Az augusztus 20-i ünnepségünk során, a keresztény államalapítás, illetve Szent István és az új kenyér ünnepe alkalmából Szerencsés Magdolna köszöntötte a megjelenteket Királyfiakarcsán, Dienes Attila szobrászművész alkotásánál, a Szent István szobornál, melyet 2004. augusztus 21-én szenteltek fel, mely a Szentkirályszövetségben társult községek együttműködésének jelképeként létesült. Csodás a községnek ezen tere, ahol Szent István szobrával szemben Rieger Tibor alkotása, a Magyarok Nagyasszonya szobor immár ötödik éve ékköve a falu központjának.

A PBT elnöksége és tagsága mellett szeretettel köszöntöttük vendégeinket: Faragó Laurát (Kossuth és Magyar Örökség- díjas énekművész, népdalénekes), Herczegh Melindát, Áder János volt köztársasági elnök anyósát, Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművészt, Tóth Andrást és feleségét Zalagyömörőről, Kosztolányi Gyulát és feleségét Dabasról, Karaffa Attilát (Dunaszerdahely város alpolgármestere), Balogh Károly plébános urat, Gódány Lászlót, Egyházkarcsa polgármesterét, Mórocz Pétert, Egyházkarcsa alpolgármesterét, Wurczell Zoltánt, Királyfiakarcsa polgármesterét, Horváth Csabát, Királyfiakarcsa alpolgármesterét, de köszöntöttük az ünneplő közönséget, a karcsaiakat, a szomszédos településről érkezőket.

Az ünnepi beszéd Karaffa Attilától hangzott el. Karaffa Attila 2018-tól Dunaszerdahely alpolgármestere, a Pázmaneum Polgári Társulás ügyvezető elnöke. Közismert személyiség, fontos számára a környezetvédelem, az ifjúság nevelése. Célja a keresztény értékek megóvása hagyományaink mindennapi megélése mellett. Köztudott róla, hogy sokat foglalkozik a város történetével, régi fényképeket gyűjt, rajong a fociért. A képeket említve, nemcsak gyűjtő, de fényképez is. Első fotokiállítása 2013-ban Dunaszerdahelyen volt, azóta Felvidék és Magyarország számos településén vándorkiállítás formájában kerültek alkotásai bemutatásra. 2020-ban megjelent az első könyve, amely a „Fekvidéki szemmel“ címet kapta.

Karaffa Attila ünnepi, megemlékező beszéde:

