oltár részei: szekrény a három főalakkal, predella, oromdísz, két szárny összesen 48 táblaképpel. Az oltárszekrény közepén Madonna-szobor karján a gyermek Jézussal / 247 cm magas/, jobbján Erzsébet /191cm/, balján Árpád-házi Szent Erzsébet / 194 cm/. Az oltár szárnyai sarokvassal mozgathatók. Teljesen kinyitva Árpád-házi Szent Erzsébet élete elevenedik meg 12 táblán. A belső szárnyakat behajtva a passió 24 jelenete válik láthatóvá, a külső szárnyak Mária életéből vett jeleneteket ábrázolnak.
A dóm altemplomában II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak 1906. október 29-én hazahozott hamvait helyezték el. A lépcsővel szemben három szarkofág: a középső II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Rákóczi József bronzkoporsóját rejti, a bal oldaliban Sibrik Miklós udvarmester, a jobb oldaliban gróf Esterházy Antal nyugszik. A lépcső lejáratától jobbra, Esterházy szarkofágja mellett gróf Bercsényi Miklós és második felesége Csáky Krisztina nyugszanak. Az a gyászzászló, amit a menet élén vitt a páncélos lovag az újratemetéskor, a lépcső aljánál áll. A Rodostóból hazahozott sírköveket a kripta feletti Szent István-kápolna falában helyezték el. A szarkofágokat Andreotti Anzelm és Franz Graf Mikula /1861-1926/ a bécsi Udvar korábbi szobrásza tervezte és faragta.
A premontreiek kassai temploma – az egykori jezsuita, ma premontrei Szentháromság – templomot Báthory Zsófia adományából I.Lipót császár építette 1671 – 1681-ben, Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák Bethlen Gábor felkelése idején bekövetkezett, 1619. szeptember 6-i vértanúhalálának helyén. A templom faragott kövekből megalkotott kéttornyos épülete reneszánsz stílusú. Homlokzatát két kagylós záródású fülke, valamint gyümölcsreliefes füzérdísz ékesíti. A kapu fölött a Báthoryak és a Rákócziak egyesített fejedelmi címere látható. 1681. március 16-án a templom kriptájába itt temették el Báthory Zsófiát.A templom belseje igazi szertelen barokk tobzódás. Oldalt, a magasban, három-három karzat húzódik. Dús freskói jóvoltából a csillár nélküli mennyezet is a „ végtelenbe“ nyílik a tekintetünk előtt. A főoltár képét, a Szentháromság a mennybe fogadja Szűz Máriát – 1854-ben, Pesten Peschky József festette. A templommal egybeépült a premontreiek konventje és a főgimnáziuma. A konvent egykor királyi ház volt, majd 1554-től a felső-magyaroroszági főkapitányok székhelye lett. Fejedelmi udvarával lakott benne Bocskay István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György is. Aztán jezsuita iskola lett, majd 1657-től a falai között működött a Kisdy Benedek egri püspök és a jászói prépost által alapított egyetem, melyet nyomdájával együtt a jezsuiták vezettek. Ez az intézmény 1776-tól Királyi Akadémia néven a budai egyetem fiókintézete lett, jogi és bölcsésztudományi karokkal. A Bach-korszakban jogakadémiává fokozták le, s az maradt 1921-ig, amikortól Csehszlovákia már nem tartott igényt erre az intézményre.
Irodalmi szempontból lényeges, hogy 1787-ben, amikor a rendház emeleti részén Kazinczy Ferenc és Batsányi János látogatást tett Baróti Szabó Dávid papköltőnél, eldöntötték: megalakítják a Kassai Magyar Társaságot. Egy évvel rá indították útjára az első magyar nyelvű irodalmi lapot, a Magyar Museumot / 1788 – 1792/.
