A Petőfi Baráti Társulás 2012. szeptember 22-én egynapos kiránduláson vett részt Dabason, ahol ebben az időszakban a XIV. Dabasi Napok rendezvénysorozata is zajlott. Dabason Szandhofer János alpolgármester úr és régi kedves ismerősünk Kosztolányi Gyula tanár úr vártak és fogadtak bennünket.
Röviden a város történelméről:
A középkorban először 1264-ben tesz említést a királyi adománylevél, ahol még „ Dobos“ és „Babos“ néven szerepelt. A név valószínűleg onnan származik, hogy Dabas volt a királyi dobosok lakhelye. Gyón település IV.Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a 15.század közepére ismét lakott település lett. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával, mint lakatlan területet vették számba. Pest megye egyik legfiatalabb városa három, illetve négy eltérő történelmi múltra visszatekintő, egymástól markánsan különböző rétegződésű község összevonása eredményeként alakult ki. A város északi felén elterülő Sárit, akárcsak szomszédait a török 1597 körül pusztította el, új birtokosai az 1700 –as évek elején katolikus szlovák úrbéresekkel telepítette be. Gyón település pusztáit az 1720-as években kezdték betelepíteni református magyar, majd evangélikus szlovák jobbágyokkal. A Sárival szomszédos Felsődabas annyiban hasonlít hozzájuk, hogy ide is telepítettek jobbágyságot, a katolikus magyar úrbéres lakossága a 18.században önálló községgé szerveződhetett. Alsódabas, szomszédjával, Gyónnal együtt került az 1720-as években a Halász család kezébe. A pusztát benépesítő református család és rokonaik ide viszont sosem telepítettek jobbágyokat. Alsódabashoz tartozott az Újhartyáni határ mentén Szőlő. /megtalálható Szőlőtelep, vagy Alsó-Dabasi-Szőlő néven is/. A Dabasi-Szőlők a 19.század végén indult igazán fejlődésnek, a szőlőtelepítések során. Alsó-és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették, 1966-ban pedig hozzácsatolták Gyónt és Sárit is. 1970-re Dabas így érte el a 13000 –es, valóban kisvárosi népességet, s miután a fejlesztési prioritások nyomán kiépültek a várossá nyilvánítás infrastrukturális feltételei, nagyközségi, 1984-től pedig városi jogú nagyközségi rangott kapott, melyre 1989-ben a várossá nyilvánítás tett pontot.
A házigazdáink a város főterén vártak bennünket, ahol rövid pihenés mellett még megcsodálhattuk a város főterét a Városházával, a vízsugaraival játszó szökőkúttal, a Szent István szoborral. Az Árpád-kori bronz egész alakos szobor Hermann Zsolt alkotása, a felállítás éve: 2011.
A vendéglátóinkkal együtt kisvasúttal indultunk a város nevezetességeit megnézni. Először a Halász-Móric kúriát látogattuk meg. Ez a klasszicista műemlék 1821-ben épült, sokáig ipari vállalat központa volt, majd vendégház és faluház lett. Az egykor hatalmas parkban álló, a kisnemesi építkezés legjobb példájaként ismert klasszicista kúria, szabadon álló formában, emelt földszinttel, kétoldalt íves kocsifelhajtóval épült. Az épületen belül a Halász-Szánthó emlékszobát tekintettük meg. A következő megállóhelyünk a Gyóni Géza emlékhely volt, ahol László Mihály tiszteletes úr mutatta be nekünk az evangélikus templom mellett álló emlékszobát. A Gyóni Géza emlékszoba Dabas Város Önkormányzatának támogatásával 2002. júniusára készült el. Ezzel megvalósult sok gyóni, dabasi polgár régen dédelgetett álma, hogy „ kis falu nevével indult költő“ egykori szülőházának közelében, a gyóni evangélikus parókia udvarán lévő házban állandó kiállítás mutatja be a költő irodalmi munkásságát és szomorú életútját.A tárlat anyagának összeállítása Sztavinovszky Győző tanár segítségével és a város számos intézményének közreműködése mellett valósult meg. Újságcikkek, eredeti kötetek, személyes tárgyak, levelek és régi fotók mozaikjai segítségével ismerheti meg a látogató a mártír sorsú költő életútját.