Tisztelt ünneplő közösség, kedves karcsaiak!
Ó, Szent István, dicsértessél,
menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma,
mint országunk oszlopa! – Énekeljük a moldvai csángó eredetű népdalban. Államalapító szent királyunkról már halála után nagy tisztelettel emlékeztek meg. 1083. augusztus 20-án avatták szentté István királyt I. László, a későbbi Szent László lovagkirály uralkodása idején.
Egyházi tiszteletét augusztus 20-án, már az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta. I. Ferenc császár nyilvánította állami ünneppé, amely azóta is, a legfőbb nemzeti ünnepünk. Szent István neve a magyarok európaiságával is összeforrott.
Városaink, falvaink és mindenhol, ahol csak magyar ember él a földön Királyfiakarcsától Sepsiszentgyörgyig, Budapesttől Buenos Airesig is kellő tisztelettel emlékezik első szent királyunkról.
De a külső megemlékezések mellett, amelyek nagyon is fontosak, a belsőnket is ünnepi díszbe tudjuk öltöztetni augusztus 20-án?
Első nagy királyunkra méltón lehetünk büszkék. Államalapítás, keresztény Magyarország, Intelmek Imre herceghez, törvénytár, egyházszervezés, vármegyék – csak pár kifejezés, amelyek István királyhoz kötődnek. Számos templomunkban is található egy-egy Szent István szobor, festmény vagy művészeti alkotás. Több helyen úgy ábrázolják, ahogy Szűz Máriának ajánlja fel a magyarok országát. A hagyományból és a ránk maradt forrásokból tudjuk, első szent királyunk Mária kezébe ajánlotta a koronát, azaz az országot és a magyar népet. Tisztelete a Csallóközben is régmúlt időkre nyúlik vissza. Eleink is méltó módon emlékeztek meg államalapító királyunkról.
A mai kor embere, a mai kor magyarja vajon mennyire ragaszkodik a Szent Istváni örökséghez? Divatos lett a modern világ és annak eszmeisége, gondolatvilágához igazodva a hagyományokat, a nemzetet, a családot elfelejteni. Maradi volna az államalapítóhoz tartozni? Túl régi? Túl ódivatú lenne?
Nekünk, a nagy király utódainak efféle gondolatok nem juthatnak eszünkbe. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel kell gondolnunk arra az államférfira, aki a törzsi rendszerből államot alapított. Egy erős keresztény Magyarországot. Ez az ország, azóta is fennáll és védi, óvja Európát. A Nyugat védőbástyájának is hívják a magyarok országát. István király feladatot bízott kései örököseire. Azaz ránk is. Ezt a küldetést adták át évszázadokon át egymásnak apák és fiúk, anyák és leányok. Az ősök hagyatéka ez, amely azt sugallja, hogy ragaszkodjunk nemzetiségünkhöz, vallásunkhoz, hagyományainkhoz. Tisztelve más népek kultúráját, de a sajátunkét nem feladva. Nemzetünket szolgálni legjobb tudásunk szerint illő és kötelező megtenni. 1000 éven át őseink megtartották magyarságukat és kereszténységüket, hogy méltón tisztelegjenek a szent király előtt. Most rajtunk és majd gyermekeinken a sor, ránk vár a feladat. A múltat megőrizve, a jelent megélve a jövőt kell építenünk nemzeti közösségünk tagjaival. Mindezt békében kell megtennünk az itt élő más nemzetiségűekkel és vallásúakkal. Nem könnyű feladat ez, hiszen István király nyomdokaiban kell járnunk és nem okozni csalódást az államalapítónak. Mert fogyunk és belső és külső ellenség tépázza nemzetünket, mi mégis itt vagyunk és hittel, tanúságtétellel adunk választ a mai kor kihívásaira.
Lehetetlen volna a feladat teljesítése? Nem hinném, ha mindenki megteszi, amit a Teremtő kijelölt neki életében és tisztességgel, becsülettel éli meg a mindennapjait, akkor sikerülhet. De emberek vagyunk. Hibázunk, megbotlunk, elbukunk. Mégis mindig van egy segítő kéz, egy jó barát, egy kedves szó és folytathatjuk az utunkat.
Szent István király minden időben, minden történelmi korban, minden politikai rendszerben utat mutatott, a Szent Jobb óva figyelmeztette a magyar nép vezetőit. A többségük hallgatott rá, de voltak olyanok is, akik csak legyintettek egyet és puszta muzeális darabnak, régi korok letűnt tárgyának tekintettek Szent István jelképeire. Voltak, akik eladták volna a Szent Koronát, mert azt hitték így megszabadulnak Szent Istváni örökségétől. A történelemből tudjuk nem sikerült a kísérletük és ők már a történelem süllyesztőjében lapulnak.
Jelképes epizódja a Szent Korona sorsának a csehszlovák kormány 1946. április 10-én a nagyhatalmaknak átadott jegyzéke, amelyben a trianoni határ megváltoztathatatlanságának elismerését, a magyar nemzetiségűek Csehszlovákiából való áttelepítését, a pozsonyi hídfő átadását és „Szent István koronájának, a revizionizmus jelképének” az Egyesült Nemzetek Szervezetének Múzeumába való elhelyezését követeli.
A Szent Korona és népe azonban mindig átvészelte a történelem viharait. Nem tudták megsemmisíteni a sötétség erői, mert fénye mindig utat mutatott nemzetünknek, hogyan meneküljön meg a pusztulástól.
Valamikor nem volt iránytű. Az emberek, a hajók a csillagok állása szerint tájékozódtak. Nekünk most olyan karizmatikus emberekre van szükségünk a munkásembertől a mérnökig, a lelkiatyától a világi vezetőkig nemzetünk életében, akikhez, mint a csillagokhoz tudunk igazodni. Petőfi Sándor írja:
Szép csillag a honszeretet
Gyönyörűségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te,
Neked kevés van ilyen csillagod.
Szent István volt nemzetünk legragyogóbb csillaga. Szent István Király, téged magyar kíván! – énekeljük templomainkban, ünnepségeinken. Első királyunk erős kezű és határozott volt, de családszerető és alázatos is.
Nem restellett letérdelni a zsámolyra vagy a várpalota kövére és imára kulcsolt kézzel kérve a Teremtőt és a Szűz Anyát, Nagyasszonyunkat nemzetünk, országa védelmére. Felelős volt a rá bízott népért, az országért. Nem hódolt be a körülötte lévő uradalmaknak, keresztény országot épített, és ez az ország kiállta a történelem viharait. Jöhetett tatár, török, német és orosz, megpróbáltak Trianonban szétszakítani bennünket, István király azonban sziklára építette országát. És az nem dőlt össze. Jézus Krisztus tanítását megfogadva cselekedett. Ezzel nekünk is példát mutatott.
Szent István király könyörögj érettünk! Könyörögj nemzetünk minden tagjáért, a csallóközi magyarokért, akik hűséggel ragaszkodnak Hozzád!