A rendház Fő utcai homlokzati falán néhány emléktábla látható. Az egyik az egyetemnek állít emléket, melyet I. Leopold aranybullája is megerősített. Alfonz Groma és P. Merjavy alkotását 1978-ban leplezték le. A vallási villongások következtében 1619-ben vértanú halált halt, azóta szentté avatott három papnak állít emléket Szabó Ottó domborműve, melyet 1995-ben, a pápa kassai látogatása idején helyeztek ide. Jonáš Záborky szlovák történész, író 1849-1950-ben tanított a Kassai Egyetemen. 1926-ban ennek állít emléket Jozef Pospíšil a márványszobrával. Baróti Szabó Dávid költő- paptanárnak pedig a Csemadok állított emléket Bartusz György emléktáblájával, amelyet 1995-ben avattak fel.
A ház falán van Bocskai István / 1557 Kolozsvár – 1606 Kassa/ táblája is, mely hirdeti, hogy Bocskai 1604-1606 közötti években ebből a házból irányította a szabadságküzdelmét a Habsburgok ellen.
2000 nyarától kezdve a premontrei rendház első emeleti részén székel Magyarország Kassai Főkonzulátusa. 2011. augusztus 15-e óta a főkonzul Czimbalmosné Molnár Éva, kivel a kassai sétánk alkalmával személyesen is találkozhattunk.
A kassai szombati sétánk alkalmával még a királyfiakarcsai Vetis cég üzletét is meglátogattuk.
A szombati tartalmas napunk a vacsora elfogyasztásával ért véget.
Vasárnap, a reggelink után részt vettünk a kassai premontrei templom magyar szentmiséjén, melyet a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa kísért. Csodálatos volt!
Néhány gondolattal a kórusról: 1964. novemberében alakultak. Az alapító karnagyai között volt Ág Tibor, Janda Iván, Schleicher László és a szlovákiai magyar kórusmozgalom felélesztéséért munkálkodó Szíjjártó Jenő. Szíjjártó Jenőnek / politikai okokból/ távoznia kellett, helyére Takács András közreműködésének köszönhetően került vendégkarnagyként a kórushoz Vass Lajos,aki már 1965 elején hozzáfogott a kórus művészi fejlesztéséhez. Akkor már több mint 100 tagja volt. 2006 nyarán Józsa Mónika vette át Janda Ivántól a művészeti vezető feladatait.
A szentmise után a Csáky-Dessewffy egykori palota udvarán lévő Esterházy János /1901-1957/ mellszobrához mentünk, mely szobor átadása 2011. március 14-én volt. A szobor alkotója Lantos Györgyi / Csongrád/. A PBT szalaggal és a Társulás kis zászlójával tette tiszteletét a szobor előtt, melyeket Tarjányi József a PBT örökös tagja és Erdős Péter helyeztek el a szobron. Esterházy János alkotásán csak egy szám van, mégpedig a 7832, ami az ő rabszámát jelzi. A tiszteletünket a szózat eléneklésével fejeztük ki.
A kassai kirándulásunknál fontos megemlíteni, hogy Kassára a Társulásunk aktív tagjai:
Molnár Ilona tanárnő és párja Szabó Miroslav, valamint Tarjányi József és kedves felesége, Anna eljöttek utánunk, hogy a kassai programjainkat együtt tölthessük el. Köszönet nekik ezért!
Búcsút intve Kassának a utunk folytatódott tovább Magyarországra a Tokaji kistérség egyik településére, Tarcal községbe. Az Alföld és a Zempléni- hegység találkozásánál, a legjobb minőségű hegyaljai szőlőtáblák övezte Tarcal a vulkáni és üledékes kőzetekből álló Nagy Kopasz- hegy déli lejtőinek tövében fekszik. Tarcalom a „ Bor-Bazilika“ Panzió-Borozó tulajdonosa Bársony János fogadott bennünket. A borozóban a Szedmák Pince tokaji boraival ismerkedtünk meg. Szedmák Sándor borász a borok kóstolgatása mellett a tokaji borokról beszélt. A kóstolgatás során a terítékre kerültek a következő borfajták: 2007-es Furmint száraz bor, 2003-as évjáratú Furmint félédes, kései szüretelésű bor, 2012-es Hárslevelű Sajgó bor, édes, késői szüretből, 2012-es Sárga muskotály édes bor, kései szüret,
2009-es évjáratú Sajgó Cuveé, édes bor és 2011-es Zengő édes, kései szüretű bor.
