Kiskunfélegyházi meghívó szövege:

Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt a
TRIANONI békediktátum 100. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre,
a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából
2020. június 4. (csütörtök)

PROGRAM:
8:00 óra Ereklyés zászlófelvonás a Városháza előtt
Helyszín: Kossuth L. u. 1.

16:30 óra
Helyszín: Megemlékezés a Magyarok Nagyasszonya-szobornál
Beszédet mond: Dr. Tarjányi József, a Petőfi Emlékbizottság elnöke

Közreműködnek:
Rónaszéki Gábor plébános
Gulyás László
Seregély Csilla
Kátai Tibor és a Padkaporos Táncegyüttes
Helyszín: Sarlós Boldogasszony templom előtt

Dr. Tarjányi József megemlékező beszéde:

Tisztelt gyászoló Városvezetés, Hölgyeim, Uraim, Jelenlévő ifjúság!

Június negyedikén, száz évvel ezelőtt, a Történelmi Magyarország falvaiban és városaiban délelőtt tíz órakor megállt az élet.
Megszólaltak a harangok, a szirénák, a hajókürtök. Megszólaltak az autódudák, a villamosok csengői, emlékeztetve a szomorú pillanatra, a Trianoni békediktátum kényszerű aláírására.
Hazánk későn értesült az aláírás délutánra halasztásáról, ezért az emberek úgy döntöttek, hogy egésznap gyászolnak. A zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés. Bezártak az üzletek, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el.
A Félegyházi Hírlap beszámolója szerint, az Ébredő Magyarok Egyesületének szervezésében már május harmincadikán, vasárnap délelőtt 10.000 ember gyűlt össze Csongrád főterén. Tüntettek hazánk kétharmadának elvétele ellen. Gondoljuk csak meg, 10.000 ember egy kisvárosban, a szomszédunkban, Csongrádon!
Félegyházán pontosan 100 éve, a mai napon, június negyedikén délelőtt 10 órára gyülekeztek a kiskunok a meghirdetett tiltakozó gyűlésre a piactéren, a mai Petőfi téren. A családi legendárium szerint a dédnagyanyám az Oskola utcai Tarjányi ház udvarán kézen fogta unokáit, az ötéves édesapámat és két évvel idősebb nagybátyámat. Kihozta őket a piactérre, hogy részesei lehessenek a tiltakozásnak, örökre szívükbe égjenek a szomorú pillanatok, hogy ne feledjenek!
A Félegyházi Hírlap 1920. június 6-i számában olvasható, hogy a mi tiltakozó gyűlésünket szintén az Ébredő Magyarok Egyesülete hívta össze. A tüntetés a ránk kényszerített, hazánkat és nemzetünket halálosan sértő békediktátum ellen szerveződött.
A gyűlést Mayláth József, az Egyesület elnöke nyitotta meg, aki a beszéde végén indítványozta, hogy a népgyűlés táviratban fejezze ki a jogtalan és erőszakos békeszerződés aláírása elleni tiltakozását. Őt Hertelendy László hadnagy követte, aki együttérzésre, kitartásra hívta fel a keresztény magyarságot. Mayláth József sok szép, mai is álló épületünk építésze és kivitelezője volt. Záró szavaiban a termelő munkára, a törvénytiszteletre, a rendre és egymás támogatására szólította fel a hallgatóságot!
Városunk vezetése néhány hónappal később, 1920. november huszadiki ülésén egyhangúlag a következő határozatot fogadta el:
„Kiskunfélegyháza város képviselő testülete tiltakozik az igazságtalan és erőszakos trianoni béke ratifikálása ellen. Utasítja a polgármestert, hogy ezen határozatot illetékes helyre terjessze fel!”
Félegyházán alapították a Csonkamagyaroszág hetilapot. Ez egy Pártoktól független politikai újság volt. Első száma 1921. március 22-én jelent meg, szerkesztője Gallay Pál. A lapot hetente háromszor adták ki, fejléce alatt a magyarok imája volt olvasható:
„Hiszek egy Istenben!
Hiszek egy Hazában!
Hiszek egy isteni örök igazságban!
Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.
A szerkesztést 1933-ban Dr. Horváth Zoltán félegyházi ügyvéd, később országgyűlési képviselő vette át.
A lap neve A Csonkamagyarország címre változott. Az addig politikai párthoz nem tartozó irredenta lap a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpárt sajtóorgánuma lett. 1942 szeptemberében, a második világháború idején szűnt meg.
Nyugat-Magyarország elcsatolása 1919. március 26-ára vezethető vissza. Ekkor postázták a veszteseknek, Németországnak, Ausztriának, Bulgáriának a meghívót a békekonferenciára.
A magyarokét visszatartották, gondolván, hogy a vörös uralom rövidesen megbukik. Sajnos még 128 napig vegzált, így a konferencia a nyár folyamán nélkülünk kezdődött.
Ezzel az osztrákok számára lehetőség nyílt az új határtervek módosítására. Sikerült elérniük, hogy a nagyrészt olaszok lakta Dél-Tirol helyett megkapják a zömmel németajkúak által lakott, mai Burgenlandot.
Félegyháza környékének katonaviselt fiataljai közül jó néhányan részt vettek 1921-ben a „Rongyos Gárda” harcaiban, Nyugat-Magyarország, a későbbi Burgenland visszafoglalásában. A rövid életű Lajta Bánság kikiáltása után a Fraknói vár parancsnoka Tóth József joghallgató lett, városunk későbbi polgármestere, majd országgyűlési képviselője.