Juhász Gyula írta: „ 1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el….“
Ki is volt Gyóni Géza…..A költő 1884. június 25-én született Gyónon, és Áchim Géza néven jegyezték be az evangélikus egyházközség anyakönyvébe. Apja, Áchim Mihály, evangélikus lélkész. Fiát is a papi pályára küldi, de ellentmondásos egyénisége, nyughatatlan természete kisiklatja életét és más utakra sodorja a fiatal lázadó Gyóni Gézát. Fiatal teológusként rengeteg hatás éri, így lelki válságba kerül. Egy párbaj következményeként öngyilkosságot kisérel meg, felgyógyulása után egyértelművé válik, hogy Isten szolgálatában nem maradhat, ezért apai sugallatra közigazgatási gyakornok lesz a gyóni községházán, de valójában az újságírás érdekli. Az irodalmi élet perifériájára sodródva lett Vajda János utód, Petőfi követő, Ady utánzó, a világháborús mozgósításokra szinte elsőként reagáló, büszkén bevonuló hazafias mintakép. 1914-ben a felszólított háborús közhangulat hatása alá került. Nem kívülállóként, hanem a tűzvonalban szinte naplószerűen rögzíti az eseményeket. Ő lett az események élő tanúja, a véres idők krónikása. Hadifogságba kerül, ahol a szenvedés végzetesen megtöri, az utolsó próbatétel, amit már képtelen kiállni, az imádott öccse halála. Elgyörtört lelke elborult, teste nem bírta tovább. 1917. június 25-én, a harmincadik születésnapján meghalt.
A következő megállóhelyünk a Tájháznál volt, ahol a gondnok Jakó Csaba ismertette és mesélte el nekünk a dabasi Tájház történetét, mely Dabas egyik legrégibb háza. 1835-ben épült, az évszámot a hajdani építőmester a főgerendába véste bele. A parasztház első tulajdonosa egy kis bíró volt, majd a házat a gyermeke örökölte meg. A ház a mai napig megőrízte a korának megfelelő jellegét. 1998-ban a volt tulajdonos meghalt és a ház eladásra került. 2002-ben a Dabas Város Önkormányzata megvette és felújította az egész épületet. Kicserélésre került az a tetőszerkezet, amit nádból varázsoltak újjá, a homlokzati fal egy része, a belső padozat illetve a kinti járda rész. A felújítások befejezése után pedig megtörtént a ház belső bútorzattal történő felszerelése. A ház 3 részből áll: tiszta szoba, pitvar és a kamra. Ennek megvalósításában nagyon sokat köszönhet a város a jelenleg is működő Gyóni Nyugdíjas Klubnak. Szinte egy emberként fogtak össze, hogy a kidobásra váró régiségeket megtisztítva, lefestve adják oda, hogy minnél korhűbben tudják berendezni a tájházat. A házban a XIX. század korának megfelelő berendezési tárgyak találhatók.
A dabasi református templomban úgyszintén tartalmas előadást hallgattunk meg a templom történetéről. A templomot 1793-ban építtette copf stílusban Halász Imre. 1794. év első napján szentelték fel Zelizi János lelkészsége idején, aki 30 éven át volt a gyülekezet lelkésze /1793-1823-ig/.A templomot eredetileg zsindely fedte és tornya sem volt, épp csak elfértek benne a harangok. Orgonát 1882-ban kapott, amely Kerékgyártó István orgonaépítő mester alkotása. 1883-ban a templom falába, a nők padjai felett levő ablak alá, a bevágatott szekrénybe helyezték el azt a porcelán koszorút, melyet Kossuth Lajos Turinból küldött atyja síremlékére. Ez a koszorú a világ első és egyetlen olyan Kossuth koszorúja, / 130 cm átmérőjű / melyet Kossuth Lajos készítetett el, és dabasi rózsák ihlették.
Előzmény: Kossuth Lajos édesapja élete utolsó évét, 1839. június 13-án 76 évesen bekövetkezett haláláig Dabason töltötte, mialatt fia, Lajos börtönben ült. Első síremléke, egy másfél méter magas vörös márvány sírkő a református ó-temetőben volt elhelyezve. A síremléket 1969-ben, amikor a régi református temetőt felszámolták, áthelyezték az újonnan megnyitott köztemetőbe.
A nap folyamán látogatást tettünk a Kapisztrán-Hunyadi Emléktoronynál is. A keresztény világ és Magyarország közössége 2011-ben ünnepelte az 1456-os nádorfehérvári diadal 555.évfordulóját. E jeles alkalom kapcsán Kőszegi Zoltán, dr. Lezsák Sándor, dr. Nagy Gábor Tamás és dr. Simicskó István parlamenti képviselők határozati javaslatot nyújtottak be a Magyar Országgyűlésnek, melyben indítványozták, hogy Magyarország Kormánya július 22-ét, a nádorfehérvári diadal győztes csatájának évfordulóját nyilvánítsa nemzeti emléknappá. Az Országgyűlés 2011. július 7-én elfogadta a határozatot. Ezzel egyidőben Dabas Város elöljárói elkezdték keresni annak a lehetőségét, hogy miként tudna a település méltó emléket állítani a diadal hőseinek. Végül Dabas Város főterére került az Emléktorony.