Finom, édes tokaji borok mellett ízletes vacsora is a terítékre került. Az est hangulatát még fokozta az a tény, hogy az autóbuszunk sofőrje, Tomanovics György kerek évfordulós /50-es/ szülinapos volt. Egy tortával lett köszöntve.Isten éltesse őt!
Megtekintettük Bársony János tulajdonos panzióját is.
A háromnapos Eger-Kassa-Tarcal útvonalra irányuló kirándulásunk mindannyiunk számára élményekben és látnivalókban nagyon gazdag volt. A kultúra-történelem területén bő információkat kaptunk , és nem utolsó sorban a finom borok kóstolgatása mellett, valamint a fenséges ételek fogyasztása mellett igazán tartalmas kirándulásról beszélhetünk. Köszönet mindezért a Társulás elnökének, Erdős Péternek, a sok szervezésért, intézkedésért.
A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2

Az Aradi tizenhárom – Királyfiakarcsa, 2013. október 6.

Gondolkodási időt kértem Erdős Pétertől, mielőtt elfogadtam volna a megtisztelő felkérést. Ugyanis legnagyobb lányom éppen ezen a napon született, s nem tudtam, mikor ünnepli őt a család. Azért osztom meg ezt önökkel, hogy jelezzem, hogy minden bánat mellett ott az öröm, a rossz mellett a szép és a jó: az egy nemzet életében 164 évvel ezelőtt a legnagyobb gyász napja volt, s azóta is lehajtott fejjel emlékezünk meg róla, az 33 éve egy család és egy baráti, ismerősi kör életében a legnagyobb örömé lett. Amikor édesanyám temetésére készültünk, január 6-i napot javasolta a temetési vállalkozó. Kisfiam születésnapja volt ez, de azt mondtam, ez éppen így lesz jó: legyen ott a vigasz fénye, amikor édesanyámat örök nyugalomra helyezzük.

Az aradi tizenhárom vagy mondhatunk 17 mártírt is, akiknek halála ugyancsak Aradhoz kötődik néhány hónap eltéréssel, félelemmel töltötte el azt a rendszert is, amelyben én felnőttem. Tudtunk éppen Aradról – természetesen, de az iskolában különösebben nem erőltették: sosem kellett például megtanulnunk nevüket. Hogy miért nem? Kaciány Géza: Magyar vértanúk könyvében találtam rá magyarázatot, bár a szintén aradi származású szerző még nem ismerhette a szocializmus örömei. Ezt írja:
„A zsarnokság egyetlen igazi szövetségese a butaság, ezért butít a zsarnokság, hogy saját uralmát biztosíthassa.” De biztosan van legalább még egy oka, mégpedig az, hogy a tisztelgés nemzeti nagyjaink előtt, a közös könny, a közös öröm, közösséget teremt, a közösség pedig nagy erő. Veszélyesen nagy erő lehet! Ilyen nagy erőt rejlik a külhoni magyarság szerveződéseiben is. Nem véletlen, hogy itt, a Felvidéken is hatalmas erőkkel igyekeztek bezárni a magyar iskolákat, hogy megszüntessék a magyarul tanulás, a magyarnak maradás és egyben a közösség megmaradásának lehetőségét. A magyar iskolák megmaradásáért azonban küzdelem indult. Duray Miklós – tudjuk – , a börtönt is vállalta. Hétköznapi hősök egész sora született, akik a maguk módján, s a maguk közösségében vívták harcukat.