Tisztelt honfitársaim!
Közös erővel tudjuk építeni városunkat, közösségeinket és imádkozni a hőn áhított békéért. Adj békét Uram! – hányszor és hányszor hallhattuk az ismert rockoperából is. Békére vágyunk.
Államalapító királyunktól jegyezték fel: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” Már Szent István király is felismerte ezt a nagy igazságot, reménykedjünk benne, hogy a mai kor politikusai is magukénak érzik majd a bölcs államférfi gondolatát. Nem szégyen tanulni az okosabbtól, még akkor sem, ha magyar volt.
Mindannyian Szent István király örökösei vagyunk. A mai kor embere, szűkebb értelemben a felvidéki magyar közösségünk a Szent Istváni eszmékben bízhat és építheti házát az erős kősziklára. A magyarok tündöklő csillaga utat mutat mindannyiunknak ezekben a nehéz időkben, amikor a megosztottság, a közöny, a szekularizáció mételye próbálja feledtetni kincseinket, értékeinket. És mik lennének ezek az értékek? Isten szolgája Esterházy János is nyíltan megfogalmazta: a kereszténység és a magyarság.
Az anyagi biztonság mellett a lélekre is gondolni kell. Fiatalnak és idősnek egyaránt. Államalapító királyunk ezeréves országa biztonságot nyújt nemzetüknek. Nem kell máshol keresni a boldogulásunkat, nem kell idegen népek kultúráját elé helyezni a sajátunkénak. Nekünk van mire büszkének lennünk.
Megmaradásunk záloga Szent István királyhoz való ragaszkodásunk és hűségünk lehet, érezzük át tehát ennek a súlyát augusztus 20-án. Akkor is, amikor felhúzzák a nemzeti lobogót; akkor is, amikor a Szent Jobb körmenetet látjuk és részt veszünk az ünnepi misén; akkor is, amikor az éjjeli boltozatot a tűzijáték fényei világosítják be; és akkor is, amikor felcsendül az „Isten, áldd meg a magyart!”

Reviczky Gyula Szent István napján című versében olvashatjuk:
Élünk, vagyunk már ezer éve
Sok harcba’, sok viharba’, vészbe’,
S mig a kereszt marad jelünk,
Dicső király, el nem veszünk!
Fogadjuk meg a költő szavaival és tegyünk hitet mellette. Nem adjuk fel! Itt szeretnénk szülőföldünkön élni és gyarapodni. Itt, ahol őseink dolgoztak és nyugosznak. István király földjén, a Szent Korona országában. Úgy legyen!

Karaffa Attila ünnepi beszéde után Faragó Laura előadása következett.