Nekik, a Rongyos Gárdának köszönhető, hogy Sopronban népszavazást írtak ki. Sopron és még hét falu visszakerült hazánkhoz.
A trianoni diktátum következménye az egészalakos segesvári Petőfi szobor városunkban történő újra állítása.
Köllő Miklós szobrászművész alkotását 1897. július 31-én avatták fel a segesvári várban. 1916-ban a román veszély elől Budapestre menekítették. Innen került 1922-ben a mai helyére, városunk főterére.
1990 után még ellenszélben, 2010 óta elfogadottan, egyre több városban és faluban állítottak trianoni emlékművet. A közelmúltban többek között Hajdúszoboszlón került átadásra Győrfi Lajos szobrászművész alkotása. Mi, félegyháziak büszkék lehetünk, hogy itt, az Ó-templomnál, a Magyarok Nagyasszonya szobor előtt emlékezhetünk.
Tudni kell a szoborról, amint a héten Ónodi Márta a Félegyházi Közlöny honlapján megjelent cikkében már olvashattuk, hogy Szabó Flórián helyi tanító érzett arra indíttatást, hogy az Ótemplom előtti téren szerény tanítói fizetéséből egy Patrona Hungariae (Magyarok Nagyasszonya) szobrot állíttasson fel. A helyi sajtó beszámolója szerint Corte Guidon szobrászművész alkotása több, mint 3000 pengőbe került. A szobrot 1929. december 26-án délelőtt áldotta meg Toldy Jenő apátplébános.
A szobor felirata a következő: „Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! A Te megcsonkított Nagymagyarországod feltámadásába vetett törhetetlen hittel állíttatta Szabó Flórián római katolikus tanító az 1929. évben.”
Szabó Flórián 1870-ben született Félegyházán. Tanítói oklevelét a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző-Intézetben szerezte, 32 év néptanítói szolgálat után ment nyugdíjba, 62 éves korában halt meg.
Ami boldog pillanat volt 1920-ban a tisztességtelen eszközökkel területszerző szomszédos országoknak, az pokoli fájdalom a Csonkamagyarországon maradt és az onnan kiszorult magyarok millióinak egyaránt.
Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy a Szentistváni Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakossága pedig a több, mint 18 millióról 7,6 millióra csökkent.
Iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százaléka került az újonnan létrejövő, vagy haszonszerző országok birtokába.
A trianoni diktátum megalkotói figyelmen kívül hagyták az 1910-es népszámlálási adatokat, így mintegy 3,2 millió magyar, nemzetünk harmada az utódállamok hátrányos helyzetbe kerülő polgára lett.
Igaz a mondás, hogy a trianoni határoknak köszönhetően hazánk saját magával határos, hiszen az új, 1920-as határok mindkét oldalán magyarok élnek, több, mint másfél millióan pedig összefüggő tömbben kerültek a túloldalra!
Ma, napjainkban, Történelmi Magyarországon a szinte megállíthatatlan asszimiláció a legnagyobb veszély.
Továbbá az elvándorlás!
A népességcsökkenés sajnos még itthon is komoly probléma, a kormány népességpolitikája ellenére évente körülbelül 50 ezer magyarral lesz kevesebb! Fájó szívvel gondolunk az elmúlt évtizedek több millió, meg nem született magyar csecsemőire, a felelőtlen abortuszok áldozataira.
Egyes szomszédos államok jelenlegi, magyarságellenes politikája ellenére mindent meg kell tennünk, hogy az ott élő magyar gyerekek magyar iskolába járhassanak. Szüleikkel együtt a kettős állampolgárság minden előnyét élvezhessék!
Sokat kell tennünk Trianon gyászának fenntartása érdekében. Segítenünk kell a félegyházi diákokat, hogy a történelem órákon minél többet tudjanak meg a Trianonhoz vezető okokról. És arról a hihetetlen erőről, amivel a Csonkamagyarország befogadta a szülőföldjéről elüldözött milliónyi magyar testvérünket. Fejük fölé fedelet, megélhetésükhöz munkahelyeket teremtett! Hogy tudják a diákok, az elveszített kolozsvári, temesvári, felvidéki egyetemeket Szegeden, Pécsett, Debrecenben építették újjá. Hogy megvalósították a tanyasi iskolák egész országot behálózó oktatási rendszerét.
Kérjük a félegyházi tanárokat, hogy évente Trianoni vetélkedők, kirándulások segítségével erősítsék a diákok történelmi tudatát, igényt ébresszenek bennük, hogy a jövőbeni megemlékezésekre minél többen jöjjenek el.

Az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét.
Az erről szóló, 2010-ik évi 45-ik törvény kimondta:
“a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság,
s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A Kárpát-medence összetart bennünket, legyünk büszkék azokra a nemzettestvéreinkre, akik a mostani határokon kívül 100 év után is megtartották magyarságukat!

This entry was posted on hétfő, június 8th, 2020 at 18:03 and is filed under Nincs kategorizálva. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed at this time.