A napokban részt vettem egy autóbusz kiránduláson a 15. Emese Udvarházi Napok keretében, amely során végigjártuk a Kultúráért és Turizmusért Társulás tagjait, jártunk Dunamocson, Izsán, Hetényben, Bényben, Szőgyénben, Farnadon, Búcson és bónuszként Kéménden, ahol Csuka Mária egykori tanítónő tájházát néztük meg, évtizedek gyűjtőmunkája eredményeként. Marika elmesélte, hogy küzdöttek meg 1972-ben iskolájukért, amikor azt a nyári szünet iskola-csendjét kihasználva próbálták elvenni a magyar közösségtől. Szívósan ellenálltak – s íme, ma is van magyar iskolájuk. A farnadi tájház népviseletét nézegetve örömmel kiáltott föl egy hölgy: Nicsak, pont olyan, mint nagyanyámé. Pár éve ki akartam dobni, de meggondoltam magam, hiszen olyan szép volt. De jó, hogy megőriztem, hiszen éppen ilyen! S ha már megmarad a népviselet, miért ne vennék föl, miért ne alakulnának népdal- és néptánckörök, s azzal miért ne mennének fellépni oly sokak örömére, maguk gyönyörűségére, és magyarságuk megőrzésére. A híressé vált búcsi népviseletes babák gyűjteménye is így született: fel kellett öltöztetni a csupasz babákat, és ha a szomszéd falunak van már babacsaládja, mi sem lehetünk rosszabbak, készítsük el a magunkét is – és mindez a magyar iskoláért folytatott küzdelem jegyében.
Nem kalandoztam el az aradi tizenháromtól vagy éppen tizenhéttől: ők a magyar történelem hősei, az általam említettek pedig a hétköznapok hősei, akikre szintén szüksége van a közösségnek.
S hogy miért fontos magyarságunk megőrzése, a kérdés talán éppen ezen a napon a legizgalmasabb, hiszen azok a hősök, akik meghaltak a magyar szabadságért, a magyar alkotmányos rend megteremtéséért – többen nem voltak magyarok, illetve nem születtek magyarnak.
Barabás Miklós jól ismert litográfiája szerint haladva:
Knézic Károly horvát származású volt, de magyar édesanyával,
Nagysándor József Nagyváradon született,
Damjanich János szerb nemzetiségű volt, vagyontalan családból származott,
Aulich Lajos Pozsonyban született német anyanyelvű polgári családban,
Lahner György a Túróc megyei Necpálon született, német polgári családból,
Poeltenberg Ernő Gazdag osztrák szülők gyermekeként született Bécsben,
Leiningen-Westerburg Károly Hessen nagyhercegségben született, olyan család gyermekeként, amelynek több tagja is katonaként szolgált,
Török Ignác kisbirtokos magyar nemesi családból származott, Gödöllőn született,
Vécsey Károly (egyik nővére udvarhölgyként Ferenc József egyik nevelője volt), Pesten látta meg a napvilágot főnemesi család sarjaként,
Kiss Ernő Gazdag, örmény eredetű családban született Temesvárott,
Schweidel József Zomboron született, tanítója a híres Simonyi Óbester volt,
Dessewffy Arisztid Abaúj vármegyében, Csákányban született jómódú, magyar, evangélikus család tagjaként,
Lázár Vilmos örmény származású magyar nemesi családban született Nagybecskereken.
És ha már tizenhetet emlegettem:
Ormai Norbertet még augusztusban végezték ki Aradon, ő morvaországi német arisztokrata családban született.
A tizenötödik vértanú, Kazinczy Lajos, Kazinczy Ferenc és felesége, gróf Török Sophie legkisebb fia, Széphalom szülötte.
A tizenhatodik vértanú, Ludwig Hauk osztrák volt, Bécsben született, s a bécsi forradalomban való résztvételéért már korábban 20 év fogságra ítélték.