A „ Hit, Remény, Szeretet „ tornyai Lengyelországból vannak, a toronyszentelést dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét Főegyház érseke, Dabas város díszpolgára végezte augusztus 20-án. Az ünnepi átadásra 2011. szeptember 23-án került sor.
A Dabasi Napok keretén belül Sáriba látogattunk el, mégpedig a Rétes – utcába, ahol a hagyományőrző Csoportok Találkozója zajlott jó hangulatban, gyönyörű népviseleti öltözékekben. Ahogy mondják, volt egy asszony Sáriban, aki megálmodta, hogy a sári rétest, mint gasztronómiai különlegességet, az évszázados hagyományt meg kell őrízni és átadni az utókornak. Ez az asszony Fojta Istvánné Piroska volt. Az ő álma életre kelt, mert sok ember csatlakozott a Rétesház gondolatához, hogy valóra váljon. A néhány esztendőn át tartó munka meghozta a gyümölcsét, mert már „ ország-világ“ megkóstolhatja a sári rétest. Egy kis ízesítőt is láttunk az aznapi programból, Kőszegi Zoltán polgármester úr köszöntötte a vendégeket és ő nyitotta meg a kultúrprogramot is.
A kirándulásunk utolsó megállója a Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskolában volt. Ebben az iskolában tanított, tevékenykedett és innét vonult mint az Iskola igazgatója nyugdíjba, Kosztolányi Gyula. Mint megtudtuk, tanár úr volt az egyik ötletgazdája az új iskola megépítésének. Igazgatóként állandóan színesítette a szakképzés palettáját és ezzel hozzásegítette a város fiataljait, hogy olyan szaktudást szerezzenek, amellyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. Az iskola berendezése, az osztályok felszereltsége nem mindennapi. Csak ámultunk és bámultunk. Az iskola éttermében szíves fogadtatásban, vendégszeretetben volt részünk. Köszönet illeti a Kisdabasért Egyesület személyzetét a finom vacsoráért, a kiszolgálásért és köszönetet mondunk mindazon tanároknak is, akik az estét velünk töltötték. A Szakképző Iskolát Ambrus Imre gyakorlati oktatásvezető képviselte. Sajnáljuk, hogy az Iskola igazgatójával ezen a napon személyesen nem tudtunk találkozni, mivel Budapesten volt az iskola német vendégeivel.Tisztelettel köszönjük Kőszegi Zoltán polgármester úrnak, hogy fontos elfoglaltsága mellett még ránk is volt ideje, eljött az iskolába, hogy néhány órát velünk töltsön. Köszönjük neki az egész napos szervezésért és a meghívásért.
Ha már az iskolánál tartunk, azért néhány gondolattal szólni kell a Szakközépiskola névadójáról, Kossuth Zsuzsannáról is. A Kossuth szülők ötödik gyermekeként született 1817-ben. 1841-ben házasságot köt Meszlényi Rudolffal, kivel boldog, kiegyensúlyozott házasságban éltek. Két kislány és egy fiúgyermekük született. A kisfiú születését megelőzően Zsuzsanna elveszíti a férjét. Mély gyászából a történelmi események rázták fel. Magyarország első főápolónője lett. Szívvel- lélekkel vállalta a háborús sebesültek gondozását, az ápolás humanitárius eszméjének képviseletét. Emberségét bizonyítja, hogy a szabadságharc idején nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a korházi ellátásra szorult osztrák katonákat is ápolta. Kossuth Zsuzsanna eszméi, áldozatos munkája, erkölcsi tartása, önzetlensége ma is példaértékű. 1854. június 29-én 37 évesen hunyt el.
Végül tisztelet és köszönet jár Kosztolányi Gyulának, aki egész napon keresztül fantasztikus házigazdánk volt, aki rengeteget tett és tesz a városért a dabasi fiatalokért.
Kitüntetései:
2000.június 3- Dabas Ifjúságáért Kászonyi Dániel –díj
2002. december 4 – Arany János Pedagógiai Díj
2003. március 15 – Dabas Díszpolgára cím
2009. decemberében – Prima Díj
2009. december 5 – Emléklap a hűségért / A Nemzeti Kötelék Kuratóriuma adományozta a külhoni magyarságért végzett áldozatos munkájáért.
A kirándulás résztvevői köszönik Dabasnak ezt a felejthetetlen napot.

A képek megtekinthetők:
www.picasaweb.google.com/petofitarsulas2