Az énekművésznő országos elismertségre 1970-ben tett szert, amikor is első helyezést ért el a „Röpülj páva!” című televíziós vetélkedőn. A Röpülj Páva után az angliai Middlesboroughban rendezett népdalversenyen – 38 ország, 42 versenyzője közül ugyancsak az első helyezést szerezte meg. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének volt a munkatársa, később sokat foglalkozott népdalgyűjtéssel is, elsősorban az 1940-es években Baranyába menekült moldvai csángók körében. E kutatásaiból CD melléklettel ellátott könyvet jelenített meg „Szép illatja száll a víg szívemre” címmel. Ezen munka elismeréseként 2014-ben Magyar Örökség-díjban részesült. Mindig vonzotta a dalirodalom, számára a népdaléneklés a klasszikus daléneklést jelentette. Rádiós zenei szerkesztőként is ismert. A Katolikus Rádió „Zene és Poézis” című műsorának szerkesztője lett. Dolgozott a Bartók Rádióban is, ahol költőkkel (Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, Lázár Ervin…) interjúkat készített – „Szülőföldem – zengő anyanyelvem” címmel, majd e műsor anyagából szintén megjelentetett egy könyvet és hanghordozót is. Számos díjban és elismerésben részesült, 2018-ban a Kossuth-díjat kapta.

Faragó Laura szívet és lelket melengető előadása nagyon meghatotta a közönséget, az előadásába beleszőtte férje, Szakolczay Lajos irodalomtörténésznek hozzánk fűzött gondolatait is, aki egészségi okok miatt nem tudott részt venni az ünnepségünkön.

Szakolczay Lajos gondolatai:
Vigyázzunk gyökereinkre
Létünk alapköve az országépítő Szent István, aki a királyságot erkölccsel koronázta meg. És a közösséget – a magyarságot – renddel.
Az összefogásnak erőt tulajdonítva. Amit ma a szívünkben őrzünk, a szolgálat szentségét, a hitet a megújulásra, azt tőle kaptuk. Ezért is annyira erős az ezredéves bástya.
Kikezdhetetlen.
Hogy méltók lehessünk ehhez az örökséghez, le kell dobni magunkról a kicsinység terhét. Dolgozni, építeni kell! És érezni, hogy az összetartozás ereje az a kovász – éljen bárki a határon kívül vagy belül –, ami naggyá teszi nemzetünket.
Nagy királyunk a fiához, Imréhez írott Intelmekben, bölcs mindentudással, erkölcsi parancsokat fogalmazott meg. S ez végighullámzott művelődésünk nagyjain, Kölcsey Ferencen, lásd a himnuszunkat, éppúgy, mint József Attilán. Miért?
„Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz!” – hangzik az Intelmekben.
Szentek, akik a közjót szolgálva az erkölcsi magaslatot szimbolizálják, mindig is voltak és vannak. A közelmúltból ilyen volt a felvidéki politikus, Esterházy János és az erdélyi építőművész-író, Kós Károly. Kós írta híres Szent István- regényében, az Országépítőben, azt a jelenetet, amikor István így beszél a templomépítés egyik résztvevőjéhez, Walterhez: „Jó lesz-é az alja? Erős-é ott a föld? – Kemény anyag, Uram! Országot lehet arra építeni, nem tornyot. Ha jó a fundamentum, akkor, ha összedől is a fal, kicsi dolog felépíteni. Ha kivágod a fát, de ép a gyökere, kinő a fa megint, mert a gyökér a fa, s nem a korona.”
Kell-e eme időben a Szent Istváni üzenetnél jobb, mert a megmaradást és a szeretethimnuszt ugyancsak hirdető parancs:
Vigyázzunk Gyökereinkre!

Az új kenyér megáldását Balogh Károly Egyházkarcsa plébánosa végezte.

A PBT minden évben örökös tagot választ. Az augusztus 20-i ünnepségünk során köszöntöttük a 2022-es év örökös tagját, LUKÁCS BÉLA személyében.

Majd a koszorúzásra került sor. Koszorúztak: Tóth András (Zalagyömörő), Kosztolányi Gyula (Dabas), Egyházkarcsa Önkormányzata, Királyfiakarcsa Önkormányzata, a Szövetség Párt Királyfiakarcsai Helyi Szervezete, Karaffa Attila (Pázmáneum Polgári Társulás), Baba Mama Manó Klub, Királyfiakarcsai Óvoda, Királyfiakarcsa Nyugdíjas Szervezete és a Petőfi Baráti Társulás.
Szent István ünnepe a Himnusz énekével zárult.