Tizenhetedikként szokták említeni Lenkey Jánost, akinek eszét vette a tragédia, ezért nem végezték ki az osztrákok. Haynaut szoktuk okolni a vérengzésért elfelejtve, hogy ő csak Ferenc József császár akaratát hajtotta végre meghosszabbított kezeként. Róla mégis a jóságos császár képe él, míg Haynaut illeti gyűlöletünk.
Az aradi vértanúk valamennyien a császári hadseregben szolgáltak, vitték is „valamire” a ranglétrán, többségükben nem is voltak magyar származásúak, mégis a magyar nemzet ügye mellé álltak. Miért vajon? Hiszen, hogy azért, mert több ezer éves történelmünkkel bizonyítottuk, hogy kiváló nemzet vagyunk, akik képesek voltak egy erős és a különböző népeket magába ölelő birodalmat teremteni. Akik ma is olyan értékek hordozói, amelyek félelmet keltenek a pénz korlátlan hatalmát hirdető világban. Nem véletlen, hogy az Európai Unióban ma is szembe menetelünk a többséggel, amikor vezetőink merik a bankok korlátlan hatalmát megtépázni, mernek rezsicsökkentést hirdetni megnyirbálva az idegen tulajdonú közüzemi cégek bevételét, merik támogatni a külhoniak autonómia-törekvéseit mondván, hogy ami jár Tirolban, járjon Erdélyben is! Mernek nemzetben gondolkodni, amelynek határai messze túlnyúlnak a közigazgatási határokon. Mernek állampolgárságot és egyéb támogatást ígérni és nyújtani határon túl élő nemzettársaiknak.
Az imént felsoroltam az aradi mártírok születési, származási helyét. A gyászos népszavazás után jelent meg egy plakát, amelyen nagyon szemléletesen kihagyták a határon túl születettek képét, jelezve, hogy a többség elutasította az ő magyarságukat. Alig maradt kép a plakáton jelezve e szavazás eredményének képtelenségét, felfoghatatlanságát. Milyen jó, hogy ez már a múlt, hogy félmillió magyar igényelhette a magyar állampolgárságot, s közülük 340 ezernél többen már le is tehették az állampolgársági esküt. Itt, a Felvidéken persze nem könnyű a helyzet, nem véletlenül vonultak utcára nemrégiben Kassán is, a zuhogó esőben. De szerencsére vannak Tamás Ilonka nénik, akinek még százévesen is van erejük jogaikért küzdeni, akit szlovák állampolgárságától megfoszthattak, de bátorságától nem. És itt vannak az én hétköznapi hőseim, az az ötven pedagógus, akik önszántukból járnak szombatonként a határon túli településekre, hogy segítsenek a szórványban élőknek magyarságuk megőrzésében a Vasárnapi Iskola Alapítvány keretében.
És van Erdős Péterünk, aki a Petőfi Baráti Kör élén összetartja és építi a királyfiakarcsai közösséget, és a csallóközi térségben is visszhangot keltő munkát végez.
Emlékezzünk az aradi mártírokra, gondoljunk hálával hétköznapi hőseinkre, támogassuk őket küzdelmeinkben, hogy nyugodtan hajthassuk esténként álomra fejünket!
Benkei Ildikó

2013. október 6-án a Cserkészligetben ünnepi megemlékezésre került sor az aradi vértanúk tiszteletére. Az aradi vértanúk katonák, akik a fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dicsőséget tartották fontosnak életük során. Emberek, akik a magyar szabadságharc hívó szavára, katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Ök azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, vezették csapataik embereit keményen küzdve, mert hittek abban, hogy győzhetnek. Életük azzal zárult, hogy rajtuk statuáltak példát a megtorlásra. Meghaltak, mert szembeszálltak volt esküjükkel, amely a császárnak tett ígéret volt. Ök azok, akik elmenekülhettek volna, amikor már tudható volt a vég, hátrahagyva a hozzájuk beosztott katonákat, mégsem tették. Olyan hősök ők, akiket a történelemben csakis vérvörös betűkkel lehet illetni, mert vérüket áldozták az országért.
Az egybegyűltek, a tagság, a vezetőség üdvözlése után tisztelettel köszöntöttük a Magyarországról érkezett vendégeinket:
Benkei Ildikót a Magyar Rádió szerkesztő-riporterét és Rieger Tibor szobrászművészt.
Köszöntöttük Királyfiakarcsa község pogármesternőjét Gányovics Janát is.
A megemlékezés kultúrműsorát szép dalokkal, nótákkal a Békei Cimbora Férfi Daloskör biztosította.
Néhány gondolattal a Cimbora Daloskörről:
„ Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is….“ ez Kodály Zoltán szavai és hogy ez mennyire igaz, tanúsítja az egyre erőteljesebbé váló népzenei mozgalom, éneklő csoportok, ilyen a békei Cimbora Férfi Daloskör is.
A békei Cimbora Férfi Daloskör a budapesti nemzetközi kóta tagja, a hazai „Bíborpiros szép rózsa …“ többszörös győztesei. Két alkalommal beválogatást nyertek a Budapesten zajló Vass Lajos Kárpát-medencei vetélkedőbe, mindkét alkalommal nagydíjjal és különdíjjal tértek haza. Ők a „ Tavaszi szél vizet áraszt…“ országos vetélkedő többszörös aranydíjasai. Magyarországon két alkalommal zajló háromfordulós verseny kiemelt aranydíjasai. A nemzetközi kóta hat alkalommal Aranypáva minősítéssel, két alkalommal pedig Aranypáva nagydíjjal jutalmazta a csoportot. A daloskör 15 éve működik, vezetőjük és felkészítőjük Bódis István / ez évben megkapta a Nagyszombati Kerület emlékplakettjét a kultúrában tett kimagasló tevékenységéért/. A Cimbora tanácsadója a nemrég elhunyt Ágh Tibor népzenei kutató volt.
A megemlékezés ünnepi beszédét Benkei Ildikó a Magyar Rádió szerkesztő-riportere mondta.
Felemelő érzés volt őt hallgatni, az ünnepi beszéde szívet- lelket melengető volt mindannyiunk számára.
Néhány gondolattal Benkei Ildikóról is:
Benkei Ildikó olyan rádiós személyiség, aki a könyveiben, a műsoraiban sokat foglalkozott, foglalkozik és tesz a magyarságért, a határon túli magyarságot érintő kérdésekkel.
Nem először van Királyfiakarcsán, először 2005. októberében Koltay Gergellyel és Karkó Henriettával. A „ Vetni kell és várni aratásig“ c. könyv bemutatójára került sor, mely könyvben Koltay Gergellyel beszélget Ildikó. E könyv „mondhatni mottója“ ma is időszerű:
„ A szabadság útja végtelen,
de elvezet hazádig
Hol sokan tudják,
vetni kell és várni aratásig“.
A könyv hátsó borítóján pedig a „ Csillagok ösvényén“ c. dal néhány sora:
„ A Csillagok ösvényén a szó
hozzád elér,
Halkan szól csendes imánk
minden magyarért.“
Benkei Ildikónak a „ Magyarnak lenni“ könyvsorozatban számos kötete van, néhányat megemlítve közülük:

A Völgy lovasa – Kassai Lajos lovasíjásszal beszélget Benkei Ildikó
Mindenki Munkácsi egy kicsit – ebben Pákh Imrével a műgyűjtővel beszélget Ildikó
A Magyar bor nagykövete – Rohály Gábor borszakíróval történik a beszélgetés
Az aszúkirály – Szepsy István tokaji borász a beszélő alany
Az első kopogtatás – A Búzaszem Iskola építőivel beszélget a szerző
Egy kései végvári vitéz- Pécsi L.Dániel jelképművésszel beszélget Ildikó
Szent István gyermekei – Nyisztor Tinkával történik a beszélgetés
Kárpátok zengjetek! –Petrás Jánossal van a beszélgetés
Veszélyben a hazám – a riportalany Pálffy István
A fénygyújtogató – e csodálatos könyvecskében Böjte Csabával történik a beszélgetés
Meglopott iskolák – Kósa András matematika professzor a beszélgetőtárs
Válaszút vándora – beszélgetés Kallós Zoltánnal
Angyal, vigyél hírt a csodáról – Wittner Máriával beszélget Ildikó
Lujos- Kő Pállal történik a beszélgetés / most van kiállítása Dunaszerdahelyen a Vermes villában/
Összefonodó ujjak – Duray Miklóssal van a beszélgetés……………de lehetne folytatni tovább és tovább………de emellett számos olyan könyv is van, melyekben a beszélgetőtárs nem Benkei Ildikó, de a könyvek szerkesztője Ő.
A „ Magyarnak lenni“ sorozat könyvecskéi igazi kis „ imakönyvek“ a számunkra.
Bekei Ildikó a „ Vasárnapi Iskola Alapítvány“ alapítója, mely Alapítvány 2005-től működik és sokat tesz a határon túli magyarságért.
A Vasárnapi Iskola, az önkéntesekből álló csapat szombatonként elindul a határon túlra, hogy ott a gyerekekkel foglalkozzanak, hogy segítsék őket magyarságuk megőrzésében. Ezek a munkák valamennyi elcsatolt területet érintik. Ildikó fontosnak tartja, hogy a kijáró pedagógusok felhívják a gyerekek figyelmét szülőföldjük, településük és annak környéke szépségeire, látnivalóira, a táj népzenei, néptánckincseire, hogy érezzék ezek a gyerekek, hogy milyen gazdag a magyar kultúra. A foglalkozások a magyar irodalomra, történelemre, mese- és mondavilágra épülnek, nagyon sok kézműves tevékenységgel kiegészítve.
A Felvidéken is járnak, a Vasárnapi Iskola felvidéki támogatója a Magyar Koalíció Pártja.
A PBT csak gratulálni tud ehhez a nehéz, de szép és nemes munkához.
Sokan hallgatjuk a Kossuth Rádiót, benne Benkei Ildikót a „ Határok nélkül“ c. adásban, mely adás a rendszerváltás óta hallható műsor. A témák elsősorban a határon túliakat érintik, de minden magyarul értő emberhez szól, bárhol éljen is a Kárpát- medencében.
A tudósítók: Pozsony, Ungvár, Arad, Marosvásárhely, Csíkszereda, Nagyvárad, Temesvár, Újvidék, Szabadka, Kolozsvár, Révkomárom környékéről küldik az összeállításokat.
De ezen kívül van még egy nagyon figyelemreméltó rádiós műsora az „ Arcvonások“ címmel, mely egy portrésorozat, ismert személyiségeket, vagy a hallgatók előtt eddig még ismeretlen embereket mutat be.
Az ismeretlen emberek életének főbb mozzanatait, személyiségük legfontosabb jegyeit rajzolja meg a mikrofonnal. Olyanokét, akik tudnak, akarnak, szeretnek élni, alkotnak saját maguk, de mások örömére is.
Ide illik mottóként az ókori bölcsnek Szophoklésznek a megállapítása: „ Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi sem csodálatosabb“.
Hát ilyen csodálatos személyiség BENKEI ILDIKÓ is.
A PBTezúton köszöni, hogy elfogadta a meghívásunkat, hogy emlékeztető, értékálló ünnepi beszédet mondott és együtt emlékezett velünk a 13 aradi vértanúra, akikre mécsesekkel emlékeztünk a Nagy Géza csicsói fafaragó által készített alkotásnál.
Az aradi 13:
Leiningen-Westerburg Károly
Damjanich János
Török Ignác
Aulich Lajos
Vécsey Károly
Lázár Vilmos
Dessewffy Arisztid
Nagy-Sándor József
Knézich Károly
Schweidel József
Kiss Ernő
Láhner György
Poeltenberg Ernő

A képek megtekinthetők: www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2